Tolna Megyei Népújság, 1970. június (20. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-18 / 141. szám
A pecsenyebárányban van a fantázia Társulásban a nagyobb lehetőség A juhállományt a mezőgazdasági üzemek többségében korábban csak azért tartották, hogy legyen az is. A gyapjú- termelés több-kevesebb bevételt hozott, kimondottan hús-, illetve tejtermeléssel csupán egy-két gazdaság próbálkozott. A hazai tenyésztésben szinte egyeduralkodó fajta, a fésűs merinó is elsősorban a gyapjútermelésre alkalmas; jellemző rá a finom gyapjú és a közepes hústermelés. És miután a gyapjú értékesítése a világpiaci árakhoz igazodott — amelyekben nagy volt az ingadozás — a tényleges bevétel alatta maradt az önköltségnek. A juhtartás így gyakran volt veszteséges, a kezdetleges elhelyezési, tartási, takarmányozási körülmények ellenére is, avagy éppen azok miatt... A düledező hodályok, a silány takarmányozás kihatott a szaporulatra is — szóval, számos ok, és indok szolgált arra, hogy jó néhány állami gazdaság. termelőszövetkezet felszámolja a juhtenyésztést. A negatív jelenségek közé tartozik még az iparszerű juhhús- termelés tapasztalatainak hiánya is. Pedig a juhhús-termelésben van fantázia. Különösen a pecsenyebárány-termelésben — ezt jelzi a nemzetközi piaci igény is. A kedvező piaci lehetőségek felismerése hozta létre még az elmúlt évben a hőgyészi juhtenyésztő társulást — tagjai: a Hőgyészi Állami Gazdaság és a nagyobb juhászaikkal rendelkező szövetkezetek — amely hosszabb távra dolgozott ki tervet a juhhús, elsősorban a pecsenyebárány- termelés növelésére. A helyi lehetőségeket — egy-egy gazdaság körülményeit — figyelembe véve kezdetben a merino' állomány hústermelő képességére alapoznak, majd fokozatosan úgy alakítják át az állományt — keresztezésekkel —, hogy a gyapjútermelés háttérbe szoruljon. (Az állat- tenyésztésre, az állatitermék- termelés fejlesztésére hozott kormányhatározat is úgy foglalkozik a juhtenyésztéssel, hogy fokozatosan érvényesüljön az intenzív hústermelési irányzat. Tehát, ahol kedvezők a feltételek, ott új tenyésztési és tartástechnológiát kell kialakítani, a szerényebb adottságú gazdaságokban pedig a fél extenzív tartást alkalmazni.) A hőgyészi társulás egyik tagja a felsőnyéki Egyetértés Termelőszövetkezet. A község talajadottságai eléggé szélsőségesek. Van például terület, amelyről húsz mázsán felüli búzatermést várnak, de vannak olyan — eléggé erodált — domboldalak, amelyeket géppel művelni életveszély, és amelyeken gazdaságtalan a szántóföldi termelés. Azonfelül van olyan legelő, amelyet gazdaságosan csak a juh tud hasznosítani. Tehát szinte önmagától kínálkozik a juhtenyésztés fokozása, a társulás nyújtotta lehetőségek kihasználása. — Az idei szaporulatot még az állatforgalminak adtuk el, de a jövő évtől kezdve már a társulás keretében értékesítjük — mondja Berek Sándor főagronómus. — Á mostani nyírást már a hőgyészi gazdaság gépesített brigádja végzi. Tehát most még csak átmeneti állapotban vagyunk. — A szövetkezet terve egyébként az, hogy a következő évben háromezer anyára növeljük a juhállományt Ennek érdekében Döbröntén mintegy húsz hold vízfelületű vegyes hasznosítású halastavat építünk. Mellette, a környező oldalakon olyan juhle- gelőt telepítünk, amelyet öntözni is lehet, ezzel a jelenleginél kedvezőbb takarmányozási feltételeket teremtünk. Jövőre, ha a zártkert-rende- zés megtörténik, újabb, olyan területet kapunk, amelyre ugyancsak öntözhető juhlege- lőt telepítünk. — A takarmányozási viszonyok megjavítása mellett lesz egy másik — talán még nehezebb feladatunk is: a tartási viszonyok javítása. Egyelőre szerényebb anyagiakat igénylő hodályokat építünk; még az idén kettőt, mintegy ezer juh elhelyezésére alkalmasat. A szövetkezetnek tulajdonképpen erre a két feladatra kell elsősorban koncentrálni, mert a szaporulatot — ugyanígy a társulás többi tagjaitól is Hőgyészen hizlalják, így egy tételben, egyöntetűen nagyobb mennyiségű teies- és pecsenyebárányt értékesíthetünk. mint ha minden gazdaság külön-külön foglalkozna a bárányhizlalással, az eladással. A hőgvészi gazdaság a báránvnevelés, az értékesítés mellett még ellátja a tenyésztés irányítását is. A társulás tehát nem csupán üzleti, hanem tenyésztési vállalkozás is, hogy — mint ismételten hangsúlyozzuk — a gyapiútermelő típus,.hátrányára előtérbe helvezze a hústermelő tíoust. Most még'■csupán a kezdetnél tartanak, de a következő évek igazollak, hogy célravezető volt az új igényekhez alkalmazkodó társulás létrehozása. így sokkal több a lehetőség arra. hoev minden egyes gazdaságban jövedelmező legyen a juhtenyésztés. BI. Hogy ne okozzon meglepetést... Messzemenő következtetéseket nem lehet evonni belőle, mégis tanulságos, intő példával szolgál. * Mindenről szót ejtettek. A régi, kedvelt munkahelyre b ejárogató, alapszerve- zetileg még oda tartozó nyugdíjas szekszárdi asszonynak mindenről határozott véleménye volt. Szívesen vette, természetesnek tartotta, hogy érdekli a pártvezetőséget az ő egyéni felfogása az országos és helyi politikáról, a közéletről, a megye- székhely fejlődéséről. „Naprakész" volt tájékozottsága, azt bizonyította, hogy állandó és odaadó figyelemmel kísér mindent, tud a gazdasági mechanizmus tökéletesítését célzó központi intézkedésekről, ismeri, Szekszárdon hol és mi történik, miben gyarapszik a város. Elmondta, tisztelettel adózik a párt külpolitikájából fakadó erőfeszítések iránt, úgy látja, ezek öregbítik hazánk nemzetközi tekintélyét. A meghökkenésről árulkodó, pillanatnyi csend az utolsó előtti kérdés elhangzása után állott be. — Vannak-e egyéni problémái? Melyek azok? — ...— Meglepett, hogy a gondjaimat kérdezik. És huszonhárom éve vagyok párttag, de soha senkinek nem jutott eszébe, hogy ezt megkérdezze tőlem — kisvártatva, különösebb gondolkodás nélkül rávág- ta. Voltak problémái, el is mondta. Csodát nem vár, tudja ő, jólesik mással is megosztani. A beszélgetés befejezése után képzeletben visszapergette az elhangzottakat, sokat időzött a látogatás örömeinél. Régebben nem hiányzott. A felszabadulást követő időszakban, a munka hevében a pártszervezetben sem-igen jutott idő, energia arra, hogy egymás problémáit firtassák. Ennek ellenére közel álltak egymáshoz. íme, az utóbbi időben már erre is futja és a mostani számvetés előtt megkérdezték, miben segíthetnek. * Mennyire erősíti ez az egymást összekötő szálakat. A legtöbben jóleső érzéssel nyugtázzák, ki így, ki úgy, de mindenki őszintén válaszol. Magánügyeiket, ügyesbajos dolgaikat nem akárkivel közük, hanem a párt megbízottjával, az általuk választott pártvezetőséggel. A nyugdíjasok? Többségük benne él a politikában. Náluk a párthoz kötő köldök- zsinór erősítése még fontosabb, hiszen nekik le kell küzdeni a feleslegessé válás érzetét, át kell hidalják az átállás nehézségeit. Jól jön ehhez egy segítő kéz. gesztus az érdeklődés, ha azt nem kénytelen- kelletlen, hanem őszintén teszik. Előbbi esetben felszakadt a zsilip, s válaszában úgy reagált a kérdezett, úgy méltányolt, hogy egyúttal kritizált is. Nem kesergett a párttagsága negyedszázados évfordulójához közelgő kommunista asszony a korábbi érdeklődés elmaradása miatt, tömör válasza mégis figyelmeztet. Arra int. hogy ne feledjék el, több figyelmet szenteljenek a harcostárs becsülését is kifejező, a magárahagyottságot ellensúlyozó érdeklődésnek. Hogy ne okozzon a kérdés meglepetést, máskor, öntevékenyen is meg lehet kérdezni milyen gondjai , vannak. A pártéletben részt vállaló, a munkahelyről nyugdíjba került kommunista erőt meríthet belőle, hogy ne érezze számkivetettnek, elhagyató ttnak magát. H. E. A dunaföldvári bútorlapüzem A Dunaföldvári Kendergyár pozdorjabútorlap üzemében 8 ezer köbméternyit készítenek a keresett és olcsó bútoralapányagból. Háromféle vastagságban készítik a lapokat polcoknak, oldallapoknak. Képeinkben bemutatjuk a bútorlap gyártásának főbb mozzanatait. A hengeres oszályozóban portalanítják megtisztítják a kóctól majd apró és nagyszemű pozdorjává választják szét a nyersanyagot. A hatalmas gépekben műgyantával keverik a pozdorját. A bekevert anyagot formába terítik. Innen kerül az 1650 tonna össznyomású hidraulikus hőprésbe ahol 15(1— 1G0 C fok hőmérséklet mellett nyeri el szilárd formáját. A préselr lapokat leszétezik, majd csiszolják, miáltal a kívánt vastágságú és felületű lesz a bútorlap, amely innen már késztermékként kerül tovább. Erb János képriportja.
