Tolna Megyei Népújság, 1970. június (20. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-18 / 141. szám
KÜRTI ANDRÄS: Az aranyváros foglyai 14. Anna asszony szakszerű útmutaitásai nyomán a három mulatt fiú már a második napon edzőpályát létesített a raktárhelyiség mögött. Valami szorítófélét, sőt, cölöpökre állított, viharvert benzineshordóból még zuhanyozót is összeeszkábáltak maguknak. Lajtos kocsijával az öreg Doido fuvarozta a vizet. Bobóék kesztyűs edzéseket természetesen nem tarthattak, inkább ruganyossági és erőfejlesztő gyakorlatokat. Kora reggel és délutánonként, amikor nem sütött erősen a Nap. két-két órát dolgoz lak keményen A nehéz, nyomott, páradús levegőben ez legalább annyira igénybe vette szervezetüket, mint napi öt-hat órás edzés légkondicionált tornateremben, vagy kedvező éghajlati viszonyok között szabadtéren. Az arra járó, kíváncsinak éppen nem mondható aranyásók is megálltak néhány percre a rögtönzött edzőpálya mellett. Nem annyira a verejtékben úszó, hajlongó, szökdécselő, súlyokat emelő fiúkat bámulták meg, hanem a Mamára vetettek tiszteletteljes pillantásokat, aki két viaszpálma közé feszített függőágyából, az elmaradhatatlan szivarral a szája szögletében, halk, szigorú tőszavakkal dirigálta a három bajnokot. Barilla kapitánynak szépen gyógyult a vállsérülése, ő hasznos hobbyjának hódolt, horgászni járt a folyóra. Többnyire Himenez is vele tartott, mindig gazdag zsákmánnyal tértek haza alkonyattájt. A légikisasszony, Izabella .Espla viszont egyszerűen nem vette tudomásul a szolgálati viszonyában bekövetkezett törést, pontosabban robbanást, éppúgy gondoskodott „utasairól”, mint korábban a levegőben. Illetve még olyan feladatokat is magára vállalt, amelyek a Cartagena fedélzetén nem tartoztak volna a munkakörébe. Mosott, varrt rájuk, stoppolta, foltozta ruháikat, tisztán tartotta, csinosította a barakkot . és környékét. Ö beszélte meg Madame Duvalial a társaság étkezési problémáit terített, tálalt, mosogatott. Bár még bicegett egy kissé, napjában százszor is megtette az utat a Flor es ta és a raktárhelyiség között. Közben azt is számon tartotta, hogy ki hol tartózkodik éppen, riadót rendelt el, futárokat mozgósított, ha valaki a sétájáról, kirándulásáról nem érkezett vissza a megbeszélt időpontban. Mindenütt ott volt ahol segíteni kellett, kedvesen, mosolyogva, fáradhatatlanul, sohasem tolako- dóan.., Vannak ilyen nők, ilyen Hamupipőkék, ilyen édes, bűbájos teremtések, csak kevesen, sajnos.. . Juanita művésznőben például még csak a gondolata sem merült fel annak, hogy valamiképp hasznosítsa rengeteg szabad idejét, még kevésbé, hogy esetleg másokkal is törődjék, vagy legalább némi érdeklődést mutasson irántuk. Még a pincsijét is Izának kellett sétára vinnie, etetnie. A művésznő — egészen sajátos logikával — kifejezetten személyes sértésnek tekintette a repülőgép-katasztrófát, csakúgy, mint ezt a kényelmetlen, vad, civilizálatlan cidurói környezetet. Olyannyira, hogy az Avo- na légitársaság alkalmazottainak, Barilla kapitánynak és Himeneznek a köszönését sem fogadta, senhor Campomanesen keresztülnézett, Izabella Espla szolgálatait is csak fanyalogva, hangsúlyozott kelletlenséggel tűrte el. Szinte ki sem mozdult a barakkból, hevert az ágyán napestig, cigarettázott és egyfolytában fel volt háborodva. És ahogyan múlt az idő, száz elképesztő változatát dolgozta ki annak a monomániás feltevésnek, hogy vetélytársnője a pódiumon és a szerelemben, egy bizonyos Car- mencita nevű bestia agyalta ki és hajtotta végre a merényletet, csakis azért, hogy őt félre állítsa az útból. De majd ő bosszút áll, csak kerüljön újra Bogotába. Ő majd megmutatja... Ö, ő, ő... Juanita érzelem- és gondolatvilágán kívül esett minden probléma, amelynek nem ő állott a középpontjában. Vannak ilyen nők, ilyen csupa-önzés teremtések, csak nem elég kevesen, sajnos. És jellemző a világ igazságtalanságára, hogy ez a Juanita még itt, az isten háta mögött is — legyünk azért igazságosak, szándéka ellenére is — hódított. Előfordult párszor, hogy amikor már nagyon unta a lustálkodást az ágyon, kikönyökölt az ablakpárkányra és közönyös tekintettel szemlélte Bobo, Jucare és Pincho munkáját. A három fiú ilyenkor mindig „rátett még egy lapáttal”, a mi- neirók is hosszasabban álldogáltak az edzőpálya körül, valahonnan pedig sénhor Carbo is előkerült, a különleges megbízott. Kövér, pufók arcú, pantallós kreol fiatalember, mélyen ülő, apró és olajos malacszemekkel, állandóan a delirium tremens határán. Odatántorgott az ablakhoz, alázatosan köszönt, aztán csak nézte, bámulta, csodálta a művésznő finom, klasszikus profilját, mígcsak az ajkbiggyesztve, bosszúsan vissza nem vonult. Ami viszont a tea- és kávékeresikedőt, Cam- pomanes urat illeti, ő is elkülönült ugyan a többiektől, de más okból, mint Juanita. Tudta ő jól, nem tehet arról, hogy neve azonos a kolumbiai konzervatívok alelnökénék nevével és arról sem, hogy ez a névazonosság megtévesztette a rnerénylőt. Tapasztalhatta, hogy társai — az egy Juanitát kivéve — semminemű ellenszenvvel nem viseltetnek iránta, nem őt okolják a történtekért, józan ésszel ezt nem is tehették, mégis..i A derék üzletember szívét önvád mar- dosta. Nem is egészen alaptalanul. Bogotái barátai ugyanis többször tanácsolták neki, hogy változtasson nevet, ö ezeket a tanácsokat azzal utasította vissza, hogy változtasson nevet a másik, annak tényleg lenne oka szégyenkeznie elsősorban a személyéhez és csak formálisan a Campomanes névhez fűződő gyalázatos tettek miatt. E mögött az érvelés mögött — Bélelem bujkált. A tea- és kávékereskedő aggódott, hogy ha ilyen névváltoztatási kérelemmel fordulna az illetékes hatóságokhoz, kellemetlenségei származhatnak, magára haragíthatja a konzervatívokat, elvesztheti e párthoz tartozó üzletfeleit, és így tovább. És tessék, mi lett ennek a megalkuvásnak a vége?!.., ^ (Folytatjuk^ Vis* ... 'is 3 [STC LETT, Mine 4 KÉJ MÁJHOZ ESCHE MÉCSÜKÉ’KJOH Uü CSOMOÜI HÁZÁHOZ £hhvi /of áiátt Szuezic IS El JlÁTOTTUNK EOINÁ, áeuska'm * Jz LEHET £ HAHEM 4 JEH- cehen nincs is JEheszJ • v: Jnnal inkább Bf KEIL t JUJ HŰNKm JímJVA az g ABLAK, m. Gníns i •• Ötvenéves a „magyar ezüst“ ötven év a geológusok, sze- mében — egy röpke pillanat tört része. Hiszen a földtan tudósai évmilliókban — olykor százmilliókban gondolkodnak. A magyar földtantudomány szempontjából mégis korszakot jelent az az ötven esztendő, amely a Vértes—bakonyi bau- xitmezők felfedezésétől napjainkig terjed. A bauxit egyike nagy nemzeti kincseinknek. Évi 1 600 000 tonna termelésünkkel a világ- ranglista hatodik helyén állunk. Európában meg éppenséggel harmadikak vagyunk a Szovjetunió ég Franciaország mögött. Világviszonylatban Jamaika halad az élen, a föld 30 millió tonnás össztermeléséből 7,5 milliót, tehát az össztermelésnek pontosan a negyedét produkálja. Viszont hazánk is több mint huszadrészeivel járul a világtermelés növeléséhez. A hazai bauxitkincs felfedezésében és feltárásának elindításában hervadhatatlan érdemei voltak Balás Jenő bányamérnöknek. A fantasztának és álmodozónak ismert tudós, hírneves székely földijeihez, Körösi Csorna Sándorhoz, Bolyai Jánoshoz, Gábor Áronhoz. Bodor Péterhez hasonlóan, vagyon is gyakorlatias álmodozó volt. Fanatikus hittel bízott ügye igazában és az aszkétaságig menő önmegtagadással, konok kitartással vállalta a gáncsoskodásokat, kartársai meg nem értését. Balás Jenő. aki felfedezésével olyan óriási kincshez juttatta hazáját, egész életében a nélkülözéssel küzdött. Szegény székely törpebirtokos szülök gyermekeként született a Csík megyei Gyergyóremetén 1882- ben. Küzdelmes tanulóévek után jutott el ösztöndíjjal a selmeci bányászati akadémiára. Ennek elvégzése után Kolozsvárott magánmérnökösködött, kevés szerencsével. Később apró erdélyi bányák szövetkezeti termelését szervezte meg. A szövetkezeti vállalkozások iránti szerelme végigkísérte egész életén. A hatóságok a háború alatti években ímmel-ámmal támogatták munkáját és kezdeményezését. Mivel a Tanácsköztársaság idején fontos állami megbízatást kapott a bauxitkutatás irányítására és egy ez irányú országos terv kidolgozására, a Tanácsköztársaság bukása után nem jó szemmel nézték működését, a mellőzésnek és a gáncsoskodásnak minden árnyalatát el kellett szenvednie. Balás Jenőt nem csüggesz- tette el az ellenséges bánásmód. haladt a maga útján a megszállottak fanatizmusával. Munkáját végül is siker koronázta — legalábbis erkölcsi siker. 1919 novemberében a vezetésével végzett fúrások Gánt környékén eredménnyel jártak. megtalálta a hazai bauxit- mezők központját. Munkájának eredményeit ezelőtt 50 évvel. 1920 tavaszán ismertette. Szövetkezetét akart létrehozni a hazai bányakincs hasznosítására. de ebben minden lehető módon gáncsolták, akadályozták. Végül is kénytelen volt eladni a korábban megszerzett bánya jogosítványokat a későbbi Bauxit Trösztnek. Ennek a trösztnek haszonélvezői a 30-as évek végén már óriási összegeket szereztek a magyarországi bauxittermelősből. Ugyanakkor Raids Jenő. a nyomorúságig süllyedő szegénységgel küzdött. 1938. március 6-án a fürdőszobában, nyitott gázcsap mellett holtan találták. Nem volt megállapítható, hogy véletlen szerencsétlenség, vagy szándékosság okozta halálát, a körülmények és az események háttere az utóbbira vall.
