Tolna Megyei Népújság, 1970. június (20. évfolyam, 127-151. szám)
1970-06-18 / 141. szám
Ipartelepítés Tamásiban A környező községek vezetői borúlátó nyi- latkozatokkal sürgették a tamási járásban is az ipartelepítést, arra hivatkozva: sokan szeretnének dolgozni,' állandó keresethez jutni — főleg nők —, de nincs hol, s így hiába kopogtatnak a tanácsháza ajtaján, haza kell őket küldeni. Más meggondolások és tapasztalatok mellett ezek a nyilatkozatok is arra késztették a járási szerveket, hogy szorgalmazzák az ipartelepítést, s kedvező képet festve a lehetőségekről, kedvet adjanak az Orionnak, hogy gyáregységet építsen. Az Orion Rádió- és Villamossági Vállalat vállalta az összes kockázatot, azt is, hogy a kezdő munkások alacsonyabb termelékenységgel, több hibaszázaiékkai dolgoznak és a tamási 5-ös számú gyáregységében megkezdte a termelést. Most. 1970 nyarán viszont ebben a gyáregységben minden negyedik munkahely üres. Ennek következtében • ‘ kimondva-kimondatlanul ;s ' az á /vád' éri az ipartelepítés pionírjait, hogy „nagy melléfogást csináltak”, meggondolatlanul, előrelátás nélkül cselekedtek. A kritikák elmarasztaló hangja attól csak erősödik, hogy más vállalatok is munkaerőgondokkal küszködnek, olyannyira, hogy a sütőipari vállalat igen magas órabérért sem talál betanított munkást, s olykor, helyenként a notórius lógósokat is megtűrik, mert nincs ember. \7 alóban nincs ember? Ég azok a járási vezetők. akik azon fáradoztak, hogy Tamásiban új, állandó munkahelyeket teremtsenek a járási székhely és a környező községek lakosainak. csakugyan melléfogtak? Nem fogtak mellé, inkább arról beszélhetünk, hogy a járás termelőszövetkezeteiben még nem szabadult fel az a munkaerő, amely fel fog szabadulni és amelynek a foglalkoztatását néhány év múlva a közös gazdaságok a tevékenységi kör bővítésével se tudják megoldani. Érdesebben fogalmazva: a tsz- ekben a mezőgazdasági munkáik komplex gépesítése a kívánatosnál lassúbb, nincs szinkronban a járási székhely alighanem befejezettnek tekinthető iparosításával. Ez az egyik dolog, a másik dolog pedig, hogy a tsz-ek többsége jobban. fizet, mint az Orion. Más felületeket áttekintve még az is bizonyítható, hogy a családtagok egy része már jelenleg is a tamási üzemek holnapi munkásgárdájának tekinthető, de egyelőre még „helyben maradnak", mert a tsz-bői származó alacsony icerese- tet is jobbnak tartják, mint az utazgatást és az ismeretlen üzemi munkát. Nincs ellentmondás. A tagok többsége a termelőszövetkezetekben csakugyan többet kereshet, mint amennyit az Orionban kereshetne, a családtagok többsége viszont nem. Mihályi István, az Orion Tamási Gyáregysége igazgatója gondterhelt: „Mi arra építettünk, hogy női betanított munkásokat foglalkoztatunk. Sokat. És jelenleg 100 hiányzik”. Érdekes: a járási tanács vb mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztályán meg úgy tudják, még mindig protekció kell a „bejutáshoz”, mint három évvel ezelőtt. S miközben az Orion azonnal felvenne száz embert betanított munkásnak, azonközben a járás termelőszövetkezeteiben tavaly 1941 családtag dolgozott, illetőleg dolgozgatott, minthogy ezren csak 1—39, 1750-en 40—100 munkanapot teljesítettek vagy teljesíthettek. A családtagok többségének a termelőszövetkezetekből származó jövedelme nem éri el az évi hatezer forintot s feltételezhetjük, egy év múlva, ^ét év múlva ezt az összeget kevésnek tartják, állandó munkát követelnek a közöstől és ha nem kapnak, hátat fordítanak a tsz-nek. De hova mennek, hova mehetnek? A válasz kézenfekvő: oda. ahol már most szívesen fogadnák őket. II a ugyanis a termelőszövetkezetek a tamási járásban is kialakítják a növénytermesztésben a bátaszékihez hasonló komplexbrigád- szervezeteket, ha gépesítik az állattenyésztést, akkor a családtagoknak még a mostani kereseti lehetőségeket sem tudják biztosítani. S a tsz-ek mindenképpen a termelési, az előállítási költségek csökkentésére kényszerülnek, ennek viszont fő feltétele a gépesítés, a kemizálás, az egy főre jutó termelési érték növelése. A képlet bonyolult, mégis áttekinthető. Először: a tamási járásban a termelőszövetkezetek korszerűbb gazdálkodása előnyösen hat vissza a termelőszövetkezetekre is, az oda telepi tett. iparra és a már ott működő vállalatokra is. Másodszor: a közös gazdaságokban a növénytermesztési ágazatban új munkaszervezeti forma 'komplexbrigád még egy sincs. Azért nincs, mert „a tagoktól nem lehet elvenni a kenyeret” és a nyugdíj, stb. miatt az idősödő gazdákat mindenképpen foglalkoztatni kell. Harmadszor: azok a tsz-tagok, főleg asszonyok, akik eddig se hagyták él falújukat, ezután sé fogják elhagyni, minden csábításnak ellentállnak. Negyedszer: a gépesítés. a kemizálás kizárólag a fiatalabb korosztállyal oldható meg, éppen azokkal, akikre a7- ipar, a kereskedelem, a szolgáltatás is „szemet vetett”. Az érzelmi kötődés, a megszokás tovább bonyolítja a helyzetet. Mindezek ellenére mégis az látszik törvényszerűnek, hogy a mezőgazdaságban a foglalkoztatottak száma tovább csökken és a szakképzetlen fiatalabb korosztályok tagjai arra kényszerülnek, hogy más kereset után nézzenek. Vagy . az eljáró dolgozók számát növelik majd, vagy a reggeli és az esti autóbuszozást Tamásiba és vissza. Ez bizonyosra vehető. Mint ahogyan bizonyosra vehető az js. hogy a tagok egy része a jövőben még inkább mezőgazdasági segédmunkát végez, a háztájiban talál majd elfoglaltságot és a komplex gépesítés mai-ellenzői is felismerik majd: jobban tudják az idős embereket segíteni, ha nem látszatmun- kávai bízzák meg őket, hanem ha maximálisan kihasználják a tudomány, a technika adta lehetőségeket, olcsón, sokat termelnek és ebből biztosítják az idősebb emberek gondtalanabb megélhetését. A családtagként dolgozó asszonyoknak üzemi munka szempontjából Tamási felel meg legjobban, hisz a gyerek, a család, a háztartás helyhez köti őket, nem maradhatnak napokig távol az otthontól. De hiszen a gyerek, a. család, a háztartás gondjai miatt az Orion js csak akkor felel meg. ha a környező községekben van napközi, ha jut idő főzni, mosni, takarítani, bevásárolni. Itt kezdődik az újabb gond. Egy átfogó vizsgálódás bizonyára könnyen megállapíthatná. hogy a termelőszövetkezetekben dolgozó alacsony keresetű családtagok fele, negyede a környező községekből azonnal vállalna állandó üzemi, vállalati munkát, ha volna kire hagyni a gyereket. Tavaly ősszel az Orion Tamási Gyáregysége Regöly és Szakály községben 80 személyt toborzott. Mire az AKCV-vel elintézték a munkásjárat beindítását, a 80-ból mindössze 12 maradt. A többi meggondolta a dolgot. „Inkább a háztájival foglalkoznak” —- állapították meg a helyi vezetők. Feltételezésük aligha állja meg a helyét, hisz jól tudjuk, éppen' a fiatalok vonakodnak a háztáji munkától, s a 80 jelentkező többsége a dolog természetéből: eredően nem 70 éves ember volt. A regölyi és a szakályi kudarc okát, magyarázatát bízvást kereshetjük ott. abban, ami az asszonyokat helybenmaradásra kényszeríti. Összességében: a nehézségek ellenére a7- ipartéi építés Tamásiban melléfogás helyett előrelátásnak [minősíthető. A munkaerő nem kevés, de a feltételek kedvezőtlenek még ahhoz, hogy a mezőgazdasági üzemekből a szakképzetlen tagok kis része, a családtagok nagy része elinduljon a bonyhádi, a dombóvári, a' tamási üzemekbe munkát kérni. Sz. P. Iráni miniszter a biritói borsóföldön traktorvásárlási szándékkal A kereskedelmi tárgyalásoknak csak a betetőzése, amikor jupiterlámpák világánál a két fél aláírja a szerződést. Ezt az aktust sok minden megelőzi: piackutatás, a vásárlásra kiszemelt áru kipróbálása, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Aztán van olyan oldala is a kereskedelmi tárgyalásnak, melynek a nagyközönség nem lesz soha tanúja. Az iráni gazdaságügyi miniszter, Bakhtiar úr, tegnap a Paksi Állami Gazdaságba látogatott. A népes delegációt a hazai szakértők alkották, a miniszter egyedül jött hazájából. Traktort' akar vásárolni, „A mi sivatagos, homokos, őserdős vidékünkön a lánctalpas traktorok nem tudnak jó hatásfokkal dolgozni, a járóláncot megeszi a homok, a gumikerekes, összkerék-ha j tású traktor iránt érdeklődünk.” Hogy ez az érdeklődés mit jelent, azt nem is lehet minden részletében elmondani. Az természetes, hogy a miniszter a Dutra-család valamennyi tagját megvizsgáltá. Kiváltképpen a hathengeres Steyr-Dútra érdekelte. A motort úgy vizsgálta, mint egy szerelő, s az erőgép után kapcsolt ekét, mint egy traktoros. A tolmács szaporán fordította, a Vörös Csillag Traktor gyár és a Komplex Vállalat üzletkötőjét... Itt csak tájékozódás volt, a miniszter rövid egynapos látogatása a gazdaság borsóföldjén, ahol a próbapályát az állami gazdaság vezetői kijelölték, elegendő volt arra, hogy, a magyar ipar remekét megfelelően „találják”. És mint eddig mindig, a gazdaság traktorosai is ki- tesznék egy-egy ilyen bemutatón legalább egy üzletkötőt: rajtuk múlik, hogyan mutatkozik be a gép. A Paksi Állami Gazdaság másfél éve áll kapcsolatban a Vörös Csillag Traktorgyárral. Itt próbálják ki, meglehetősen nehéz körülmények között, a gyár traktorait, s itt mutatják be üzem közben a gépeket a külföldi vásárlóknak. Az iráni miniszter elégedett volt a látottakkal, s mint Szikra László, a Komplex Vállalat üzletkötője mondja, már látni lehet a szerződést Irán és Magyarország között. És az iráni miniszter alig ment el hatalmas diplomata- kocsijával a borsóföldről, újabb külföldi küldöttség érkezett. Adefolu Koleoso részben mint vásárló, s részben mint vezérképviselő jelentkezett hazánkban. A nigériai föld- művelési minisztérium főmérnöke, műszaki tanácsadója saját gazdasága részére is akar vásárolni Dutra traktorokat, úgyszintén az ország más gazdaságai részére... A. M. Khalil egy Rotterdamban székelő cég — Africa-Európa Trading N. V. — igazgatója, ö azzal a szándékkal jött, hogy vezérképviseletet létesít a magyar traktoroknak Nyugat- Európában és Közel-Keleten, s működés közben kíván meggyőződni róla: ajánlhatja-e a magyar traktorokat vevőinek. A gazdaság főmérnöke, főkönyvelője, legjobb szerelői és a traktorokkal évek óta dolgozó munkások nagy-nagy lelkesedéssel magyarázták a gépek előnyét. S a kereskedők elégedetten távoztak. „Egy olyan ember, aki csak szokvány kérdéseket tesz fel — az nem lesz vevő, — mondja Csömök Lajos, a Vörös Csillag Traktorgyár főosztályvezetője — a tegnapi vendégek, vásárlók megismerték a magyar traktorokat. A bemutató, az árukínálat természetes körülmények, munka közben történt. Nagy János, az állami gazdaság igazgatója most is, mint más küldöttségeknél is, elégedetten állapította meg, hogy mennyire hasznos az országnak, ha termékeinket így mutathatják be. ' „Számunkra legalább akkora öröm egy jó üzlet, mint a traktorgyáriaknak” — mondja. Tegnap a magyar külkereskedelem néhány szakembere jó propagandistáin volt a magyar árunak, és jó eladója is. (Pálkovács) Az aparhanti gázpalackok... ...sok fejtörést, gondot okoztak a község vezetőinek. Még a múlt év derekán határoztak, hogy a napközi otthon konyhájába gáztűzhelyet szerelnek feL Természetesnek tartották az aparhantiak, hogy megvásárolják a palackot, és néhány nap múltán már főzhetnek is gázon a konyha dolgozói. Nem így történt. Két hónappal a megrendelés után igazolták vissza Budapestről, hogy vásárolhatnak tűzhelyet. Bonyhádra küldték az elfogadott igényt, és itt is két hónapot várt az ügy, mire többszöri sürgetés árán, .kimozdult a holtpontról. Amikor együtt volt már kályha és palack, akkor meg a bekötést végző szerelők után kellett futkosni. A Szek.szár, dón működő cég emberei kurta-furcsa módon intézték el az ügyet, ígérték, hogy majd küldik a szerelőket, de csak háromhetes várakozás után, tehát összesen több mint öthónapos „átfutási” idővel tudtak gázt beállítani a napközi ' konyhájába... A község vezetői most már belenyugodtak a változtathatat-• lanba. abba tudniillik, hogy a közületnek fél évig is eltart, magánosoknak pedig két hét alatt elintézik a gáz- fogyasztó bekötését...- Pj Ismét a gáton A Domboriban székelő ár- vízvédelmi készenléti osztag a múlt hét közepén hazaérkezett a Tisza veszélyeztetett szakaszairól. Az emberek néhány napig pihenőt kaptak, de szombaton már ismét útnak indították őket a Körösök vidékére. Ezúttal csak negyven tehergépkocsi és hat autóbusz képezte a Tolna megyei segélyosztagot, de már az érkezés első óráiban bevelertc": őket. Kedden a 11-es AKöV- öt ismét értesítették, ho ry készüljön tíz autóbusz útbaindítására. Szerencsére erre. nem került sor, mert az Alsó- Tisza vidékén és a Körösök mentén enyhült a veszély. A dombori készenléti osztag egyébként már csaknem az összes védekezőanyagot elszállította a tiszai gátakhoz. Egyébként a Duna mentén nincs ok az aggodalomra. Kedden telőzött a víz Budapest nél így két és fél, három nap múlva ér Tolna megyébe ez- az árhullám, amely a Sió hullámterére tizenöt-húsz centi' magasságra terül el. 1 Tévedés, melléfogás, vagy előrelátás ?
