Tolna Megyei Népújság, 1970. június (20. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-16 / 139. szám

T anevzaro a szekszárdi 505-ös Ady Endre Szakmunkásképző intézetben ÉRETTSÉGIZŐK A hódító Csárdáskirálynő Nem tudni, hogy a mai diá­kok is követik-e a régiek szo­kását, akik a tanévzárás kö­zeledtekor, hátulról előre min­den nap egy betűvel többet írtak a táblára a bűvös VA­KÁCIÓ szóból. Az évzárás öröme, ünnepélyessége azon­ban kétségtelenül megmaradt. Erről szerezhetett tanúbizony­ságot tegnap a szemlélő Szek- szárdon az Ady Endre Szak­munkásképző Intézet udvarát, ahol a sugárzó napsütésben kék inges, piros nyakkendös tanulók százai búcsúztak az 1969—70-es tanévtől. Velük szemben a tantestület vezetői, a tribünön pedig szépszámú szülő, faluról bejött hozzátar­tozó. Külön széksort foglaltak el a szakmunkásképzésben közvetlenül részt vevő válla­latok képviselői. Új vizsgarendszer Kaszás Imre országgyűlési képviselő, az intézet igazgató­ja, évzáró beszédében emlé­keztetett arra, hogy ennek a tanévnek a jellegét a lenini centenárium és a felszabadu­lási évforduló adta meg. Nö­vekedett az itt folyó képzés megbecsülése. Az 1969. évi VI. törvény középfokú iskola rangjára emelte a szakmun­kásképző intézeteket. Ez foko­zott követelményeket támaszt a tanulók iránt, hiszen az új szakmunkásvizsga előírásai az érettségivel majdnem egy- értékű tudásszintet kívánnak. A TMDB GYAKORLATÁBÓL. A kollektív az irányadó Számos, lényegében azonos témájú fellebbezést tárgyalt a közelmúlt napokban a Tolna megyei Területi Munkaügyi Döntőbizottság: a jogvita a nyereségrészesedés kifizetése körül volt. így például Se­bestyén Antal kakasdi lakos a Népbolt Vállalattól köve­telt nyereségrészesedést. Nem kaphatta meg, mert csak tavaly május 3-án került a válla­lathoz; a módosított kollek­tív szerződés pedig k'mond­ja, hogy a nyereségrészese­dés kiérdemléséhez — egyéb feltételek mellett — legalább kilenchónapi, a vállalatnál végzett munka szükséges. Talán még nagyobb csal 5- dás érte Kleisz Péter bony­hádi lakost, aki a zománc­gyárban 1967 októberétől ez év március 10-ig dolgozott. Kleisz nem afféle vándor­madár; munkáltatója hozzá­járulásával vállalt munkát az egyik tsz-ben. Jóllehet az 1969-es évet végigdolgozta, nem kaphatott nyereségrésze­sedést. Nem, mert a vállala­ti kollektív szerződés értel­mében nyereségrészesedésben csak az részesülhet, aki — egyéb feltételek teljesítésén kívül a részesedés kifizetése napjáig a gyárban dolgozik. A nyereségrészesedés körü­li vitát, eljárást könnyen megtakaríthatnák maguknak a kérelmezők. Csupán annyi tü­relmüknek kellene lennie, hogy elolvassák a kollektív szerződésnek azt a részét, amelyet — bizonyára — szí­vesen megmutatnak a válla­latnál. Éppen ezért megnyugtató, hogy a megye legnagyobb lét­számú tanintézetének fiataljai az idén is jó munkát végez­tek. Az intézet tanulmányi át­laga 3,22, tizenhárom osztály azonban ennél magasabb szin­tet ért el, átlaguk 3,24 és 3,64 között mozog. Jutalmak A kötelező tanulmányok mellett az intézet fiataljai sok többletmunkát is vállaltak. A különböző intézeti, megyei és országos pályázatokon sokan szerepeltek. A jutalmakat, pénzt, üdülőjegyeket, fényké­pezőgépeket, rádiókat, köny­veket huszonkilenc tanulónak adták át. A Tolna megyei Ál­lami Építőipari Vállalat száz- huszonnégy könyvet ajándéko­zott, összesen háromezer fo­rint értékben. Könyveket ado­mányozott még a DÉDÁSZ, a KISZÖV, a Tolna megyei Ta­nácsi Építő- és Szerelőipari Vállalat és a 11. számú AKÖV is. Nem elhanyagolható, a ta­nulók százezer forintot jóval* meghaladó értékű társadalmi munkája sem, melyet főleg a város szépítésére, nem utolsó sorban a Babits Mihály mű­velődési központra is, fordí­tottak. Az árvízkárosultak ja­vára több mint tizennégyezer forint gyűlt össze. Ezenkívül — mondotta az igazgató: „Meg kell emlékeznünk ar­ról is. hogy a tanulók és szak­oktatók öntevékenyen, még Az átlagembert ritkán fog­ja el különösebb lelkesedés, ha olyasmit hall emlegetni, mint „könyvelés”, „egyszám­la”, „inkasszó”, vagy „kon­tírozás”, netán „evolut-tábla”. Éppen ezért kell felfigyelni arra, ha egy tizennyolc éves fiatalember országos elsőnek bizonyul egy ilyesfajta kife­jezésekkel súlyosbított tanul­mányi versenyen. Persze, ezért is. Meg, némi, talán el­fogadható lokálpatriotizmus­ból azért legalább annyira, mert az illető megyénkben. Weller János, a bonyhádi Perczel Mór Közgazdasági Szakközépiskola IV. osztályos tanulójának sikeréről röviden már adtunk hírt. Könyvviteli területen ért el országos első helyezést. Ennél a rangos versenynél is izgalmasabb időszakban kerestük fel. Érettségi fél­idejében, írásbeli után, hu­szonnégy órával a szóbeli előtt. — Izgul? — Nem. Ez egyformán lehet hihető válasz, mint kevésbé az. A fiatalember mindenesetre nyugodt, megfontolt és be­szédmodorán is érződik, hogy fegyelmezett gondolkodású. Kétségtelen, hogy nincs sok oka a félelemre. Tanulmányi átlaga négy év alatt, nem ke­rült a 4-es szám által jelzett határ alá. — Az országos elsőség? — Meglepett. — Miért? — Véletlenül cseppentem bele. Egy osztálytársam indult volna, de azt épp azon a na­mielőtt bármiféle központi in­tézkedés is történt volna, be­jelentették, hogy részt kíván­nak venni az elpusztult or­szágrész újjáépítésében. Ez ideig tizenhat szakoktató és kétszáznyolcvankét tanuló je­lentette be szándékát az új­jáépítéshez.” Az aranyserleg Kaszás Imre igazgató beszé­de után Rácz Lajos, az SZMT megbízásából adta át az isko­la KISZ-titkárának a május 1-i felvonuláson legsikereseb­ben szerepelt iskola részére alapított vándorserleget. Kife­jezte azt a reményét, hogy bármennyire „vándor” is ez a díj, az iskola birtokában ma­rad, ha három egymást köve­tő éven át az ideihez hasonló színvonalon szerepelnek a nagy munkásünnepen. Az ünnepség annak a gon­dolatnak a jegyében ért vé­get, melyet az igazgató hang­súlyozott, hogy az intézet leg­jobb végző tanítványait visz- szavárja, hiszen bővül, gya­rapszik és szakoktatókra van szüksége. Az Internacionálé hangjaival zárult az 1969— 70-es tanév a szekszárdi 505- ös Ipari Szakmunkásképző In­tézetben. O. I. pon hívták felvételizni az egyik tisztiiskolára. A teljesítmény így még in­kább méltó a figyelemre. Weller Jánost ugyanis első­sorban nem a könyvelés, ha­nem a matematika érdekli. Tények bizonyítják, hogy nem akármilyen fokon. — Matematikai versenyen egyszer voltam megyei má­sodik, háromszor jutottam el az országos döntőig. — Most mi volt a feladata? — Nem túl nehéz. Logikai művelet. A 6-os és 7-es szám­laosztályok alapján és más összehasonlító módszerekkel kellett egy vállalat eredmé­nyességét kiszámítani és egy­bevetni a korábbi évek ilyen mutatóival. — Mennyi idő alatt? —- öt órát adtak rá. — És mennyi idő alatt vég­zett a feladattal? — Két és fél órámba ke­rült. A jó tanuláshoz elsősorban szorgalom kell, de a megfele­lő körülmények is fontosak. A fiatalember apja gépész a Vízügynél, édesanyja hiva­talsegéd. Nővére tavaly érett­ségizett ugyanennél az isko­lánál, most az Állami Bizto­sító bonyhádi kirendeltségé­nél dolgozik. Szép családi házban laknak a község egyik új negyedében. Az egyik szo­ba az övé, nyugodt hely, le­hetett és lehet tanulni. — Kell is még. Érettségi után kezdhetek készülni a fel­vételire. — Hová? Szilvia és Edvin romantikus története, Cecília és a „Haj- mási Péter, Hajmási Pál” dal­lamai, Stázi kontekz és Bóni gróf tréfás, kacagtató szerelme most is sikert aratott. Most is, ezzel a társulattal is és itt, Szek- szárdon is. Vasárnap este, a Ba. bits Mihály megyei művelődési központ színháztermében mu­tatta be a Kecskeméti Katona József Színház operett-társula­ta Kálmán Imre: Csárdás­királynő című nagyoperettjét. Az előadás nagy sikert ara­tott, az első felvonás legtöbb énekkettősét meg kellett is­mételni. Az előadás jó hangu­latú volt, kellemes szórako­zást nyújtott, Mjndezt azért kell hangsúlyozni, mert a két, egymást követő vasárnapon ugyanaz a társulat lépett fel — A Közgazdaságtudomá­nyi Egyetemre szeretnék be­jutni. — Hallottunk valami olyas­miről, hogy aki országos ver­senyt nyert, az mentes a fel­vétéli kötelezettsége alól, ha a szakmája szerinti felsőok­tatási intézménybe pályázik. — Erről nem, tudók j Érettségi bizonyítványa, mi­re .ezek a sorok megjelennek, már a kezében lesz. Az or­szágos I. helyezés jutalma is. Június 14-én adják át Buda­pesten. Még nem tudja mit és milyen formában. Annyi azonban biztos,, hogy a jól végzett munka szép eredmé­nyének magérdemelt elisme­rése lesz: — o — s Népújság 5 19*0. június 16. Szekszárdon. A két produkció között pedig ég és föld volt a különbség. A Csárdáskirálynőt — a színészek is kedvvel, szívvel és lélekkel adták elő, így a közönség élénken rea­gált a poénekre, újból kívánta látni a táncbetéteket és hal­lani a már oly sokszor hallott, ismerős Kálmán-dallamokat. A színészek most, önmagukat is szórakoztatva játszottak. A Millöcker-operettbemutatóval szemben éppen ennek köszön­hető az előadás sikere. Nem volt érdektelenség a szín­padon, s így a közönség sem vált érdektelenné az előadás iránt. A két előadás össze­hasonlítása során érdemes egy nagyon szembeötlő különb­ségre felhívni a figyelmet: ez a különbség' a színpad képe. A Gasparone második fel­vonásbeli bálterme milyen si­vár és silány volt, az különö­sen kitűnik akkor, ha a Csár- dáskirálynő-beli második fel­vonás, szintén báltermi szín­padképét nézzük. Borcsa Ist­ván, — a Csárdáskirálynő színpadképének megtervezője, — díszletei a darab keretein belül modernebbek és ele- gánsabbak, mutatósabbak. Egy függöny, egy gyertyatartó, egy lépcsősor egyszerűségében, minden a maga helyén áll és meghatározott szereppel bír. A darabot Lovas Edit rendezte. Dinamikus ereje, alkotóképes­sége alkalmas arra, hogy kéz­ben tartsa és koncepciója sze­rint mozgassa a darab szerep­lőit. A szereplők közül különör sen tetszett a Jászai-díjas Já- noky. Sándor Miskája és a na­gyon sikerült karakterfigurát alakító Kölgyesi György köz­jegyzője. Sajátságos belső jel­lemformálásuk légkörteremtő hatása nagyban hozzájárult a darab sikeréhez. Berta Erzsi, — akinek sokkal inkább való a most játszott, mint a koráb­ban látott szubrett szerep —, Szilvia sanzonettje kapott meg­érdemelten sok tapsot. Ábra­hám István, mint Edvin, kissé halványabbnak tűnt partner­nője mellett. Egészen sajátsá­gos, az eddig látott Csárdás- királynő-előadások Bóni-szere- pétől felfogásában is külön­böző Bónival találkozhatott a közönség. Ez a Kaucsianó gróf nem a megszokott „ütődött gróf” volt, hanem egy egész­séges humorú, vidámkedvű suhanc. S a suhanc mellé ki más volna való, mint egy ked­ves kislány. S ez a kedves kislány volt Stázi grófnő, azaz Péva Ibolya. Cecília szerepé­ben Balogh Rózsát, Kerekes Ferimében pedig Perényi Lász­lót láthatta a közönség. A szekszárdiak ezzel az elő­adással örömmel fogadták be a kecskeméti operett-társula­tot is. S most már egy kelle­mes előadás emlékével várják az ősszel kezdődő színházi évadban is fellépésüket. Ered meny számlák és eredmény

Next

/
Thumbnails
Contents