Tolna Megyei Népújság, 1970. június (20. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-14 / 138. szám

Érdemes szólni? Igénylik, meghallgatják a fizikai dolgozók észrevételeit, javaslatait? Simontornyán az ezerkétszáz főt foglalkoztató bőrgyárban kerestünk ezekre a kérdésekre választ. Hogy érdemes-e szólni? Miután beszélgettünk, a gépek mellett fáradozó emberekkel, beláttuk, ezt a kérdést így ma már felesleges feltenni. A munkások szólnak. Megmondják kéretlenül is a véleményüket, s minden alkalmat felhasználnak arra, hogy megtegyék javaslataikat. Politikai érettségük jut ezáltal kifejezésre, de még valami: a felelősség, a gyár érdekeivel való azonosulás.

Vendrei Árpád igazgató, Szabó Sándor párttitkár és Pcrger Imre szakszervezeti titkár odafigyel arra, amit a dolgozók mondanak. Olykor mégis úgy látszik, hogy a dolgozók nagy horderejű véleménye pusztába kiáltott szó. De ne mi beszéljünk, beszéljenek a Simontornyai Bőrgyár munkásai..

A Simontornyai Bőrgyár a Bőripari Vállalat 2. számú gyára. A Bőripari Vállalat a Könnyűipari Minisztérium alá tartozik. Az üzemi demokrácia kiteljesedése a logika szerint azt jelenti, hogy van foganatja annak, amit a dolgozók mondanak. De hogy legyen foganatja, az nemcsak a bőrgyár vezetőin múlik. Sokkal inkább a Bőripari Vállalat vezetőin és méq inkább a Könnyűipari Minisztériumon, főleg ami az anyagellátást, a termelékenység növelését illeti.

„Odafigyelnek, de ..,

öntvény. Semmi nincs, ilyenkor a gyár területén kereső útra indulunk. Most huszas alátét kellene. Ha nem találok huszas alátétet, akkor ez az alagútszárító-kocsiváz itt fog még heverni két vagy három hónapig. Lehetetlen állapot. így nehéz tisztességes munkát^ végezni. Megmondom őszintén, miután órabéres vagyok, a keresetemben - nincs kiesés, ennek ellenére - bánt, hogy képtelen az ember normális munkát végezni. Hiába mondjuk. Az anyagellátásban nincs javulás, sőt rosszabbodott a helyzet.

Cseh József hasítógép-kezelő

(19Í8 óta dolgozik a gyárban) :

— Látják elvtársak, ezt a bőrt a másik műhelyből kell ideszállítani. Hosszú ideig időrabló es nehéz numkaműveszont más dologban még mindig nem jutunk előre. Tessék körülnézni! Nagy a zsúfoltság, sokszor órákat kell ide- oda rakodni, hogy helyet csinálunk, hogy, dolgozni tudjunk. Az ide-oda rakodás miatt gyakran előfordul, hogy képtelenek vagyunk teljesíteni a normát. Egymást marjuk. Kelleje még húsz fa dobogó a gyorsabb anyagmozgatáshoz. Hiába kérjük, holott a termelés érdekében kérjük. Azután anélkül; hogy panasznapot tartanánk, megemlítem: egész télen fáztunk, mert rossz volt a fűtőtest. Számtalanszor szóltunk Miskí Dániel üzemvezetőnek, „Majd meglesz” — mondta. . A szomszédba jártunk melegedni, s ez időveszteség. Nem. azért jár be az ember.. a gyárba; hpgy a napot lopja.

Papp János bokszfaragó (1945 óta dolgozik a gyárban):

— Számtalanszor javasoltam, hogy gyakrabban jöjjenek a műhelybe a vezetők. Sűrűbben szeretnénk találkozni velük, hisz maholnap azt se tudjuk, ki az igazgató.

Rendszerint akkor jönnek, ha valami felajánlást kell tenni. Nézzék elvtársak: ninös

megoldva a szállítómunka. Emiatt mester létemre sok esetben segédmunkát végzek. Nem éri meg se nekem, se a gyárnak.

Papp Sándor bokszfaragó (1948 óta dolgozik a gyárban):

— Hallom, közöttünk keresik a felforgatót. Megmondom őszintén, az ilyen eljárás mindannyiunk munkásönérzetét sérti. Mint ahogyan a társaim is elmondták, az egész dolog az árvízkárosultak megsegítésével kezdődött. Rossz néven vettük, hogy ide, hozzánk már úgy jutott el: kötelező az árvízkárosultak megsegítésére műszakot tartani. Milyen eljárás ez? Nem tételezik fel rólunk, hogy egvütt érzünk a bajbajutottakkal? Bizony sokan azt mondtuk, ha kötelező. akkor nem csináljuk. Dacból sem. Mások, az éjjeli műszakosok, meg pénzfelajánlást szerettek volna tenni. Higgyék el, nem rosszindulatvak a munkásemberek, és szót lehet azokkal érteni. De így nem. Fel vagyunk háborodva: hogy felforgatókat keresnek közöttünk.

Hriezkó Tivadar (1965 óta dolgozik a gyárban):

— Néhányszor szóvá tettem a munkakörülményekkel kapcsolatos nehézségeket. Zajártalomnak vagyunk kitéve. Megnézték, megvizsgálták, s elrendelték a fülvédő használatát. Ez nem jó. Ha nem érzékelem a munkagép ritmusát, működését, akkor még inkább ki vagyok téve baleseti veszélynek. Másutt meg annyi védőrácsot szereltettek fel, hogy az eleve növeli a balesetveszélyt. A védőkesztyűk és kötények minőségével elégedetlen vagyok. Végül mondjam azt, ami a legbán- tóbb? Eddig is mondtam, most is mondom. Nem vagyunk megfizetve. Én nem azt az órabért sokallom, amit az udvari munkás kap, azt keve- sellem, amit mi kapunk. ígéret van a bérek rendezésére, de hogy mikor lesz belőle valami, nem tudom.

Zsolnai László hasítógép-kezelő (1945 óta dolgozik a gyárban) :

— Saválló keramit kockákkal kellene beburkolni a növényi cseresműhely padozatát. A termelékenység? Kérem, a

, nasítókés-vezető alkatrész hiánycikk. A kopottakat kapjuk vissza. Úgy hallom, egv rosszabb minőségű hazai anyagból készült hasítókés-vezetőt kapunk. a régi ió minőségű helyett. Ettől félünk.

Ádám Gyula mérnök, a mechanikai osztály vezetője (1964 óta dolgozik a gyárban, ez az első munkahelye):

— A munkafeltételek a műhelyben rosszak. A létszám állandóan nő, a zsúfoltság nagy. Legnagyobb gondunk az anyagellátás minősíthetetlen elégtelensége. Egyes vállalatok azt csinálnak, amit akarnak. A Könnyűipari Alkatrészellátó Vállalat (KAEV) egy idő óta alkatrészellátással nem foglalkozik, holott ezért hozták létre. A Csavarárugyár a bőr„Mintha az anyagellátással kapcsolatos panaszok mind ide kerülnének.*'

* Szp—Pj - foto: Komaromi

j-.vasoltam néhányszor, hogy a bőripar a bérkategória szempontjából kerüljön a nehéziparral azonos elbírálásra. A minisztériumnak az az álláspontja: Vizsgálat tárgyává teszik a kérdést. Intézkedés nincs. Helyette nagyobb területre terjesztik ki a csökkentett munkaidőt, ami nem egyenlő a bérrendezéssel. Az emberek meg elmennek, az idén százhuszonötén léptek ki a gyárból.

ipari hordók összeállításához szükséges csavarok gyártását nem vállalja. A helyzet sokkal súlyosabb, mint ahogy itt érzékeltettem. Rengeteg a fél megoldás, a toldozás, a foltozás. Mindez elkedvetleníti, lehangolja a tmk dolgozóit. Itt már csak minisztériumi szinten lehetne segíteni. Észrevételeinket megtesszük, de változás nincs.

Perger Imre szakszervezeti titkár:

— Tagja vagyok a Bőripari Dolgozók Szakszervezete Elnökségének. Több esetben tárgyaltuk a bőripari bérkategória helytelen besorolását. A szakma sajátosságából eredően az egyes munkaműveleteket a dolgozók egészségtelen körülmények között végzik. Ugyanakkor az átlagnormák nagy e: okifejtést kívánnak. Ezért

Kleiber György géplakatos

(1941 óta dolgozik a gyárban): Nézzék- az alagútszárító kocsi vázszerkezetét. Talán egy hónapja hevert itt anélkül, hogy kézbe vehettük volna. Nem tudjuk esinálni, mert nincs alátét, csavar, anya, szürkéiét volt, mivel- ráraktunk egy kocsira . húsz-huszonöt mázsa bőrt és kézi erővel toltuk ide. 'többszőr javasoltuk, adjanak targoncán A targoncát megkaptuk, most könnyebb és gyorsabb ideszállítani a másik műhelyből a bőröket. Vi-