Tolna Megyei Népújság, 1970. május (20. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-07 / 105. szám

U.j általános iskola. Toronyházak. Az egyik iskola a felszabadulás első napjaiban. Szekesffehervar E gészséges lokálpatriotiz­mus bontakozott ki vá­rosunkban — tájékoztatott a minap Gubics István, a szé­kesfehérvári városi tanács végrehajtó bizottságának elnök- helyettese —, és ez minden tekintetben kedvezően, érezte­ti hatását: mind többen va­gyunk, akik fáradtságot, áldo­zatot nem sajnálva dolgozunk városunkért. Érdemes megem­líteni, hogy a lelkes lokál­patrióták közt egyaránt talál­hatók született helybéliek, és akik más vidékről számaznak. A városi vezetők is vegyese^. Tilinger elvtárs a végrehajtó bizottság elnöke például régi székesfehérvári, én pedig az ország más tájáról kerültem ide. Városunk gyors fejlődése jórészt éppen annak köszön­hető, hogy ilyen egészséges lo­kálpatriotizmus bontakozott ki. Csak példaként említem a most kezdődő Alba Regia napok rendezvénysorozatát... Sok em­ber odaadó munkája kell min­den évben ahhoz, hogy ez a nagyszabású rendezvénysorozat jól sikerüljön. Bejártam a várost Tusa Mi­hály tanárnak, a városi ta­nács művelődésügyi felügye­lőjének kalauzolásával. Tusa Mihályról hadd említsem meg, hogy egykori diáktársam, Tolna megyében született, itt is élt, dolgozott hosszú időn keresztül, néhány évvel ezelőtt váratlanul Székesfehérvárra költözött családjával. Nem kis meglepetéssel, tapasztaltam hogy a három és fél évtizedes Tolna megyei múltja után — ma már székesfehérvári lo­kálpatrióta. íme, a valóságban is ta­pasztaltam Gubics István vb- elnökhelyettes szavainak iga­zát. Mi az ami ennyire megra­gadja, városközösségi mun­kára serkenti az embereket? Tovább megyek: Mi vonzza ide a sok turistát, tapaszta­latgyűjtő szakembert? Gubics Istvánnak egy régebbi sajtó- tájékoztatójából tudom, hogy tavaly mintegy húszezren lá­togatták meg az Alba Regia napok rendezvényeit, köztük jó pár ezer kül földi. A más i dő- pontban érkező turisták, szak­emberek sokaságáról nem is beszélve. Kicsit tapasztalatgyűjtési al­kalomnak is szántam a szé­kesfehérvári utamat, s mond­hatom, sok mindent érdemes lenne ellesni a szomszéd me­gye székhelyétől. Igaz, Székes- fehérvárnak sok a helyzeti előnye, de ez nem minden: ha nem lenne nagyszámú ál­dozatkész rajongója a város­nak, önmagában a helyzeti előny nem sok eredményt hozna. Nézzünk körül a városban! Toronyházak, ódon épületek,1 korszerű útvonal, elavult ut­ca, pocsolyás, ingoványos rész, de bérháznegyed nő ki belő­le, modem épület de a múltat idéző romkert kezdődik köz­vetlenül a lábazatánál. Ember­sokaság, alig akad szabad hely, ahol a gépjárművel meg lehet állni, az egyik utcasarok után csak szürke követ lát az ember, mert hem maraot hely egyetlen fának sem, odébb fjedig csupa park mindem Még a pontos időt is virágóra mu­tatja. Minden azt jelzi, hogy ez a város minden porcikájában a nagy átalakulás korát éli. Minden formálódik, átalakul, s talán éppen az teszi ilyen gyorsan lokálpatriótává az oda- költözőket is, hogy itt min­denkinek jut tennivaló, min­denki bekerülhet a város év­ezredes történetébe egyéni al­kotásával, ha mással nem hát, egy gyermekjáték készítésé­vel a vidámpark részére. Székesfehérvár lakossága 1941-ben nem érte el a 48 000- et. Ma 75 000 fölött van. A korábbi várospolitikai felmé­rések szerint csak 1975—1980 körül érte volna el a lakos­ság száma a 75 000-et. Máris túljutottak rajta, s ez egyben azt is jelzi, hogy a gyorsan növekvő embertömeg városi életmódjának a feltételeit is meg keli teremteni: ezt is kell építeni, azt is, amazt is. Ha valamit bővítenék, mire elkészül, kiderül róla, hogy tovább kell bővíteni. Minden fejlődik, gyarapszik, korszerű­södik, és mégis minden kevés Az óvoda, a víz, a szenny­csatorna, a kereskedelmi el­látottság... Az embertömeg szorítja, feszíti magát az egész várost: szemlátomást idomít­ja saját ízléséhez, igényeihez. Rendkívül kedvező a város fekvése. Sokan állítják, hogy Budapestet kivéve Magyaror­szágnak nincs ilyen centrális fekvésű és szerepű városa. Eb­ben van is valami. Itt vonul keresztül a Balatont a fővá­rossal összekötő főútvonal. Ez önmagában is elég lenne ah­hoz, hogy Székesfehérvárnak nagy legyen az átmenő forgal­ma. De mindehhez jön számos, az ország általános vérkerin­gése szempontjából nagyon je­lentős vasútvonal, közút. Nem messze tőle fontos bánya, il­letve iparvidék terül el, s ennek is megvan a maga ked­vező hatása Székesfehérvárra. De sorolhatjuk tovább: Velen­cei-tó, számottevő mezőgazda- sági területek... A kedvező fekvés évszáza­dok óta megadta Székesfehér­várnak a maga megkülönböz­tetett súlyát, jelentőségét. Pél­daként érdemes megemlíteni, hogy a felszabadulás után Fe­jér megyében megépült Duna­újváros, mint iparváros ugyan­akkor rohamosan fejlődött ugyanennek a megyének a székhelyén lévő ipari élet is. A székesfehérvári ipari fejlő­dést jól mutatja, hogy 1940- ben mindössze 1100 ipari fog­lalkoztatottat számláltak, s ez a szám is főként a háborús ké­szülődéssel járó ipari ugrás következtében alakult ki, 1968- ban pedig már 30 000-re nőtt csak a városban lakó ipari ke­resők száma. Nem beszélve a több ezer bejáróról és arról a tényről, hogy időközben sokat fejlődött a technikai szint, és egy ipari munkás 1968-ban többször annyi termelési volu­ment jelentett, mint 1940-ben. Székesfehérvár ipara nem­zetgazdasági szempontból is jelentős tényező. A Videoton gyár tévét, rádiót gyárt, meg­lehetősen nagy számban: éven­te több mint 200 000 tévét és ugyanennyi rádiót. Karosszé­ria- és járműgyártásban 1968- ban 367 autóbuszt és 716 kü­lönleges rendeltetésű gépjár­művet készítettek. Könnyűipa­ri szerszámgépgyár, pamut­textilmüvek kikészítő gyára, férfiruhagyár, bútoripari vál­lalat, finommechanikai javító vállalat stb... ipar, ipar, ipar.., E vidék rendkívül előnyös voltát már honfoglaló őseink is felfedezték. Kézai Simon krónikájából az derül ki, hogy Árpád vezér a mai Székesfe­hérvár helyén ütötte fel sát­rát, s mivel itt volt az állandó szálláshelye, ez jelentette a le­telepedőiéiben lévő magyarság központját. A magyar állami élet megteremtője, az ország­alapító István király várossá fejlesztette. Mégpedig éppen Árpád fejedelem emlékére. Ist­ván király bazilikát is építte­tett itt, s ez lett a középkori magyar királyok koronázási temploma. Amint azt a törté­nelmi feljegyzések megörökí­tették, összesen harminchat magyar királyt koronáztak meg Székesfehérváron. Vagy ötszáz éven keresztül meg­annyi országgyűlést is tartot­tak itt, és itt őrizték a királyi koronát az egyéb ékszerekkel és az ország levéltárával együtt. Itt koronázták meg Népújság 7 1970, május 7, egyik legdicsőbb emlékű kirá­lyunkat, Mátyást is, majd pe­dig halála után itt temették el. Mindez sejtteti, hogy Székes- fehérvár bővelkedik műemlé­kekben. Bővelkedik? Ez túl szerény kifejezés. Olyannyira gazdag, hogy szakemberek, kuriózumkedvelők egyaránt megannyi évszázados élmény­anyagot találnak itt érdeklő­désű körüknek megfelelően. A középkor hangulatát árasztó utcák, szobrok sok ember csodálkozását váltották már ki. A város története nemcsak kellemes, romantikus adatok­kal van tele, hanem arról is beszélnek a források, hogy mennyi szenvedésen ment át. A török elpusztította a legér­tékesebb épületeit: a királyi palotát, a székesegyházat és több más középületet. Külön fejezetet jelent az a sok szenvedés, amelyet a vá­rosnak a felszabadulásért kel­lett átélnie. Egyetlen vidéki városnak sem kellett elszen­vednie olyan nagy pusztítást, mint Székesfehérvárnak, öt- ezer-hétszáz lakás pusztult el, vagyis a város összlakásainak 40 százaléka. A lángok mar­talékává vált a színháztól kezd­ve a középületeken keresztül sok felbecsülhetetlen érték. A város 1944. december 23-án szabadult fel. Azonnal megin­dult benne az élet, szóhoz ju­tottak a demokratikus, haladó erők is. A német fasisztáknak azonban sikerült visszafoglal- niok január 22-én, és két hó­napon keresztül ismét meg­szállva tartották. Ez volt a számon kérés időszaka. A nyH lasok úgyszólván mindenkiben kommunistát láttak és üldöz­ték a lakosságot. A kommunis­ta vezetők közül kettőt, akiket el tudtak fogni, kivégezték. A város azonban március 23-án ismét felszabadult. Most már véglegesen. És elindult a fejlődés útján; BODA FERENC Munkásszállás a József Attila utcában. „ ____ 9 B elvárosi részlet Az Alba Regia napok ürügyén

Next

/
Thumbnails
Contents