Tolna Megyei Népújság, 1970. május (20. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-06 / 104. szám

*♦**♦♦♦♦*♦«♦♦♦#♦**♦*♦♦*♦♦#♦*♦****♦♦*♦*♦♦*♦♦♦♦♦♦ ŐSZ FERENC: Nyomoz a város — Adást befejezni! Nem a mi profilunk — adta ki a parancsot Sípos. Kóbor Saci, az egyetem legcsino.sabb lánya szívesen vállalta a feladatot. Úgy feküdt egy bokor tövében, mint egy filmsztár riviériai ma­gánstrandján. Mellette a földön színes képes­lapok, és szétdobált ruhái. Farkas őrnagy, aki megunta a kisvendéglőben való ücsörgést, megtorpant a csodálkozástól. A lány nem közülük való. Ki lehet? Csak nem igaz a vicc, amit a városban terjesztenek, hogy egy csomó asszony az erdőbe jár, hátha talál­kozik a szatírral. Egy ideig messziről nézte a lányt. E vizsgálódásban nem tudni mi volt az erősebb szempont, a férfié, vagy a nyomozóé. Ne is kutassuk. Lényeg az, hogy győzött a nyomozó, akinek terveiben ez a lány nem szerepelt. Elindult felé. Lassan ment, nehogy megijesz- sze. A lány felnézett. Szeme se rebbent. Sőt, mintha egy kicsit elmosolyodott volna. Leg­alább is Farkas így látta. Aztán felemelte a fejét és várakozóan nézett rá. Az őrnagy mellélépett: — Mit keres itt a kisasszony? — kérdezte, de a mondatot be sem fejezte, amikor érezte, hogy a lábát megrántja valami és elesik. A következő másodpercben a szomszédos bozótból három markos egyetemista ugrott elő. — Szóval, te vagy az? — kérdezte az egyik. — Az anyád — folytatta a másik ég ütni akart, de leintették: — Várj! Szólni kell Zsoldosnak! Ö a parancs­nok! Síp harsant Közben az egyetemisták össze­kötötték a kezét is. A sípszóra futva közeledett Zoltán. És mö­götte néhány munkásőr. Egy másik irányból — szintén a sípszóra, Csontos és két, erdésznek öltözött rendőr. Zsoldos ért oda elsőnek. — A szentségét! — mondta, amikor meg­ismerte Farkast. — Milyen voltam? — büszkélkedett Saci. — Mi törtért, őrnagy elv társ? — kérdezte ijedten Csontos. — Ha kioldoznak, elmondom — mondta Far­kas. Majd kezeit rázva: — Ki engedte meg maguknak ezt a marha­ságot? — Elhatároztuk, hogy segítünk magú Írnak — mondta Zsoldos. — Most azonnal összeszedi az embereit és be­mennek a kollégiumba. — Az erdő a mienk. Ott vagyok, ahol akarok — pattogott Saci. aki úgy látszik fájlalta, hogy az izgalmas feladatnak vége lett. — Nem a maga menyasszonyával történt... amj megtörtént — mondta Zsoldos. — Most ne vitatkozzunk. A segítséget elfogad­juk, de nem partizán módra. Holnap este a városi tanács kultúrtermében leszünk, hívja el a társait. Ott mindent megbeszélünk. Ebben maradtak. Farkas bevonta az embe­reit. Már úgyis akkora zajt és felfordulást csi­náltak. hogy nem lett volna értelme tovább kintmaradni. Ezalatt a vasútállomáson egy vagonban három férfi dolgozott. Ládákat feszegettek fel. Mind­egyikből értékes műszerek kerültek elő. — Ezeknek darabja legalább egy ezres — sut­togta elégedetten az egyik. Egyszerre éles hang harsant a vagon mögött: — Fogják meg ... Fogják meg ... Segítség ... A három fickó ijedten dobta el a szajrét. — Háromfelé fussunk — mondta egyikük és kiugráltak a vagonból. A restiből és a váróteremből ki rohanta!: az emberek. Valaki felkiáltott: — Ott fut valaki! A vagonok között a sötétben jól látható volt egy rohanó alak. — Segítség! Fogják meg! — hallatszott egy női sikoly. — Utána! — adta ki valaki a jelszót. Min­denki a sötétbe vesző alak után rohant. Senki­nek nem tűnt fel. hogy velük szemben nyugod­tan jön egy fiatalember, egyetemista külsejű, aki látva, hogy a tömeg üldöz valakit maga is beállt közéjük és hangosan irányította őket. El is kapták a fáradtságtól már csak vánszorogni tudó menekülőket. Csak aztán kezdték keresni a sikoltozó nőt. Ott találták meg a vagonsor mögött, a töltésen, összetépett ruhában, vérző orral, hisztériásán zokogva. — Mi történt? — A szatír ... Megtámadott.., — Ne féljen. Elfogtuk. Ott viszik be az állo­mási önök irodájába. A nőt is odakísérték. — Ez nem. az az ember.. ájult. mondta és el­Gvenge vigasz volt Farkas őrnagynak, hogy az előző este az állomáson a szatír helyett el­fogtok egy vagonfosztogató bandát. Az elkapott tolvaj, ugyanis úgy megijedt, hogy őt nézik sza-írnak, ezért mintegy saját mentségére mond­ta el, hogy ő csak műszereket lopott két tár­sával. A hajsza résztvevői közül sokan emlékeztek arra a fiatalemberre, aki velük szemben jött, majd beállt közéjük. Azt azonban senki sem tudja, hogy mikor tűnt el. Egybehangzóan azt állították, hogy egyetemistának látszott. Abban is megegyeztek a leírások, hogy sportoló kül­seje volt. De ennél többet senki sem tudott mondani. Még azon a délelőttön bejött Zakariás Ildikó. Kovács hadnagyot kereste: — Be keli vallanom valamit... Emlékszik, én visszavontam a feljelentést, mert féltem, hogy az a német fiú otthagy. • — És most? (Folytatjuk.) A GaNS-BohMER Gy/r lgazgatőJA'nan ÚJ SO­FŐRJE YAN. "GuBE'lNÉ­MILEG Eívdirozrarorr Hűl- SFJÉyel , most mAr na­gyobb 3 iZTONSAGBA NMO FOGHAT.FELDERÍTŐMl/NNA- /Az EGYELŐRE ARRA KORLÁ­TOZZA, HOG Y BARÁTSÁGOT HÖE Welsbachhal. e/gyeu Őt a HEGESZTŐ JÓZAN GONZWLMO - DÄSU MUNRASEMBERHEH LAT­SZIK. NEM FECSEG, DE ELEJTETT MEGJEGYZÉSE/BŐL H/TŰN/N, HOGYAN YÉLENED/H A nAc/M- ról Aszner MÉGSE SZÉT FEL­FEDNI ELÖLTE HL LÉ TŐT. fZ A SZERENCSI:7E. NAPOKKAL uésüBB A FAGY A V iilanyszerelő-ipari Lábatlan, Tatabánya. Százhalombatta DRV. Szentendre munkahelyeire azonnal felvesz * VILLANYSZERELŐKET, SEGÉDMUNKÁSOKAT, KUBIKOSOKAT Jelentkezés: lábatlani vékony papírgyár-építkezés VlV-kirendeltségen, Hársvölgyi Mihály vezető szerelőnél; Villanyszerelő-ipari Vállalat 4. sz. szerelőipari üzem Budapest VII., Síp utca 23. Lendvainénál, (22) Vállalat m VlY Figyelem! Szezon végi kiárusítás! Csemege- és borszőlőoltványok 3,30 Ft-os egységáron kaphatók a SZEKSZÁRDI ÁLLAMI GAZDASÁG LERAKATÁBAN MÁJUS 9-IG. Lerakatunk az új benzinkúttal szemben. (81)

Next

/
Thumbnails
Contents