Tolna Megyei Népújság, 1970. május (20. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-05 / 103. szám
Jl Külön nyereség A március—áprilisban kifizetett nyereségrészesedés felett már alighanem napirendre tértek az emberek. A következő fizetés pedig még igazán messze van. Miért melegítjük hát most fel a témát? Mert ez a legalkalmasabb idő, hogy kiki tárgyilagosan fogadja az idevágó érveket, vagy ellenérveket, de arra is, hogy okulva a még friss tapasztalatokon, már most mindenütt megfontolják, miként tervezzék, szervezzék az idei teljesítmények jutalmazását és a következő részesedésosztás rendjét, hogy mindez, nyilvánosságra kerülvén, már holnaptól jobb eredmények elérésére sarkalljon. Az a körülmény, hogy bár a tavalyi vállalati nyereségek összefüggésükben felülmúlták az előző évit, a kifizetett részesedés egészében mégsem érte el a korábbit, mint tudjuk, onnan származott, hogy a bérszínvonal a múlt esztendőben, országosan jóval nagyobb mértékben nőtt, mint a megelőző esztendőben. Ezt az ösz- szefüggést azonban a béremelések és a kifizethető részesedés mértéke között, most már előre tekintve is világossá kell tenni az érdekeltek előtt, nemcsak visszamenőleg. Nem kevésbé fontos, hogy az év közben kifizethető, úgynevezett nyereségprémiumok és nyereségjutalmak mennyiben hatnak ki majd a részesedésre; úgy is, hogy — azonos forrásúak lévén — csökkentik azt, de úgy is, hogy ki- magaslóbb teljesítményekre serkentvén, javíthatják a vállalat idei pénzügyi eredményeit, ami a több nyereség alapja! Ami pedig a kapott pénzek összehasonlítását illeti, az előző évivel, a többi vállalatnál kiosztott összegekkel és főleg a különböző beosztású munkatársakéval, az is haszonnal járhat, feltéve, hogy megfelelő felvilágosítás kíséri. Ez a kölcsönös tájékozódás aztán sok mindenre fényt deríthet. Példának okáért arra, vajon miként vélekednek az érdekeltek az elosztás helyes elveiről. Az új módszer ugyanis lehetővé teszi, hogy minden korábbinál jobban differenciáljanak a vállatok, de - sajátos módon azt is, hogy messzemenően az egyenlősdi alapjára helyezkedjenek a kifizetésekben. A jelek szerint az egyenlő elosztásnak még mindig sok híve van. A vezetők között is — mert kényelmesebb —, és azok között a munkások, alkalmazottak között is, akiknek egyébként gyönge teljesítményük, gyakori munkahely-változásuk, fegyelmezetlenségeik folytán — csak a legcsekélyebb összegre van kilátásuk. Igaz, miután az új kifizetési módszer, csak részben követi a keresetek alakulását és lehetővé teszi, egyrészt a vállalatnál eltöltött időtől, másrészt a kiemelkedő munkateljesítményektől függően, bizonyos többletek kifizetését, elvileg mégsem kedvez az egyenlősdi híveinek. Elvileg, mondottuk, mert valójában még meglehetősen kevés vállalat követte bátran ezt az irányvonalat. Nagy jelentőségű' lett volna például a jelenlegi helyzetben, ha jóval több vállalat jutalmazza számottevően régi, hűséges dogozóit, olyannyira, hogy kezdjen hatni a felismerés, aki kitart, évről évre szebb összegre számíthat, aki pedig munkahelyet cserél, az többé- kevésbé érzékeny veszteséggel számolhat. Mindenesetre, a nagy gumiipari vállalat új, részjegyes rendszere, a Medicor progresszív pótlékszisztémája, más vállalatok tág határok között megállapított felmondási ideje mind-mind arra vall, hogy kezd elterjedni a meggyőződés: öt-tíz-tizenöt, vagy még több évvel dicsekedő törzsgárdát a jövőben csak kézzel fogható anyagi és erkölcsi előnyök juttatásával kovácsolhat az előrelátó vállalat. Végül szólni kell az évközi jutalmazás, premizálás módszeréről, de nemcsak azért, mert minden nyereségjutalom és minden nyereségrészesedés egyazon kasszából származik. Inkább azért, mert a nyereségrészesedés önmagában nem ad lehetőséget különösebben nagy differenciálódásra a kiváló, illetőleg kevésbé eredményeket felmutató dolgozók között. Erre éppen a nemrég bevezetett nyereségprémium és az egyéb jutalom szolgál, feltéve, hogy a vállalati vezetők Végleg megszüntetik a prémiumok egyszerű fizetéskiegészítés jellegét és nem valamiféle szokásjog alapján osztogatják. Nem mindegy azonban, hogy adott esetben a gyáregységek vezetői, vagy pedig az illetékes művezetők és brigádvezetők ítélik meg a teljesítményeket és rendelkeznek a pénzzel, amelyet jutalmazásra lehet fordítani. A kedvező hatást csak fokozza, ha a nagy- vállalat — amint egy, villamossági cikkeket előállító gyárunk teszi —, a többleteredményekből származó jutalom- pénz nagy többségét az illető gyáregységnél hggyjá, tetszésu szerinti felhasználásra és é terén is lehetővé teszi, hogy részlegei önállóan gazdáikon - janak. Mindezeknek a kérdéseknek és módszereknek a nyilvános megvitatása az érdekeltekkel, és mindenki számára világos rendezése nemcsak elvont módon erősíti az üzemi demokráciát, hanem elősegíti, hogy a vállalat mindinkább támaszkodhasson a céljaival együttérző munkásokra és alkalmazottakra. b. j. Ma is, akár csak néhány évvel ezelőtt, sok a panasz a kooperációra, a vállalatok együttmű védésére. Többnyire jogosan bírálják az alkatrészek, az anyagok, a részegységek szállítóit a hosszú vállalási határidő, a rossz minőség stb. miatt. „Mi már korszerűen, gyorsan és gazdaságosul dolgozunk'’ — halljuk gyakran a feldolgozó üzemek érvelését. — „Ha termékeink mégsem elégítik ki a magas világpiaci követelményeket, ez nem rajtunk, banem a kooperáló partnereinken múlik.” Gyakran helytálló, bizonyítható az iménti állítás, de ez a póruljárt feldolgozó üzem számára sovány vigasz. Évekkel ezelőtt még más volt a helyzet. A minisztérium utasíthatta az anyag-, az alkatrészgyártót, mérsékelhette $. feldogozó tizem tervét stb. Most a piac értékítélete a bedolgozó üzemek hibáiért is a készáru szállítóját sújtja. Minden vállalat kezességet vállal azért az anyagért, alkatrészért, amit megvásárolt és felhasznált — esetleg kiszolgáltatott helyzetben. A „fővállalkozói” felelősség alól — a helyzet bármennyire is ellentmondásos — nincs kibúvó. Viszont a súlyos anyagi konzekvenciák megelőzhetők. Például import- versennyel, külföldi alkatrész- és anyagvásárlással. Gyakran érdemesebb szövetkezni, a kölcsönös előnyök kiaknázására, anyagi érdekközösségre lépni a hazai szállítóval. A Vörös Október Férfiru- hagyór például nem csupán a HUNGAROTEX Külkereskedelmi Vállalattal osztozik az előnyös üzlettel szerzett többlet devizabevételen, hanem a korszerű divatszövet rugalmas szállítójával, a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyárral is. A Magyar Ha.jó- és Darugyár, az Április 4. Gépgyár, a Láng Gép gyár, valamint a Ganz Villamossági Művek komplett erőművek exportjára hozott létre egyesülést. Az egyesülés, a Fnergounion tagvállalatai így anyagilag jobban járnak, mintha külön-kiiiön exportálnák a kazánt, a lágyítót, a turbinát, a generátort. A konzervipari gépek gyártásában és értékesítésében érdekelt vállalatok: az Élelmiszeripari Berendezés és Gépgyártó Vállalat, az Öntödei Vállalat, a Láng Gépgyár, a Gépexi és a Komplex konzorciumot, hoztak létre. A konzorcium tagjai közösen vállalnak felelősséget a komplett konzervüzem technológiájáért, s osztoznak az üzletkötés eredményén is. S nemcsak a korszerű, gazdaságos export, a lakosság jobb ellátása is több kezdeményezést igényelne. Úgy ahogy például a Videoton vagy a Hajdúsági Iparművek több esztendőre szóló szerzi dóst kötött az érdekelt nagykereskedelmi vállalatokkal. A gyártó tervszerűen előre készülhet a hazai igények kielégítésére, s e biztonságért bizonyos árengedményt ad a kereskedelemnek cserébe. Az is előfordult, hogy a belkereskedelem az importáruk beszerzésére kapott devizakeretből korszerű gépet vásárolt a hazai gyártóüzemnek, s így gondoskodott a hiányzó cikk. folyamatos gyártásáról és ellátásáról. A vállalatok egyesülésére, az érdekközösség tudatos szervezésére említhetnénk még néhány példát. De nem szeretnénk azt a látszatot kelteni, mintha a vállalatok általában felismerték volna már az összefogásban rejlő lehetőségeket, a gazdálkodás jelenlegi rendszeréből adódó feladatokat. Valójában nem ez a helyzet, a társulások, az érdekközösségek ma még kivételnek számítanak. A létrejött megállapodások valóra váltása is többnyire vontatottan halad. A vállalatok közötti sokoldalú árukapcsolatok szervezéséhez megfelelő hagyományok és piaci feltételek esetén elegendő a hosszabb-röviúebb időre kötött szállítási szerződés. Amíg viszont ezek a tartós árukapcsolatok véglegesen kialakulnak, a piaci viszonyok a vevő számára kedvezó'vé válnak, nélkülözhetetlen a kezdeményezés, a szervezés, az érdekegyeztetés. A piaci gondokat, a kooperációs feszültségeket, az ellátási nehézségeket a tervutasításos rendszer a maga sajátos eszközeivel részben enyhítette. A gondok, a nehézségek nagy részét örököltük, de nem küzdhetünk ellenük a régi módszerekkel: tervutasítással, központi termékgazdálkodással, a szerződéskötés és feltételeinek központi előírásával. Gazdasági eszközökkel, érdekazonosságon alapuló önkéntes integrációval viszont ellensúlyozhatók a decentralizálás, a vállalati önállóság (ezen belül az anyagi érdekeltség) fokozásának bizonyos negatív következményei. Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésekor nem véletlenül alakult át több minisztériumi középirányító szerv egyesüléssé. Ezek az operatív módszerekhez, közvetlen irányításhoz szokott szervezetek azonban még többnyire nem találták meg a vállalatok érdekegyeztetéséhez, egyes tevékenységeik integrálásához, hatékony gazdasági együttműködéséhez nélkülözhetetlen eszközöket. Az ágazati minisztériumok sem ösztönzik, bátorítják kellően a vállalatok összefogására irányuló kezdeményezéseket. A vállalatok új, hatékony együttműködési formáinak kialakításához, szervezéséhez állatában több elméleti jellegű útmutatásra és gyakorlatias segítségre lenne szükség. Mert a születő ,.j most is támogatásra, szorul és támogatást érdemel, KOVÁCS JÓZSEF Kézimunka-kiállítási rendezett a járási notanács Konyhádon a művelődési házban. Hírmagyarázónk írja A távlati munka védelmi intézkedési tervekről A mezőgazdaságban bekövetkezett balesetek statisztikája szerint az elmúlt évben ismét növekedett a balesetek száma, annak ellenére is, már korábban is számos intézkedés történt, éppen az ellenkező eredmények érdekében A halálos balesetek száma ugyan csökkent, de még mindig magas: 1969-ben 228. Sajnos nem tükröződött a baleseti helyzet alakulásában a megelőzést szolgáló munkavédelmi intézkedések kedvező hatása. A baleseti statisztika életkor szerinti csoportosítása félreérthetetlenül hívja fel a figyelmet arra, hogy a balesetek — elsősorban a halálos balesetek — részaránya az életkor növekedésével egyenes arányban növekedett. A halálesetek több, mint 28 százaléka a. 60 éven felüli- yeknéfc&forauit elé. « « «t A termelőszövetkezetekben végzett fetüldázsga- íafpk szerim_,/pbb.. ßlapvefp,:. és ,általános szabályía- lanság fordult elő, a balesetek okaiként. Nem foglalkoznak kellő gondossággal az erő- és munkagépek kifogástalan műszaki állapotával; alapvető munkaszervezési hibák történtek — idős dolgozókat osztottak be nehéz munkára, veszélyes munkahelyekre —: jelentős szerepe volt az ittasságnak (mintegy 20 százalékban): az oktatások felületesek voltak, nem készítették fel az embereket a munka közben je- '■ lentkezö veszélyek elkerülésére. Annak édekében, hogy e szomorú statisztikában: végre javulás következzék, a mezőgazdasági dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítására 1970. július l-ig távlati munkavédelmi intézkedési tervet kell készíteni. Milyen tennivalókról lehet itt szó? , Egyebek között, a gépjárművek műszaki biztonságának fokozásáról. Minden gazdaságban meg kell valósítani a munkakezdés előtti műszaki szemlét, bogy a gépjárműtelepről csak kifogástalan gépek állhassanak munkába. Lényeges a járművezetők ittasságának ellenőrzése, ezenkívül a rendszeres továbbképzés biztosítása mind biztonsági, mind közlekedéstechnikai szabályok tekintetében. A? anyagmozgatásban, szállításban, rakodásban nagyobb területen alkalmazni a rakodó-, markolófelszedő-. zsákológépeket, szállítószalagokat, és ezek kiszolgálásához kiképezni — és rendszeresen foglalkoztatni — a megfelelő embereket. A munkatermelékenység növelése, a nehéz fizikai munka alól/, mentesítés érdekében törekedni kell a szállító- célgépek — tejszállító tank, trágyaszórós pótkocsi, speciális gyümölcsszállító pótkocsi, stb — alkalma zására. I Általános feladat, hogy mindenkit csak a korának, képességeinek megfelelő munkára lehet beosztani, figyelembe kell venni a fiatalkorúak, a nők egészségének védelmére vonatkozó jogszabályokat. Nagy gondot kell fordítani az üzemen belüli utak karbantartására, mert esek nagyon sok balesetnek a forrásai. A biztonságos közlekedésre alkalmatlan utakat, el kell zárni a forgalom elől. Különös gonddal kell megszervezni a biztonságos munkásszállítási. Ugyancsak nagy gonddal kell eljárni a vegyszeres növényvédelemben. A biztonságos munkafeltételeket nem csupán az előírás szerinti védőeszközök beszerzésével, alkalmazásával kell megteremteni, hanem a munkát végző dolgozók szigorú fegyelmezésével is. 1970. július l-ig valamennyi vállalat, üzem köteles elkészíteni a IV. ötéves tervidőszakra vonatkozó távlati intézkedési tervet. Eddig a dátumig már alig két hónap van vissza. Jó néhány mezőgazdasági üzem már elkészült, rendkívül alapos tervvel rendelkezik. Ennél a feladatnál minden üzemi ve- a zetőnek figyelembe kell venni, hogy esetleg nem csupán egyszerű jogszabályok végrehajtásáról kell számot adniok, hanem emberek épségéről, életéről is. Nagyon komoly, és nagyon felelősségteljes jogszabályt kell a fenti határidőig végrehajtani, megalkotni. \ BI. i i I Szövetkező vállalatok
