Tolna Megyei Népújság, 1970. május (20. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-05 / 103. szám
♦ ŐSZ FERENC: Nyomoz a város 8. Végre sikerült megtudni, hogy mi történt. A fiatalember mellett álló lány az erdőn jött haza. A fickó mellészegődött és megtámadta. Csontos Kovács fülébe súgta: — Ez a huligán tett nekem is ajánlatot. A lányt és a fiút bekísérték a kapitányságra. — Az úgy volt — kezdte a lány —, hogy az erdőn át jöttem haza. Akkor a szatír mellém- szegődött. Először csak azt mondta, hogy szép este van és ilyenkor csak két dolgot lehet csinálni, de neki nincs kedve moziba menni. Aztán meg azt mondta, hogy az apja bent van a gyárban és üreg a lakás . . . — Ez csak nem bűn — szólt közbe a fiú. — Maga most hallgat — tanácsolta Farkas. — Bántotta magát? — kérdezte Kovács. — Nem ... De követett és mindenfélét mondott. Aztán én szaladni kezdtem és mire kiértem az erdőből, sok ember jött, akik elfogták ... — Sóder az egész. Amikor vakaráin i kezdtem neki, még vihogott is. Erre én azt hittem, hogy jó vagyok nála. Hát ráhajtottam. Erre bedili- zett. Azt hittem, hogy úrilány, aki mielőtt utolérik. fut két tiszteletkört Ki a fene gondolta volna, hogy ez lesz belőle, — Egyáltalán ki maga? — Bartos Zoltán. A faterom a gyár igazgatója. En nem lakom itt, csak két napra látogattam meg az öreget... Kovács felhívta Bartost. A fiú igazat mondott. — Jegyzőkönyv nem lesz? — kérdezte a lány. — Ha akarod, én felveszem — ajánlotta a fiú. Együtt mentek ki az épületből, egyenesen a Levendulába. — Ezeket sikeresen összeboronáltuk — nevetett Farkas. — Nehogy azt higgye őrnagy elvtárs, hogy holnap az egész város ezt az esetet is nem írja a szatír számlájára. Az emberek lassan száz esetről beszélnek, halott összesen három volt... — Négy — szólt közbe Sipos, aki már előbb belépett, de nem merte a- tiszteket a dialógusban megzavarni. — Micsoda? — Jelentem, egy fiatal pár van itt. A lányt ma este megtámadták. — Engedje be őket. Az újabb áldozat Kis6 Anna volt. A fiú, aki bekísérte, egyetemi évfolyamtársa és vőlegénye: Zsoldos Géza. az egyetem KISZ-titkára. A lány csak annyit tudott, hogy egy fiatal, kisportolt termetű férfi volt a támadó. A sötétben semmit nem látott. A fiú sírt dühében és tehetetlenséggel vádolta a rendőrséget. — Ne féljen fiatalember. Egy hetet nem adok és kezünkben lesz a tettes. Másnap reggel megjelent Farkasnál Bálint János, a gyár párttitkára, országgyűlési képviselő. — Elvtársak. Itt tenni kell valamit. Nem Ce-y nyegetni akarok, de ha nem kapják el azt a bűnözőt, én interpellálok a nemsokára kezdődő országgyűlési ülésszakon. — Pont ez hiányzott — morgott Farkas. — Kovács elvtárs! Hívja be a munkásőrparancsno- kot. A segítségüket fogjuk kérni... Farkas őrnagy nagy hadműveletet szervezett, öt ven munkásőrt kértek meg a kiserdő teljes megszállására. Természetesen az akciót úgy kellett lebonyolítani, hogy a szatírt ne riasszák el. A résztvevők eligazítása ezért úgy festett, mintha egy jelmezbálra készülődnének. Voltaik, akik az erdészek jellegzetes zöld egyenruháját viselték, mások munkásoverállba bújtak. A rendőrség két gépírónője — akiket ezúttal „csali”-nak neveztek — a lehető leg- dekoltáltabb ruhában pompázott. Többen URH- adót rejtettek kabátjuk alá. Egyenként távoztak a rendőrségről és egy félórán belül, úgy eltűntek az erdőben, mintha a föld nyelte volna el őket. Csak néhány erdészt lehetett látni, akik fontosságuk teljes tudatában szem.lélgették, méricskélték a fákat, nem egy esetben olyanokat, amelyeknek a tetején egy URH-adóval felszerelt munkásőr kuksolt. A két lány: Gizi és Piri külön-külön sétálgattak az úton. időnként leültek egy fatönkre, olvasgattak, majd újra tovább-ballagtak. Csendes volt az erdő. Az akcióban részt vevő hetven ember idegeit a moccanatlan csend, a lassan cammogó idő egyre jobban feszítette. Farkas őrnagy és Kovács az erdő melletti kisvendéglőben telepedtek le. Sípos az URH adóvevővel a kocsma raktárhelyiségében ücsörgött. Nem történt semmi. Este csalódottan vonult be a társaság. Másnap újrakezdték. A harmadik napon elkapta őket egy kiadós májusi eső, és az akció résztvevői nem tudták azonosítani magukat a népi bölcsességgel, mely szerint a májusi eső minden cseppje aranyat ér. Közben nagy elhatározások születtek az egyetem kollégiumában is. Zsoldos Géza — talán emlékszünk még rá: az ő menyasszonyát. Kiss Annát támadta meg a szatír és azóta is kórházban feküdt idegösszeroppanással, — tehát ez a Zsoldos beszélt: — Fiúk! A rendőrök kevesen vannak. A város nyugtalan. Javaslom, hogy indítsunk egy akciót. A legszebb lányokat1 kivisszük az erdőbe. Bikiniben kifekszenek egy pokrócra. Ha például Sári heverészek ott a bokrok között, nem egy szatír, de én is kísértésbe esem. Mi pedig elrejtőzünk és a lépre ment gazembert elfogjuk. Mondanom sem kell, hogy a javaslatot egyhangúlag elfogadták és kinevezték Zsoldost az akció parancsnokának. Közben a szatír nem hallatott magár-ól. A munkásőrök már kezdték unni a dolgot. Előfordult. hogy egyik fáról a másikra átkiabáltak, sőt az egyik URH-s lemászott a fáról és megtámadta Pirit, aki a sípjába fújt, mire összeszaladt az erdő. Ilyen fegyelmezetlenségek miatt 10 embert elküldték a brigádból. Egyik délután Sipos vevője megszólalt. Az egyik munkásőr jelentkezett egy fa tetejéről: — Halló. Hatos jelentkezem. Alattam egy fiú megszólított egy lányt... Leültek egy bokor alá... A fiú... Hűha! Jelentem ez egy női szatír. Szegény fiú még védekezik, de egyre gyengébb az ellenállása! (Folytatjuk! ♦ : : Irta : Cs. Horváth T. rajzolta: Sebők I. ^KÉNYSZEKBESZÉLLÁSOíÁS. HÁLISTENNEK MÁR ELMENTEK. JÖJJÖN. ELMEGYÜNK HOZZÁMMEGOLDHATÓDOLOG. TuEGAUS PÁRTSZERVEZETÜNK KICSI, DE VANNAK BIZONYOS LEHE - M TŐSÉGEINK. íád FOLYTATJUK lange saratja sokat TAPASZTALT RÉGI PÁRTMUNKÁS. PROVOKÁCIÓTÓL TART; NEM KÓ'nY.- nyú eloszlatni a gyanakvását, de amikor végre bizonyossá VÁLIK ELŐTTE, HOGY NYOSSA VÁLIK ELŐTTE, HOGY "KttoUSE " JÓBARÁT,NEM SOKAT TEKETÓRlÁZIK. ■ ■ ___. E PERCTŐL HEINRICH GUBÁNAK HOZNAK. ERRE A NÉVRE /S VANNAK IRATAI. nem tudna egv gépkocsivezetői ÁLLÁST STTLéZKER ELVTÁRS ? Az A TANULT MESTERSÉGEM. uá Mit mond a ^ ? Termelőszövetkezeti tag szülési és betegségi segélyéről A mezőgazdasági termelőszövetkezeti tag szülési vagy betegségi segélyre való jogosultságának megállapítása szempontjából a ténylegesen munkában töltött napokat tízórás munkanapokra kell átszámítani A szülési és a betegségi segély alapjául szolgáló részesedés napi átlagának megállapításánál a közösből származó részesedés összegét — tízórás munkanapokra történő átszámítás nélkül — a ténylegesen ledolgozott munkanapok számával kell osztani. Ugyancsak a ténylegesen ledolgozott munkanapokat kell figyelembe venni a betegség esetén járó segélyezés leghosszabb időtartamának megállapításánál. A szülési és a betegségi segélyre való jogosultság megállapításánál a korábbi szülési és betegségi segélyezés időtartamát teljes (tízórás) munkanapokként kell számításba venni. A 35/1967. (X. 11.) Korm. számú rendelet (R) 95 §-ának (1) és (2) bekezdése szerint a termelőszövetkezetben a munkaidő tartamát a vezetőség állapítja meg. A megállapított munkaidő tagonként évi 150. nők részére 100 tízórás munkanapnál kevesebb nem lehet. A 6/1967. (X. 24.) MÉM számú rendelet 143. §-ának (i) bekezdése szerint szülés címén azt a tagként dolgozó nőt kell jövedelempótló készpénzsegélyben részesíteni, aki a szülést megelőző egy évi időszakban a részére megállapított munkát vagy ennél kevesebb, de legalább az évi íoo tízórás munkanapot teljesítette. Betegségi segélyre pedig az a keresőképtelen beteg tag jogosult. aki a keresőképtelenné válását megelőző egy évi időszakban a részére megállapított munkát teljesítette. Mind a szülési segély, mind a betegségi segélv tekintetében tehát, a segélyezés egyik feltétele a tag részére megállapított munka teljesítése^, szülési segélynél vagylagosan legalább évi íoo tízórás munkanap teljesítése. \ Az idézett rendelkezésekből az következik. hogy a szülési segélyre, illetőleg a betegségi segélyre való jogosultság szempontjából a tag által végzett • unka mennviségét (Időtartamát) ' zorás munkanaookra kell átszámítani. Ezt támasztja alá az a rendelkezés is, amely szerint a végzett munka, mennyiségét — bármilyen díjazási rendszer ese-> tén. — tízórás munkanapokra kell átszámítani és nyilvántartást kell vezetni, amelynek alapján az átszámítás elvégezhető. A szülési és a betegségi segély összegét a szülést, illetőleg a megbetegedést megelőző egy évi időszakban elért részesedés napi átlaga alapján kell kiszámítani. A szülési és a betegségi segély alapjául szolgáló részesedés napi átlagát a közösből származó teljes részesedés összegének a ledolgozott munkanapok számával történő osztása útján kell megállapítani. A jogszabály idézett rendelkezései szerint a részesedés napi átlagának megállapításánál a ténylegesen ledolgozott munkanapokat kell számításba venni, tekintet nélkül arra. hogy azok hány tízórás munkanapot tennének ki. Annak megállapításánál, hogy a betegségi segély a tagnak hány napra jár. ugyancsak nem a tízórásra átszámított munkanapokat, hanem a ténylegesen ledolgozott munkanapokat kell számításba venni. A betegségi segélyt legfeljebb annyi napra keli. kifizetni, ahány naoig a tag a keresőképtelenné válását megelőző egy, t.bc-s megbetegedés esetében két évi időszakban a termelőszövetkezetben munkát teljesített. Ezek szerint tehát — tízórás munkanapra való átszámítás nélkül — a termelőszövetkezetben ledolgozott valamennyi munkanapot számításba kell venni mind a szülési és a betegségi segély alapjául szolgáló részesedés napi átlagának, mind pedig a betegség esetén járó segélyezés leghosszabb időtartamának meghatározásánál. Olyan feltételt nem tartalmaz a jogszabály, hogy csak a tízórás, illetve a tíz órára átszámított munkanapokat lehetne figyelembe venni. Dr. Szigeth Ferenc Szekszárd járás bírósági elnök Népújság 4 1970. május 5,
