Tolna Megyei Népújság, 1970. május (20. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-05 / 103. szám

I Tallózás a lakásstatisztikában A lakásellátás minden or­szágban problematikus téma. A fejletlen, vagy kevésbé fej­lett afrikai, dél-amerikai or­szágokban a lakásellátottság annyira alacsony színvonalú, hogy azt egyszerűen nem lehet európai mércével mérni. Ugyanakkor az európai or­szágoknak is megvan a maga gondja. Még a technikailag legfejlettebb országokban sem rózsás a lakáshelyzet. Gya­kori, hogy például a kétkezi munkás saját autóval jár munkahelyére, ugyanakkor la­kásnak alig nevezhető barakk­ban lakik. Bár minden ország gondja sajátos, egy vonás nagyon is általános: a dolgozó tömeg arra törekszik, hogy minél szebb, kényelmesebb, egészségesebb lakáshoz jusson. Érdemes egy kicsit böngész­ni a nemzetközi lakásstatisz­tikát. A hatvanas évek közepén Magyarországon 299 lakás ju­tott 1000 lakosra. Ennél jobb volt a lakásellátottsági arány Angliában, Ausztriában, Bel­giumban, a Német Demokra­tikus Köztársaságban, a Német Szövetségi Köztársaságban, Olaszországban, Svájcban és Svédországban, gyengébb Finn­országban, Csehszlovákiában, Hollandiában, Jugoszláviában, Lengyelországban és Spanyol- országban. Az egyes országok közt meglehetősen nagy kü­lönbséget lehetett megfigyelni. Ugyanilyen nagy szóródást mutatott az 1000 főre épített lakások száma is. A statiszti­kából kiderül, hogy 1956 és 1965 között a lakosság számá­hoz viszonyítva a Szovjetunió­Folytatva a Tolna megyei kommunista- és munkásmoz­galom közkinccsé tevésének munkálatait, újszerű vállalko­zásba fogtak a megye történel­mének feltárásán fáradozók. összegyűjtik, rendezik és ki­adják Tolna megye munkás- mozgalmi biográfiáját, amely tartalmazza a forradalmi múlt­ban maradandót alkotó cse­lekvő harcosok és mártírok életrajzát. Az életrajzkötet szerkesztő­jét, K. Balog Jánost, az MSZMP Tolna megyei Bizott­sága archívumának vezetőjét kerestük fel, hogy érdeklőd­jünk, s tájékoztassunk. — Hol tartanak K. Balog elvtárs, milyen stádiumban vannak az előzetes munkála­tok? — Az eddig rendelkezésre álló periratok, életrajzi töre­dékek, és egyéb, korábban fel­kutatott adalékok sajtó alá rendezése már megkezdődött. Nagyjából csaknem teljes a kommunista- és munkásmoz­galom Tolna megyei mártír­jainak névjegyzéke. Számítunk arra, hogy a jubileumi felsza­badulási évforduló élénkülésé­ből fakadóan bővülhet még a névsor, elsősorban tizenkilen- ces vértanúkkal. Helyet kap­nak a kötetben azok az idő­közben elhunyt harcosok is, akik a Horthy-fasizmus idején az ellenforradalmi rendszer, az osztályellenség ellen halálukig tevékenykedtek. A megyei pártbizottságtól a megye pe­dagógusai feladatul kapták, felkérték őket, hogy az úttö­rők, a KISZ-esek és maguk- gyűjtötte adatokat juttassák el az archívumhoz, hogv a köte­tet a lehetőséghez mérten mi­nél teljesebbé tehessük. ban építettek legtöbb lakást. Évi átlagban ezer főre átszá­mítva mintegy 11 lakás épült. Tíznél több lakás épült a Né­met Szövetségi Köztársaságban is, a többi ország átlaga tíznél kevesebb. A mi építési átla­gunk 5,6—5,7 közt mozgott. A mienknél kevesebb épült Bel­giumban, Ausztriában, Jugo­szláviában, Lengyelországban, a Német Demokratikus Köz­társaságban, Portugáliában és Spanyolországban. Jellemző, hogy a statisztikában szereplő 23 ország közül húszban nö­vekvő tendenciát mutat a la­kásépítési statisztika. Nagy az eltérés az épített lakások alapterülete közt is. Egy 1967-es felmérés szerint a legkisebb alapterülettel Ro­mániában, a Német Demokra­tikus Köztársaságban, Len­gyelországban és Jugoszláviá­ban építkeztek, a legnagyab­bal pedig Dániában. Az előbbi országokban a lakások alap­területe 50—56 négyzetméter közt ingadozott, az utóbbié pedig meghaladta a 106 négy­zetmétert. A lakások alapterü­leténél legtöbb helyen szűkü- lési tendencia figyelhető meg, aminek nagyon kézenfekvő a magyarázata: a lakbérendezési tárgyak, háztartási eszközök zsugorodnak a korszerűsítés következtében, így már eleve kisebb lakást igényéinek. A családtagok száma sem nő a legtöbb helyen, inkább az idő­sek, fiatalok elkülönülése jel­lemző, és a kis létszámú csa­ládok kisebb lakásban is ké­nyelmesebben élnek. A lakás egyes részeinek szerepe mó­dosul: a konyháé például erő­sen megcsappant, mert aki csak teheti, a kényelmesebbet, — az üzemi konyhát, éttermet — Tulajdonképpen me­lyik időszakot öleli fel a biográfia-gyűjtemény? — Nagyjából az elmúlt öt­ven esztendőről, illetve a Tol­na megyei kommunista- és munkásmozgalom időszakáról van szó. Hangsúlyozom, nem­csak a vértanúk életrajza ke­rül publikálásra, hanem tartalmazza azok adatait is, akik életük végéig harcoltak az ügy érdekében, egész éle­tüket ennek szentelték. — Az eddigiek szerint kb. hány nevet fog tartalmazni? — Tolna megye munkásmoz­galmát, az egészben elfoglalt helyét, ismereteinket figyelem­be véve, gondolom, mintegy százötvenen-kétszázan szele­peinek benne. — Mikor kerülhet e kö­tet az érdeklődők kezébe? — Előreláthatólag ez év vé­gén, illetve a jövő év elején. A Szekszárdi Nyomdában sze­dik és nyomják. — Milyen segítséget vár­nak a lakosságtól? — Kérjük a lakosságot — kommunistákat és pártonkí- vülieket —, hogy akinek bir­tokában van az előbbieknek megfelelő dokumentum, fény­kép, levél, vagy kézírás, küld­je meg hozzánk, a megyei pártbizottság archívumához, Szekszárdra. A Tolna mesve munkás- mozgalmi múltjának, élenjáró Arcosai életén^ kö­rű megismerését szolgáló kö­tet szerkesztőjének kérését az­zal a reménnyel továbbítjuk, hogy ezáltal is gazdagszik az életrajzi gyűjtés. H. E. — választja, s otthon egyre kevesebbet főznek, következés­képpen nagyon jól megfelel a mini-konyha, vagy főzőfülke is. A vízvezeték és fürdőszoba legtöbb helyen már szerves tartozéka a lakásnak. A Német Demokratikus Köztársaságban például 1967-ben csak víz­vezetékei ellátott lakást épí­tettek, és a lakásoknak csak 1 százalékába nem került für­dőszoba. Sajnos, a mi statisz­tikánk megközelítően sem mu­tat ilyen jó képet, mert na­gyon sok faluban, ahol egyéb­ként sok új ház épül, még nincs vezetékes vízellátás. Mint ismeretes, az utóbbi évtized­ben került előtérbe a törpe- vízmű-építés. E tekintetben a szomszédos Jugoszláviában még a mienknél is rosszabb a helyzet. Svédországban szinte teljes egészében központi fűtéssel építik a lakásokat. A Német Demokratikus Köztársaságban a lakások 58, Csehszlovákiá­ban pedig 73 százalékába ke­rült központi fűtés, ugyanez az arány Törökországban még a 20 százalékot sem érte el. Ma­gyarországon a központi fűté- ses új lakások aránya 26 száza­lék. Nálunk az új lakások központi fűtéssel való ellátá­sa csak az utóbbi 5—6 évben vett nagyobb ütemet. Magyarországon is, külföl­dön is elsősorban városban, vagy centrálisabb nagy köz­ségekben építkeznek. Mind­inkább előtérbe kerül a tár­sasházépítési forma. A három-, vagy annál több emeletes épü­letekben lévő — azaz épített — lakások száma például Ma­gyarországon 1968-ban majd­nem kétszerese volt az előző évinek. B. F. Ipari tanulók kiállítása Konyhádon A bonyhádi Vörösmarty Mihály járási művelődési köz­pontban hétfő délután meg­nyílt a MŰM 504. számú Ipari Szakmunkásképző Iskola tanulóinak remekmunkáiból rendezett kiállítás. A kiállításnak az is célja, hogy bemutassa a különböző mesterségek, szakmák szépsé­geit, megszerettesse azokat a gyerekekkel, segítségükre le­gyen a pályaválasztásban. Láthatók makettek és az ere­deti nagyokhoz hasonló kicsi gépek, berendezések, továbbá szerszámok. így például a női szabók miniatűr divatos ru­hákat, a cipészek szandálo­kat, cipőket, a villanyszere­lők áramhálózatot, a lakato­sok és az esztergályosok ki­csiny gépeket, munkaeszközö­ket készítettek. Népújság 3 1970. május 5. Munkásmozgalmi életrajzkötet készül Tolna megyében „Küldjék meg, ha birtokukban van“ Az ígérgetők „ígérni igen, ígérni tud­nak". A dolgozók körében még ma is gyakori ez a cseppet sem szívderítő kifakadás, annak ellenére, hogy a gazdasági vezetők többségének nem kenyere a munkahely levegőjét, a dol­gozók közérzetét rontó fe­lelőtlen ígérgetés. Nyilván­való, hogy a toronyórát lánccal kilátásba helyező vezető felelőtlenül visszaél a munkásember jóhiszemű­ségével, még altkor is, ha olykor történetesen üzemi, vállalati érdek — például krónikus munkaerőhiány — magyarázza a visszaélést. Csakhogy az ígérgetés nem old meg semmit. Sőt visszaélést szül, mint­hogy semmi másnak nem nevezhetjük azt a szósze­gést, amely úgy nyilvánul meg, hogy az egyik fél, te­hát a dolgozó tartja magát az eredeti megállapodáshoz, a másik fél, a munkaadó viszont nem. (Visszaélés ez természetesen akkor is, ha fordítva történik.) Egy időben, néhány év­vel ezelőtt a termelőszövet­kezetekben volt nagy di­vat év elején a tagoknak ezt ^ is, azt is megígérni, majd év közben, év végén ilyen vagy olyan címen az eredeti megállapodást fel­borítani s a gazdákat — nincs rá jobb szó — be­csapni. Megtörtént, hogy év végén soknak tartották azt az összeget, amelyet a teljesítmény alapján ki kel­lett volna fizetni. S ilyen­kor alkudozni kezdtek. Rendszerint az volt az egyetlen érv, hogy ennyi rengeteg pénzt nem . lehet kifizetni. Olykor csakugyan laza normákat állapítottak meg, a megyei vezetésnek mégis minden esetben az volt az álláspontja: a gaz­dákat a megállapodás sze­rint kell fizetni, premizál­ni, mert utólag nincs helye semmiféle „másként gon­doltuk” nézetnek. A kö­zös gazdaságok egyébként nagyon jól példázták, hogy a felelőtlen ígérgetésekből származó erkölcsi kár fo­rintban szinte k: sem fe­jezhető. De a közös gazda­ságok azt is szemléletesen bizonyították, hogy ahol a vezetés minden körülmé­nyek között állja a szavát, ott a termelékenység, a munkahely értéke nőtt, a munkafegyelem, a tagok közérzete javult. Mindezek ellenére tnég napjainkban sem számít fe­hér hollónak az olyan vál­lalat, intézmény, üzem, ahol a „mindent meg­adunk” taktikát alkalmaz­zák, majd néhány hónap elteltével visszavonulót fúj­nak. A minap az egyik szekszárdi bérház fűtője méltatlankodva mondta: „Mindent megértek, de azt már nem értem meg, hogy miért ígérték azt a pénzt, amiről már az ígéret pil­lanatában is tudták, hogy \ nem fogják megadnV’ Miért? Erre nagyon nehéz választ találni. Egy dolog bizonyos: mindenképpen a dolgozó ember lebecsülését jelenti a felelőtlen ígérge­tés, devalválva a munka­hely értékét, rontja a mun­kahely „renoméját.” Van ahol olyképpen húz­zák el a mézesmadzagot a dolgozók szája előtt, hogy szakmaszerzést ígérnek. Másutt magasabb órabért, gyorsabb előmenetelt, má­sodállást, továbbtanulási le­hetőséget. Azután később az ígérgetők dühítő kö­zön nyel a vállukat. vonogat- ják és az objektív nehéz­ségekre hivatkoznak. Eköz­ben csodálkoznak, hogy se- hogyse akar kialakulni a stabil törzsgárda, hogy ál­landó a munkaerő-vándor- lás. Sz. P. Horgászok — „erdőben“ A tavaszi áradások csaknem minden évben elborítják az ártéri erdőket, s ilyenkor a halak is „felkeresik” a gaz­dag lakomát ígérő sekély vizeket. A horgász viszont itt les a tavaszi keszegekre, amelyből sokszor szép zsákmányt ejt. (MTI foto — Kácsor László felvétele.) ✓ 1

Next

/
Thumbnails
Contents