Tolna Megyei Népújság, 1970. május (20. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-24 / 120. szám
Szemelvények FÓKUSZ xüi'ö'«! ................... újságokból A szocialista országok gazdasági integrációja A KGST-országok fejlődésének jelenkori szakaszát az jellemzi, hogy fokozott lehetőségek nyíltak a társadalmi élet szocialista szervezetében rejlő előnyök nemzeti és nemzetközi méretekben történő legteljesebb hasznosítása előtt. A gazdasági együttműködés nagy fontosságúvá lett a KGST-országok gazdasági építésében, s népgazdaságaik számos ágában a bővített újratermelés szükséges tényezőjévé vált. Erre mutat többek között az a tény, hogy Magyarország, az NDK és Csehszlovákia gépgyártó ipara termékeinek kb. egynegyed részét más KGST-országokba szállítja, s a legfontosabb nyersanyagfajtákkal való ellátás tekintetében még nagyobb mértékben ezektől az országoktól függ. Az is jellemző, hogy a KGST-országok külkereskedelmi áruforgalmának kétharmada a kölcsönös kereskedelem révén bonyolódik le. A KGST rendszerében egyesült szocialista országok gazdaságának az az egyik sajátossága, hogy. ezek az országok igen jelentős fűtőanyag- és nyersanyag- készletekkel rendelkeznek. A KGST-országok minden fűtőanyagfajtából és villamos energiából, a nukleáris ipar nyersanyagaiból, öntöttvasból, hengerelt vasárukból, alumíniumból, fűrészáruból, papírból és sok már árucikkből gyakorlatilag, száz százalékban; a színesfémek többségéből, vasércből, műtrágyákból, cellulózból 80—90 százalékban tudják kielégíteni szükségleteiket. A Közös Piac nem rendelkezik ilyen lehetőségekkel arra nézve, hogy saját erőforrásai és tagállamainak kölcsönös kereskedelme' révén fedezze a nyersanyag- és f űtőanyag-szükségleteket. A KQST- országok stratégiai nyersanyagfajtákkal, fűtőanyaggal, különféle anyagokkal, való önellátottsága — fontos tényező, amely növeli egyesített erejüket. Ezek az országok természetesen egyáltalán nem akarnak elzárkózni a. KGST keretei között. Szívesen bővítik a kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatokat a többi szocialista, valamint a kapitalista államokkal. A KGST-országok egymás közötti kereskedelme rendkívül dinamikus. Ez a kereskedelem 1951—1969 között több mint hatszorosára növekedett, ugyanakkor a tőkés világ-iparilag fejlett-országai közötti kereskedelem csak valamivel több, mint négyszeresére emelkedett. Jelenleg a KGST-országok piacán évente körülbelül 30 milliárd rubel összegben cserélnek ki anyagi értékeket. (Mirovaja Ekonomika) Az inflációtól a hanyatlás felé „Az Egyesült Államok gazdasága nehéz év előtt áll. A kormánynak rendkívüli programokat kell kidolgoznia arra az esetre, ha az inflációellenes politika továbbra is munkanélküliséghez és visszaeséshez fog vezetni”. A kongresszus egyesített gazdasági bizottságának tagjai március végén egységesen erre a megállapításra jutottak. Ez a következtetés teljesen megalapozott. A létfenntartási költségek rendkívül gyors emelkedése és a gazdasági aktivitás kezdődő hanyatlása vezető helyen áll a mai Amerika legaggasztóbb problémáinak sorában. A dollár vásárlóereje a belső piacon 1960-ban mindössze 46,9 cent volt, az 1939. évi dollárhoz viszonyítva. 1965-ben a dollár vásárlóereje 44,1 centre, 1969. júniusában pedig 37,9 centre csökkent. Az idén — az infláció mostani ütemének fennmaradása mellett, — mindössze 36 cent lesz a dollár vásárlóereje. Az áremelkedés görbéje rendkívül súlyos tüneteket mutat. A létfenntartási költségek 1967-ben 3 százalékkal, 1968-ban 4 százalékkal, tavaly pedig több mint 6 százalékkal emelkedtek. Az áremelkedés üteme 1970. első hónapjaiban sem lassult. Az elmúlt két év alatt a cigaretta 11 százalékkal, a tojás 24 százalékkal, a mozijegy 18 százalékkal drágult. A kórházi gyógykezelés költségei 28 százalékkal emelkedtek. A dollár v„lesoványodása” számos bonyolult problémát idézett elő az amerikai gazdaságban, — a külkereskedelmi mérleg, az állami adósság szabályozása terén, az államok és a városi önkormányzatok költségvetésében. A létfenntartási költségek igen gyors növekedése maga mögött hagyta a névleges munkabér emelkedését és a fizetőképes fogyasztói kereslet csökkenéséhez vezetett. Az infláció komoly társadalmi következményekkel jár, még rosszabbá teszi a munkanélküliségi segélyből élő személyek, a nyugdíjasok, a nyomortanyákon élő emberek, az idénymunkások — általában a szegénység — amúgy is nehéz helyzetét. (Novoje Vremja) A nyugdíjkérdés a számadatok tükrében Az 1967. évi adatok arról tanúskodnak, hogy Angliában az összlakosságnak 46,9 százaléka vett részt a termelésben, a Német Szövetségi Köztársaságban 44,7, Franciaországban 41,1, Belgiumban 39,8 és Olaszországban 38,2 százaléka. Az 1968. évről ismertetett adatok szerint Francia- országban 100 termelőre 143 eltartott személy jutott, a Német Szövetségi Köztársaságban 123, Angliában pedig 113. A nem termelők számának növekedését elsősorban a hosszabb ideig tartó iskoláztatással magyarázzák. Érdekes kimutatást találunk a nyugdíjjogosultság korhatáráról: Norvégiában, Kanadában csak a 70. életév betöltése után kap nyugdíjat a dolgozó; Svédországban, Dániában 67 év a korhatár; Finnországban, Spanyol- országban, Portugáliában 65 év. Angliában, Lengyelországban, a Német Demokratikus Köztársaságban, a Német Szövetségi Köztársaságban, Belgiumban, Hollandiában és Ausztriában 65 év a férfiak és 60 év a nők korhatára a nyugdíjjogosultságra. Görögországban 62 év a férfiak és 57 év a nők megkívánt korhatára. Magyarország, a Szovjetunió, Csehszlovákia, Olaszország és' Japán csakúgy, mint Jugoszlávia a férfiak számára 60 évben a nők számára 55 évben szabta meg a nyugdíjhatárt. A szakszervezetek világszerte a megkövetelt korhatár leszállításáért, szálltak síkra, jóllehet a korszerű orvostudomány és a fejlett országok lakosságának jobb táplálkozása és egészségügyi körülményei meghosz- szabbították az emberi életkort. A fejletlen országokban erről aligha beszélhetünk. Afrikában például Csak 33 év az átlagos életkor. Másrészt a gyors iparosodás, a műszaki forradalom megnyitotta az automatizálást és az új nagy energiaforrások lehetővé tették a fizikai munka és újabban a szellemi erőfeszítés csökkentését is, és ezzel a nyugdíjkorhatár leszállítását. Mégis alapvetően a termelékenység növekedésével párhuzamban szemlélik a problémát, ettől teszik függővé a nyugdíjba vonulás korhatárát. Ellenkező esetben úgy vélik, hogy a korhatár leszállítása csökkentheti az életszínvonalat.. Az általános helyzetet szemlélve nálunk, az adottságokhoz túlméretezetten, — mindenesetre szociális szempontoktól vezérelve —, az átlagos kereset 85 százalékában szabták meg a nyugdíjat, míg más, jóval fejlettebb országokban, például Franciaországban a nyugdíj csak 40 százalékát teszi ki a munkakorban elért keresetnek. (Magyar Szó, Űjvidék) India — a negyedik ötéves terv módosításáról Március 21-én és 22-én az India fejlesztésével foglalkozó nemzeti tanács ülésein vitatták meg azokat a módosításokat, amelyekre a tervező bizottság előterjesztése szerint a negyedik ötéves terv rászorul. A nemzeti fejlesztési tanács jóváhagyta a javasolt módosításokat, s ezzel egyidőben az állami szektorra jutó pénzkiutalást 143 980 millió indiai rúpiáról 159 020 millióra emelte, a magánszektorra jutó tőkebefektetést azonban 100 milliárd indiai rúpiáról 89,8 milliárdra csökkentette. A negyedik ötéves terv tőkeberuházásainak végösszege a javaslat szerint 248 820 millió indiai rúpia lesz, míg az első tervezet csak 243 980 milliót irányozott elő. A negyedik ötéves terv módosított változatában az állami szektorra jutó beruházási eszközök a következő módon oszlanak meg (millió indiai rúpiában): a mezőgazdaságra és a gazdasági élet ezzel kapcsolatos iparágaira 27 196; az öntözésre és az áradás elleni szabályozások megvalósítására 10 970,9j a villamosítás fejlesztésére 24 558,3; a kisipar pénzügyi fellendítésére, beleértve a falura telepitett ipari vállalatokat is, 2984,5; a bányaipar fejlesztésére 33 384,7; a szállítások fellendítésére 2245,2; a képzésre 8287,8; tudományos kutatásokra 1402,6; a közegészségügyre 4365,2; a születésszabályozás megvalósitására 3150; a vízellátásra és a csatornázásra 3920; lakásépítésekre, a városok és a falvak fejlesztésére 2186,3; az alacsony jövedelmű lakosság életszínvonalának emelésére 1424,2; a szociális biztosításra 414,3; munkavédelemre és a nemzeti szakmák mestereinek felkészítésére 400,2; ezenkívül pedig egyéb programok anyagi fedezésére 1926,2 millió indiai rúpia jut. (BIKI) Babits Mihály — Szekszárdiról A baloldali ábra megfejtése után a számokkal jelzett betűket írjuk át a jobboldali ábrába. A kapott idézet Babits MiVÍZSZINTESEN: 1. Nepál fővárosa. 2. Tolmácsolja jókívánságait. 3. Szabad angol paraszt volt a hűbériség idején. 4. Régi'pénz a színművész. 5. Zenésznek, énekesnek nélkülözhetetlen, 6. Szerelmesek találkozása. 7. Enélkül nincs táppénz. 8. ősi mesterséget űz. 9. Stílusjelző és háziruha. 10. Erősen szinkópáit ritmusokra épülő tánczenei stílus, a jazz előfutára. 11. Kedvelt színművésznőnk keresztneve. 12. Értékes prémjéért tenyésztik. 13. 100 fokra hevíti a vizet. 14. Leves után, de sült előtt fogyasztják. 15. Brit koronagyarmat a Távol-Keleten. hály egyik — a korabeli Szek- szárdot jelképező — verséből való. Beküldendő az idézet megfejtése 1970. június l-én déli 12 óráig a szerkesztőség címére. A levelezőlapra kérjük ráírni: ..Rejtvény”. A helyes megfejtést beküldők között 5 db könyvet sorsolunk ki. Az 1970. május 10-i rejtvény megfejtése: D. Nyertesek: Erdei Józsefné Tamási, Bocskai u. 1. Hoffmann István Decs, Táncsics u. 2. Lovas Judit Szekszárd, Ybl M. u. 4. Molnár Nándor Máza, vasútállomás, Rausch Henriimé Bony- hád, November 7. u. 12. A könyveket postán küldjük eL Jog és jogismeret Ne ijedjen meg az olvasó, o cím mögött nem jogi szakdolgozat rejlik, se jogfilozófiai fejtegetés. Egy meglepő tény csupán. A megyében több ezerre rúg már a magángépkocsik száma. A gépkocsitmsárlás nem olcsó szórakozás ugyan, de hovatovább — nem is a nagyon távoli jövőben — eljutunk oda, hogy a családok jórészénél mindennapos lesz. A megyénkben több ezer gépkocsi-tulajdonos természetesen fizeti a kötelező biztosítási díjat. Ennek révén az Állami Biztosító megtérít minden olyan kárt, melyet a gépkocsi tulajdonosa okozott másnak A fizetéssel nincs is hiba, a tulajdonosok részéről. A Biztosító oldaláról se lenne, ha a kárt jelentenék. Valamilyen rejtélyes okból azonban kisebb nyomozást kell folytatni sokszor. hogy a Biztosító fizethessen. Nagyjából minden ötödik esetben elmarad a bejelentés, ami aligha azért történik, mintha a gépkocsitulajdonosoknak közömbös. lenne, az az olykor nem is csekély összeg, melyet kártérítésül — bírósági határozat alapján, vagy anélkül — fizetniük kell. A tények inkább a jogok nem ismeretére vallanak. Az év első negyedében 256 153 forintot fizettek ki a kötelező biztosítások alapján. A nem jelentkezők húsz százalékos arányával számolva, a gépkocsi-tulajdonosok több mint ötvenezer forint kifizetését vállalták, a maguk zsebéből: — feleslegesen. 1 ? 3 A 5 4 5 20 49 81 18 32 66 65 2 <? 1° V 12 V . te "15 21 42 17 63 16 31 29 19 3 "16 48 4<? 9d Z\ S4 11 37 40 b 27 67 35 4 22 T.-b »54 FS í?<5 ve> S2 7 5© 4 40 25 £9 5 '30 31 32 es 64 89 26 71. 1 79. 41* j ö 33-33 3Í37 36 59 69 43 15 66 32 V Art 2)2 AZ . 43 ^3 47| 30 51 *1 93 90 99 ö 40 49 GO Sí ez 79 20 ö ■ ea 5^ SS 56 &7 XT.r: 57 < ■- 1 61 31 7* 79 ©6 9 3© AO 10 6-1 66 G3 G3 66 67 re 97 24 49 94 1 90 Ö6 69 &? 71 VZ 13 9Z 80 82 79 12 *7A\ re 77 73 2 91 8© H 47 65 33 72, 13 79 £o 01 ee 03 ©4 64 ■Í7 3 87 É 1o 14 05 06 07 ee> 'ey . 9o 9-7 30 70 7931 4© e& 77 12. 15 % 93 94 95 9b 97 96 99 1-5 09 36 12 77 25 45 39 tekintse meg a Budapesti Nemzetközi Vásáron a CHEMICAL Építő-vegyianyagokat Gyártó Vállalat legújabb építőipari, vegyi, segédanyag és műanyag termékeit! (A 3-as építőipari pavilon mögött) (242)
