Tolna Megyei Népújság, 1970. május (20. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-24 / 120. szám
Miért mennek el az emberek? Senkinek se mondtak fel Segítés, összefogás az árvízkárosultakért Röpgyűlés a Déldunántúli Rövid- és Kötöttáru Nagykereskedelmi Vállalatnál Óvakodjunk az egyszerű következtetésektől. A Bonyhádi Cipőgyárban az emberekkel beszélgetve újból és újból arra kellett gondolni: némelykor a munkaerő-vándorlás problematikája a tanácskozásokon felszólaló embere^ tolmácsolásában meglepő módon leegyszerűsödik. A „csábítás eszköze a pénz" — állítják sokszor a gazdaságvezetőit is, s éppen ebből a meggondolásból ered az a kettősség, hogy amikor egy üzemből jobb órabérrel, magasabb fizetéssel egy másik elcsábítja a szakembert, akkor a vesztes üzem vezetői a módszert elítélik, amikor azonban ők csábítanak jobb órabérrel, magasabb fizetéssel, akkor a vezető kijelenti: a szükség törvényt bont. Ritkán gondolnak arra, hogy egyáltalán mi kényszeríti az üzemet a csábításra. Milyen dolgok következménye, hogv nincs ember. Izgalmas, sőt időszerű politikai . vállalkozás a vizsgálódást ennél a kérdésnél kezdeni, mert több mint bizonyos, hogy itt jutunk el az okokhoz, hiszen az már okozat, hogy „nincs szakember”. Dobler Istvántól elbúcsúzva volt időnk és alkalmunk az üzem: területén szemlélődni, s az összefüggéseket végiggondolni. Láttuk azt a néhány soros telex-értesítést, amelyik közli: A Bonyhádi Cipőgyár modellőrbe • • gyermekcsizma- kollekcióval Vásárdíjat nyert, kérik, utazzon Budapestre a rangos díjat átvenni. A modellőr vásárdíjat nyert tavaly is, még a Szombathelyi Cipőgyár alkalmazottjaként gyelmeket pő-kol lekcióval. Érdemes most kizárólag erre a szakmára vonatkoztatni a munkaerő-vándorlás tényét. Egy: a magyar cipőgyárakat a körülmények kényszerítik ebben az esetben a csábításra, minthogy sokkal kevesebb a modellőr, mint amennyire szükség volna. Olaszországban háromezer modellőr dolgozik, és az olasz cipő diktálja a divatot, Magyarországon viszont legfeljebb száz modellőrrel „rendelkeznek” a cipőgyárak, egyáltalán a cipőipar. Kettő: szervezett modellőrképzés nincs, ennek következtében e szakmának az árfolyama magas. Itt valóban az a helyzet, hogy ki ad többet? Nem pénzben — egyéb juttatásokban. A Bonyhádi Cipőgyár tudott lakást biztosítani, a szombathelyi nem. Három: a csábítás-kényszer alól nyomban felszabadulnának a cipőgyárak, ha á fogyasztói és exportigények. továbbá a fejlődés lehetőségét szem előtt tartva szervezett rnodellőr- képzés folyna, amíg nincs, addig ..az megy, hogy akj bírja, marja. A Sárköz-Völgység) Vízitársulás néhány száz forinttal szerzett egy SZTK-ügyintézőt a Bonyhádi Cipőgyártól. Érdemes ezt az ösvényt is végigjárni. A cipőgyárban a kartársnő nem felelt még SZTK- ügyintézőnek, a társulásnál majd megfelel? Lehetséges. Ne is ezt vitassuk, sokkal inkább azt, hogy vajon a társulás adminisztratív alkalmazottjai, esetleg a törzsgárdatagok kapnak-e annyi fizetést, mint az egyelőre még „zsákbamacska” ügyintéző? Ha nem, akkor azonnal kész a feszültség és minden kezdődik elölről, mert a társulásnál esetleg néhányan megsértődnek és új munkahelyet keresnek. A csábítás szüli a várdorlást. amiből logikusan következik: könny ugyan a kész embereket me vásárolni, mint „kinevelni”, de a munkaerő stabilizálására a legjobb módszer helyben törődni az emberek továbbképzésével a várható követelményeknek megfelelően. A cipőgyárban meglepődve hallottuk, bogy a. vizsgálatok végző népi ellenőrök közül két szakember nemrég még vezető beosztásban a cipőgyárban dolgozott. Most mindketten a bonyhádi árutermelő ktsz-ben dolgoznak, szintén vezető beosztásban, és népi ellenőrökként vizsgálják a minőséget stb-t korábbi munkahelyükön. Mi- losev Demeter, a gyár személyzeti főnöke másokkal együtt úgy tudja, hogy az egyik azért ment el a ktsz- hez, mert afférja volt a gyár főmérnökével. Nos ez ,a ködös fogalmazás ügyesen takarja a lényeget. Felment és elmarasztal, de végső soron mellébeszélés. Mit jelent az, ha egy embernek afférja van valakivel? Önmagában véve semmit, .amíg tisztázatlan, hogy a két fél közül'kinek van igaza. Ebben az esetben az affér mögött az -volt, hogy a gyár főmérnöke megkövetelte a rendet, kifogásolta a felületes munkát, s olykor rosszallását emeltebb hangon közölte. A műszaki osztályvezető erre kapva kapott az ajánlaton, s elment a ktsz-be, ahol tulajdonképpen főmérnöki, beosztást kapott. S a személyzeti főnök szemérmesen csak afférnak nevezi, ahelyett, hog-y nevén nevezné a dolgokat. A dolgok leegyszerűsítése kedvez a munkaerő-vándorlásnak. Amikor Milosev Demeterrel beszélgettünk, megkérdeztük: . Van-e olyan ember, aki azért megy él, mert a gyárban rosszul érzj magát? Milosev elvtárs igennel felejt s elmondta, akad művezető, aki keményebb hangot használ. Ebből következik, néhá- nyan emiatt rosszul érzik magukat és elmennek. A személyzeti főnök válasza azért érdekes, mivel általános szemléletet takar, mélységesen meg van győződve arról, hogy a szocialista humanizrjfus aspektusából az általunk feltett kérdésre kizárólag így kell válaszolni! Dehát csak azért érezheti magát jól egy példásan dolgozó, pontos munkát végző ember a gyári kollektívában, mert az üzemvezető emeltebb hangon figyelmezteti a hanyagokat? Nem. Távolról ’sem". Ennék'éppen a fordítottja az ' igaz. Emeltebb hangot pontosan azokkal szemben szükséges használni, akik hanyagok. Elbből következik’ az emberek többsége amiatt is rosszul érezheti magát a munkahelyen, ha a művezető nem használ emeltebb hangot, elnézi a lusták, a dologtalanok. a hát- ramozdítók ügyködését. Milosev elvtárs maradéktalanul egyetértett velünk. S megsúgta, ő maga is így látja a dolgokat, de eddig azt hitte, hogy felfelé ilyent nem illő mondani. Nem illő? Legyünk végre nagykorúak minden dologban. A munkaerő-vándorlás Közöljük kedves vevőinkkel, hogy szekszárdi fiókunknál 1970. június 1—11-ig leltározást tartunk Leltározás ideje alatt az árukiadás szünetel. AUTŐKER IGAZGATÓSÁG A. (406) sarkalatos pontja, hogy éppen az emberhiányra hiratkozva nem merik elküldeni a hátra- mozditókat. Elképzelhető, Hogy az 1800 főt foglalkoztató Bonyhádi Cipőgyárban több mint egy éve senkinek sem kellett a kezébe adni a munkakönyvét azzal, hogy keressen magának más helyet mert itt nincs rá szükség, nem ér a munkája semmit? Elképzelhetetlen. Mégis az a helyzet, hogy a munkaerő megtartásának ezt a módszerét nem alkalmazzák. Bátran feltételezhetjük, némelykor a kiváló emberek azért köszönnek el a kapufélfától, mert sok az elnézés a kerékkötőkkel szemben. A munkaerő-vándorlás bonyolult összetevői közül természetesen nagyobb figyelmet érdemelne a bőkezűség is. A bérezésre gondolunk. Ezen a területen sok minden nincs rendben. Olykor egy-egy üres státuszt közepesen kvalifikált szakember elcsábításával töltenek bé, de hogy betöltsék, a közepesen kvalifikált szakembernek a magasan képzett szakembert megillető fizetést adják. Ezt mindenki tudja, és itt úgy tűnik, az egész probléma a minősítések tökéletlenségére vezethető vissza. Más megfogalmazásban: a személyi minősítésnek legalábbis az alkalmaztatás kezdetén meghatározott keretek között szinkronban kellene lenni a fizetéssel. További kérdések. Hogyan fizethet egy üzem, ktsz. vagy tsz „egyből” ezer forinttal többet, mint az előző munkahely. S nem egyszer olyan üzem fizet többet, amelyiknek a termékeit — vagy a termékei egy részét — az állam még dotálja. Ezt a kérdést nemcsak mi tesszük fel, feltették ezt a Bonyhádi Cipőgyárban is, és valószínűleg felteszik mások is. Azt hinné az ember, hogy a szociális létesítményeknek „nagy a szeme”. Általában igen. De a Bonyhádi Cipőgyárban az is megfigyelhető, hogy a „félig munkások” egy része az üzemi konyhát, az öltözőt, a fürdőt, a művelődési lehetőségeket könnyedén nélkülözi. s elmegy oda, ahol vastagabb borítékot kínálnak, szociális létesítményekre viszont keveset áldoznak, ezzel szemben az embereket szakszervezeti engedély nélkül túl- óráztatják. Legfőbb érték az ember! Igaz, így van. Ennek ellenére kimondjuk, sokan azért változtatnak munkahelyet. mert többet szeretnének dolgozni, mint amennyit számukra engedélyeznek. Közismert, hogy a nyolcórás munkaidő után sok-sok ember a gyáron kívül vállal mellékest. Merjük megkockáztatni azt a javaslatot, hogy esetleg vállalhasson saját üzemében is nyolc óra után „mellékest”. Tudjuk, sok minden szól ellene, de egy és más viszont mellette szól. Izgalmas és érdekes felületeket tekinthettünk át a munkaerő-vándorlás gondjaiból a Bonyhádi Cipőgyárban, de ez csak parányi része az egész komplexumnak. PÁLKOVÁCS JENŐ Népújság 3 1970. május U. A Dél-dunántúli Rövid- és Kötöttáru Nagykereskedelmi Vállalat pécsi, kaposvári és szekszárdi lerakatának dolgozói röpgyűlésen határozták el, hogy az árvízkárosultak megsegítésére egynapi bérüket adják. A felajánlott összegből a vállalat az alábbi cikkeket küldi. Ezer darab férfiing, kettőezer fiúing, ötszáz női hálóing, ezer pelenka, ezer fiú és lányka vállas ing, kettőezer fiú- és lánykanadrág, ezer női nadrág. A küldemény egy részét már útnak indították. A Simontornyai Bőrgyárból tegnap délelőtt kaptuk a hírt, miszerint a gyár dolgozói elhatározták, hogy május 30-án, szabad szombaton teljes három műszakos termelést szerveznek és az ezidőre járó munkabért teljes egészében — mintegy százezer forintot — az árvízkárosultak megsegítésére ajánlják fel. A gyári nőbizottság kezdeményezésére a nődolgozók takarókat készítenek. Vállalták azt is, hogy a helyreállítás időszakában 30—• 40 gyermeket látnak vendégül az árvíz sújtotta vidékről. az alsópéli Állami gazdaság segítsége Az Alsőpéli Állami Gazdaság dolgozói a szakszervezeti tanáccsal egyetértésben elhatározták, hogy a részesedési alapból tartalékolt összegből ötvenezer forintot ajánlanak fel az árvízkárosultaknak. Ez mellett folyik a dolgozók egyéni gyűjtése is, amely ugyancsak ötvenezer forintot tesz ki hozzávetőleg. A gazdaság vezetősége felvette a kapcsolatot a területi tsz-szövetséggel, hogy az általuk kijelölt állami gazdaságnak, vagy tsz-nek százezer forint értékű szálas és szemes takarmányt küldhesse- nek. Az összefogás e nagyszerű példája bizonyára sok család és gazdaság gondján, baján enyhít. AZ ÉPÍTŐK GYORSSEGÉLYE A szombatra virradó éjszaka egy teherautó indult Mátészalkára Szekszárdról. a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalattól. Noviczki József gépkocsivezető — bár csak este jött meg és ledolgozta egész heti műszakját — önként vállalkozott, feláldozva szabad szombatját is, az útra. A gépkocsival 600 mat8 napos OSZTRÁK- OLASZ—JUGOSZLÁV körút, szeptember 29— október 6. Gráz—Klagenfurt—Villach—Tarvisió —Udine—Velence—Padova—Verona—Garda-tó— Sirmione—Trieszt—Pos- to jna—L jubl jána—Zágráb. Részvételi díj: kb. 4460,— Ft. Költőpénz: 399,— Ft. Jelentkezés június 7-ig, az IBUSZ-nál. (424) LAMP ART ZIM BONYHÁDI GYÁRA Az üzem II. számú táblabrigádja egyhangú döntés alapján egynapi munkabérének megfelelő összeget ajánlott fel az árvízkárosultak javára. A NYUGDÍJASOK is... Bogos Ambrus kétvi nyugdíjas, nyugdíjából 500 forintot adományozott az árvíz- károsultaknak és a kézbesítőt kérte fel a pénz feladására. rácot, 200 lepedőt, 100 paplant és huzatot, valamint 50 párnát vitt az árvízkárosultaknak. A vállalat egész munkahelyein napok óta folyók a gyűjtés. A TELJES BEVÉTEL AZ Árvízkárosultaké A tamási járási labdarúgóbajnokságban szereplő csapatok vezetői felajánlották, hogy a soron következő bajnoki mérkőzésük teljes bevételét az árvízkárosultak javára fordítják. Ezeken a mérkőzéseken a játékvezetők és a szövetségi ellenőrök is díjtalanul végzik munkájukat. * A pincehelyi sportkör bejelentette, hogy a május 24-i mérkőzés teljes bevételét az árvízkárosultak csekkszámlájára fizetik be. * A Szekszárdi Szövetkezeti Sportkör vezetősége úgy döntött, hogy a soron következő NB IT-es kézilabda-mérkőzés teljes bevételét, valamint a sportkör egy havi tagdíjbevételét utalják át az árvízkárosultaknak. FÉLMILLIÓ FORINT A KTSZ-EKTÖL Egynapi keresetüket, összesen félmillió forint összeget ajánlottak fel az árvízkárosultak megsegítésére a Tolna megyei kisipari szövetkezetek dolgozói. A „HALADÁS” BRIGÁD A Baranya—Tolna megyei Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat szekszárdi fiókjának 8 tagú „Haladás” brigádja egynapi keresetét ajánlotta fel a Szabolcs- Szatmár megyei árvízkárosultak megsegítésére. NÉVTELEN ADAKOZÓK Telefonhívás érkezeit szerkesztőségünkbe. Egy női hang — melynek tulajdonosa semmiképpen sem akarta megnevezni se magát, se társait — az iránt érdeklődött. hogy a Szabolcs-Szatmár megyei árvízkárosultak részére gyűjtött adományukat hová küldjék? Nem pénzről volt szó. Nyolctíz szelcszárdi leány és asszony törülközőket vásárolt a közösen összeadott pénzből. Valószínűleg nem nagy érték, de gyors és önkéntes adomány. Az ismeretlen adakozókat a Vöröskereszt nyíregyházi központjához utasítottuk. Elismerést nem kértek, viszont érdemelnek. Ezért ez a néhány sor. A TELJES BEVÉTELT... A Szekszárdi Vasas NB III- as labdarúgó-csapata a jövő vasárnapi — a Latinka SE elleni bajnoki mérkőzés teljes bevételét ajánlotta fel az árvíz- károsultaknak. Szabad szombati árvízműszak a bőrgyárban ÁRVÍZKÁROSULT GYERMEKEKET FOGADNAK — TAKARÓKAT KÉSZÍTENEK
