Tolna Megyei Népújság, 1970. május (20. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-19 / 115. szám
áAAAáAAAAAAAAáAAAAAAáAAAAA AAAAAAAAAAAAi 4 ^ ▼▼▼▼Tv^T^TTTT'rTTTTyvvvTVVTTTTTryTTTTVTTTVvyT'rrrTTTTTTTvrTTTrvvTyTTTrryTTTTTyyrryTTTTTYTTvyrvv'yrrrTTTTTTTryTTyryvTy» ■« 4 ŐSZ FERENC: L. V. WALLSAL: róság ítélete alap.ián meg kellett fosztania az életétől. * Nyomoz a város 19. És milyen a kisváros? A hír már megelőzte őket. Újra kisegítőt kellett hívni a Halászkertből. Már azt is tudták, hogy Ildikó találta meg a szatírt, ő jött a nyomára. Utána ment a pincébe, de Anda észrevette és rá akart ijeszteni. Ambrus úr felállt és gratulált, Terebesi úr lefényképezte Ildikót. — Megengedi, hogy a kirakatomba tegyem? — kérdezte. Lillácska sírt egy sort, aztán elcsodálkozott, aztán hamarosan, — mint a nap kiemelkedő személyisége, a történet kulcsszereplője, hajat cserélt. Ezúttal a démoni vörös kontyost. És természetesen nem lenne kerek a történet, ha nem futna be Kerekes Gergely bácsi. — Bort! Mindenkinek! Toljuk össze az asztalokat. Te is gyere, te vén reakciós — intett Ambrusnak, aztán Farkashoz fordult! — Tudtam én, hogy nem csaptatok be. Csak a konspiráció kedvéért vezettetek félre. Nehogy locsogjak ... Igazatok van. Az ilyen vénember már csak beszél, meg álmodozik. És én azt sem bánom, ha kinevettek, akkor is kimondom mire vágyok. Azt szeretném még elérni, ha a Városunk emberei nemcsak a rossz elleni, hanem a jóért való harcban is ilyen egységesek és áldozatkészek lesznek. Persze, lehet, hogy én naív vagyok ... Erre igyunk! — Azt hiszem egy kriminek ennél több tanulsága nem is kell, hogy legyen. Ez utóbbi mondatot azonban már a krónikás rótta a lap aljára, aki ezúton is köszöni mindazok szíves türelmét, akik az olvasásban idáig eljutottak... e Vége tragédiája í. A nő lehajtott fejjel ült a siralomházban, a halálra ítéltek cellájában. Halkan sírt. Tudta, hogy holnap meg kell halnia. Sok-sok hosszúra nyúlt, üres, szürke nappal és éjszaka után végre teljesen megértette szörnyű, kilátástalan helyzetét: meg kell halnia. A cella zárt ajtaja előtt egy férfi állt, s a kémlelő, nyíláson keresztül nyugodtan, mondhatnánk hivatásszerű nyugalommal szemlélte a nőt. A hóhér. Ö is tudta, hogy a szép fiatalasszony órái meg vannak számlálva, de abban a pillanatban még nem sejtette, hogy ez a körülmény milyen végzetes hatással lesz az ő életére is. John Ellis, az angol igazságszolgáltatás ítéletvégrehajtója a kémlelő nyíláson keresztül látta, hogy a halálra ítélt Edith Thompson hirtelen felugrik a két fogházőrnő között, öklével a cella falát döngeti, s hallotta, hogy hangosan, kétségbeesetten kiáltozik: — Nem akarok meghalni! Nem akarok meghalni, hiszen ártatlan vagyok! Nem hallják: ártatlan vagyok! Arcvonásaiból leolvashatta az ember, hogy még fiatal, de bőre már magára öltötte a börtönélet szürke színét. Szeme furcsa fényben ragyogott. Kétségbeesetten sikoltozott és kiáltozott, amíg hangja elhagyta, és már csak suttogni tudta rekedten: — Nem szabad megölnötök csak azért, mert Fredericket szerettem. Emiatt nem szabad megölnötök. A cellába beszűrődő fény a padlóra vetette a halálra ítélt nő árnyékát. A hóhér hirtelen arra gondolt, hogy hamarosan ez az árnyék is eltűnik végképpea , Kissé zavarban volt a kémlelő nyílás előtt. Edith Thompson volt az első nő, akit a biHIVATÁSÁNAK MESTERE De a hivatás — az hivatás. Nem gondolt többé a fiatal nő tragédiájára, méricskélni kezdte a szemével, hogy minél jobban előkészíthesse az utolsó aktust. Felbecsülte magasságát: 165 centiméter, — súlya: 50 kiló. Még egyszer jól megnézte a nyakának hosszát, fejének helyzetét. Ezek az adatok megkönnyítik munkáját, elősegítik, hogy minél gyorsabban végrehajtsa az ítéletet. John Ellis már tudta, hogy Edit Thompson kegyelmi kérvényét a legfelsőbb helyen is visszautasították. Most már csak ő lehet irgalmas iránta azzal, hogy meggyorsítja és megkönnyíti kényszerű halálát Éppen megfordult és távozni készült, amikor újra hangokat hallott a cellából, a halálra ítélt nő hangfát: — Nagyon fáj az...? — Egyáltalán nem fáj — vigasztalták a foglárnők. — Sokáig tart? — Csak egy-két pillanatig. John Ellis mestere a hivatásának. Nagyon gyorsan dolgozik. Az egyik foglárnő vígasztalóan hozzáfűzte: — Legyen bátor, ne essen kétségbe. Hiszen egy napon mindannyiunknak meg kell halnunk. Vigasznak szánt szavai éppen ellenkező hatást értek el. — De nem ilyen fiatalon, nem vesztőhelyen, hóhér keze által, ártatlanul — sikított fel Edith Thompson. — Most már k éső erről beszélni. Nem kellett volna megírni azokat a végzetes leveleket... Ezek a szavak ostorcsapásként érték a halálra ítélt nőt. Ágyára roskadt és csendesen zokogott. John Ellis a kémlelő nyíláson keresztül látta, hogy a teste görcsösen megremeg. — A halálfélelem! Megfordult és a siralomházzal szomszédos helyiségbe ment. Ott állt az akasztófa. ... (Folytatjuk) *« < ■4 ■4 4 ■4 ■4 ■4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 1AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA aaaaaaaaaaaaaj Irha: Ci. Horváth T. rajzolta: Sebök I. A FÁK KÖZÜL TAMARA BUKKAN ELŐ. AZ OSZTAG PARANCSNOKÁHOZ VEZETIK. ST/REVA FELDERÍTŐ * HADNAGY JELENTKEZIK, EZREDES EíVTÁRS. FOLYTATJUK. UuszÓra harminc, karlsluste térségén ÁT, SZOKATLAN NAGY MAGASSÁGBAN, SZOVJET szállítógépek haladnakNYUGAT TELE. Túl A VÁROSON,EGVNAGY- HITE RJ ED ESÜ ERDŐBŐL, Rakéta röppen a magasba. A GÉPCSOPORT A JELZÉS IRÁNYÁBA FORDUL, CSÖKKENT! SEBESSÉGÉT, MAJD... Egy egészségügyi kiadványról A közelmúltban jelent meg a Magyar Vöröskereszt kézikönyv- tárának 3—4. füzete dr. Buga László szerkesztésében. A kiadványsorozat e két darabja is az egészségügyi ismeretterjesztést szolgálja és a figyelmes olvasót azokkal a legfontosabb tudnivalókkal látja el, amelyek szükségesek ahhoz, hogy házi betegápolókként Végrehajtva az orvos utasításait, enyhítsék beteg hozzátartozóik szenvedéseit és elősegítsék azok gyógyulását. Az első (3-as sz.) füzetben a házi betegápolásban járatosságot kívánó olvasók az emberi test felépítésével, működésével, az egészség és a betegség fogalmával és az ezeket meghatározó tényezőkkel ismerkedhetnek meg. Megtanulhatják, hogyan kell bánni a beteg emberrel; hogy a panaszokat, rendellenességeket és a betegségi tüneteket hogyan kell megfigyelni; az orvosnak elmondani. Megismerhetik a betegápolásnak azokat a teendőit és eszközeit, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a betegség lefolyását zavartalanná, a gyógyulást pedig sikeressé tegyék. Az első fü?et ismeretanyaga alapnak számít, tulajdonképpen azok léphetnek a betegápolás iskolájának felsőbb osztályába, akik a megszerzett alapra építkezni kívánnak és kézbe veszik a második (4-es sz.), majd annak idején a harmadik (5-ös sz.), füzetet is. A második füzet ugyanis a há-». zi betegápolási ismereteket kívánja tovább bővíteni. Az autodidakta betegápolók ebből tanulhatják meg az egyes betegségekkel, illetve betegségcsoportokkal — valamint a gyógyító testmozgással kapcsolatos leggyakoribb teendőket. Egyben tanulmányozhatják a társadalombiztosítás, szociális gondoskodás — minden beteget és hozzátartozót érdeklő — szolgáltatásaira vonatkozó legfontosabb rendelkezéseket. Valószínű rövidesen nyilvánosság elé kerül a házi betegápolás harmadik füzete is. Ez, a betegek diétás étrendjének összeállításához, az ételek elkészítéséhez ád részletes tájékoztatót. A hasznos ismereteket összegyűjtő kiadványsorozatnak említett füzeteit a TIT egészségügyi és orvosi választmányának munkaközössége készítette el: dr. Ba- zsyk Renáta, dr. Hegyváry Csaba és dr. Regöly-Mérei Gyula közreműködésével. Az illusztráció Tadesco Anna munkája. Eber kereskedő Klein Istvánnak, a Kop-Ka áfész — volta tamási áfész — igazgatósági elnökének kérésére írjuk meg az alábbi esetet. Klein elvtárs ezúton is köszönetét mond Csanádi Józsefnének, a tamási cipőbolt vezetőjének, kiváló dolgozónak éberségéért. Az áfész minden évben vásárlási visszatérítést fizet tagjainak. Ez a gyakorlatban úgy történik, hogy a vásárlási könyveket összegyűjtik, adataik alapján kiszámítják, mennyit vásárolt a vevő, a visszatérítendő összegről pedig sorszámozott utalványt adnak. Ez bármelyik áfész- boitban beváltható. Beváltás után az utalványt le kell bélyegezni, ezzel érvényteleníteni. Csanádi Józsefné boltvezetőnek feltűnt, hogy a központi könyvelés egyik fiatal dolgozója — D. L. — olyan visz- szatérítési utalvánnyal jelentkezik, amelynek hátoldalán korábbi vásárlást sejttető számoszlop látható. A társadalmi tulajdont védő, közérdekű bejelentés után az igazgatóság elnöke megállapította, hogy D. L. a hozzá került tablókról levette a (szabálytalanul) le nem bélyegzett visz- szatérítési utalványokat, s így próbált — mintegy ezer forintra rúgó — jogosulatlan haszonra szert tenni. D. L. ellen fegyelmi eljárás indult; ennek kimenetele nem lehet kétséges, ugyanakkor az áfész büntető feljelentést is tesz ellene. A közérdekű bejelentőt pedig megjutalmazza a szövetkezet.
