Tolna Megyei Népújság, 1970. május (20. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-17 / 114. szám
Gyávák a kapitalista macskák. Iffy bizony. Ausztráliában a macskák egyszerűen elszaladnak az egerek elől. Mentségükre legyen mondva — az egerek sokan vannak. Lényegesen többen, mint a macskák. És ugye sok egér macskát győz. Ausztráliában annyi az egér, bogy mindenütt egér van. Az anyák úgy mennek el hazulról, hegy csecsemőiket egy kosárba téve a meny- nyezetre függesztik, a kórházakban a betegeket egérfogók védik, a farmerek körülásták földjeiket, az árkokba vizet engedtek, de az egerek mit sem törődnek ezzel. Sok millióan belefulladnak a vízbe, de a többiek a tetemeken keresztül bátran mennek előre megfutamítva macskát, embert. Az utakon olyan nagy tömegben szaladgálnak az egerek, hogy ha valaki gyorsan fékez, feltétlenül az árokban leöt ki. Az egereket semmi sem tudja elpusztítani. Az ausztráliaiak a télben reménykednek, amely júliusban szokott beköszöntem. I De addig még van két hónap. És, ha nem lesz tél. akkor tovább pusztítanak az egerek. Mert az ember egyelőre nem talált ki olyan vegyszert, amely az egereket el tudná pus^titanin-Még csak olyan vegyszer van, ami az embert pusztítja. De ebből a vegyszerből van bőven Az utakról jut eszembe. Tudja, szerkesztő úr, engem is elkapott az autóstáz. Nekem is van autóm. Meg is mutattam mindenkinek, meg is hívtam mindenkit autókáéni, de az emberek ma már nem szeretnek autózni. Senki sem jött velem. Pedig voltak a meghívottak közölt olyanok, akik ejtőernyőztek, akik partizánként harcolták végig a második világháborút, tehát nem ijedtek meg a saját árnyékuktól, de amikor én meghívtam őket autózni, elsápadtak, remegett a szájuk széle, hebegve-dadogva hivatkoztak érre- aira. Önkritikusan bevallom — bár manapság az önkritika nem szokás —. hogy nem csodálkozom a remegésükön. Mint mondtam, nálunk nem szokás már az önkritika, annál inkább gyakorolják az önkritikát az Egyesült Államokban. Hogy itt van önkritika, arról személyesen is meggyőződtem. A New York-i Village Voice lapban olvastam a következő hirdetést: „Béreljen ki házibulira, születés- és névnapi mulatságokra! • 'Elzüllött, középkorú férfi vagyok, jelentéktelen külsőmmel, bírta vicceimmel minden vendéget nevetésre tudok fakasztani, társaságomban mindenki fölöttem- állónak, intelligensnek érezheti magát. Mérsékelt ár öl dollár órabér.” Meg kell mondani: meghökkentett ez a hirdetés. Első pillanatban arra gondoltam: olyan ez a hirdetés, mint a nálunk megjelent reklámszövegek, amelyek nem elég önkritikusak, nem mondják meg, hogy ez vagy az nem olyan jó, mint amilyennek hirdetik. És csak később derül ki. A vásárlóknál, miután megvásárolták. És ekkor a gyártó cég nem gyakorol önkritikát, hanem azt mondja: azért nem jó, mert a cipő az esőben is a lábon volt és így tovább. Mondom, gondoltam, hogy ez a hirdető sem olyan, amilyennek mondja magát. Elhatároztam, hogy megnézem ezt az embert. Megnéztem. Tökéletes volt az önkritikája. Valóban jelentéktelen külsejű, elzüllött festőművész. Tehát, alti megrendeli, az nem csalatkozik. Minthogy én sem csalatkoztam, amikor elmentem a brentwoodi anglikán templomba. A templomban valóságos paradicsomi állapotok voltak. Mindé nő anyaszült meztelenre vetkőzött. ^Sztriptíz- műsort rendezett a templom lelkésze. A műsor teljes bevételét a templom renoválására fordítják. Láttam én félmezteleneket is. Nem nőket, hanem férfiakat. Méghozzá a Y ale-i egyetemen, ahol a Tarzan- film-ek fesztiválját tartották. A fesztiválon megjelent a legtarzanabb Tarzan, Johnny Weissmüller is. Weissmüller frakkban jelent meg és amikor körülnézett a hallgatóságon, akik félmeztelenül, bőrökbe öltözve ültek a helyükön, s főleg, amikor látta, hogy egy ifjú kötélen lóg a mennyezetről a következő igaz megjegyzést tette: — Tartanban, mint látom, nem szűkölködünk! Tanzan-filmben sem. De azért Shakespeare-filmet is készítenek. Láttam, a scyjät szememmel győződhettem meg erről. A film meséje. A főszereplő felteszi a kérdést: „To be, or not to be?” — azaz: lenni, vagy nem lenni. Ezen töpreng John F. Hamlet tehenészlegény a bérgyilkos által meggyilkolt apja gazdasági udvarának istállójában. Nagy kétségek gyötrik. Nem tudja eldönteni, hogy mindezek után érdemes-e élnie. Egyetlen szerelmét, Ophelia Mc-Govent el akarta küldeni zárdába, vagy jó iskolába, de a lány tévesen értelmezte szavait és megörült. Nincs mit tenni, apja gyilkosán bosszút kell állnia. John döngö léptekkel végigmegy az udvaron, be a díszes homlokzatú házba, a saját szobájába, leakasztja hosszú csövő Bantline pisztolyát és ... A többit nem árulom el. A filmet mindenki végignézheti majd a magyar televízióban. Legalábbis remélem, hogy végignézheti. Ha a tévé megtartja az eddigi szokását, akkor ezt a filmet is bemutatja, legfeljebb annyit módosítanak rajta, hogy a film előtt valaki elmagyarázza, hogy ez az egész nem más, mint Shakes- peare-paródia. A bemutatás reményében zárom soraimat. Tisztelettel: Egy belga eég orvosságán a következő használati utasítás áll: „Naponta háromszor 1—2 tablettát bevenni, a reggeli, az ebéd és az elalvás után”. • „Az alkohol az ember legádázabb ellensége” — ez olvasható egy müncheni „tejbárban” és egy napon a következő, kézzel írt kiegészítést lehetett mellette látni: „Szeresd ellenségedet!". James Niland, az amerikai Massachusetts állambeli Georgetown rendőrfőnöke örvendezett, hogy sikerült ártalmatlanná tenni egy Cadillac kocsikra specializálódott autó- tolvaj-bandát. öröme nem tartott sokáig: kiderült, hogy ő is lopott Cadillac kocsin jár, amelyet mint használtat, három évvel azelőtt ugyanettől a bandától vásárolt. A Holmes-ban lakó May Clarke asszony tulajdonképpen egyáltalán nem akart szenet... Kiírta a ház ajtajára, hogv „Ma nem kell szén”, és gondolva, hogy a szénkereskedő ezt tudomásul veszi, elindult bevásárolni. Azonban nem sokkal később egy teherkocsi rósz. szül vette a kanyart a Clarke- ház előtt, teljes iramban betörte az ajtót és a kertbe öntött 14 tonna nagyon jó minőségű szenet. A tehergépkocsi vezetőjének az ijedtségen kívül semmi baja sem történt... Clarké asszony meglepődött. Három csinos fiatal lány nagy zűrzavart okozott a New York-i Kennedy-repülőtéren. Kézzel mázolt táblát tartottak a magasba, ezzel a felírással: „Csók — darabonként 1 dollárért” Nemsokára egész csapat lelkes férfi vette őket körül, akik fel akarták ajánlani az egy dollárt. Azonban a tolongás nem sokáig tartott, mert a repülőtér vezetősége fellépett az árusítás e formája ellen... Egy tisztviselő közölte a szőke leányzókkal, hogy cselekményük a „szabályokba és előírásokba ütközik”, — elrendelte a „csókstand” megszüntetését : „a szabály, az szabály”. Az egyik lány, akinek alig ötperces „munkával” összesen négy dollár volt a bevétele, költségtérítés nélkül akart a hivatalnoknak egy csókot kiutalni, az azonban ezt visszautasította. A lányok elmondták, úgy jöttek a csókárusítás gondolatára, hogy pénzt akartak szerezni: „mert nagyon nagy mosoda- és telefonszámlát kellett kifizetnünk". A Koppenhágai Egyesült Gőzhajó Társaság elhatározta, hogy alkalmazkodni fog korunk szokásaihoz. A járműveiken szolgálatot teljesítő lányokat és fiatalasszonyokat ezután stewardesseknek fogják hívni. Eddig — löob mint száz év óta — kabi,n-komornáknaK nevezték őket. A londoni „National Galery" képtárban csak 24 óra mútva fedeztek fel egy lopást, ismeretlen tettesek kivágták a keretből a „Szűz és gyermek két angyallal című képet és helyébe ezt a cédulát vették: „A festmény ideiglenesen ehávu litva j HUMOR Évről évre nehezebben forgolódom.., — Mindig az én játékvasulammal játszottál, papa. de kérlek, most már ne nyúlj az enyémhez! — Térj ki az mambói! Szöveg nélkül. — I,ám mir:1 vezrt a professzorok sztrájkja, Nem kapott székit;!;,-. i
