Tolna Megyei Népújság, 1970. május (20. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-17 / 114. szám
Csáiiyi László: PÁLOS ROZlTAl MÁJUSI ZSOLTÁR Madaras körmenettel csendülő hajnal szerelmet lélekző akácok fürtje millió születés gyöngy-vajúdása ballagó bárányok ezüst kolompja ringó zöldet kóstoló szellő szívet és fákat rengető vihar ■n: napszagú rétek zizzenő haja nárciszok selymes habserege ( szivárványövvel kössetek engem a földre hol aratatlan földek kincsei várnak: végtelen arénát kínál a szellem --------------------------------------------------------—------------------------------— B artha Gábor: FéI úton Most már cs„k arra volt gondjuk, hogy ne tudódjék ki szégyenük. Az apa a szomszéd kisvárosba utazott, mert megtudta, hogy az ottani nőorvos hajdani diáktársa, s amikor visz- szatért, megkönnyebbülten mondta: — Rendben van, minden rendben van. — Jó az Isten, . meglátod, megsegít bennünket, — mondta áz anya és mosolygott. S a múlt mélyéből egy másik hang is szólt, mintha madár szárnya suhogott volna. „Napsugaram” — mondta a hang’ s az őszi szoba megtelt fér.v- nyel, karácsonyfák gyertyái lobogtak, s a vándorcsillag megállt fölöttük. Egy gyerekágy mellett ültek, az alvó lélegzetét -figyelték, a kislányt, akit Napsugárnak hívtak, s hosszú házasságuk kései virága volt. Néha arról beszéltek, hogy hervadó életük valósággal kijátszotta az 'dől, egybefolyt és. újra kezdődött a kislánnyal, s az egv-test misztériumának öröme mindent átjárt, mozdulataikban vibrált, szemük rebbenésében. — Három nap, — mondta az apa. — Csütörtökön elviszed és szombaton elmész érte. Hétfőn már mehet iskolába. — Igen. — sóhajtott az anya. — Tulajdonképpen mássál is történhet ilyesmi. — Kunfi igazolást is ad. Hivatalos orvosi igazolást. Olyant, hogy - senki nem fog gyanakodni. — Jaj, csak ki ne tudódjék! — sóhajtott az anya s bűnbánóan lehajtotta fejét. A múlt hirtelen elsüllyedt, Atlantisz harangja zúgott csak a mélyből, s tudta, hogy az emlék harangoz, nagyon messziről, az' egymásra, torlódott évek jéghegyei alól. — Csütörtökön, — mondta az apa, s a lány, aki az imént jött meg az iskolából, közömbösen bólintott. Ez a néhány nap volt a legnehezebb; korábban nem is gondoltak rá. Még négy nap volt csütörtökig, emlék és szégyen, aggodalom és reménység szikláit kellett addig elgörgetniök az útból. A legendák karácsonyának fénye Érdi Judit rajza kialudt, csak a haragvó angyal pallosának fénye villant. Az anya csütörtökön már a délutáni vonattal hazautazott. — Nem látott benneteket senki? — Az anya nemet intett s szótlanul mentek a néptelen utcán. Szombaton, amikor hazavitte a lányt, ismét ezt kérdezte. Nem. nem találkoztak ismerőssel, s az crvos igazolása kifogástalan, pecsét is hitelesíti, hogy a lány lázas volt s az életkorával járó indokolt zavar miatt nem mehetett iskolába. — Borzalmas lenne, ha kitudódnék, — mondta az apa, s gondolatban már ott állt az iskolaigazgató előtt. Szavak zuhantak a földre, az igazgató erkölcsi züllöttséget emlegetett, s mint mondta, _ csak szomorú kötelességét teljesíti, midőn a többiek érdekében eltanácsolja a lányt a gimnáziumból. — Jó az Isten, — mondta az anya. — Meglátod, megsegít bennünket. Hétfőn az apa előbb ment haza a hivatalból. A lány már otthon volt. — Mit mondtak? — Semmit. — A lány közömbös volt és unta az egészet. — Az osztályfőnök elvette az igazolást és azt mondta, vigyázzak nehogy megfázzak megint. — Jó az Isten. — mondta az anya és összetette a kezét. — Meglátod megsegít bennünket. Creg férjéhez lépett és félénken megölelte. Kéziratokat nem őrziink meg és nem adunk vissza! Csak olyan irodalmi munkákra válaszolunk, amelyekben a tehetség jeléi látjuk. — Fogják meg! Fogják meg.. .! Keskeny arcú, bajuszos, sápadt negyvenes férfi legyint: — Itt mindig így van. — Utálkozás bujkál a hangjában. És nem mozdul. A menekülő mellette megy el. Tépi a két vonatkocsi között az átjáróajtót. A tömegben úgy tűnik, hogy csak a hang üldözi: — Fogják meg! Kopott bőröndön öregember ül. Pesttől Szolnokig nem szólt, nem mozdult. Most felnéz, mint aki ébred. Szemébe fényt lop a kíváncsiság. Kéthetenként hatszáz kilométert utazik. Otthon a nyírségi kisvárosban majd iszik egy nagy- fröccsöt a vendéglőben, A menekülő eltűnik az átjáróban, ö leejti a fejét, s csak akkor néz fel újra, amikor a tömegen átvágva magukat az üldözők, közeire hozzák a kiáltást: — Fogják meg! Kemény arcú, lányfrizurás fiatalember támasztja a WC ajtaját. Tetovált kézfején nyíllal átszűrt szív. Szakértő. Nem tudja, hogy mi történt, de a menekülőnek szurkol. — Engem is elmartak egyszer itt a kékek. Ott is va- csoráztattak, mert eltörtem egy palinak az állát. .. Az emberek másfelé néznek. Mindenki másfelé néz, aki a menekülő karját elkaphatta volna az előbb. De örülnek, hogy a tetovált mesél. És a saját állára gondol mindenki. A menekülő is behemót erős ember lehetett. Verejtékes arcú rendőr tizedes préseli magát a behemót menekülő után. A tizedes vékonyka ember. — Merre ment? A bajuszos utálkozva int: — Arra. — S csak magának dörmögi hozzá: — Mintha másfelé is mehetett volna. . . A rendőr is eltűnik az átjáróban. Ott legalább félrehúzódnak előle, mert ott nem lenne szabad utazni. — Mondatok: — Lopott? — Biztosan kártyáztak... —• Legjobb az ilyenből kimaradni. Én kérem tanú se vagyok szívesen. . . — Most még istenes a vonat. Tizennégy éve járok. Hogy régen mi volt. itt! — Én láttam, amikor cigányok estek egymásnak. Mindenki mond valamit. Az unatkozók rangért küzdenek, a rang a régebbi járás, az izgalmasabb történet. — Egy embert egyszer kihajítottak a vonatból... — Nekem a táskám emelték el. Nem is szóltam a rendőröknek. Öcska táska volt. .. — Egy ember meg lehúzta a cipőjét. és úgy aluijt. .Mire felébredt, nem volt cipője... Közben, ahonnan az ember menekült, már érkezik a fülkétől fülkéig gyalogló hír; — összevesztek a kártyán és késeit. Változatok: — Meghalt.. — Csak a vállába szúrt.;; — Bicska volt a másik ke3 zében is... Az öregember dörmög: —• Meg kellett volna fogni; akkor meg, ha szúrkált. A hosszúhajú jósol: — Itt ugyan el nem fogjál Majd holnap, vagy holnap után, ha megtudták, hogy ki volt. — Kis sajnálkozással fűzi; hozza: — Mostanában elég ritka az ilyen. — Mind elfogják egyszeri Ha ma nem, akkor holnap. Elfogynak a történetek. Aa öregember, mintha bóbiskolna. De még Törökszentmiklós előtt rés nyílik a tömegben. A kis tizedes hozza a bilincselt kezűt. Az már nem hős. Lógatja a fejét, s mintha lépni is erőtlen lenne. A rendőr taszigálja maga előtt. Egy asszony szörnyűlködik: — Látták? Még az inge is csupa vér volt... — Nem cserélnék most vele.’ — Részeg volt ez. — Mázlija volt a zsarunak. Ha Törökszentmiklósig nem érte volna utói... — Biztosan azért futott. Karcagon a megszűrt embert leszedik a mentők. A maga lábán megy, de támogatják. S már teljes a történet. A fürgébbek elmennek megnézni, hogy melyik kocsiban volt a verekedés. — Pesttől kártyáztak, meg ittak. Ügy verekedtek össze. Azt mondják, hogy alaposan adtak egymásnak. — Az ülés is csupa vér volt, — Egy asszony elájult. A következő állomáson két. rendőr elviszi a bilincselt kezűt. És az út már tömény unalom újra. A hosszúhajú sajnálkozik : — Biztosan várták otthon a csórót. — Azt a másikat is várták. A szerencsések, akiknek KbTy jutott, aludni próbálnak. A,; többiek nézik az elfutó állo-|l másokat. A hosszúhajú ssh| vesen mesélné, hogy ő, ami-, kor eltörte egy ember állát, delj senki se figyel. Abbahagvjaij hát. Aztán Hajdúszoboszlón egv részeg férfit tesznek fel a vo-j natra a barátai. A részeg izgága. Esküdözik. hogy meg-; veri a jegyvizsgálót, ha jegyet-; merne kérni tőle. Hallgatják, mosolyogják. A hosszúha.iú még bíztatja is. És Debrecenig majdhogynem reménykedünk, hogy jón a kalauz, hogy elér idáig, és! ha összevesznek, akkor tíz!? percig minden elviselhetőbb|j lesz. Sokan az út felén se járnak,1 s ez a tíz perc ajándék lehet-! ne a kéthetenkénti hatsgáz kilométer első harmadában.., — TÉGLÁSY IMRE: NAPTÁR Hétfő Tizennyolc évem csákányait bámulja a reggel. Kedd A nappal hideg homlokán szétolvadt kövek. • Szerda Tajtékos-lobogva hintái a nap a holddal. Csütörtök Higany-esőtől varaeskos gondjaim súlyosodnak. Péntek A dolgok üvegtáblákon inognak, a törvény csörömpöl. Szombat A lét visszahull rám sikoltva, a recsegő ég ráhajlik a fákra. Vasárnap Szobámba langyos csönd és csillagpor szivárog.
