Tolna Megyei Népújság, 1970. május (20. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-17 / 114. szám
N. János építésztechnikus otthagyta munkahelyét, mert nem érezte jól magát. Amikor munkakönyvéért bement a személyzetishez, a szokásos kérdésre: „Miért megy el?”, csak ezt válaszolta: Nem érzem jól magam. A személyzetis bizonyította: jól keres, dolgozhat, komoly munkác rábíznak. . . A fiatal technikus erre is azt válaszolta: nem érzem jól magam. A miért kérdésre nem felelt, Amikor a fiatal szakember, már három hónapja más munkahelyen dolgozott, találkozott volt vállalatának személyzetisével. „Most már megmondja, miért hagyott el bennünket?”. Igen — volt a válasz. „Két éve sincs, amikor egy alkalommal, általános fizetésrendezéskor megkérdeztem, miért maradtam ki a szórásból. Vezetőm azt mondta: »Maga most kapott, fél éve, amikor magasabb beosztásba került, száz forintot«. Én azt mondtam a vezetőmnek, hogy nem fél éve, hanem három éve, és nem százat, hanem ötven forintot kaptam. Az olyan vezető keze alatt nem érdemes dolgozni, aki azt sem tudja, mit adott a vállalatnak a munkás, technikus, vagy mit adott a vállalat az alkalmazottjának. Ezért mentem el...” A munkahelyi közérzetről napjainkban sokat beszélünk... Egy szekszárdi vállalatnál B. Z. villanyszerelő szakmunkás részt vett a tv „Ki minek mestere” vetélkedőjén. Azt mondták vezetői, ha az első húsz helyezett közé bekerül, háromezer forint jutalmat kap. A fiatalember a kilencedik lett, ezer forint jutalmat kapott, ö mondta: „Bár ezt se kaptam volna”, ű sem érzi jól magát. A munkások, alkalmazottak nem szeretik, ha becsapják őket, nem szeretik, ha nem őszintén beszélnek velük. Jelentkezett, az egyik technikus X vállalattól a műszaki egyetemre. Az igazgató nem írta alá a javaslatot, mert; „nekünk nincs szükségünk villamosmérnökre”. A fiatalembernek nem ezt mondták. A párttitkár a vezetőség nevében azt írta a felvételi kérelemre: „Egyetértek az igazgatóval”. A szakszervezet ezt: „Javasoljuk az elvtárs tanulását, mert, képes? arra, hogy a műegyetemet elvégezze, jó szakember legyen”. A felvételi bizottság minden bizonynyal majd e kettős bejegyzést kellően mérleKözérzet, hangulat Mozgó zsaluzat geli, a fiatalember tudása alapján bírálja el a felvételt, nem pedig azt a szempontot veszik elő, mint a küldő vállalatnál: „Minek tanul már mindenki! Maholnap csak tanulmányi szabadságra járnak a műszakiak”. Holott az ideális, ha a beosztottak mennél többet tanulnak, tudnak, még akkor is, ha képesítésük, diplomájuk magasabb fokozatú, mint akik őket tanulmányuk végzésére nem javasolják. Egy másik hangulatzavaró, közérzetrontó példa: X gyárban sorozatosan követ el egy csoport hibát. A főmérnök annyi fáradságot sem vesz magának, hogy megnézze, ki a hibás, csak annak nevét ismeri, aki tíz éven ót az osztályon dolgozott, de az átszervezés óta is, — mióta többen végzik a munkát —, csak az ő neve kerülhet szóba a hiba elkövetésekor. Másé nem. Jó ennek a munkásnak a közérzete? Nem jó. Keresi az alkalmat, hogy otthagyja a céget, jobb munkahelyre cserélje fel a mostanit, ahol ismerik, és elismerik munkáját, és más hibáit nem az ő nyakába varrják... Még egy példa. Az egyik szekszárdi vállalatnál dolgozó munkásnak a sok esőzés miatt összedőlt a háza. Az építési költségek csökkentése érdekében fuvarkedvezményt kért. Nem kapott, mert „csak új ház építéséhez adhatunk kedvezményt” — mondotta az igazgató, annak ellenére, hogy ő és más vezetők kedvezményes fuvart,' még munkaerőt is igénybe vettek üdülőjük építéséhez. Pedig az nem is családi ház... Természetes, hogy tud a vállalatnál mindenki az üdülőépítés körülményeiről, meg az összedőlt ház felépítésének ügyéről is... Jó-e a közérzet? a pécsi tv-tornyon Az olvasó, most minden bizonnyal a maga területét veszi számba; talán most majd arra gondol, ér valamit egy ilyen írás? Változik majd ennek nyomán ott és másutt a helyzet?. . . Nem vagyunk túlságosan elbizakodot- tak. Azt szeretnénk, aki e sorokat olvassa, csak egy kicsit is tegyen róla, hogy ő is, munkatársai is jobban érezzék magukat. A közérzetet mindenki tudja javítani, hangolni —, de elrontani is. — EJ — ■"T'i Hazánkban még eddig nem alkalmazott építőipari eljárással építik meg a pécsi tv-torony nyolc erkélyét. A 75 tonnányi, több mint 20 méter átmérőjű acélszerkezetet a földön szerelték össze, és a tornyon, 92,méteres magasságban elhelyezett, hat darab emelőberendezés húzza fel a magasba. A kúszózsalu segítségével, — amelyet a Miskolci Építőipari Vállalat szakemberei emelnek fel —, nyolc betonerkélyt építenek meg a 172 méter magas betonkolosszuson. Képünkön: a fölfelé kúszó acélváz az adótornyon. (MTI foto — Bajkor József felvétele) Ö/V ELÉGEDETT? Közvélemény-kutatás az egészségügyi szolgálat munkájáról Az Egészségügyi Minisztérium 1970. júniusában országos közvélemény-kutatást végez. Az akció célja, hogy feltárja az egészségügyi ellátás eredményeit, erényeit és meggondolás tárgyává tegye a közvélemény-kutatást végző szerv, hogy az egészségügyi szolgáltatások mely területén van szükség a szolgálat javítására. Minden megyében — így Tolna megyében is — 7—7 ezer kérdőív kerül a kö- zeti hetekben a válaszadásra illetékesek kezébe. Ezerszáz közvélemény-kutató űrlap jut el a kórházakból június 1 és 10 között távozókhoz, vagy hozzátartozóikhoz. A városok, községek, lakosságuk számarányának megfelelő mennyiségű kérdőívet kapnak. Az íven feltüntetett kérdésekre igennel és nemmel kell válaszolni. Például : Megfelelőnek találta-e az itt felsorolt egészségügyi dolgozók közül azoknak a munkáját, magatartását, akik egy éven belül ellátásban, vizsgálatban, gyógykezelésben részesítették, vagy sem? A válasz igen, vagy nem — aláhúzva, vagy bekarikázva. A közvélemény-kutatólapokon egyébként szerepel egészségügyi szakszolgálatunk minden ága, a körzeti orvosi ellátás, az üzemi orvosi szolgálat, a szakrendelő- intézetek, a tüdő- és nemi- beteg-gondozó intézetek és kórházak. A vizsgálat tárgya nemcsak az orvosi munka és magatartás, az Egészségügyi Minisztérium adatfeldolgozói választ várnak azokra a kérdésekre is, hogy az érintettek mennyire elégedettek a körzeti ápolónők, védőnők, asszisztensek és kórházi ápolónők tevékenységével. A kérdőívekre név és lakcím megjelölése nélkül kell válaszolni. Mint ez a kiküldésre kerülő közvélemény-kutató lapokhoz mellékelt, — bérmentesített — borítékon látható, a válaszok nem a lakóhely szerint illetékes egészségügyi hatóságokhoz kerülnek, hanem egyenesen a minisztérium adatfeldolgozóihoz. Ügy véljük, hasznos dolog tudni, hogy a kérdőlapok szétküldése június 10-én fejeződik be és bár nincs mód arra, hogy e közérdekű kérdésben mindenkit külön kérdezzen meg a felmérést végző minisztérium, egy-egy válaszadásra kiválasztott annak a közösségnek a képviseletében válaszol a föltett kérdésekre — ismételjük: igennel, vagy nemmel —, amelyben él és amelyet alaposan ismer is. Mivel a kérdőívek országos méretű szétosztásával, az országos közvélemény-kutatással az egészségügyi ellátás nagyon is fontos javítása a célja az Egészségügyi Minisztériumnak, feltételezzük, hogy mindenki szívesen működik közre a felmérésben. Szívesen már csak azért is, mert nincs olyan ember, aki számára közömbös lenne egészségügyi ellátásunk minősége. Az adatgyűjtő lapokon ez áll: „.. .szeretnénk a meglévő hibákat megszüntetni, ameny- nyire a lehetőségek engedik”. A szándék föltétlenül megérdemli, hogy a pillanatnyi helyzet pontos fölmérésének közreműködői — a közvélemény-kutató lapok címzettjei — legjobb tudásuk szerint válaszoljanak a föltett kérdésekre. Egyébként a „mindannyiunk érdekébente kibocsátott adatlap záradéka arra hívja fel a figyelmet, hogy az egészségügyi szak- szolgálat munkájában esetenként előforduló hibák, vagy panaszokra okot szolgáltató cselekmények kivizsgálását törvényeink biztosítják. Akit valamilyen sérelem ért, panasza pontos adatainak és körülményeinek megjelölésével az érintett egészségügyi intézmény vezetőjének, vagy a tanács szakigazgatási szervének nyújtsa be. Minden valóságos sérelem orvoslásának ez a leggyorsabb és legbiztosabb útja. Ez a már sokadszorra elhangzó felhívás jelen esetben független a kibocsátott közvélemény-kutató ívektől, mivel folyamatosan érvényes jogainkra és kötelességünkre hívja fel a figyelmet. Érdeklődéssel várjuk az Egészségügyi Minisztérium közvélemény-kutatásának eredményeit, amelyeket bizonnyal megismerhetünk majd a közreműködésünkkel összegyűlt adatok feldolgozása után. Az eredmény fontos kérdésre ígér választ adni és azt tükrözi majd, hol is áll napjainkban az egészségügyi szolgálat, s mit kell tennünk az egészség- ügyi ellátás vitathatatlanul hatalmas mennyiségi változásait a szükséges területeken minőségi változások kövessék. Tessék tehát válaszolni! A kérdés: ön elégedett? Várhatóan előfordul, hogy az „igen”-ek mellett számos „nem” gyűlik össze az adatkérő lapokon, mivel személyes tapasztalatok reprezentatív felméréséről van szó. Éppen az adatkérés és feldolgozás célja kötelez bennünket az igaz vá- . laszadásra és ha a megkérdezettek az „igen” mellett „nem”« et is válaszolnak, azt kell elfogadnunk. így lesz az országos felmérés reális, biztos kiindulási pont az egészségügyi szolgáltatások javításában. — óa — ™— ■■■«!» TFüMBHI Népújság 5 1970. május 17. mm
