Tolna Megyei Népújság, 1970. május (20. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-17 / 114. szám

1AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA AAAAAAAAAAAAJ ^ ▼▼▼▼^^^^^*^yTTTTvvTVTVV¥TTTTVTTTTTVTTTTVTTVVvyvvvinrT ttvyyyyyytyyvtytvtyyyttyttttyyttttytyytttttvttyyytyttyyyytty ŐSZ FERENC: Nyomoz a város 18. — Kell a fenét! Legalább neki legyen jó. Eb­ben nincs semmi törvénytelenség. Bárkinek tu­dok magyarázatot adni. De nem adok! — mond­ta és bevágta maga mögött az ajtót. Majd ki­ordított: — Hagyjatok egy órát gondolkodni... Ezzel a húzásával Farkas megúszta azt a küldöttséget, mely követelte, hogy Borzák Jó­zsefet engedjék szabadon. A küldöttség vezető­je természetesen, Ambrus úr volt. Tagjai: Te- rebesi úr és két egyetemista. Kovács megma­gyarázta nekik, hogy Borzákot másnap reggelre elengedik. — Szeretnénk megnézi a fogdát — jelentette ki az egyik srác. — Most pedig kérem önöket, hogy maguktól menjenek el, szeretném, ha ehhez nem kellene segédletet adnom. Elsőnek Terebesi indult el, de az ajtóból visz- szaszólt: ------­— Szóval, visszajönnek a régi módszerek? Kovács úgy tett, mintha semmit sem hallott volna. Sipos lépett be, kinyitotta a száját, de Kovács rászólt: — Ha nekem most engedélyt kér... — Nem kérek... — Mit akar? — Beszélgetni... — Miről? — kérdezte gúnyosan Kovács. — Mit tetszene szólni a szatír-témához... — Na bökje ki, mit akar? — Azon gondolkoztam, hogy a fickónak még­iscsak az egyetemén kell lenni. A két lány egymástól függetlenül mondta. Kérek engedélyt, hogy még egyszer utánanézzek a hiányzóknak. ■— Tőlem — legyintett Kovács és beszólt az ügyeletesnek: — Lemegyek a Levendulába egy kávéra. — Csókolom, Lillácska ... Egy kávét — lépett gép elé. AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAÁAAA, — igen... — mondta Lilla, még mindig a seszínű tüskehajával és fel sem nézett. — Haragszik rám? — kérdezte Kovács. — A világra. Meg minden rohadt férfira! — Szerelem? Kiheveri... — Nyugi. Már kihevertem ... — Akkor mosolyogjon! — Mosolyszünet van! Maga is férfi, Laci­ka.-.,. Ahogy így jobban megnézem, nem is olyan utolsó. — Aztán odaszólt á pénztáros­nak: Júlia néni! Ha az egyetemről keresne egy bizonyos Anda Károly, mondja meg neki, hogy most már én nem vagyok itt. — Szóval egyetemista az illető. — Mégha az lenne. Eleinte én is azt hittem, mert olyan jó fazonja volt. De egy csóró. Egész nap a pincében szereli 'a csöveket, meg a ka­zánt ... — De legalább csinos? — Az... Jó alakú, vállas,- kisportolt! De fú­jok rá... Hé... Lacika... Itt a kávéja... Megbolondult? Itt mindenki begolyózik már — mondta Lillácska és hátrament az öltözőbe. Visszajött, elmosolyodott, megitta Kovács kávé­ját és a tükörben megnézte szép bogárfekete haját — Ide figyeljen, Zsoldos elvtárs! — rontott •rá a fiúra a kollégiumban Kovács hadnagy, — Hányán dolgoznak maguknál az egyetemen me- losok, meg mindenféle segédszemélyzet? ---“-Mit tudom én! Sokan. — Ezek természetesen a tegnapi sorakozón nem yoltak jelen. — Persze, hogy nem. — össze kell rántani őket. Keressék megSa- cit és Ildikót. Telefonált a kapitányságra. Kért néhány rend­őrt és Farkastól engedélyt kért az akcióra. — Rendben. Lehet, hogy én is kimegyek. — Zsoldos elvtárs. Szedjen össze néhány fiút, hogy senki se mehessen el. Közben a személyzeti osztályról lehozták a névsort. Néhány diák pedig a munkahelyekre telefonált: — Mindenki jöjjön fel a kollégiumba. Sza­kácsok is... Karbantartók is ... Mire Farkas kiért, együtt állt a társaság. Elő­került Saci is, de Ildikót nem találták. Sorra ol­vasták a bérlistáról a neveket. Mindössze hár­man hiányoztak. A fűtő, aki nem hagyhatta el á kazánt, egy villanyszerelő, aki iskolán van és Anda Károly ... — Hol van az az Anda? Tud valamit róla valaki ? Az emberek hallgattak. — Ez nem érdekes — mondta Kovács. — A Lillácska fiúja. Mellette pedig nem jut ideje szatírkodni... — Köszönjük emberek — oszlatta szét a tár­saságot Farkas. — De hol lehet Ildikó? — Délfelé a pincébe láttam lemenni — szólt az egyik fiú. — Mit kereshetett ott? — kérdezte Kovács. — Mutassa, merre ment? Lementek a pincébe. Csak a fűtőtestek csö­vei húzódtak itt és néhány ismeretlen rendel­tetésű kábel. Alig találták meg a villanykap­csolókat. Kovács hosszú folyosókon rohant vé­gig. Egy kanyar után egy ajtó fénycsíkja lát­szott. „Vízvezetékszerelők” — hirdette egy tábla. Kovács benyitott. Ildikó egy széken ült, vele szemben egy csinos férfi. — Laci! Ö az! Fogjátok lel Anda Károly nem is nagyon ellenkezett. — Azt mondta, hogy megöl, ha elárulom — sírta el magát Ildikó. Kézibilincsben kísérték a fiút a kocsihoz. — Beteg vagyok... — kezdte már a kocsi­ban. — Egyszer sráckoromban nagyon hazavá­gott egy nő. Irtózatosan fájt. Azóta én nem tu­dok rendesen közeledni hozzájuk. Ha rámjön ez a bosszúvágy, akkor nem vagyok normális... És most majdnem rendbe jöttem. Találtam egyet, azt hittem, ez az igazi, de ez is hazavágott. De megbosszulom — vicsorgott. — Mondják meg annak a presszótündérnek, hogy kijövök én egyszer. — Gratulálok — mondta Farkas. — Látod, mégis sikerült... — Nem nekem, Ildikónak — mutatott a lány­ra Kovács. — Hát a fiút én egyből felviszem Pestre — búcsúzott az őrnagy. — Azért egy feketét a Levendulában meg- iszunkj (Folytatjuk) ÍAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA« mSJSZTE ^ 7 . ŐRNAGY ELYTÁRS * KERIMOV ÚJRA REMEKELT TERVET DOLGOZOTT KI A / KARLSWSTEI TITKOS OBJEKTUM ANYAGÁNAK ZSÁK MÁNYUL EJTÉSEKE. ROPPANT NAGMJ24NYU TERV. ENGEDÉLYT KÉREK, HOGY - — ELŐTERJESZTHESSEM. /GEH, TAMARA,BEFEJEZTEM. MOST MÁR AZ ŐYÍH A SZÓ, ■ g ÓIT A HAGY FŐIDŐM. J Könyv a Régi Képtárról- Szépművészeti Múzeum időszaki és állandó ki- /■ állításai az egyetemes művészet kiemelkedő * alkotásait tárják a látogató elé. Az olasz rene­szánsz, a XVII. századi németalföldi és mindenekelőtt a spanyol festészet egyedülálló gyűjteménye Európa legnevesebb képtárai közé emelik a magyar Szépmű­vészeti Múzeumot. A katalógusok, múzeumi ismertetők mellett minde­nekelőtt a szép, színes reprodukciókat tartalmazó al­bumok hivatottak arra, hogy a gyűjteményt a legszé­lesebb körben ismertessék, népszerűsítsék, ügy, — ahogy ezt a Corvina Kiadó gondozásában Remekművek a Szépművészeti Múzeumban sorozatban megjelente­tett Régi Képtár című kiadvány teszi — kevés szóval és sok-képpel. Caras Klára, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója megismerteti az olvasót a több mint 200 éves gyűjte­mény történetével. A mai épületébe költöző és 60 éve megalakuló Szépművészeti Múzeum már megnyitása­kor nagyszerű anyaggal rendelkezett. A Pyrker, az Eszterházy, az Ipolyi-képtárak, majd a később meg-, szerzett Pálffy-, Ráth- és Zichy-gyűjtemény, valamint az utóbbi évtizedek tervszerű vásárlásai tették teljessé a képtár anyagát■ A 2000 remekművet számláló gyűj­temény olyan képeket sorakoztatott fel, mint Giorgione Férfiképmása, Gentile Bellini Corrw.ro Katalinja, Dürer Férfiképmása, Palma Vecchio Jegyespárja, Tintoretto, Raffaelo, Coreggio Madonnái, Rembrandt Rabbinusa, Tiepolo Szent Jakab oltárképe, Claude Lorrain, Van Dyck, Frans Hals, a holland mesterek gazdag soro­zatát s mindenekelőtt a spanyol képeket a Murillókat, Goyákat, Grecókat, Zurbaránokat. A szerző nemcsak a jól ismert és méltán csodált műveket részletezi, méltatja, de felhívja a figyelmet azokra a képekre is, amelyeket korunk fedezett fel újra, s tette a remek­műveket megillető helyre- A kötet az európai festészet fejlődéséről nyújt át­tekintést, a XIII. századtól a XIX. század elejéig, az újabb és legújabb kori művészet kibontakozásáig. A hatvan táblakép színes reprodukciója természe­tesen csak korlátozott képet adhat a múzeum kép­anyagáról. De a legkiemelkedőbb és legjellemzőbb al­kotásokat összefoglaló válogatás érzékelteti a gyűjte­mény értékét, és kedvet csinál a képnézéshez, a tárlat­látogatáshoz. K önnyű a pesti embernek, diáknak. Művészettör­ténet óra után, egy-egy tv-műsor, vagy képző- művészeti írás hatására buszra, villamosra ül és végignézi, megcsodálja a Szépművészeti Múzeum páratlan anyagát. S igaz, hogy a szép képekért, a nagyszerű élményért érdemes egyszer-egyszer vidékről is (sőt külföldről) Pestre utazni. De mennyivel köny- nyebben elérhető és gyakran felidézhető (akár előre, vagy utólag is) az élmény, ha végiglapozunk egy ilyen jól szerkesztett, gondosan válogatott kiadványt, mint a Régi Képtárat ismertető. S akinek nem áll módjában a képnézésért Pestre utazni, így is lehet műélvező. Ezért üdvözöljük külö­nös örömmel az ismeretterjesztő, népművelő feladato- kat teljesítő kötetet. ________________________________ U GYAN KI GOM00L HA, HOG V AZ A FIATAL PÉK KÉM azért TELEPEDETTLE OTTA VÍZPAR­TON, hogy Édes -kettesben ELTtílTSÖN MÉNÉ NY BOL ­dog ókét ? Pedig egészem MÉS OKBÓL JÖTTEK IDE\ KE­VÉBBÍT. A LÉNY AZ OKSZÉCr UTAT FIGYELI • ELŐFORDUL­HAT, HOGYA NÉMETEKNEK SIKERÜL BEMÉRNIÜK AZ ADÓT, KA EGYH/KaDÓS- GÉPKOCSI TŰNNE FEL A TÁ­VOLBAN, PILLANATOK ALATT MINDEN ÉRUtó NYOMOT ELTÜNTETHETNEK A TÓBAN. UkOV TÁBORNOK HÁROMSZOR IS VÉGIGOLVASSA A JELENTÉST, AZTÁN A TELEFONKAGYLÓ UTÁN NYÚL. YVYYYYYYTYYYYYYYYYYYYYYYVYYYYYYYYYYYYYYT YYYYYYYYYYYYYYYYYYVYYYYYYYYYYYYYW1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents