Tolna Megyei Népújság, 1970. május (20. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-16 / 113. szám

A vezetés tudomány Legyen emberközpontú V. — Önnek, Szüllő Bélának, a Hőgyészi Állami Gazdaság igazgatójának mennyi a napi munkája? Szóval hány órát dolgozik? — Nagyjából, egészében a nyolc órából ki lehet jönni. — Válasza szokatlan és meg­lepő. — Miért?’ — Ismerek néhány vezetőt, akik 15—16 órát dolgoznak na­ponta és állandóan arról pa­naszkodnak, hogy soha nincs idejük kézbe Venni egy köny­vet, soha nem tudják elolvas­ni a lapokat. A kommuniká­ciós eszközök adta információ- szerzés lehetőségeitől elesnek. — Velem is előfordul, hogy időzavarba kerülök. Olykor megesik. Ritkán, minthogy megfelelő munkatársakkal, jól kialakított rendszerben, az üresjáratok kiiktatásával napi nyolc óra elegendő az üzem irányításához. Gondolom, a 16 órás napi munkának a fele, egynegyede nem munka, leg­feljebb annak látszik, holott céltalan jövés-menés, bő lére eresztett fecsegés. A vezetésre való készség és alkalmasság egyik nagyon lényeges eleme — szerintem —, hogy az em­ber kellő fegyelmezettséggel és szervezettséggel gazdálkod­jon önmagával. — A bokros és fontos teen­dők sokaságára hivatkozó ve­zetők a 34 órát is kevésnek tartják. — Rossz szervezők és talán nem valók oda, ahol éppen vannak. Az a típus, amelyikről most mi beszélünk, rend­szerint a munkatársaitól is a saját normáját, stílusát köve­teli. Ez a. legrosszabb. — Szüllő elvtárs, ön szerint a mi társadalmunkban a veze­tés ugyanolyan tudóniánJ’V" mint a kapitalista társadalom­ban? Tehát minden további nélkül átvehetjük szőröstől-bő- rostéi? — Olvasom a sorozatukat és már eddig is hiányoltam, hogy ez a kérdés az eddigi beszél­getésekből kimaradt. A kapi­talista modell a mi viszo­nyainkra azért nem alkalmaz­ható maradéktalanul, mert nálunk nincs kizsákmányolás. Most ugyan önkényesen fogal­mazok, mégis azt mondom, a vezetés tudomány, de a mi társadalmunkban vele szem­ben az a kívánalom, hogy le­gyen emberközpontú tudo­mány, mint ahogy emberköz­pontú a társadalmi berendez­kedésünk is, más szóval min­den az emberért történik. — Ennek megfelelően hogyan fogalmazná meg a vezetővel szemben támasztott követel, ményeket? ban, ha szabad ezt a kifeje­zést használnom, naprakész állapotban legyen. — Saját vezetői gyakorlatá­ban mit Jelent „naprakész ál­lapotban“ lenni? — Következetességét jelent. Én, egy 1300 főt foglalkoztató gazdaság vezetője, nem enged­hetem meg magamnak azt a luxust, hogy ne olvassam min­den nap az újságokat, hogy ne nézzem a tv-t, hogy né hall­gassam a rádiót, hogy ne is­merjem a kül- és belpolitikai eseményeket, és így tovább. Jól néznénk ki, hg úgy állnék a munkatársaim elé, hogy azok többet tudnának az adott témáról, mint én, más szóval, ha ők olvasottabbak, tájéko­zottabbak lennének, mint én. Kimondom: nekem attól nem lesz tekintélyem, hogy itt ülök az igazgatói székben. Parancs­szóra sem lesz, viszont a ve­zetői munkakör betöltéséhez a tekintélyre is szükség van, ezért azonban nagyon meg kell dolgozni. Lehet, hogy most rosszul beszélek és e so­rokat olvasva, a pűkolba kí­vánnak majd. — Annál egészségesebb lesz, Szüllő elvtárs. — A politikai és a szakmai műveltség vesszőparipám. A kettő egymást nem nélkülöz­heti. Rengeteg példára hivat­kozhatnék, engedje még, hogy ezekből egyet elmondjak. Mi itt a gazdaságban bevezettük a rövidebb munkaidőt, ami évi 2500 órát jelent. Korábban többet dolgoztak az emberek. Bármennyire meglepő, a rö­videbb munkaidő bevezetése kiváltotta a dolgozók ellenke- .zését. Attól tartottak,.keveseb­bet keresnek. Könnyen meg­győztük őkét arról, — a gya- ' korlatban be is brzőnyosodött; — nem keresnek kövesebbet, mert növeljük a szervezettsé­get. Száz szónak is egy a vé­ge: a csökkentett munkaidő bevezetése politikai munkát, politikai felkészültséget igé­nyelt. Jól ismerem a francia mezőgazdaságot és elmondtam a dolgozóknak, hogy ott- jártamkor megkérdeztem az egyik birtok tulajdonosától, mennyit dolgoznak a munká­sai? A birtokos fölnézett az égre. s azt mondta: akkor kezdik, amikor fel jő a Nap, és akkor fejezik be, amikor a Nap lenyugszik. Ebből a példából könnyű volt megérteni, hogy a mi társadalmunkban miről van szó, amikor a dolgozó em­bert igenis kímélni akarjuk. intenzív búzatermesztés foglal­koztatott és az idevágó irodal­mat tanulmányoztam. De nél­külözhetetlennek tartom a munkám ellátásához a szép- irodalmat, a léleknemesítő, a gondolatot, az érzelmet gazda­gító művészetek minden ágát. Az emberek gondjaival, örö­meivel azonosulni soha nem képes egy szegény érzelmi vi- lágú vezető. — Szüllő elvtárs, nagy él- mény számomra hallani, hogy egy mezőgazdasági Üzem veze­tője így beszél. — A csoda tudja, én meg azt hiszem, hogy semmit nem mondok, mert sokkal könnyebb csinálni a dolgokat, mint be­szélni róluk. — Megkérdezem: miként bon­takoztatja ki a dolgozók leg­jobb tulajdonságait, egy szóval alkotókészségüket? — Szívesen beszélek erről. Adva van egy feladat. Ennek az elvégzéséhez van egy jó módszer és van egy általam legjobbnak tartott módszer. Számtalanszor előfordul azon­ban, hogy valamilyek beosztott munkatársam a jó módszert tartja legjobbnak és az álta­lam legjobbnak tartott mód­szert csak jónak. Ebben az esetben mindig engedek, pont azért, hogy mindenki a saját egyéniségét bontakoztathassa ki. «— Mit tart, igazgató elvtárs a dolgozók: anyagi megbecsülé­séről? — Azt tartom, hogy elvileg a fizetésben ne legyen felső határ. Itt nálunk a gazdaság­ban 15 szakember kap „pla­fon fölötti”, kiemelt fizetést. Ezek az emberek ugyanis olyan értékű munkát végez­nek, annyi ötlettel, javaslattal jönnek — azt a gyakorlatban alkalmazzák —, hogy őket csak kiemelt fizetéssel tudjuk megfelelően elismerni. Aki vi­szont rendesen elvégzi a mun­káját, de soha nem ad semmi újat, az megkapja a tisztessé­ges pénzt, és semmi többet. «— Az erkölcsi megbecsülés? — Legalább olyan fontos, mint a pénz. Attól azonban óvakodom, hogy az erkölcsi megbecsülést bárki is váll- veregetésnek érezze. — Szüllő elvtárs, hány dol­gozónak kellene bemutatkoz­nia, hogy én vagyok a Hőgyé- f.7.í Állami Gazdaság igazgató­ja? a tamási járásban Különösebb magyarázatra sem szorul, hogy a kis közsé­gek milyen sok szempontból vannak hátrányosabb helyzet­ben, mint a nagyobb telepü­lések. A kormány legutóbbi rendelkezése a nagyközségi rang megadásáról js céloz er­re, hiszen nagyobb egységek­ben jobban, hatásosabban vé­gezhető a közigazgatási mun­ka is, tehát jobban szolgálha­tó a lakosság érdeke. Ennek jegyében a közelmúltban a tamási járásban több Községi tanácsülés úgy döntött, hogy egyesítési kérelemmel fordul az Elnöki Tanácshoz- így Be- lecska, ahová Keszőhidegkút már tavaly csatlakozott, közös tanács alá szeretne kerülni Pincehellyel, ez utóbbi szék­hellyel. Értény Nagykónyihoz, Pári Tamásihoz. Udvari és Miszla Gyönkhöz csatlakozik majd, ha az Elnöki Tanács a felterjesztett kérelmeket jóvá­hagyja. ... . | Máj uh 18-án, hétfőn: a városi vonószenekar hangversenye a művelődési házban Fischer Annie Szekssárdon A szekszárdi Liszt Ferenc zeneiskola is aktívan kivette részét a Zenei Hónap 1910- I eseményeiből. Eddig már há- ' rom tanári hangverseny ke­rült megrendezésre és a négy hangversenyből álló bérleti so­rozatot május 18-án, hétfőn este fél 8 órai kezdettel a mű- ] velődési házban a városi vo­nószenekar hangversenye zár­ja le- A hangversenyen | Thész Lósziló tanár vezényel. A hangverseny műsorát az alábbiak szerint állítatták össze: I. Frescobaldi: Két can­zone 2. Mozart: C-dur diver­timento 3. Ránki: Vonós mi­niatűrök 4. Sugár: Két kis darab 5. Csajkovszkij: Chan­son triste. A bérlettulajdonosokat, de minden érdeklődőt ds szívesen lát a hangversenysorozatot rendező zeneiskola és műve­lődési központ. Itt említjük meg, hogy hosz- szú hallgatás uitán sor kerül az 1969—70. zenei évad. lezá­rására is. A Zeneművészeti Főiskola Pécsi Tagozata zene­karának és a Pécsi Liszt Fe« renc kórusnak együttes hang« versenyét június 2-án, ked­den rendezik meg a művelő­dési központ nagytermében. A hangverseny márciusról ma­radt eL Az évadzáró hangversenyre pedig június 7-én, vasárnap este fél 8 órai kezdettel ugyan­csak a művelődési központ nagytermében kerül sor. Ezen Fischer Annie, háromszoros Kossuth-díjas zongoraművé­szünk vendégszerepei, akinek a hangversenyét annak idején decemberben nem lehetett megrendezni. A zeneiskola a zenebaráti kör tagjait a „Ze­nebarát” című zenei híradón keresztül részletesen tájékoz­tatni fogja. Honvédelmi ra j verseny — Én legfeljebb megismé­telhetem azt, amit bárki meg­találhat a Magyar Szocialista Munkáspárt dokumentumai­ban is, ott, ahol erről van szó. Nélkülözhetetlen a politikai tisztánlátás, a szakmai mű­veltség és harmadikként a ve­zetéselmélet ismerete, az ab­ban való jártasság. Én az egyetemen, annak idején, el­mondhatom, kiváló politikai képzésben részesültem. 1953- ban végeztem. Később, a gya­korlati munkám során rájöt­tem, az, amit az egyetemen tanultam, az életben kevés. Ez a felismerés késztetett arra, hogy beiratkozzam a Marxiz- mus-Leninizmus Esti Egyetem­re. Az esti egyetemet elvégez­tem. És most már az is kevés, illetőleg nem elegendő ahhoz, hogy az ember politikai fel- készültségben és tisztánlátás­— Amit elmond, Szüllő elv- társ, az teljesen világos. Sze­retném, ha azzal, folytatnánk a beszélgetést, hogy a jelenle­gi tudásával elégedett-e. « — Nagyon sokat olvasok. Szakirodalmat és szépirodal­mat is. Mindig előtérbe helye­zem az aktuális témákat és végeredményben a politikai műveltségem segít eligazodni abban, hogy mikor melyek az aktuális szakmai témák; Az elmúlt hónapokban története­sen behatóan tanulmányoztam azokat a publikációkat, ame­lyek a kooperációkkal foglal­koznak, mind hazai, mind nemzetözi viszonylatban. En­nek az lett a gyakorlati hasz­na, hogy jelenleg a Hőgyészi Állami Gazdaság több társu­lásnak tagja, vagy éppen több társulás megalapításának volt a kezdeményezője. Vagy egy másik dolog: tavaly aa — Ismernek. Esetleg annak kellene bemutatkoznom, aki most, ezekben a napokban lé­pett be hozzánk. Csupán a kuriózum kedvéért említem, olyan azért előfordult, hogy az egyik dolgozónk nekem be­mutatkozott, én viszont is­mertem őt. — ön vezető, Igazgató. Mit tart ebben a munkakörben a legfontosabbnak 7 — Azt, hogy a beosztottaim olyan viszonyban legyenek ve­lem, mint ember az emberrel. — ön hintőn Jár, és hintő­ról nehéz. — Csakhogy a hintóról le lehet szállni. — Es leszáll a hintőről? — Kérdezze meg a Hőgyészi Állami Gazdaság dolgozóitól. — Köszönjük a beszélgetést. SZEKUUTY PÉTER Nem töltötték tétlenül az írás­beli érettségi szünet napjait a dombóvári Gőgös Ignác Gim­názium első és második osz­tályos tanulói. A két évvel ezelőtt bein­dult honvédelmi oktatás idei programjának befejező aktu­saként egész napos rajverse- n.ven vett részt a négy első osztály valamennyi tanulója — megelőzve a másodikosok hasonló jellegű rendezvényét. Bejárók, kollégisták és á helybeliek egyaránt pontosan gyülekeztek a várost körül­ölelő Kapos partján, majd tízes csoportokat alakítva — meghatározott időnként — elindultak a kijelölt útvona­lon. Az állomásokon külön­böző elméleti kérdésekre kel­lett választ adniuk a honvé­delmi oktatás anyagából. Ter­mészetesen a résztvevők ügyességére is nagy szükség volt. A távolugrást, gránát­dobást, célbalövést, kúszást — mint akadályokat küzdöt­tük le, több-kevesebb siker­rel. Az indító-, és célállomá- , sok vezetői egyaránt mérték az eltelt perceket, így aztán az is kiderült, hogy melyik csapat volt a leggyorsabb. Végül * részeredményekből alakult ki az összesített pont- szám, ami egyben a sorrendet határozta meg. Valljuk be, kissé fáradtan telepedtek le a túra résztve­vői a fák lombjainak árnyé­kában, miközben Kovács László, a túra szervezője, az iskola egyik testnevelő taná­ra ismertette az eredményt. A fegyelmezett, szervezett és komoly munkának meg is volt az eredménye. Három fiúraj elérte a felső pontha­tárt, így három aranyérem született. Rab Zoltán, Nyers József és Gyuricza Sándor, — a győztes csapatok veze­tői — boldogan fogadták a megérdemelt gratulációt, amit a tanévzáró ünnepélyen az aranyérmek átadása követ. Bérdi Ágnes Dombóvár Népújság 3 1970. május 1«, [Egyesítési tervek

Next

/
Thumbnails
Contents