Tolna Megyei Népújság, 1970. május (20. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-16 / 113. szám
CSAKHOGY ITT VAN VÉGRE, ŐRNAGY elv társ! Nagyon izgul vám. Roppant KOCKÁZATOT VÁLLALÓ,AMJKOR. KIADTA MAGAT AuPEl-N£KNem var más választásom. •AZONNAL FEL KELL VENNÜNK A RAPCSOLŐTOT n Moszkvával . igfäBSSßk Minden úgy fog történni, ■HERR AüPEL,AHOGY...HM! KÖZÖS BARÁTUNK K/VÁNJA. Természetesen az akción ' MAGAM 'S R ÉSZT VESZEK Folytatj//. A GR UPPENTUUPER ALIG TUDJA LEPLEZNI DÜHÉT. EZ A jöttmentSENKI... EZ AZ AZ IDEGEN ÚGV PARANCSOLGAT neki, mintha Németország ml{p/s elvesztette ve ina a háborút Sajnos nyilvánvaló, HOGY EZ ELÖBB- UTÓBB BEKÖVETKEZIK , EZÉRT BÁRMILYEN NEKE'- ZÉRE ESIK, JÓ KÉPET KELL VÁGNIA A BESZÉL- ' GETÉSHEZ... ezzel ker/mov búcsút vesz öp/tztől és Tamara LAKÁSA FELÉ VESZ/ ÚTJÁT. MÉG MOST IS MAJD SZÉTFESZÍTI a BELSŐ ŐSZ FERENC: Nyomoz gyáros Nemsokára megérkezett Farkas őrnagy is. Átvette a nyomozás irányítását. Kovács félrehívta Zsoldost: — Hol van Ildikó? — Elküldtem lefeküdni. Nagyon kiborította a dolog. Kapott egy sevenál injekciót... — Lehetséges, hogy ez nem a mi szatíráink? — kérdezte Farkas. — Mindenesetre szokatlanul viselkedett. Az orvos szerint semmi nyom nem mutat arra, hogy erőszakot akár csak meg is kísérelt volna. Bízzunk benne, hogy délelőttre olyan állapotban lesz, hogy részt tud venni a vizsgálatban. — Sac; reggel pihenten és nyugodtan ébredt. Vállalta a feladatot. Ildikó is előkerült. Az udvaron felsorakoztatták az egyetem hallgatóit. A terepet a rendőrök körülfogták, ha netán valaki menekülni próbálna. Évfolyamonként és osztályonként létszámellenőrzést tartottak, beadták a hiányzók névsorát. Aztán elvonultak Saci és Ildikó előtt. A kísérlet eredménytelen maradt. Egyik lány sem ismerte fel támadóját. Délután végigjárták a helybéli hiányzókat. Semmi. — Ezek után nincs értelme, hogy maga visz- szamenjen az egyetemre... — mondta Kovács Ildikónak. — Engendje meg, hogy egy napig még ott legyek — kérte a lány. — Ahogy akarja.. Délben értek a városba. Ahogy az emberek a rendőrautóba néztek, abból teljesen világos volt, hogy már mindent tudnak. A Levendulában újra telt ház volt. — Rosszul tájékoztatják a sajtót. Itt tenni kell valamit — szónokolt Zöldi. Ambrus úr leszállt a közel-keleti kérdésről. Most még Terebesi is elismerte, hogy formában van. — Világos ez, kérem. Az igazi tettes valaki olyan, akit kínos lenne leleplezni. Keresnek hát egy madarat, egy nimolistát, akire rávarrják a dolgot. — Uraim! Én kinyomoztam, hogy ez a Börzék nem is lehetett a tettes — mondta Zöldi, aki ezúttal eddigi fenntartásait félretéve Ambrus úr asztalához telepedett. — Az ipse' kórházban volt. — De hol van Kerekes? — Kérdezte valaki. — Felhívom! Tegnap adott egy nyilatkozatot, hogy a népfrontbizottság köszönetét fejezi ki a rendőrségnek. Gratulálok neki — mondta Zöldi, aki mindig irigyelte Gergely bácsi népszerűségét. — Kerekes Gergelyt kérem... Kézcsókom! Gergely bácsi? — Rosszul van — hallotta Kerekesné hangját. — Amikor meghallotta, hogy mi történt, kapott egy szívrohamot. Tudtam én, hogy ez lesz a vége... De bocsánat, most jött az orvos... — Mj van? Beolvastál neki — kérdezte Tere- basi a visszatérő Zöldit. — Az öreg szívrohamot kapott... Liüácska. ezúttal seszínű tüske hajával, felsírt a kávégép mögött. Mindenki meghallotta. Lillácskának jól jött ez a hír. Ez a sírás már régen kikívánkozott belőle. Reggel hívta Karcsit az egyetemen. Visszaüzent, hogy nem hajlandó a telefonhoz jönni. Pedig Lilíácska most tényleg ártatlan volt. Este tízkor otthagyta Zita társaságát, hogy otthon legyen, ha netán Karcsi keresi, ha mégis eljönne. Zöldi felment Kovácshoz. — Drága sógorom, ugye ném várod meg, amíg kidoblak? — kérdezte Kovács, mert rokoni minőségben a szolgálati szabályzat sem tiltotta meg a 'gorombáskodást. — Megyek... Csak azt akarom mondani, hogy kicsináltátok az öreget. — Kicsodát? — Gergely bácsit. Amikor meghallotta, hogy mi történt, infarktust kapott. — Azonnal odamegyek — ugrott fel Farkas. Kovács követte. — Kérem szépen az urakat... Hagyják békén ezt az embert — sírt Kerekesné. — Ennek: ez lesz a halála. Negyvenöt év óta csinálom mellétté. Néha már azokat az asszonyokat is irigyeltem, akinek szoknya után kajtat az ura... — Mi baj van, azt tessék mondani. — Az orvos szerint semmi komoly. Csak egy kis szívidegesség. De én nem hiszem. Ha látták volna. Mintha az ő lányával történt volna... — Jobbulást kívánunk neki. Tessék megmondani. hogy Farkas őrnagy volt itt. . . — Kicsoda? Na várj csak! — harsant az öreg hangja és megjelent az ajtóban. — Atyus ... Feküdnöd kell... Nem szabad felizgatnod magad ... — Hagyjál, anyus... Mondd fiam, miért csaptatok be? Nem bíztok bennem? Húsz éve nem tudom elhitetni veletek, hogy hozzátok húzok? Csak azért, mert értelmiségi voltam? Ma már hülyébb vagyok, mint egy segédmunkás... Ha netán ez lenne a baj... Kitegyam nektek a lelkemet? — Mindent megmagyarázok, Gergely bácsi... — mondta Farkas és elfordult. Nem nézett visz- sza úgy szólt hátra: — De most sietnünk kell. Ha felkel, mindenképpen jöjjön be hozzánk.. . — A fene egye meg a városodat — tört ki Farkas a kocsiban. — Én nem tudok egysze- mélyben nyomozó, szárazdada, politikus, hírközlő lenni. Több bajom van az emberekkel, mint ezzel a nyomorult szatírral. Úgy néznek rám, mintha én lennék a szatír. — öregem, ez a kisváros. Fent Pesten az egyik ember nyugodtan felfordulhat a másiktól... — Itt viszont még felfordulni sem hagyják nyugodtan... Ne haragudj, ideges vagyok. A kapitányságon Sípos azzal fogadta a tiszteket, hogy itt volt az országgyűlési képviselő. Hagyott egy levelet: „Holnapután utazom Pestre. Magyarázatot szeretnék kapni, mi volt az a megtévesztő újsághír, hol van az a bizonyos Borzák? (A felesége egyébként a minisztériumhoz fordult panasz- szal, hogy jogtalanul tartják fogva az urát). Ha nem kapok megnyugtató választ, benyújtom az interpellációt. Elvtársi üdvözlettel: Bálint János országgyűlési képviselő”. — Vissza kell hozni ezt a Borzákot — mondta Kovács. (Folytatjuk.) Szülök, pedagógusok figyelmeibe ! ' ;| Közeledik a tanév vége, esedékes a tanuló-balesetbiztosítás megújítása. Az évi 10 Ft díjú biztosítás az 5 forintossal szemben kétszeres térítést nyújt. Változatlanul köthető az évi 5 Ft díjú biztosítás is. A biztosítás egész évben érvényes. Állami Biztosító (287) Felveszünk lakatos, hegesztő, hálózati villanyszerelő, bádogos, szak- és betanított munkásokat. Szakképzettséggel nem rendelkezőknek betanulási lehetőség biztosítva. gépjavító állomás, várdomb. (157)
