Tolna Megyei Népújság, 1970. május (20. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-14 / 111. szám
A kiváló úttörővezető Emlékmű születik Munkájukban és apró gondjaikban is legyünk velük Pakson a III. számú általános iskola magyar-orosz szakos tanára dr. Molnár Istvánná. Amikor felkerestük, oroszórát fejezett be az egyik osztályban. Öra végén a gyerekek körülfogták, s a délutáni „programról” érdeklődtek. Dr. Molnár Istvánná ugyanis a paksi ifjúsági és úttörőház úttöröfoglalkozásait vezeti, s nagyon jól vezeti. Munkájáért felszabadulásunk 25. évfordulóján „kiváló úttörő- vezető” kitüntetést kapott. Varjas János, a KISZ Tolna megyei Bizottságának titkára elismeréssel beszél dr. Molnár Istvánná munkájáról: — Az úttörőmozgalomban olyan kiemelkedő munkát végez, hogy példaképnek tekinthetjük. Kitüntetését részben a rajvezetői, részben az úttörőházi munkájával érdemelte ki. Tevékenységének legjelentősebb eredménye, hogy tanítványaival sikerül megszerettetnie a mozgalmi munkát, pontosan megértetni velük a közösségi szellem jelentőségét. Dr. Molnár Istvánná 1966-ban levelezőn végezte a Pécsi Tanárképző Főiskolát. Már hét esztendeje tanít. A mozgalmi munkába már Székesfehérváron — ahol középiskoláit végezte — bekapcsolódott. A kollégium KISZ- alapszervezetének volt a titkára. Amint mondja, a mozgalmi munkának nagyszerű jelentősége van a nevelésben. Vagyis oktatni és nevelni csak együtt lehet. — Az oktatást és a nevelést elválaszthatatlannak tartom. Ezért nagyon jó, hogy iskolánkban egy-egy osztályfőnök egyben rajvezető is. Így terveinket közvetlenül meg tudjuk valósítani. A független nevelők — tehát akik nem■ dolgoznak az úttörőmozgalomban — csak közvetve tudják a gyerekek minden irányú formálását elérni. — Miért foglaikozik szívesen <tz úttörőkorú gyerekekkel? — Elsősorban azért, mert ebben a korban a legfontosabb a gyerekek nevelése, formálása. Ilyenkor a legfogékonyabbak a gyerekek a hovatartozás kialakítását illetően. A 10—14 éves korúak feltétlen igénylik, hogy „fogjuk a kezüket” és egy-egy feladattal bízzuk meg őket. — Milyen típusú gyerekekre lehet a munkában támaszkodni? — Komolyan a jó tanulókra lehet építeni, mert ők képesek arra, hogy a gyengébbeket is magukkal ragadják. Viszont az utóbbiaknak is kell adni megbízatást. Biztonságérzetet ad a gyereknek, hogy a ,.pedagógus rajvezető" alkalmasnak találja a feladat végrehajtására.. Ez gyakran több formában is kamatozik. Gondolok arra, hogy jó hatással van a tanulmányi eredmény alakulására. — Milyen elfoglaltságot jelentenek az úttörőházi foglalkozások? — Hetente három délután, fél háromtól fél hatig foglalkozom különböző szakkörökön a gyerekekkel. — Ez anyagilag is jelent valamit? — Havonta kétszáz forintot kapok, de ez talán nem is a leglényegesebb. Az a véleményem., hogy aki pénzért dolgozik, az nem ilyen munkát vállal, a mozgalmi munkát idővel és pénzzel nem lehet mérni. Nem elég, hogy lelkesítsük a gyerekeket, hogy csupán irányítsuk őket, hanem a munkában, apró gondjaikban is együtt kell lenni velük. Dr. Molnár Istvánná a „kiváló úttörővezető” kitüntetésre méltón rászolgált. Lelkes és eredményes munkájával sok kis közösséget kovácsolt össze. (horváth) A Hazafias Népfront kezdeményezte, a községi pártbizottság egyetértett a gondolattal, a tanács helyeselte, a helyi févlipari szövetkezet KISZ-esei pedig lelkesedni kezdtek. Az újságíró sok hamvába hullt lelkesedést látott már, most mégsem fél leírni a szót, mert Bátaszéken a születendő új szovjet hősi emlékmű ügyében lelkes társadalmi összefogás született. A fémipari KISZ-esek május havi munkájuk, két órai bérét ajánlották a cél érdekében. Ezenkívül társadalmi munkát. Csatlakozott hozzájuk a kilenc szocialista brigád, gyakorlatilag az egész szövetkezet. A felajánlás értéke tizenöt- húszezer forint között mozog. Támogatást ígért a Búzakalász termelőszövetkezet és most sorakoznak föl a község többi üzemei is. Hazánk felszabadulásának és a nácizmus leverésének negyedszázados évfordulója, valamint a közelgő X. pártkongresszus tiszteletére. Eredetileg ,, hozzájárulási jegyek” kibocsájtását is tervezték. Ez most a felajánlott munkabér emlékéül fog szolgálni, és nem anyagi hozzájárulás megváltásául. Az emlékmű felavatását november 7-re határozták el. Milyen legyen? Erről sok vita folyt. Végül úgy döntöttek, hogy háttérül „kölcsön veszik” a Tamásiban már álló emlékmű alaprészét, fő motívumként pedig a képünkön is látható nagybajomi középső, lamellás fokozatait, szobor nélkül. (ordas) Anyák napján A tavasz legszebb vasárnapján, anyák napján idén is, mint máskor a kakasdi pajtások csoportosan mentek köszönteni az édesanyákat. Az őrsök az iskolában gyülekeztek. Minden gyerek kezében virágcsokor illatozott, volt aki megtakarított zsebpénzből még apró ajándékot is vásárolt. A mi csoportunk 9 órakor indult el. Amikor az első édesanyához értünk, még bátortalanok voltunk, de később mintha feloldódott volna félénkségünk. A dalok, a szép köszöntők minden anya szívét megindították. A legtöbben visszagondoltak arra a kisgyerekre, aki néhány évvel ezelőtt még ott csintalankodott a ház körül, vagy akinek betegágya mellett annyit virrasztóitok. S most ugyanaz a csintalan gyerek áll itt, köszönti édesanyját. Ilyenkor az elérzékenyült anyák szemében könnyek csillogtak. Boldogok voltak, hogy nem feledkeztünk meg róluk, anyákról, s mi is őröltünk, hogy örömet szerezhettünk nekik. Palkó Ferenc Kakasd Mit játsszunk? Nyisd ki a szemed! A játékhoz nem túl sűrű, erdős, bokros terepet választunk ki. Az egyik csapat tagjai (őrs, vagy raj) előrejönnek és úgy elbújnak, hogy ha az ellenfél figyelmesen nézi, megtalálhatja őket. (A játékvezető a megfigyelőhelyen áll és kijavítja a helyzeteket: ak'k teljesen elbújtak, azoknak úgy kell változtatni a helyzetükön, hogy észre lehessen venni okét.) Ezután a játékvezető sípjellel hívja a másik csapatot. A másik csapat tagjai megfigyelőhelyen állnak, igyekeznek minél több pajtást felfedezni. Akit észrevették, azt néven nevezik, kezükkel jelzik az irányt, hol van, s megnevezik azt a tárgyat, amivel álcázza magét, ami mögé elbújt. A megtalált játékos a játékvezető utasítására előjön. A játék előre meghatározott ideig folytatódik, utána a csapatok szerepet cserélnek. (Ajánlatos újabb terepet keresni.) Az a csapat győz, amelyik egy meghatározott időn belül több játékost fedez fel. Ezt a játékot elsősorban úttörők, őrsök, rajok, kirándulására javasoljuk. Történet könyvcímekkel Kyra, Kyralina, aki tigrisen lovagol, jó barátja volt Kárpáthy Zoltánnak. Kyra, a Húszévesekhez tartozott, mint Bukott lány. Egv Bunker volt a szállásuk. Jelky András is közéjük tartozott. Éjszakánként A sarkcsillag alatt beszélgettek. Egyik napon különös formájú Pusztai Bogáncsokat találtak. Elvitték a Sirius ikrekhez, akik Küszöbökre tették. Nagy Eset történt, a testvérek hajba kaptak. Az Egri diákok buzdították őket, s lelkesen kiabáltak: Ne hagyd magad Frank! Szórakozásképpen jobbnál- jobb kalandos történeteket meséltek egymásnak. Kéringer Teréz Egy nap 200 kilométer A bonyhádi II. számú általános iskola V. A—B—C osztálya május 5-én Baranyába kirándult. Fél hétkor vidáman gyülekeztünk a járásbíróság előtt, s néhány perc múlva már el is indult a két busz Pécs felé. Itt megnéztük az ország egyik legmodernebb lakótelepét, az Uránvárost, a Mecsekben az állatkertet, majd a székes- egyházat, azután elsétáltunk a Szé- chenvi térre. Ezután Siklósra indultunk, de itt nem volt szerencsénk, mert tatarozták a várat. Siklós ut^n következett utunk végcélja, Harkány. Jót fürödtünk a gyógyvízben. Visszafelé 5 órakor v indultunk el Harkányból és 7-kor már újra Bonyhádon voltunk. Sajnos, az idő rossz volt, de azt a vidám hangulat és a kirándulás öröme elfeledtette velünk. Gelencsér János Bonyhád Népújság 6 19T0. május 11. Az apród levele Szeretett Atyám Uram! Atyafiságos fiúi tisztelettel ajánlva magamat Kegyelmed gráciájába, kívánságához illő módon sorolom levelem rendjibe mindazt, ami velem Király Urunk Ő Felségének udvarába érkeztem óta történt. Bízvást mondhatom, Atyám Uram, hogy Kegyelmednek miii- denek felett való igazsága volt, amikor is féltőn óvott az többi Apródokkal való igenti barátkozástól. Vagyunk ugyan mi. itt Ö Felsége udvarában mintegy harmincra valók, de nem akad közöttünk, ki az másiknak farkasa ne lenne. Ilyesformán bőséges jó hasznát vettem az otthonról hozott körmöczi aranyaknak, melyek sárgán csengő segítségének hála nz Apródok Praeceptorával. azaz Elüljárcjávai ha nem. is sikerült jóba lennem, de gráciáját nem vonta meg tőlem. Ez már az első hetekben bizonysággá lón, amikor is egy Ünnepségen az étekhordók sorába állított, majd rákövetkező szolgálatommá azt tette, hogy a.z Ifjabb Király reggeli, ébredésekor legalázatosabban én hordhattam ki Háló Kamarájából az éjszakára való edényt. Némely más Apródokkal azonban valónak összetűzéseim. így a nagyobbik Apor fiú, estéli órán futott bele a folyosón az öklömbe, orrát igencsak megütvén, anélkül, hogy biztos tudása, lett volna arról, hogy az ütést kitől kapta. Az folyosón igen setét vala. Valamit azonban mégis csak megsejthetett eme hegylakók faty- tya, mert a legközelebbi lakoma előtt, amikor Prae- ceptor Úr mustrát tett köztünk, hogy ki milyen szolgálatra rendeltessék, meg sem próbált tenni ellene, hogy méltán kiérdemelt elismertetésem halasztást szenvedjen. Bízvást mondhatom Szeretett Atyám Uram — és ezzel az öröm hírrel rekesztem levelem rendjit —, ily korban ily megtiszteltetés nem ért még senkit itt az Királyi Udvarban, de úgy hiszem nemes famíliánkban sem. Az 'egész lakoma alatt ott térdelhettem Király Urunk balján és lehajtott fővel szolgálhattam Öt. Legfölségesebb Urunkat, aki a szürkülettől pitymal- latig tartó lakoma teljes ideje alatt csak és egyes egyedül az én hajamba törölte mártásos, zsíros. vagy éppen csak részben lenyalt, de mindenhogyan királyi ujjait. Fiúi szeretettel köszöntvén Atyám, Uramat, maradtam tisztelő fia. királyi Apród: Z' é n ó O. I.
