Tolna Megyei Népújság, 1970. május (20. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-14 / 111. szám

A lakásügy - társadalmi ügy

in.

Méltányosan, igazságosan

A Központi Bizottság és a Minisztertanács együttes ülésének határozatából már ismert: 1971. július 1-től új

lakbérrendszer is életbe lép. Nem nehéz rájönni: ez nem valami külön ügy a lakásépítés és a lakáselosztás új rendjében, ellenkezőleg, szerves része, kiegészítője, együtthatója annak.

Miért van szükség erre az intézkedésre? A lakosság mely részét, s milyen mértékig érinti? Milyen lesz a kihatása az életszínvonal további alakulására? — Érthetően ilyen és hasonló kérdések foglalkoztatják most az érdekelteket, a közvéleményt.

Jelenlegi lakbérrendszerünknek néhány igen lényeges ellentmondása van. Először is: négyzetméterenként kb. 1,50 forint a régi lakások bére, még az 1948 óta épült új lakásoké Budapesten 2,70, vidéken 2,10 forint négyzetméterenként. Eltérő a tanácsi és más állami, vállalati tulajdonú lakások bére is. A fizetendő összegekben nem fejeződik ki a lakások értéke, minősége közötti különbség sem.

Hogyan lehet egységes alapelveket alkalmazni a sokféle ellentmondás között? A párt és a kormány kiinduló tétele: a lakásépítés és fenntartás ne legyen nyereséges vállalkozás. A lakbér sem lehet olyan, hogy belőle a kieső, elhasználódó lakások pótlására amortizációs alap képződjék. Mindebben az fejeződik ki, hogy a lakásépítés társadalmi szolgáltatást Célzó állami befektetés.

Jelenleg az állam a bérlakások fenntartására a lakbér- bevételen túl évente mintegy 2 milliárd dotációt fordít, s még ez is kevés a kellő színvonalú felújításokhoz, fenntartásokhoz. A személyi tulajdonú bérlakásokat sem képes a tulajdonosa fenntartani a jelenlegi alacsony lakbérek mellett.

Hol a kiút? Ott, hogy a lakbér legyen annyi, hogy fedezze vagy közelítse meg a lakóházak folyamatos fenntartási költségeit. Tehát átlagosan ennek megfelelő szintre kell emelni az ösz- szegüket.

Ebből kiindulva 1971. július elsejétől az összkomfortos lakások bére négyzetméterenként 6, a komfortos lakásoké 5,40, a félkomfortos lakásoké pedig 3,60 forint lesz. A komfort nélküli lakásoknál nem emelkedik a lakbér. Mivel az egyenlő nívójú lakásoknál is lehetnek előnyös vagy hátrányos eltérések, ezért amikor a lakásokat az új lakbérkategória szerint majd besorolják, a négyzetméterenként fizetendő összeget 10 százalékkal magasabbra, vagy alacsonyabbra szabhatja a tanács.

Milyen mértékű ez a lak- béremelés? 1946-ban a bérlakásokban lakók lakbérkiadasa egy átlagos háztartás összes jövedelméből mintegy 8—10 százalékot, míg 1969-ben már csak 2—3 százalékot tett ki, mivel a keresetek emelkedtek, de a lakbérek változatlanok maradtak. A bérlakásban élő nyugdíjasoknál a lakbér ma eléri a nyugdíjaknak átlagosan 4—6 százalékát, Viszont a havi törlesztés aránya a szövetkezeti lakásoknál 7—8, a társasházaknál 12—14 százalék.

Előrevetítve 1975-re: a

munkásoknál összkomfortos, lakás esetében a lakbér a háztartási összes jövedelem

6—8; komfortos lakásban 5— 6; félkomfortosban pedig 2,5 —3 százalékát teszi majd ki. Ez még mindig kevesebb, mint az 1946—48-as 8—10 százalékos átlagos arány.

Kiket érint mindez? A lakosságnak ma mintegy egy- harmada — 3,3 millió családból 1,1 millió — lakik bérlakásban, elsősorban munkások és alkalmazottak. Arányuk Budapesten 80, a városokban 63, a községekben 4 százalék. Országosan a bérlakásokban élő munkások aránya kb. 40, az alkalmazottaké kb. 60, a paraszti lakosságé mintegy 5 százalék.

A bérlakásállomány jelenleg 1 millió 70 ezer lakás, de ebből 360 ezer nem komfortos. így végeredményben a lakbéremelés mintegy 700 ezer összkomfortos, komfortos és félkomfortos lakásra terjed ki és érinti a szellemi dolgozók mintegy 40 százalékát, az összes munkáscsaládoknak mintegy negyedét (400 ezer család) és a paraszti családoknak csak kb. 2 százalékát

Megfelelő ellensúlyozás nélkül a lakbéremelés az említett rétegek életszínvonalát átmenetileg csökkentené. A végrehajtásra azonban úgy kerül sor, hogy ez ne következzék be. Ezért a lakbér- emelés életbelépésétől minden egyes érintett család — kivéve a szabadfoglalkozású- akat, kisiparosokat és kiskereskedőket, valamint a magánmunkáltatónál foglalkoztatott személyeket — amely 1971. július í-én főbérleti lakással rendelkezik, állami lakbér-hozzájárulást kap. Ennek összege ugyanannyi, mint a régi és az új lakbér különbözete. Az állami hozzájárulást a család első és második keresőjének (pl. férj és feleség) egyenlő arányban a munkahelyen fizetik. Ahogy az átlagkeresetük a továbbiakban emelkedik — évenként vagy félévenként — a mindenkori keresetnövekedés 25 százalékának megfelelő összeggel csökkentik, majd megszüntetik a hozzájárulást.

Egyszerű példával: ha a

lakbér összege 100 forinttal nő, kezdetben annyi lesz 50 —50 forintos megosztásban a férjnek és a feleségnek (vagy a család másik keresőjének) kifizetett állami lakbér hozzájárulása. Ha egy fél év múlva a két dolgozó összke- resete mondjuk 200 forinttal emelkedik, akkor ennek az összegnek a 25 százalékával, vagyis 50 forinttal csökken az állami lakbérhozzájárulás.

Méltányos lakásigény-jogosultságuk mértékéig életük végéig teljes összegű lakbérhozzájárulást kapnak a bérlakásokban élő nyugdíjasok, a rendezés után nyugdíjazottak is. továbbá a keresőképtelenek és a csökkent munkaképességűek. Viszont akik a rendezés után költöznek új lakásba, azoknak hozzájárulás nélkül kell megfizetniük az új lakbéreket. Ez természetes is, hiszen az új bérlakás javítja az életkörülményeiket.

*

Összegezve a párt- és kormányhatározat tömör lényegét: egyfelől a lakásépítés nagyarányú fellendítését foglalja magába: másfelől pedig a társadalmi igazságosság és szociális szempontok messzemenő érvényesítését célozza. Az ingyenes lakás- kiutalások megszüntetése, a lakbérek emelése ezzel egyidejűleg fokozatosan újabb forrásokat nyit meg a lakásalap növeléséhez, és a lakás- állomány megfelelő karbantartásához. Az intézkedések rendszere ugyanakkor várhatóan fel fogja élénkíteni a reálisabb, de jobban szabályozható, ellenőrizhető lakásforgalmat: nagyobb lehetőség nyílik arra, hogy a -„szükségletek és a lehetőségek szerint válasszanak maguknak lakást a családok. Messzemenő a gondoskodás arról, hogy a 'akbéremelés ne rontsa az érintetteknél az életszínvonalat, emelkedését csak némileg és átmenetileg lassítja. S ha á jól átgondolt komplex rendszernek csupán e hatásait. mérlegeljük, akkor is világos: az egész együtt egyszerre szolgálja az egyéni és a társadalmi érdekeket az egyik legnehezebb terepen: a szocialista —.kcuzko-i

SZENES SÁNDOR

JEGYZET

Hamisan szerzett elismerés — és következménye

A közelmúlt napokban — első olvasásra — meglepő kormányhatározatot közölt a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítő; a magyar forradalmi munkásparaszt kormány 1009/1970. (IV. 21.) számú határozatát.

„A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány a balinkai Málnatermelő Termelőszövetkezettől az 1968. évi gazdálkodási eredményéért adományozott Elismerő Oklevelet — megállapítva, hogy azt a termelőszövetkezet valótlan adatszolgáltatás alapján kapta meg — visszavonja.”

Az elmúlt napokban szerte az országban számos vállalat, üzem, mezőgazdasági üzem ünnepelt, vette át az elmúlt évi munka elismerését kifejező kitüntetéseket, kitüntető címeket, elismeréseket. És ebben az ünnepi hangulatban egy disszonáns hang: egy termelő- szövetkezettől visszavonták az előző évben kapott oklevelet.

A Minisztertanács tehát következetes volt, amikor

az oklevelet visszavonta az arra érdemtelenné vált szövetkezettől. Erre még alig volt példa...

Még valamikor, a versenyek kezdeti szakaszában születtek kreált eredmények, amikor a szépen elkészített jelentés kapta a kitüntetést, nem a ténylegesen végzett munka. Akkor is kiderült néhány ilyen eset, de presztízskérdést csináltak belőle: csak nem járatjuk le a felsőbb szerveket? Pedig nem az adományozót járatták volna le. hanem saját magukat, azokat, akik „áldásukat adták” a rózsaszínre festett eredményekre.

A kitüntetéseket az ipari, mezőgazdasági üzemek ma már a valós eredményekért kapják. Ezt, éppen ezt bizonyítja a balinkaiak esete, akik 1968-ban papíron nyújtott eredményeik alapján szerezték az elismerést ■—, de el is vesztették, amint a tisztességtelenség — nevezhetjük csalásnak is — kiderült.

A kitüntetés, az elismerés rangját, súlyát ma éppen az adja, hogy ma v i s z a is vonják az arra érdemtelentől. Ilyenre Tolna megyében is volt példa.

A kormánykitüntetést kapott tsz-elnökről kiderült: olyan légvárat épített, amely kifelé, a felsőbb szervek felé nagyon jó képet mutatott, ám ebben a rózsaszínű gazdaságban hetek alatt minden összeomlott, amikor kiderült, hogy ez^.a tsz-elnök. az .elmúlt évtized leg- - nagyobb csalója, sikkásztója volt.

Előfordulnak^, ügyeskedője, tőiknek -a zárszámadási, a "gazdálkodási mérleg készítésékor túlságosan is jól fog a ceruzájuk. Látszólag a közösség érdekeit szolgálják — és ezt hangoztatják is nagy melldöngetéssel — pedig csak a maguk kis — vagy inkább nagy — pénzét akarják megkeresni. Am, a hamis „próféták” előbb-utóbb rajtavesztenek, és az elnyert érdemnél rendszerint súlyosabb a büntetés, a szégyen.

Ezt tanúsítja jelenleg a balinkaiak esete, ezt tanúsította megyénkben korábban a Varga-ügy.

A Minisztertanács következetes volt — az „ügyeskedőknek’ ma már nem terem babér.

BI.

rr • •• rr •

z erdő jovoje

SOKAN

bizonygatják, hogy a technikai fejlődés, kemizálás háttérbe szorítja az erdők szerepét, rohamosan csökkenti jelentőségüket. Egyesek azt is vitatják, hogy érdemes-e nagy összegeket erdőfelújításra, -telepítésre költeni, mint amilyeneket napjainkban fordítunk. Abból indulnak ki, hogy úgyszólván majdnem minden hagyományos faeszközt ma már műanyagból is gyártanak, az építkezéseknél a fagerendák helyett többnyire beton-, vagy vasgerendákat alkalmaznak, de az élet más területén is szemmel láthatóan megszűnt a fa egyeduralma.

Ugyanakkor valóban tény, hogy továbbra is erdősítenek, sőt, ami eddig Tolna megyében nem nagyon dívott, erőteljesen fejlesztik az erdőgazdálkodás kiegészítő ágát, a fafeldolgozó ipart. Kurdon eddig csak kis kapacitású fűrésztelep működött, helyette tavaly Csibrákon nagy kapacitású, korszerű gépekkel felszerelt fafeldolgozó üzemet létesítettek, milliós költséggel, s máris tervezik annak további korszerűsítését, ugyancsak jelentős pénzfelhasználással.

— Hogy is állunk, hol is tartunk az erdő jövőjét illetően? — tettük fel a kérdést a hőgyészi erdészet vezetőjének, Keszi Nándornak, és a hozzátartozó csibráki faüzem vezetőjének, Dezső Attilának.

Véleményük nagyjából így summázható:

TFVHIT az el-d°k jelentőségének, * * szerepének háttérbe szorulásáról beszélni. Nincs szó semmiféle szerepcsökkenésről, viszont annál inkább lehet és kell beszélni a szerep megváltozásáról. Keszi Nándor, mint régi, tapasztalt erdész, nagyon jól emlékszik azokra az időkre, amikor még minden gallyat könnyen lehetett értékesíteni. Állandóan bajuk volt a gallyat szedegető, — azaz lopó — emberekkel. Évek óta nincs ilyen ügyük, mert a fának, mint tüzelőnek a szerepe any- nyira háttérbe szorult, hogy például az ágfa már a kutyának sem kell. A tolvajoknak sem...

Ugyanakkor nélkülözhetetlen a fa a gyorsan fejlődő vegyipar, bútoripar, építőipar stb. számára. Az építőiparnak és bútoriparnak hagyományos alapanyaga ugyan a fa, de most egészen más jelleggel. A bútoripar például korábban válogatott minőséget igényelt, ma a farostlemezgyártás időszakában nagyon sok régebben tűzifa minőségű anyagot is hasznosítani tud. Az ipar sokoldalú célra igényli a fát, s ez a sokoldalúság azt jelenti, hogy ugyanannak a fának a felhasználhatósági aránya fokozatosan eltolódik az ipari fa javára. Gépekkel a fatörzsnek úgyszólván a legkisebb egészséges és megfelelő alakzatú részeit is könnyen lehet iparilag hasznosítani. A technika, vegyészet előrehaladásával párhuzamosan olyan változások is bekövetkeztek, mint ami a

cserfa esetében egészen megváltoztatta a felhasználási struktúrát. Magyar- országon bőséges ez a fafajta, de eddig szinte kizárólagosan tűzifának tartották nyilván. Újabban a papíripar nagyszerűen tudja hasznosítani, s jelentős exportcikké vált.

MAGYARORSZÁGOT

fában szegény országnak minősítettük, mert a jelenlegi területe valóban nem tudta kielégíteni a hagyományos faigényeket. De ezzel a faszegény ország meghatározással már óvatosan kell bánnunk, mert a megváltozott igényeket mindinkább ki tudja elégíteni a hazai erdészet. A hiányunk a fenyő fűrészelt árura zsugorodott össze, ugyanakkor fát, félkész fatermékeket exportálunk. A. csibráki faüzem például cserfából fűrészelt palettadeszkát is készít, nyugatnémet exportra. Ezt a deszkát főként kikötői rakodólapok készítéséhez használják fel.

Jellemző, hogy a csibráki üzem két műszakban dolgozik, és kapacitása egész évre le van kötve. Parkettafát, deszkát, lécet fűrészelnek itt, meglehetősen nagy mennyiségben, és nincs gond az értékesítéssel. Belátható időn belül nem is lesz. A fa sokoldalú és nélkülözhetetlen ipari alapanyag, csak éppen az eddigitől sok tekintetben eltérő területeken. Ha mindehhez hozzávesszük az úgynevezett jóléti szerep növekedését, nem kétséges, hogy igazat kell adnunit az erdészeknek: szó sincs az erdők jelentőségének csökkenéséről.

BODA FERENC