Tolna Megyei Népújság, 1970. május (20. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-14 / 111. szám
) Kell hozzá az összefogás Egyéni és közérdek, hogy elvégezhessék a nyolc általánost Míg egyik póluson egyre elterjedtebb a középiskolai képzés, a másikon — a szétszórt települések lakóinak egyré- szénél — hiányzik még az általános iskola befejezése is. Valami ok miatt kimaradtak, s később veszik észre, hogy ezáltal nehezebben boldogulnak a hétköznapi munkáséletben is. Köztudott tény, hogy a műveltebb ember fogékonyabb a modern technika, a korszerű termelési eljárások iránt, könnyebben megérti, s alkalmazza. Nem a Hőgyészi Állami Gazdaság az egyetlen, ahol a mezőgazdasági munkások jelentős hányadának hiányzik az általános iskolai végbizonyítványa. Hőgyész talán abban különbözik a többitől, hogy a vezetők felfedték a helyzetet jobban felfigyeltek a jelenségre és tettrekészekké váltak. Fakad ez abból, nemcsak a termeléssel törődnek, hanem annak legfőbb tényezőjével, a munkálkodó, új értéket teremtő dolgozó ember műveltségével is. Harmadának hiányzik... A Hőgyészi Állami Gazdaságban korábban, a szakmunkásképzést szorgalmazva, a különböző tanfolyamokra küldés alkalmából is tapasztaltak vonakodást. Egyik-másik jól dolgozó kétkezi munkás nehezen állt kötélnek, ha a továbbképzésről volt szó, mert hiányos volt alapképzettsége. Szélesebb körű informálódáshoz kezdtek. Egy hónappal ezelőtt fejeztek be a gazdaságban egy felmérést, amikor többek között az iskolai végzettséget is pontosították, felmérésük kiterjedt az összes harminc év alatti dolgozójukra. Meglepő, sőt, megdöbbentő Végeredménnyel zárult e tájékozódás. Kiderült, hogy a felmérés alá vont négyszáznyolc dolgozó közül százhétnek nincs meg a nyolc általánosa. Ha az összképen belül külön vizsgáljuk a nők végzettségét, Valamivel jobb náluk a helyzet. Hosszabb viszont az arány a férfiaknál, ahol a kétszázkilencvenegy közül nyolcvathatnál hiányzik az általános iskola befejezése. E harmad igen nagy szám, még siralmasabb az arány a ma 30—40 év közötti korosztálynál. A 30 esztendős munkásember még élete delén innen áll, munkáséletéből még több van előtte, mint mögötte. Szívet szorító, hogy a felszabadulás negyedszázados évfordulója idején a pusztákon, tanyákon, kisközségekben lényegében szocialista rendszerben felnevelkedett új generáció közel harmadának eny- nyire hiányos az iskolai alapképzése. Újabb negyedszázadnál hosszabb ideig fognak még dolgozni azok a férfiak és nők, akiknek valamilyen ■— többnyire rajtuk kívülálló — okból kifolyólag 'befejezetlenek maradtak tanulmányaik. ■ÉMMMi ■■■■■■■■ Népújság ä 1970. május U. Felismerték, vagy még nem, egyénileg mindenképpen hátrányos helyzetben vannak. Lemaradásuknak ők is kárát vallják, és a közösségnek is hátrányos, ha más munkahelyektől eltérően alacsonyabb dolgozóik átlagműveltsége. Arra is gondoljunk; a jól felszerelt, korszerűen gazdálkodó állami gazdaságoknak ma és holnap méginkább, egyre műveltebb átlagmunkásra van szükségük. „A legmunkaképesebb korosztály“ Két politikus gazdasági vezetővel, a Hőgyészi Állami Gazdaság igazgatójával, Szül- lő Béla elvtársiul, és a személyzeti előadóval, Bakó Lajos elvtárssal beszélgetünk. Miként alakulhatott ki ez az elmaradás, miben látják okait, egyéni hátrányait, és hogyan lehetne pótolni a korábbi mulasztást. — Fájdaldm, igen sok nagyon értelmes, értékes ember van a százvalahány között. Tulajdonképpen' jelenleg a harminc év alatti a gazdaság legértékesebb, legmunkaképesebb korosztálya. Ha az okokat vizsgáljuk, messzebbre kell a mánál tekintenünk. Ide tartozik, gazdaságunk munkásgárdája Tolna megye négy járásának 26 községéből to- borzódott, lakóhelyük szétszórt, ennyi helyről járnak hozzánk dolgozni. Vagy bevonták az ifjú emberkét otthon a háztáji, s más munkába, vagy a távolság, vagy egyéb ókok miatt abbahagyta a tanulást. Köztudott, hogy a gazdaságokba nem a legjobban felkészültek jöttek dolgozni. Aki másutt nem talált munkát, itt kötött ki. Valahogyan így alakulhatott ki ez a mai figyelmeztető kép — mondja Szüllő Béla igazgató. Ritkán, vagy soha nem hallott helységnevek: Csernyéd, Juhé, László-major, Tabód, nem beszélve a tanyákról, ahonnan 4—5 kilométernyire volt a pusztai iskola. A nyolc általánost nem végzettek ösz- szetétele változó, nem lehet mondani, hogy zömében az őslakosok, vagy telepesek közül kerülnek ki az iskolából idő előtt kimaradottak. A nagyobb helyeken — ilyen Hőgyész — sokkal jobb a végzettség, a pusztákon, a kisebb községek, települések környékén élők maradtak el. Viszonylag sokan vannak bonyhádi járásbéliek. Szerencsére a még fiatalabb korosztálynál csökken a kimaradottak aránya, de az előbbiek gyermekeinél bizony kísért ez a veszély. — Hiánya miatt milyen hátrány sújtja a dolgozót? — Szakmunkás nem lehet belőle. Az 1931 után születetteknél feltétele a nyolc általános a szakmunkásvizsgának. Akinek nincs meg ez a végzettsége, a rendelet értelmében csak betanított munkás vizsgát tehet, úgy dolgozhat és akkor más a fizetség — tájékoztat Bakó Lajos személyzeti előadó. ' Közbeveti, kiegészít a gazdaság igazgatója: — A mi gazdaságunkban ugyan nagyjából egyformán fizetjük az- előbbieket, éppen mert ismerjük munkájukat. Csupán emiatt nem éri hátrány, ha értékes a munkája valakinek. Mégis más... Ha másutt akar elhelyezkedni, érthetően, gyengébben fizetik. — Ez viszont gesztus. Ezek szerint: ami egyik oldalon rossz, a másikon jót szül. Ugyanis ez a tény maradásra késztethet, erősítheti a gazdasághoz fűződő ragaszkodást — jegyzem meg. — Valóban így van, mi azonban nem ilyen áron akarjuk elérni a törzsgárda ragaszkodását. Sajnos visszahúz a fejlődéstől, még a tanfolyamokra egyébként alkalmasakat is visszatarja az a tudat, hogy nem rendelkeznek a végzettséggel. Azon vagyunk, hogy változtassunk rajta — így az igazgató. Teljes mértékben egyetértünk, nem nyugodhatnak bele. Merre a kiút? Nagy a távolság a központtól, bejárni nem tudnak, így a szétszórtság miatt közoon- tilag, Hőgyészen nem lehet megoldani az általános iskoláztatást, illetve annak befejezését. Szervezettségre mégis szükség van, nem bízhatják a spontaneitásra. A Hőgyészi Állami Gazdaság szakmai vezetői járható útnak, egyik célravezető módszernek tartanák azt, ha a különböző szakmunkás-tanfolyamokat meghosszabbítva, ott kapnának módot és lehetőséget az általános iskola utolsó osztályainak elvégzésére és a vizsgákra azok a hallgatók, akiknél szükséges. Ha ezt el is érnék, kevés. Mi lesz a többivel? Többségük restelli és önmagától nem fogja felkeresni az iskolát, hogy beiratkozzék a levelező tagozatra. Ehhez meg az is fontos, hogy pontos névsor készüljön róluk és okos szóval meggyőzzék, ráébresszék őket az iskola befejezésének fontosságára,. szükségességére. Az állami gazdaság szakvezetése vállalná, hogy negyvenéves korig bezárólag pontosan felmérje, kinek hiányzik a nyolc általános, s biztosítaná az iskolázás rájuk vonatkozó feltételeit. (Hozzátesszük, ez sem könnyű, mert pontatlanok e bejegyzések a munkakönyvekben — bemondás alapján írták be többségüket —, mindenkitől el kell kérni a személyazonossági igazolványát, úgy tisztázható.) Hasznos, politikai jellegű missziót vállalhatna az üzemi szakszervezet aktívagárdája, hogy elérje, saját érdekükben vágjanak bele a tanulásba a gazdaság azon dolgozói, akiknek befejezetlenek általános iskolai tanulmányaik. Nemes hivatásukhoz méltó, szép feladatuk lenne a tantestületeknek, hogy aztán felkészítsenek a vizsgákra. Feltétlenül összehangolt tevékenységre, mindenki lelki- ismeretes, odaadó munkájára van szükség, ha el akarják érni, hogy a több mint száz emberrel együtt, körös erőfeszítéssel behozzák az elmaradást. (Negyvenéves korig kiterjesztve, száznál is többen lesznek a tanulók.) Arra is ügyelni kéne, hogy a szétszórtan élő családok gyermekeinél ne „termelődhessen újra” az iskola időelőtti abbahagyása! Sem a megyében, sem az országban nem a Hőgyészi Állami Gazdaság az egyetlen, ahol a munkások jelentős hányadának hiányzik az általános iskolai végbizonyítványa. Lehet és kell rajta segíteni. A gazdaság szakvezetőinek, mozgalmi szervezeteinek, a négy járás érdekeit tantestületeinek kitartó összefogásával elől járhatnának a cselekvés nemes példájával. Mások is utat mutathatnak, ha javaslatokat, véleményt kérnek, ha mérlegelnek és hasznosítják a jobbat akarók ötleteit. Van kiút, kimunkálásán és megvalósításán érdemes fáradozni. Somi Benjáminná N agyon őszinte és nyílt hangvételű cikk jelent meg szerdán a Népszabadságban Fehér Lajos elvtársnak, a kormány elnökhelyettesének tollából. Fehér elvtárs egyértelműen, félreérthetetlenül megjelöli a háztáji szerepét, jelentőségét, és mélyrehatóan elemzi annak időszerű problémáit. A háztájival kapcsolatban határozott és magasszintű állásfoglalás már hangzott el, nyilvánosságra került más alkalmakkor is, és hogy ezt most ismételten meg kellett tenni, annak megvan a maga nagyon is nyomós indoka: a mező- gazdasági nagyüzemek mellett évek óta nem valami kedvezően alakul a háztáji termelés, márpedig annak a jelentősége egyáltalában nem periférikus. Bizonyságként érdemes idézni azokat a népgazdasági adatokat, amelyeket Fehér Lajos elvtárs közöl: „A háztáji gazdaságok népgazdasági jelentőségét mi sem tükrözi jobban, mint részesedésük a mezőgazdasági árutermelésben. Eszerint a tej 33—35, a tojás 65, a gyümölcsfélék 29, a bor 43—46, a vágómarha 30—33, a vágósertés 13—15 százaléka származik a háztáji gazdaságból, s kerül, be a társadalmi össz- fogyasztásba.” Ehhez természetesen . hozzá kell számítani azt a számottevő mezőgazdasági termény- illetve termék- mennyiséget, ami nem áruként kerti! közfogyasztásra, hanem a termelő maga fogyasztja el. Fz ugyan indirekt módon hat az áruellátásra, de mindenképpen nagy volumenű, nagy horderejű. Képzeljük el, hogy mi lenne, ha máról holnapra a piacra mennének azok is gyümölcsért, baromfiért, akik eddig kizárólag a saját kertjükben termelt gyümölcsöt, a saját udvarukban nevelt baromfit fogyasztották. Mindnyájan tudjuk, hogy mennyire nem kielégítő még a városok húsellátása sem, a falvakba pedig alig jut a központi készletből származó marha- és sertéshúsból. A falvak többségében egyszerűen nincs hentesüzlet. § az itt élő nagy tömegű lakosság húsellátása szinte kizárólag a saját háztáji gazdaságon alapMindézek után könnyű belátni, hogy nem véletlen a párt- ég állami vezetők aggódása a háztáji gazdaságok sorsáért. A z okok szinte végnélküli sort alkotnak. „Ezek között kétségtelenül legfontosabb az, hogy sok helyen a közös gazdaságok Vezetői, de tanácsi és pártszervezeti vezetők is még mindig meg nem értéssel kezesük a pártnak és kormánynak a háztájival kapcsolatos gazdaságpolitikáját, — írja a többi közt Fehér Lajos elvtárs. Ha Tolna megyében kö- ' rüinézünk, mindenekelőtt megállapíthatjuk: azon legtöbb helyen már túljutottak, hogy nyíltan ágálnának a háztáji ellen. Megannyi kedvező intézkedés született a háztáji érdekében, de az általános helyzet nagyon is tarka. Fehér Lajos elvtárs cikke május 13-án jelent meg. Ugyanezen a napon érdeklődött az egyik fez-tag szerkesztőségünkben a háztáji területekre vonatkozó új rendelkezések iránt. Amint a beszélgetésiből kitűnt, a különböző szervek közbeiktatásával eljutott hozzájuk egy olyan információ, hogy bizonyos körülmények közt — most nem érdekesek a részletek — egy család az eddiginél nagyobb háztájit is birtokolhat. Csakhogy a rendeletet ők nem ismerik, nem ismerhetik minden részletében, a tsz vezetői viszont felemás módon tolmácsolták az új törvényes lehetőségeket, és minden jel szerint húzzák-halaszt- ják a témát, amennyire csak lehet. A szóban forgó cikk megjelenését megelőző napon Triber Dezső, a nagydorogi áfész elnöke a következőket panaszolta el: évek óta ők szervezik a megye háztáji gazdaságainak naposbaromfival való ellátását, ez ügyben kooperálnak a megye . minden fogyasztási és kis- állattenyésztő szövetkezetével. Az igény minden évben nő. Tavaly példát! 1 850 000 naposcsibét szállítottak a háztáji gazdaságok részére, az idén pedig már most 1 200 000-nél tartanak. Az igényeket azonban nem tudják kielégíteni, mert közben visszás helyzet alakult ki. A megyei tanács bérbe adta tolnai keltetőjét a gödöllői kisállattenyésztési kutatóintézetnek, amely évi kapacitása egymagában is közel egymillió naposcsibe. Igaz, volt olyan kikötés, hogy a keltetőállomás köteles nagyobb mennyiségű naposcsibét átadni a háztáji gazdaságoknak, de az intézet nem tartja magát a megállapodáshoz. Az idén például 480 000 naposcsibe szállítására kötöttek megállapodást, de . ebből nagy vita után is csak 145 000-et szállított az áfészeken keresztül a háztáji gazdaságoknak. M a már nem nyíltan jelentkezik a háztá- ji-ellenesség. hanem ilyen őr ezekhez hasonló, tehát meglehetősen „finom” intézkedések mögé bújtatva. BŐD A FERENC Főv. Öra- és Ékszeripari V. szekszárdi gyáregysége felvételre keres érettségizett női munkaerőt adminisztratív munkakörbe. Továbbá géplakatos és villanyszerelő szakmunkásokat, valamint férfi és női dolgozókat betanított munkára. Jelentkezés a gyáregység munkaügyi csoportjánál. (228) Háztáji
