Tolna Megyei Népújság, 1970. május (20. évfolyam, 101-126. szám)
1970-05-14 / 111. szám
A vezetés tudomány Elsajátítható, megtanulható in. — Bús Ambrus elvtárs a Szekszárdi Faipari Vállalat igazgatója. — Igen. — Van a Népújságban egy interjúsorozat a tudományosan megalapozott vezetésről. Erről a témáról szeretnénk önnel ia beszélgetni. — Lehet. / . I i — Ismeri a vezetés ' elméletét? — Tanulom. És azt mondom, ha tudomány a vezetés, • akkor elsajátítható, megtanulható. — Biztos ebben? — Biztos vagyok benne. Aki veszi magának a fáradtságot, az még szanszkritül is megtanulhat. Az önképzés lehetősége adva van. — Kezdjük talán a közepén. A faiparban megkezdődött a szervezett vezetőképzés? — A mi vállalatunkra a „faipar” megjelölése pontatlan. Javasolni is fogom, hogy változtassuk meg a vállalat nevét, minthogy mi bútort gyártunk. A könnyűiparban a szervezett vezetőképzés megkezdődött. Tavaly ősszel én is hallgatója voltam egy vezetőképző tanfolyamnak Miskolcon, bár ezt a tanfolyamot a könnyűipar szervezte— Esettanulmányokat végeztek? — Nem. A Figyelő főszerkesztője tartott mondhatom, érdekfeszítő előadásokat a témáról. Ismertette a vezetés funkcióit, szerveit, feltételeit, módszereit, egyszóval mindazt,' ami idetartozik. „Mesterünk” .három hónapig megfigyelőként ■ az Egyesült Államokban részt vett egy egyéves vezetőképző iskolán. Ott úgy megy, hogy mire egy üzem felépül, „elkészül” hozzá a vezető is. Nálunk a vezetőképzés még most van kialakulóban. Szerintem hosz- szabb időre van szükség ahhoz, hogy elméletét átvigyük a gyakorlatba. A legelején tartunk. Az viszont igaz, hogy az iram felgyorsítható. Magamra nézve is a felgyorsított iramot tartom kötelezőnek. A szervezett továbbképzés keretei között a közeljövőben elutazom Lengyel- országba, tanulmányozni az ottani módszereket. — Bús elvtárs, miután ön részt vett tavaly ősszel egy rövid tanfolyamon, felteszem a Kérdést: az ott szerzett ismeretek birtokában, a döntéselö- készítés eddigi módszereit a faipart vállalatnál jónak tartja? — A döntéselőkészítés módszereit tökéletesítjük éppen a vezetéselmélet gyakorlatban való alkalmazásával. De várjon. Én most a legelején kezdem. Ott, hogy az idevonatkozó irodalom tanulmányozása közben rádöbbentem: itt ez a mi 270 főt foglalkoztató vállalatunk, de hogy elméletileg mire képes, azt nem tudjuk. Azt sem tudjuk, hogy az összes külső és belső feltételek birtokában olyan szervezettséggel dolgozik-e, mint amilyennel dolgozhatna. A döntések előkészítése szempontjából az előbb elmondottak ismerete nélkülözhetetlen. — Ebből mi következett, igazgató elvtárs? — A mi vállalatunk tagja egy hét vállalatot egyesítő faipari egyesülésnek. Az egyesülés ülésein szakmai tanácskozásain felvetődött a kérdés: a szervezettséget illetően nem biztos, hogy- az a jó, amit most csinálunk. Elhatároztuk tehát, hogy igénybe vesszük a nagy. elméleti felkészültséggel rendelkező szakemberek közreműködését, segítségét Ez bizony pénzbe kerül,- több tízezer forintba, de engem már nem kell sutról meggyőzni, hogy megéri. Szóval szerződést kötöttünk a Faipari Gyártmány- és Gyártástervező és Szervező Intézettel. E szerződés '.értelmében az intézet a vállalatunknál három hónapig tartó ; munkával elkészíti a legideálisabb gyár- tásszervezési" programot - Ez nem . csupán hasznos, nagyon érdekes munka, én örülnék, ha később majd írnának róla a Népújságban. Az intézet munkatársai végső soron sok szempontból arra adnak majd választ, hogy tulajdonképpen elméletileg mire képes a vállalatunk. Nos, egy ilyen anyag birtokában nyilvánvaló, hogy a döntések előkészítéséhez szükséges ismeretekkel fogunk rendelkezni. — Ebben bizonyos vagyok, igazgató elvtárs. Mondja, öt évvel ezelőtt nem jutott volna eszébe egy hasonló programot készíttetni? — Nem. — Miért nem? — Nem volt arra szükség, hogy gondolkodjak. — Ez így nem pontos. — De igaz. Akkor azt mondták, / húszmilliós tervet kell teljesíteni. Rendben van, megcsináltuk, de az értékesítés már nem a mi gonduk volt. Most viszont 'ez is a mi gonduk. a termelést tehát az értékesítés aspektusából kell csinálnunk. Most nem biztos, hogy megveszi tőlünk az üzletfél a termékeinket, beleköthet ebbe is, abba' is. Mi viszont biztosra akarunk menni, más szóval ez annyit jelent, azt akarjuk, termékeink minősége olyan legyen, hogy minden darabnak piaca is legyen. — Elegendő ehhez igazgató elvtárs, az óhaj? — Attól tartok, az óhaj kevés. De hisz most is éppen arról beszélgetünk, ami sokkal több az óhajnál. — Legyen szives mondja el olvasóinknak, hogy mit gyárt a Szekszárdi Faipari Vállalat? — Kárpitozott bútorokat. — Sejti ön, hogy öt év múlva mit fognak gyártani? — Azt tudom, hogy kifejezetten kárpitozott ülő- és fekvőgarnitúrókat, de hogy milyen stílusú lesz az,, azt majd a kereslet határozza meg És azt is tudom, hogy az igényeknek megfelelően bármikor át tudunk állni, az átállásra ugyanis felkészültünk. Feltételezem, hogy mindehhez sok segítséget nyújt majd az a gyártásszervezési program is, amiről az imént már beszéltem. Még talán annyit, hogy öt-tíz éves távlatokban képtelenek vagyunk a kereslet elé menni, de kétéves távlatban igen. Egyébként a követelmények, az igények változásait figyelni, szintén a tudományosan megalapozott vezetés egyik eleme. — Engedje meg, hogy az irá- nyitó munkájáról kérdezzem. A vállalati döntések továbbítása hogyan történik? — Értem, mire gondol. Én a magam részéről a munkatársi kapcsolatok kialakításának, vagyok a híve. Ez azonban még nerri minden esetben sikerül. Olykor sajnos a parancsolgató stílust is alkalmazni kell, minthogy akadnak emberek, akik a munkatársi kapcsolatokra nem reagálnak megfelelően, pontosabban, visszaélnek azzal. — A vezetés praktikus tudományához tartozik különbséget tenni,/ megkülönböztetni a jó dolgozót a közepestől, a legjobbat a jótól. A faipari vállalatnál hogyan van ez? — Nézze, a legjobb tudásom szerint azon fáradozom, hogy a pártszervezet és a szakszervezet vezetőinek a segítségével minden embert tudása, tehetsége és munkája szerint értékeljünk, Csakhát ez nagyon nehéz dolog. Aki kap, az rendszerint elégedett, aki nem kap, az többnyire mindig elégedetlen, és ritkán elfogulatlan. Alkalmazunk például olyan módszert, hogy mondjuk az üzemvezető rendelkezésére bocsájtunk egy húszezer forintos keretet azzal, hogy belátása szerint jutalmazza 300 forinttól 800 forintig a kiemelkedő munkát végző dolgozókat A másik variáció, hogy az üzemvezető terjesszen fel mondjuk 15 dolgozót jutalmazásra. — Es ilyenkor, igazgató elvtárs, figyelemmel kiséri ön a fejleményeket? Ügyel arra, hogy ne az üzemvezető emberei, a hizelkedök, a törleszke- dők kapják a legjobbnak járó pénzösszeget? — A lehetőségek határain belül ügyelek erre. Mindig előfordul, hogy’ három vagy négy személyt kihúzok a listáról, éppen a kérdésben feltett okok miatt. — ügy tudom, a fapiari vállalatnál elég nagy a munkaerővándorlás. — Sajnos. — Vizsgálják az okokat? — Úgy gondolom, tőlünk nem azért mennek el az emberek, mert rosszul keresnek, vagy mert rosszul érzik magukat. Másról van szó. Akik elmennek, azért mennek el, mert szívesebben dolgoznak fix órabérben, mint itt nálunk teljesítménybérben. A csábítás nagy és aki elmegy karbantartónak, az azt tartja, órabérben dolgozik és nincs hajtás, ami tulajdonképpen igaz. Nézze, nálunk egy jobb szakmunkás havonta 2800 forint körül keres. De ezért a pénzért teljesítménybérben bizony nagyon meg kell dolgoznia. Ahol meg karbantartóként dolgozik, ott esetleg 150 forinttal kevesebbet keres, de nincs kifáradva és délután még van kedve, van ereje kényelmesen fusizni. — Mit lehet csinálni? — Egyelőre semmit. — Bús elvtárs mióta dolgozik vezető beosztásban? — Kilenc éve vagyok a Szekszárdi Faipari Vállalat igazgatója. — Volt Idő, amikor azt tartották, az már jó vezető, aki oda tud állni a munkapadhoz, és ott is megállja a helyét. Helytállónak tartja még ezt a felfogást? — Nem. — Köszönjük a beszélgetést. SZEKL’LITY PETER Népújság 3 1970. május li. NAPIRENDEN a szövetkezetek állami felügyelete Ülést tartott a városi tanács vb Szerdán délelőtti ülésén a városi tanács végrehajtó bizottsága a lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról szóló jelentés elhangzását követően a szövetkezetek állami felügyeletének feladataival, a felügyelet ellátásának tapasztalataival foglalkozott. A város területén működő k'sipari termelőszövetkezetek tevékenységével az elmúlt év őszén, majd pedig december elején foglalkozott utoljára a városi tanács végrehajtó bizottsága. Mint ez ismeretes, városunkban öt kisipari termelőszövetkezet működik, ezek közül négy megyei szervezésű, tehát tevékenységi köre jóval szélesebb, mint az egy, csak a város területén működő ktsz tevékenységi köre. Cr. Takács József, a városi tanács ipari főelőadója, az ipari szakigazgatási szerv vezetője a végrehajtó bizottság elé terjesztett beszámolójában elmondotta, a ktsz-ek állami felügyelete újként van jelen a tanácsi szakigazgatási szerv munkájában. Korábban is voltak hatósági jellegű feladatai, mint például az iparigazolványok kiadása, szakmunkástanulók szerződtetése, a javításokkal, szolgáltatásokkal kapcsolatban felmerült panaszok kivizsgálása és Intézése. Az új jogszabály a szövetkezetek törvényes működésének biztosításában ró új feladatokat a felügyeletre. A cél, á társadalom, a szövetkezet és az egyes tagok közötti összhang biztosítása, a szövetkezeti demokrácia teljes érvényesülése. Amikor az 1030/1969. (Vili. 17.) sz. kormányrendelet meg; jelent, bizalmatlanságot keltő mendemondák forogtak közszájon, egyesek azt vélték „tudni”, hogy az állami, tanácsi felügyelet megtorpedózza a kisipari szövetkezetek önállóságát. A kormányhatározat hatályba lépése óta elteltidőszak, a közben kialakult, jó munkakapcsolatok feloldották a bizalmatlanságot. A ktsz-ek mind több esetben igénylik a felügyeletet gyakorló szakigazgatási szervtől a segítséget olyankor is, amikor az adott problémák a felügyeleti feladatokon kívül esnek. A kapcsolatok tehát jók és célirányosak, noha gazdasági előnyei a lakosság, valamint a város szempontjából ma még alig mérhetőek. Ezt követően a végrehajtó bizottság Szűcs János tűzoltó őrnagy jelentése alapján értékelte a város tűzvédelmi helyzetét, meghallgatva, hol tart a fölkészülés munkája a nyári tűzvédelmi feladatok ellátására. A városi tanács Végrehajtó bizottságának szerdai ülése bejelentésekkel ért véget. Összbírói értekezlet Szekszárdim Tegnap délelőtt s kora délután összbírói értekezletet tártottak a Szekszárdi Megyei Bíróságon. A .. beszámolót dr. Szily László, a megyei bíróság elnöke tartotta. A tanácskozáson megjelent s felszólalt Harmath József, a megyei pártbizottság osztályvezetője, dr. Nigrényi Elemér, az Igaz- ságügy-mihisztérium csoport- vezetője, dr. Komáromi István, az Igazságügy-minisztérium főelőadója, dr. Szilcz Ákos megyénk főügyésze. Az elnöki bészámölö és az elhangzott számos hozzászólás megyénk szilárd politikai és közrendi helyzetével, a bírói munka időszerű kérdéseivel, a bírák fokozott társadalmi megbecsülésének fontosságával foglalkozott. Igen figyelemreméltó, hogy a leglényegesebb kérdésekben a párt- és az igazságügyi vezetés, valamint az egészséges erkölcsű közvélemény teljes összhangja mutatkozott meg. Ülést tartott a KIOSZ megyei választmánya A KIOSZ megyei székhazában tegnap délelőtt ülést tartott a kisiparosok megyei választmánya. Az elmúlt féléves munka összesítését Simon József megyei titkár gondosan szerkesztett beszámolóban terjesztette a választmány elé. Megállapította a megyei titkár. hogy az. elmúlt félévben javult a megye lakosságának ellátása, több iparos áll a javításokra, szolgáltatásokra készen. A jövőben azon kell munkálkodni, állapította meg Simon József, hogy a szolgáltatások korszerűsítésével járuljanak hozzá a Tolna megyei kisiparosok a lakosság életszínvonalának növeléséhez. Több választmányi tag mondta él észrevételét a beszámolóval, valamint a féléves munkával kapcsolatban. Elmondották, hogy az új szakmunkástanuló-törvény kedvezőtlenül hat a magánkisiparosok körében; a kontárok ellen, a jogtalan iparűzők ellen a jövőben nagyobb eréllyel kell fellépni, rendezni kell azokat az ügyeket, melyek a tagdíjfizetés és az adózás tekintetében hátrányos színben tüntetik fel a Tolna megyei kisiparosságot. A megyei választmány munkájában részt vett Pollák Andor, a megyei pártbizottság munkatársa és dr. Kelemen Sándor. a megyei tanács osztályvezetője is. A választmányi tagok a soron levő feladatok megoldásának módját, rendjét határozatban rögzítették. Szakmunkástanulók vetélkedője Lengyelen Á dunántúli mezőgazdasági szakmunkásképző intézetek legjobb tanulóinak háromnapos tanulmányi versenye kezdődött szerdán „a szakma kiváló tanulója” cím elnyeréséért. a Lengyeli Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskolában. A vetélkedő legeredményesebb részvevőit a Tolna megyei KISZ-bizottság és a mezőgazdasági vállalatok értékes jutalomdíjban részesítik. Az első napon az írásbeli vetélkedőt bonyolították le. Ma, csütörtökön öt helyen a gyakorlati versenyre kerül sor, pénteken az elméleti vetélkedőt tartják, s a déli, vagy kora délután^ órákban várható az eredménvhirdetés — amint arról Fodor Jánostól, a Lengyeli Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskola igazgatójától értesültünk.
