Tolna Megyei Népújság, 1970. április (20. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-12 / 85. szám
i Látogatás a Paksi Konzervgyárban Dunántúl egyik legnagyobb élelmiszerfeldolgozó üzemében ötvenhét brigád birtokosa a szocialista címnek. Tizenkét brigád kivételével valamennyi. Az üzemben szorgalmas, pontos, fegyelmezett mun- &a folyik, Kiemelkedő eredményeket ér el évről évre a Jóreménység nevet viselő szocialista brir gátí. Minden vonatkozásban helytállnak. A termelésben, a továbbképzésben, az egyéni életükben egyaránt bizonyí ják, hogy rászolgáltak a megtisztelő szocialista címre. Nyilvánvaló azonban, hogy munkájuk gyümölcsét élvezik, élvezni akarják. Nem azért dolgoznak tehát ;jól és pontosan, hogy valahol valamilyen jelentés rubrikájában előkelő helyet foglaljanak el, hanem azért, hogy megvalósítsák egyéni, családi terveiket, elképzeléseiket. A brigád jelenlévő tagjainak egyformán azt a kérdést tettük fel, hogy miért úgy végzi a munkáját, ahogyan végzi. A válaszokhoz felesleges kommentárt fűzni. Pataki Vilmosné: — Vettünk egy új motorkerékpárt és az idén annak törlesztjük a részleteit, A nyáron még néhány bútordarabbal is szeretnénk kiegészíteni a lakásunkat. Herczeg József: — Fiam született. Mindent érte. Azt akarom. hogy neki se legyen rosz- szabb sorsa, mint. nekem. Egy fiú?! Gondolom szükségtelen folytatni. Tormási Ferencné: — Tizennégy éve dolgozom itt a gyárban. A férjem fűtő a halász- csárdában, legközelebbi tervünk: autóvásárlás. Ha meglesz a gépkocsi, bejárjuk majd az országot. Andics István: — Katonaság előtt állok, minden pillanatban várom a behívót. Ebben a helyzetben nem is tudom, mit mondjak, mindenesetre valamennyi pénzt félre szeretnék tenni, hogy leszerelésem után ne álljak üres zsebbel. Kunner Mária: — Nagyon szeretek utazni, elsősorban a brigádunkkal. Tizenkilenc éves vagyok és őszre beiratkozom az esti gimnáziumba. Le fogok érettségizni. Velencei Jánosné: — Miért? Jaj, ne is kérdezze, öt gyerekünk van. Most az a legnagyobb gondom, hogv túl legyünk a lakodalmon. Plézer Mária: — Két éve dolgozom az üzemben, számomra legnagyobb érték és élmény a könvv.' Havonta 100—200 forintot. költők szépirodalomra, s remélem, nemsokára lesz egy igazi könyvtáram. Pupp Ádámné: — Minden pénzt a házra költünk. Átalakítottuk. de a kerítés és a kapu még hiányzik. Az idén erre kerül sor. Szabó István: — Vettem egv 250-es Jawa motort. Április végén egyhetes motoros túrára indulok a barátaimmal, Ez lesz az első Igazi motoros túrám. Vörös Józsefné: — Különösebbet nem mondhatok. Első a gyerek. A mi családunkban a gyerekek állnak a középpontban. M ndenképpen azon vagyok. 'vvjy jól tanuljanak es vigvé . vrünmlre. Remélem, sikerül. Kunner János: — Rendezni szeretném a Iákásügyémet. Bel nevezek egy 'társasházba. Hallom. most indul az akció. Harmincötezer forint kell az induláshoz, s mire ezt az összegét be kell. majd fizetni, addigra meglesz. Sere Istvánná:, vy Nem, verőjük ' a. garast a fogunkhoz, mégis van egy kevés pénzünk' a takarékban. Az elképzelések változnak, módosulnak. Az építkezést befejeztük, a bútor is megvan, és pillanatnyilag arra gondolunk, hogy a gyerekek számára takarékoskodunk, az egyik tizenkilenc éves. a másik fiatalabb, tizenhárom. Özvegy Tibai Ferencné: — Ó, kedveseim, én már itt állok a nyugdíjkor küszöbén. Három hónapja nősült -a fiám. 1971/ januárjában nyugdíjba megyék! Jó nyugdíjas .éveket szeretnék megérni. Zalakovits Zoltánná: — Családi házat építünk, Ebb.pl1'már gondolhatják, van miért dolgozni. Minden pénz rámegy a házra, tavaly ősszel kezdtük áz építkezést és jövőre be szeretnénk fejezni. í , Péri József: — Miért? Nemrég leszereltem, s egyelőre azon vagyok, hogy munkahelyemen nagy gyakorlatra tegyek szert, hogy elsajátítsam a szakma valamennvi fogását. Nem árulok el titkot, én csakugyan jó konzervipari szakmunkás szeretnék lenni. Szabód.Ferencné: — Fiút várunk. Május végén fogok szülni és annyi a.tervem, hogy én azt ■ maguknak el sem tudóin mqndani. Farkas Györgvné: — Tíz évig még itt szeretnék dolgozni, szóval innét szeretnék nyugdíjba menni', fin jól "akarok élni,‘Szeretem, ha mindenünk megvan. Orlóczki Imréné: ■+- Húrom fiam van. Őket akarom'szépen felnevelni, mindegyik kezébe szakmát szeretnék adni. és azon vagyok, hogy ne érezze- nek semmiből’ hiányt- Nézzék, szerintem ez is program, sőt ez az igazi program, értük érdemes jól dolgozni, becsületes emberkém élni. Talán példát is mulathatok nekik.Oláh Jánosné: — Akár hiszik, akár nem, én nagyon szeretek itt dolgozni, ebben a brigádban. És ha már dolgozik az ember, akkor végezze el a munkáját jól, pontosan, rendesen. Ebben a brigádban így vélekedünk valamennyien, Mtipkáhelyünk Otthonos, ba- rá'tSÚgds,“étnberséges. Örömmel jövök be mindennap. Egyébként építkezünk és kell a pénz. Priger Ferencné: — Az ember úgy van, hogy nem akar hátrább lenni a többiektől. Ha már majdnem mindenki házat épít, bebútorozza a lakást, televíziót vásárol, gépesíti a háztartást, akkor mi is beál- lunk ebbe a sorba. Ehhez viszont sok pénzre van szükség, de azt nem dobják be az ablakon, azért meg kéll dolgozni. Aki vinni akarja valamire, az ne féljen a munkától, ... Metzger Józsefné: — De ne féljen ám! Némelykor azonban nekem már nehéz. Örülnék, ha nem kellene annvjt dolgozni, de a muszáj nagy úr. özvegyasszony vagyok, három gyereket nevelek, itt, elvtársak, nincs megállás. Özvegy Bertók Ferencné: — Kedves elvtársak, nekem egyelőre semmi tervem nincs. Nagy. bánat és súlyos csapás ért, egy éve halt meg a férjem, soha nem tudom őt elfelejteni. Pohorolecz Jánosné: — Ne vegyék dicsekvésnek amit mondok. Illetőleg nem is tudom. mondjam-e. Dehát miért ne.- Munkásemberek vagyunk, három gvevekünk van, megjutalmazzuk őket egy autóval. Ezen a héten fizetjük be az első tízezer .forintot. Ifjú Dévai Lajnsné: — Öröm ebben az üzemben dolgozni: Egy idő óta nagy öröm. Megszűnt a gőz nz’.i+én van öliö.- zőnk, fürdőnk., szép étkezdénk, parkosítják ez udvart. Ilyenkor érzi az ember, hogy ennek az országnak mi vagyunk a gazdái. Ennek .az ;üzémnek is. / FOTO: KOM ÍR. M. I.TAN
