Tolna Megyei Népújság, 1970. április (20. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-12 / 85. szám
/I cH í. BOGYISZLO Szaporodtunk PAPRIKA Puskás László vb-titkár: Sok más községgel ellentétben mi szaporodtunk* a két népszámlálás közti időben. Mintegy 30—40 fővel. Ez ugyan nem sok, de jelentős, mert mutatja, hogy e falunak van jövője. A lakosság jelenlegi száma 2823. Különösen akkor jelentős a lélekszám- emelkedés, ha figyelembe vesszük,- hogy ezt a falut másfél évtizede teljesen elpusztította az árvíz, de régebben is állandóan leselkedett rá az elemi veszedelem. A jeges árvízkor, 1956-ban, elpusztult az állatállomány nagy része is. Ma már ott tartunk, hogy nemcsak elértük az ötvenhat előtti szintjét, hanem meg is haladtuk. Bár a háztájiban lévő állatállomány némiképp csökken, a szövetkezeti viszont növekszik. Tolna megye székhelyéről nézve most Dunán innen van Bogyiszló, de régen Dunán túl volt, s ez egyben más megyéhez való tartozást is jelentett. Idézzünk két múlt századi forrást! Az egyik címe: „Tekintetes Nemes Pest—Pilis—Solt törvényesen egyesült vármegyékben valamint a Kiskunságban is található városoknak és minden helységeknek név-tára”. A mű 1844-ben Budán .jelent meg Örkényi Ferenczy József szerkesztésében. Már a cím is arra ' utal, hogy akkoriban Bogyiszló nem Tolna megyei község volt. A következőket jegyezték fel róla: „Hajós és Szexárd (Tolna vármegyei) városok között. Szexárd hozTalán az egész megyében sincs annyi egyéni dolgozó paraszt, mint Bogyiszlón. Nem új gazdák, ez a réteg manapság nem szaporodik, hanem még a régi kisparcellás világból maradtak vissza. A nagy átszervezés idején a bogyiszlói egyéni gazdák meglehetősen nagy része kijelentette, hogy nem kíván szövetkezetbe lépni, és hiába volt minden meggyőző szó, nem tágították. Kényszeríteni pedig természetesen. senki sem kényszer!tette őket a belépésre. Azóta sem. A tsz eredményei sem győzték meg őket. Az utóbbi két évben páran ugyan beléptek közülük, de a többség maradt. Tulajdonképpen nem is prob Lámázik senki sem azon, hogy miért nem lépnek be. Az ő dolguk. Senki sem jár a nyakukra napról napra, hogy miért nem gondolják meg magukat. Dolgoznak és élnek a szövetkezet közvetlen szomszédságában. A tanács velük is annyiban törődik, mint a többi állampolgárral: bebartják-e a rendeleteket, vagy nem. Pontosan nyilvántartják mindazt, ami adóköteles, és ellenőrzik, hogy fizetik-e az adót. A hivatalos nyilvántartás szerint 1—3 holdas gazda 75 van, 3—5 holdas 31, 5—8 holdas 38, 8—10 holdas 13, 10— 15 holdas 12. Magántulajdonként 89 lovat tartanak Bogyiszlón, ebből hatvan kétlo- vas fogat. I — Adóhátralék?"— kérdez, tem a tanácsnál, — Nincs. Az egymillió forint adóból 440 000 terheli az egyéni gazdákat, de ők te kellő időben kifizetik. Jellemző, hogy a féléves adót már félév elején kifizetik. Jól bírják magukat. Bógyisztónafc érdekessége, hogy a tsz is jól gazdálkodik, jól fizet, de nem mennek tönkre az egyéni gazdák sem. Joggal kérdezheti valaki, bogy meddig marad meg ez az egyéni szigetecske. Senki sem tudja, de ezen nem is problémáziik senki. Jogukban áll egyénileg gazdálkodni. Egy azonban bizonyos: nincs utánpótlás. Olyan nem akad, aki most próbálna egyéni gazdaságot alapítani, még a jó termőföldek ellenére sem. A fiatalok sem vállalják apjuk örökét, a hajnaltól késő estig való verejtékezést, inkább más pályára mennek. Az egyéni gazdák tehát kiöregedőben, fogyóban vannak, s nem kétséges, ez a kis szigetecske felemészti önmagát. Bogyiszlói látkép a templom toronyból zá csak 1 és fél mérföld, Pesthez Bogyiszló 17 mérföld délnek. 1145-ben II. Gejza király a Madocsai (ez Pakson felül. van túl a Dunán) uradalomhoz kötötte, és fő pohárnok mesterének, Bikács- nak adta. Most hírja a kalocsai érsekség.” A másik forrás Fényes Elek leírása, amely 1851-ben jelent meg: „Bogyiszló magyar falu Pest—Solt vármegyében, a Duna által képzett könyökben, a holt Duna mellett, la- pályos, rétes, erdős, bokrokkal körülvett helyen. Határa 5840 hold... Mind szántóföldje, mind rétje fölötte termékeny volna, hanem a Duna gyakori árja rongálja, mely a határoknak csak 1/4. tartja menten. A holt Dunán súlyom terem, mit Pest v.me- gyében alig ismernek. Debrecenben tavasszal egyedüli csemege a pattogatott kukoricával együtt.” A súlyom — amelyre Fényes Elek utal — tövises, hínárszerű vízinövény. Az idős bogyiszlóiak vízben megfőzve még rendszeresen fogyasztották gyermekkorukban. Ma nem fogyasztja senki e vidéken. Bogyiszlón az életmódot évszázadokon keresztül a jellegzetesen vadvizes környezet határozta meg. Az építkezés azzal kezdődött, hogy feltöltöttek földdel a házhelyet, kis dombot emeltek legalább egyik felére, s arra építették a házat, mert különben még a kisebb áradás is elvitte volna. A megélhetés' fő forrása a halászat volt, ezen felül a vadászat, mert azokon a területeken amelyeket nem borított állandóan víz, vadban bővelkedő erdőség alakult ki. Szájhagyomány, hogy a bogyiszlóiak nem is nagyon örültek a szántóföldnek, aminek zöme a Duna szabályozásával válhatott azzá. „Minek nekem a föld? Van három varsám és egy puskám, megélek én abból is” — mondogatták. A Duna szabáMinder. faluhoz ragaszkodik lakóinak nagyobb része. A bogyiszlóiak ragaszkodása azonban már valósággal legendás. Az elemi veszedelem, a viz már jó néhányszor kikergette hajlékukból a bogyiszlóiakat, de alig várták a navot, hogy visszamehessenek. Előfordult, hogy a veszedelem közeledtekor sokan egyszerűen nem akartak biztonságos helyre menni. Életük annyira hozzákötődött e községhez, hogy a néhány napos távollétet sem tudták elképzelni. A veszedelemben is együtt akartak vele lenni — életük kockáztatásával —, mint ahogyan a férj, feleség is együtt van jóban, rosszban. 19S6-ban, amikor jött a jeges ár, reszketett mindenki, de menni, menekülni senki sem akart. Vártak. Hátha... Parancsszava hajlottak csak: karhatalom kellett ahhoz, hogy felüljenek a teherautókra, s áttelepüljenek biztonságos helyekre. Az egyik idős ember elbújt a kitelepítők elől. Még akkor is maradt, amikor a házát körülfogta a víz. Felmászott az udvarában egy fára, s azon gubbasztott két napig. Mire rátaláltak, már teljesen elgémberedtek csontjai. Betették egy csónakba, s a többi faluja- béli után vitték Tolnára. Meg sem kérdezték tőle, hogy akar-e menni, vagy nem, mert a helyzet úgy kívánta, hogy gyorsan, határozottan intézkedjenek, hiszen emberéletről, emberéletekről volt szó. lyozása azonban végül is a régi életmód átformálására kényszerítette az embereket. A lecsapolás bőven termő földeket adott, s a lakosság csakhamar megkedvelte a földművelést. A halászat ma már mellékes megélhetési forrás, de a hagyományos halászlé annál kedveltebb. A megkülönböztetett vendéglátás jele, ha halászlé kerül az asztalra. Amikor szabályozták a Dunát, egészen megváltozott a fő medre is. A szabályozás előtt a fő meder Bogyiszló és Tolna közt húzódott, ezért esett Szekszárdról nézve Dunán túlra Bogyiszló. Az új meder á községtől jó pár kilométerre keletre került. De ez egyben azt is jelentette, hogy a falut elvágták a megye nagyobbik részétől, amelyhez közigazgatásilag tartozott évszázadok óta. A holt ágak ugyan Szekszárd felé is elzárták, de közel sem any- nyira, mint a nagy Duna-ág, mert ezeken könnyebben lehetett közlekedni. Egészen e század elejéig csak vízi úton lehetett megközelíteni Bogyiszlói. Ma is csak egy ponton, egy úton van közvetlen szárazföldi kapcsolata, a tolnai hídon keresztül. A szabályozás mindenesetre természetszerűleg kívánta a közigazgatási hovatartozás módosítását: végül is Tolna megyéhez csatolták. A nagy karriert bejutott növényeink egyike a paprika. Évszázadok óta ismert, ám ma sem tisztázódott, hogy melyik földrészen ismerték először. Ügy tudtuk, hogy Amerikából származik, de közben kiderült, hogy a rómaiak is ismerték, sőt, az afrikai négerek nyílméregnek használták, már Amerika felfedezése előtt. A paprika népszerűsége rohamosan megnőtt a vitaminok felfedezésével, azaz amikor kiderült, hogy a C-vitamin természetes állapotban a paprikában nagy mennyiségben található és Szentgyörgyi Albert Nobel-díjas magyar professzor ki is vonta belőle. Bogyiszló neve összeforrt J? paprika termesztésével. Ilyen nevű c-semegepaprika-fajta bt van, de emberemlékezet óta jelentős az e faluban termesztett fűszerpaprika mennyisége, Bogyiszlónak annyi a paprika, mint Szekszárdnak a kadarka.. Bogyiszlón ha valaki hozzájutott, pár száz négyszögölnyi, művelésre alkalmas földterülethez, annak legalább egy részén egész biztosan paprikát termesztett. Ma is termeszti minden parasztcsalád. Az egyéni gazdák is, a termelőszövetkezetiek is. A tsz-tagok esetében a fő jövedelmi forrás természetesen a közös, de nem lebecsülendő a háztájiban tér- - mesztett paprika haszna sem, . A szekszárdi és tolnai piai cokhoz úgy hozzátartoznak a - bogyiszlói paprikaárusok, mint. kabáthoz a gomb. De gyakraüi . mennek a bogyiszlóiak paprikát árulni Bonyhádra, sőt & pesti piacokra is. Hogy mennyi a bevételük, belőle? Ezt nem tudni pontosan, mert senki sem tartozik, senkinek sem beszámolni erről, becslések szerint sok termelő akad, aki 10—20 000 forintot is pénzel belőle. Mátkakés és villa Horváth Emil református lelkész rendkívül értékes nép-i rajzi gyűjteménnyel rendelkezik. A sok edény, bútor, eszköz mind tükrözi a falu egykori életmódját. Különösen figyelemre méltó a mátkakés és villa. Ezt valamikor a vőlegény faragta a menyasszonynak. Egy darab fából faragta ki a kést is, villát is, de úgy, hogy a végénél mindkettőt fa- lánc kötötte össze. Az esküvői vacsorán a villával egy darab kenyeret mézbe mártottak. Ezzel azt a gondolatot, kívánságot fejezték ki, hogy a házasságuk olyan édes legyeit} mint a méz, s mindig kerüljön az asztalra kenyér. és ilyen körülmények közt már számításba sem jöhetett a kérés, udvariaskodás. Az idős embert Lépő Sándornak hívták. Azóta már elköltözött az élők sorából, de azt még megérte, hogy visszaköltözött Bo- gyiszlóra, s a sok falujabélivel együtt hozzálátott az újjáépítéshez, az élet újjáteremtéséhez. Egy — ugyancsak idős — embertől megkérdeztem, hogy miért ragaszkodnak ennyire a bogyiszlóiak falujukhoz. A megkérdezettet Szántó Józsefnek hívják. Hogy Ragaszkodás miért tőle, az puszta véletlen: az idősebbek közül elsőnek vele találkoztunk Össze az utcán. A válasza a következő volt: — Nagyon egyszerű a magyarázat. Nincs mindig veszély, s amikor normáid az időjárás, olyan bőven terem a bogyiszlói föld, hogy annak párját az egész megyében sem lehet találni. Meg- hát itt született az ember. — Milyen növény szereti a bogyiszlói talajt? — Minden mégterem itt, ami errefelé ismerí. — Hol dolgozik? — A tsz-ben. Azazhogy mosfi már nyugdíjas vagyok. Majd ki* lene évig az állaitenyéoz- jsb.gÁ dolgoztam. Most is eljárok, ' det már nem bírom az állandó te** kötöttséget, mint amilyen az állattenyésztés, hanem a kertészetben dolgozom. — Hány hold földdel lépett be? — Nyolc és féllel. — ötvenhatban maguk is elme nekültek az árvíz elől? — Kényt*'1 e^^k voltunk, meri <?,. víz nem kímélt semmit. A mi há< zunk is összedőlt, — Aztán? — Aztán elment a víz, mi meg visszajöttünk. Építettünk új haj-r: lékot. Már a tartozást is kifizet* tűk. - • . — Meg tudná-e mondani, hány'■», szór rettegtek már az árveszedelem miatt? — Amióta visszaemlékszem, min- den komolyabb tél veszélyt rejtett- magában, ha nem is lett mindig ötvenhatos pusztulás. — Gondolt-e valaha arra, hogy. jobb lenne inkább elköltözni e' faluból? — En ugyan soha, én itt vagyok, itthon, én itt születtem. Amikor ötvenhatban Tolnára telepítettek' át bennünket, mondták, hogy ott is osztanak házhelyet, ott is építhetünk. Eszem ágában sem von* BODA FERENC 4 Dunán Innen, Dunán túl Egyéni gazdák
