Tolna Megyei Népújság, 1970. április (20. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-12 / 85. szám

AZ ISMERETLEN MAGYARORSZÁG

Előttünk terül el, de alig, vagy egyáltalán nem ismerjük. Közelről nem, legfeljebb az autóbuszok, a vonatok, vagy a gépkocsik ablakából. És esetleg rácsodálkozunk. Szóval az emberek többsége a mezőgazdaságot, benne a paraszti munkát változatlanul a régi képzetekkel társítja, falun és városon egyaránt. Milyenek ezek a régi képzetek? Az elnyűttségre, az igénytelenségre, a nehéz fizikai erőkifejtésre utalunk. Mintha még mindig az volna a „módi”, ami régen volt. Ébresztő hajnali háromkor, ágyba fekvés este tízkor. És így tovább, és így tovább. Van tehát egy Magyarország, amely ebből a megközelítésből ismeretlen Magyarország.

Közel se nevezhető egyedi esetnek, hogy a ten- gelici parasztszármazású gyógyszerészjelöltnek nincs semmilyen vizuális elképzelése a tsz új állattenyésztési telepéről, egyáltalán arról a munkahelyről, ahol édesapja dolgozik. „Nem tudom, hol van, még nem láttam” — mondta, amikor Szegedről hazafelé jövet az autóbuszban szomszédom volt. Közel se egyedi eset. Olykor, néhanapján falusi iskolás gyerekeket „vizsgáztatok”, megkérdezve, milyen munkagépeket, hány fajtát ismernek? A kombájnig eljutnak, tovább nem. Ilyenkor örülök, de némi elkedvetlenedést is érzek.

Néhány év óta annyi új, soha nem ismert rendeltetésű munkagép kerül a mezőgazdaságba, hogy nincs idő azokkal naprakész állapotba kerülni. Mezőgazdasági mérnöktanár ismerősöm elmondta: az ő idejében még gyerekjáték volt géptanból vizsgázni. Napjainkban bezzeg a legrázósabb tárgyak egyike, magamról tudom, minthogy a vizsgákon, a beszámolókon a gépektől féltem legjobban. Gyors iramú a fejlődés, s még a fülnek se volt ideje megszokni a különbségeket. Szerkesztőségi gépírónőnk jó ideig diktálás- ra „szárítóberendezés” helyett következetesen „szállítóberendezést” írt, mert mi az, hogy szárítóberendezés? Nos, ezt az utóbbit a mezőgazdasági üzemek dolgozói is csak a bőven termő kukoricafajták elterjedése óta kezdik megismerni a Dalmandi Állami Gazdaságban, a duna- kömlődi termelőszövetkezetben, szóval ott, azon a néhány helyen, ahol már van.

Öröm, hogy a munkagépek választéka nő, hogy ma már szinte egyetlen olyan munkafolyamat sincs a mezőgazdaságban, amelyet ne lehetne gépesíteni. Lehangoló viszont, hogy a közvélemény a paraszti munka változásait felszínesen ismeri, alig ismeri. Megfigyelhető bizonyos egyoldalúság. A harmincas években a falukutatók a summásélet, a cselédvilág, az agrárproletár- sors testet-lelket nyomorító vonatkozásait hangsúlyozták, tették ezt mély valóságlátással, lelki- ismeret-ébresztő szándékkal. A sötétség, a tudatlanság még mintegy párosult azzal, hogy a paraszti lét egy az igavonó léttel, a paraszti munka azonos a baromi munkával. S csakugyan érvényesnek számított a mondás: „Az ember többet kibír, mint az állat”. A tarlón nagyon sokszor hallottam, a lucskos őszben, szárvágás közben rengetegszer hallottam. A falukutatók a feudális viszonyokat főleg emberi vonatkozásokban mutatták be, a termésátlagokat ritkán hasonlították össze az elmaradottság bizonyítására a már akkor is fejlett mezőgazdasággal bíró országok termésátlagaival. Mi viszont meg mintha fordítva csinálnánk. Sokat beszélünk, még többet írunk a termésátlagok állandó növekedéséről, az anyagitechnikai bázis színvonaláról, szintjéről, de ritkán esik szó, hogy mindez a szocialista nagyüzemi gazdálkodás keretei között, teljesen megváltoztatja a paraszti munkát, a termelés munka- folyamatait.

A számok persze imponálóak, lehetetlen azokat elhallgatni, sőt bűn lenne. Az élelmiszerek termelése a felszabadulás óta eltelt negyedszázad alatt a magyar mezőgazdaságban megkétszereződött. Az állattenyésztés összes termelése 1969- ben 43 százalékkal volt több, mint a háború előtt. Az átlagosnál erőteljesebben fejlődött a baromfitenyésztés, a sertéstenyésztés. A mező- gazdaság vonóerő-kapacitása 1935 és 1969 között 67 százalékkal nőtt. Fordulat történt a vonóerő összetételében: a háború előtt a gépek csak hat százalékot képviseltek, most viszont 81 százalékot és csupán 19 százalékot az igás állatok...

A számok, az adatok ismeretében az a nagyon nagy, a legnagyobb vívmány, ahogvan a búzát, a kukoricát, a cukorrépát, a krumplit, a szántóföldi és a kertészeti növényeket termelik. Amióta a kukorica kultúrnövény, azóta mindig a kapálás, a törés, a szárvágás jelentette a legnagyobb fizikai erőkifejtést. Kapára görnyedve, a sorok között délig fordulni, 200 öles dűlőn, nos az éppen elég volt. Meg lehetett szokni, más választás nem lévén, meg kellett szokni. S a kukoricát ma még a világon nagyon sok országban ugyanúgy termelik, mint ahogy valamikor nálunk. Néhány év óta viszont hazánkban sokasodik azoknak a termelőszövetkezeteknek a száma, amelyekben a kapálás megszűnt. Vegyszerekkel irtják a gyomokat és gépekkel végzik a talaj por- hanyítását. A vegyszerezés, a kemizálás általánosan elterjedt és elfogadott módszer, a mező- gazdasági munkafolyamatok egyike. Szűnőfélben a derékfájdító cukorrépaegyelés, a palántakiülte- tés, krumpliültetés, az őszi munkák sorában a

cukorrépa-, a krumpliszedés, a kukoricatörés, a

górézás, a szárvágás. Néhány év múlva a fiatalok éppúgy nem tanulnak meg kapálni, répát egyelni, kukoricaszárat vágni, mint ahogy most se kell megtanulni kaszálni. Ezzel szemben érteniük kell a gépek, a gépsorok kezeléséhez, üzemeléséhez, meg kell tanulniok a kémiai szerek fel- használásának módját, a sokfajta, bonyolult berendezések üzemeltetését, alkalmazását.

Országszerte épülnek a korszerű állattenyésztési telepek. A kisebbek Öt-nyolcezer, a nagyobbak 25—30 ezer hízó sertést bocsátanak ki évente. A tehenészeti telepek egyúttal élelmiszer-feldolgozó üzemek is. Nos, ez egy ismeretlen világ. Egy korszerű tehenészeti telepen a takarmányozást teljes egészében gépekkel végzik, például anélkül, hogy emberi kéz egyáltalán a takarmányhoz hozzányúlna. Megfelelő berendezés bontja fel a silókazlat, s ez a berendezés rakja meg szilázzsal a pótkocsit, majd ez juttatja el a jászolba, a tehenek elé a takarmányt. Egy korszerű, 30 ezres hizlalda meg ránézésre is szabályos üzem: több emelet magas tartályokkal, a villanymotorok tucatjával, a felvonókkal, a szállítószalagokkal, gombnyomásra működő gyár. Mindezt átalában a tv, a rádió, az újságok jóvoltából tudjuk, ismerjük. De azt nem, hogy az állattenyésztési telepek dolgozói távolról sem tekinthetők kanásznak, gulyásnak, a régi fogalmak szerint, úgy, hogy mondjuk a kanász ostorával nagyokat pattogtat, bokáig jár a trágyában és cipeli a moslékosvedreket. Nem, nem! Ostor sincs, moslékosveder sincs, a trágyát fecskendőkkel seprik, a hizlalómester fehér, vagy kék munkaköpenyben dolgozva csakugyan mester, technikával bánik és technológiai utasítások szerint dolgozik.

Tavaly-e, tavalyelőtt-e felkeresett a tamási járásból egy idős szövetkezeti gazda. A portás telefonon felszólt: jött egy panaszos. Az idős ember azzal a kéréssel fordult hozzánk, hogy a földművest, a szövetkezeti tagot az újság ne írja többé parasztnak. „Nincs már paraszt” — mondta és tüzesen magyarázta, miért nincs. Belátom, nyugodtan igazat adhatunk neki. A paraszt szót már csak azért sem jogos a szövetkezeti gazdákra vonatkoztatva használni, mert e szó használata egyértelműen pejoratív. Azt az embertípust juttatja eszünkbe, aki faragatlan, buta, igénytelen. Ebből következik az a képzet- társítás is, hogy a munka, ha paraszti munka, akkor nem lehet más, mint olyan, amilyennek a végzésére buta, igénytelen, faragatlan emberek kellenek. Hát ez bizony nagyon nagy tévedés, a legnagyobb tévedés.

Sz. P.

Móric 4783 ivadéka

600 helyett 30 bika — Látogatás a mesterséges termékenyítő

főállomáson

Ősi domborművek tanúbizonysága szerint az asszír uralkodók és főpapok előszeretettel közlekedtek bikák vontatta kocsin. Méltóságteljes jármű lehetett, erről bárki naponta meggyőződhet a szekszárdi Berzsenyi utcában Szekérbe fogva rendszeresen végig ballag itt két sokmázsás bika, a . szekér végéhez kötve pedig két másik. Kevesen gondolnák, hogy ez a négy jószág a megyében található összes szarvasmarha apaállat jelentős hányadát képezi.

10 800 000 FORINT MEGTAKARÍTÁS

Valamikor a megye gazdaságaiban hatszáz bikát tartottak. Nem olcsón, kereken évi tizenkétmillió forintért. A mai harminc bika tartási költsége egymillió nyolcszázezer forint körül jár. A megtakarítás tehát csak a tartás költségében a fenti összeg. A beszerzési árban mintegy har- mincnégy-negyvenmillió forint. Régen 6C0 bika látta el azt a szerepet, amelyre ma 30 is elegendő, és tőlük évente huszonötezer ivadék származik.

Ha csak ezeknek a számoknak a megismerését eredményezné egy látogatás máris örülhetne az újságíró annak, hogy felkereste a Tolna megyei Állattenyésztési Felügyelőség Mesterséges Termékenyítő Főállomását Szekszár- don.

Sokkal többet eredményez.

NEM TRÉfA

Élcelődésre mindig szívesen hajló népünk körében a mesterséges termékenyítés mór nem egy tréfa forrása volt. A főállomás dolgozói, noha aligha boldogok érte, nem sértődnek meg a „nyakkendős bika” jelző hallatán. Komolytalan megjegyzésekre felesleges indulatot fecsérelni, már pedig az a munka, amit itt közel másfél évtizede folyik, nemcsak komoly és országos, hanem határainkon is túlterjedő hírű.

Dr. Inhof József igazgató távollétében erről beszélgettünk helyettesével, dr. Bánházi Csabával.

— A bevezetőben idézett

számok csak gazdasági hasznát bizonyítják a mesterséges megtermékenyítésnek. A világon már nincs olyan fejlett állattenyésztéssel rendelkező ország mely megengedhetné magának azt a luxust, hogy egy bikától egy alkalommal — szerencsés esetben — csak egy borjút nyerjen, noha - az ekkor felhasználódó sperma, megfelelő hígításban, száz előállítására is elegendő. Nem beszélve arról, ami a hagyományos szaporításnál gyakorlatilag képtelenség, nálunk hosszú időre kiterjedő, gondos utódellenőrzés folyik.

SZ APOROD ÁSBIOLÓG CSŐK

— Teljesen újszerű a most kialakulóban lévő szaporodásbiológusi hálózat. A főállomás hét diplomás állatorvosa közül hatan foglalkoznak ezzel, és ha a megyében bárhol probléma van a szaporulattal, a helyszínre mennek, díjmentes szakianácsot adnak.

— Igénylik ezt a gazdaságok?

— Ritkábban, sem mint szükséges lenne, többnyire

akkor is későn, vagy éppen meg sem fogadják az adott száktanácsot. Általános hiba például, hogy a megyében a teheneket egyoldalúan csak tejtermelésre takarmányozzák, pedig ez nem biztos, hogy borjúra is jó. Ha a szaporodásbiológus ilyenkor takarmányozási változtatást, például több korpát javasol, nem véletlenül teszi.

— Érdemes ezt az újszerű pályát választani?

—- Hivatásból mindent érdemes csinálni. Anyagilag már kevésbé. A honorálási viszonyok egyelőre még nincsenek arányban a végzett munka fontosságával.

1575 MÓRIC és 1418 PLANET

A mesterséges termékenyítő főállomás bikái kincset érők, köztük azok is, melyeket szekér elé fogva naponta látnak a környékbeliek. Veszélyes kincsek. Az istállóban oroszlánbarlangbélivel felérő ordítás harsan, ha idegen teszi be a lábát. A bikák csak gondozóikat „látják szívesen”, de őket is külön biztosítja az Állami Biztosítónál a főállomás. A két legeredményesebb apaállat az 1575 Móric a maga tavalyi 4783 ivadékával és 1448 Planet nevet viselő „Exportálnak” életet teremtő spermájuk már külföldre is eljutott.

A mesterséges termékenyítő főállomás nagyhírű. Tavaly a Szovjetunióból két neves Specialista, F. I. Dstasko és L. Szmirkov járt itt, rajtuk kívül olasz, osztrák és NDK delegációk. Dr. Inhof igazgatóval azért nem sikerült beszélnünk, mert éppen Ausztriába készült. Természetesen nem véletlenül.

— Bármennyire eredményes is a nálunk folyó munka, — mondotta a helyettese — már régen nem a világszínvonalat jelenti. A jövő a mélyhűtésé és a sperma műszalmás tárolásáé, amely módon és formában gyakorlatilag korlátlan ideig eltartható, mindig azonosítható és kihasználtsága is jobb. Az országban előrelát - hatólag három-négy erre is berendezett, új állomás épül majd, az egyik a miénk lesz,

Nem itt, hanem Palánkon, ahol a tervek szerint a jövő év végére kellenne elkészülnie a tizenhárommillió forintos beruházással létesülő új mesterséges termékenyítő főállomásnak. Szekszárdon e pillanatban hét állatorvos, egy állategészségügyi technikus és a főállomás teljes személyzete igyekszik bízni az építőiparban, hogy ez a terv időben valóra váljon és új helyükön az eddiginél is hatékonyabb munkát végezhesse nek.

ORDAS IVÁN