Tolna Megyei Népújság, 1970. április (20. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-08 / 81. szám

JELENTEM, HOGY SCSUKOr ZSEBTŐL VAJLaS MIATT LETARTÓZTATTAK. Miről álmodik a lány? A „Négy évszak" arany­színnel írt betűi a házas­társkereső szolgálat, cím- tábláján nyilván azt jelen­tik, hogy párválasztási ügy­ben rendelkezésre állanak az életük tavaszán levő, a nyarát élő, az őszéhez, te­léhez érkezetteknek egy­aránt. Jelentkeznek is ná­luk minden korosztályból szép számmal a férj- és fe­leségjelöltek. Működésük első három-négy hónapjá­ban már több mint 3000 nőtlen, hajadon, elvált és özvegy töltötte ki a kérdő­íveket, válaszolt a pszicho­lógus kérdéseire, fizette is a jövedelméhez mért szol­gáltatási díjat, azaz a „be­lépődíjat a bel dog sáphoz". S ami nagyon érdekes: a 3000 párkereső közül kb. 1500 az ország tizenkilenc megyéjéből utazott fel, sok­szor több száz kilométer tá­volságból Budapestre, hogy feleljen a pszichológusnak és a kérdőívnek. A Fadrusz utcai székház­ból a nagy gonddal készült személyiségportrék a szá­mítógépközpontba kerülnek, ahol a memóriaegység ma­gába fogadja a sok nő és bizony jóval kevesebb férfi adatait, s javaslatot tesz a szerinte összeillők szemé­lyes, bemutatására. A kom­puter ajánlásait először a pszichológus bírálja fölül, majd maga az élet. Bizo­nyára lesznek a bemuta­tottak közöit olyanok, akik eljutnak c, házasságkötésig, s olyanok is, akiknek majd később más, kívánságuknak megfelelőbb társat kell ajánlani. A leendő házastársra vo­natkozó igény, vagy ahogy az itt dolgozó pszichológu­sok mondják, a jelentkezet­teknek a jövendőbelivel szemben támasztott elvá­rása rendkívül tanulságos képet rajzol ki arról, hogy 1970-ben, „holdvilágos éj­szakán, miről álmodik á lány?”. Mint kiderül, a mai nő nem vár hófehér pa­ripán érkező királyfira, el­várja viszont, hogy válasz­tottja lehetőleg érettségi­zett, ha lehet, diplomás fér­fi legyen, de a minimális kívánalom is nyolc általá­nos! Aztán egy látszólag ellentmondó óhaj: vegyen részt az illető a házimun­kában, de ugyanakkor olyan egyéniség legyen, akire fel lehet nézni”. Jö­vedelem szempontjából a vők igénye havi 2000—3000 forint körül van. A viszony­lag magas jövedelemigény jórészt abból táplálkozik, hogy a feleségjelölt úgy ér­zi: a jó jövedelem a sike­res életvitel bizonyítéka a férfinál __ A külsőt nem t artják annyira lényeges­nek, mint gondolhatnánk, de a pocakos, valamint a vörös hajú fiúk nem na­gyon kapósak. Részletes ki­kötéseket tesznek a nők a negatív tulajdonságok te­kintetében. (Többszörösen elváltak, alkoholisták kí­méljenek!) A férfiak elsősorban az előnyös külsőt, dekoratív megjelenést kötik ki, sok­szor meghatározva a szem­es hajszínt, a magasságot. Abban viszont teljes az egyetértés a nemek között, hogy jó, ha a jövendőbeli segít a lakásgond megoldá­sában. E tekintetben vi­szont a Négy évszak alig, vagy inkább semmit nem tud a komputerbe táplál­ni ... Végül a férfiak álta­lában a nőkhöz hasonlóan a klasszikus 5—6 éves kor­különbséget kérik partne­rük tekintetében. a zsc»£s,yégsÉ KETSEgBEESÉSÉSEN | A tetőkön AtpeósAl egérutat nyerni. a HUROK MÉS/S EGY­RE SZOROSABBRA ZABUL KÖRÜLÖTTE TÍZ PERCCEL KÉSŐBB... I Ü . ö _ k Anzov éuanbiztünsagi ezredes nem AKAR HINNI A FÜLÉNEK.SCSUKO ELLENSÉ­GES ÜGYNÖK. ALIG egy hónapja dcbték AT A NÉMETEK. AZÓTA NYOMON KÓVET/K ÉS CSAK AZÉRT NEM EOGTÉK EL,HOGY LELEP­LEZZE KAPCSOLATAIT. REJTÉLY, hogyan KEVEREDHETETT U YEN ÜGYBE. TblYYATJUK Gerencsér Miklós: Fekete tél 26. — 'Az egyik legérdekesebb figura, akivel va­laha találkoztam. Bizonyos értelemben legen­dás fickó. Mindenben számíthat rá. — Köszönöm, nem felejtem el. Kezdte sokallani Magyarffy a németek ol- dalvágásait. Legalább a formára adtak volna. Szívesen hajlandó volt mindenre, amíg udva­rias virágnyelven hozták tudomására akaratu­kat, de megsértődött, ha nyíltan éreztették ve­le fölényüket. íme ez a Faragó is: az első perctől tudta, hogy a németek embere, de mi­ért kell ezt ilyen otrombán az értésére adni? Neki nem állt jogában a leghalványabb rosz- szallás sem. Inkább játszotta a boldog butái, és lelkesülten ajánlotta: — Uraim, tekintsük meg a Nemzeti Számon- kérő Szék celláit! Ez idő szerint épp nálunk vendégeskedik egy egész kommunista szerve­zet! Tüstént le is vonultak az alagsorba. Dr. Demeter Zoltán, Weinhoffer Jenő, Fara­gó Béla pillanatok alatt a folyosóra terelte a József Attila Kör tizenegy tagját. Csupa fiatal, jókötésű munkás sorakozott fel a cellaajtó előtt. A miniszterelnök-helyettes járás közben fur­csán lóbálta rozoga lábait, egész tartása szét­hulló benyomást keltett. Fújtatva, rekedten humorizált: — Ügy látom, teljes a futballcsapat. Kaptok egy kis tréninget, aztán mehettek játszani a pokol válogatottjával. Sopronkőhidán állítjuk ki a statáriális útlevelet Lazán tartott mancsával hatalmas pofont mért a szélről álló Bogdanov István arcára és lusta kimértséggel sorra verte mind a tizen­egy kommunistát. — Ha nem tudnátok, ezek történelmi pofo­nok voltak! — világosította fel a rabokat Szá­lasi helyettese. Bizalmatlan hunyorítással nézte végig a mu­tatványt Gerhard Prinz őrnagy. Ugyanez a bizalmatlanság hűvöslött szürke szeméből, ami­kor Volkhard! eléje vezette Faragót. — őrnagy úr, róla tettem említést... Gerhard Prinz hideg tekintete láthatatlan tűhegyként hatolt Faragó Béla agyvelejébe. — Rendben van. A végzet érintése volt ez a két szó. Faragó látott már így nézni emberekre, hallotta így kiejteni ezt a két szót, s néhány perc múlva agyonlőtte azokat, akiket hasonló módon mér­tek végig a hasonló őrnagyok. Lábadozó reménye megint összeomlott. Bal­jós gyanúja támadt, hogy Gerhard Prinz ér- keztével sorsa megpecsételődött. * Kellemetlen izgalom kínozta Faragó Bélát. Amióta agyvelejébe döfött az új városi Ges- tapo-parancsnok, Gerhard Prinz őrnagy jég­hideg kíváncsisága, egyre közeledni érezte sor­sa beteljesülését. Ugyanakkor aggasztó vára­kozása eben szólt Demeter Zoltán csendőr fő­hadnagy rokonszenve. Erre a mostani, kihall­gatásra, amellyel megindította a vizsgálatsoro­zatot, Weinhoffer helyett őt szemelte ki nyo­mozótársnak, hogy éreztesse feltétlen bizalmát. Vajha így lenne — sóvárgott reménykedve Faragó, de a szemfényvesztést sem tartotta kizártnak, csak a kellő alkalomra várnak, addig a bajtársi bizalom álarcát mutatják fe­léje, s aztán ha elérkezik a nélkülözhető- ség ideje, elküldik neki a selyemzsinórt. Azt fel sem tételezte, hogy dr. Demeter Zoltán tá­jékozatlan lenne előélete felől. Ennyi naivitás távolról sem maradt benne három és fél évi SS szolgálat után. Baljós hangulatát az arcán viselte, de ez a helyzetnek is szólhatott. Ő megszokott helyén, a barna cserépkályha mellett ült, a szoba kö­zepére állított széken pedig Stelczer Lajos. A Keffel-gyári tisztviselő nvugodtnak látszott, mindössze azzal árulta el feszültségét, hogy egymásba fonogatta hosszú, csontos ujjait. Demeter Zoltán ezeket a gyötrődő ujjakat nézte, majd azt is megfigyelte ráérősen, ho­gyan hullik egész a padlóig Stelczer Lajos parkettmintós felöltője. — Meg tudná mondani, hány embernek állí­tott ki hamis okmányt? Csak egy rebbenéssel rázta meg a fejét Stelczer Lajos. — Nem emlékszem. — Mégis. Ügy körülbelül. — Körülbelül sem. Mintha unta volna Demeter a kihallgatást, pedig ez volt az első alkalom, hogy szemtől szembe került a József Attila Kör egyik tag­jával. És a megjelenése sem illett valahogy ebbe a szürke, lehangoló környezetbe. Tiszti egyenruhája helyett gyönyörű acélkék öltönyt viselt, ápolt arca. kényes választékú frizurája hasonlóvá tette egy bonvivánhoz. — Stelczer. maga gyerekesen erőlteti a dur­cásságot. Vagy talán tévedek? — Az meglehet főhadnagy úr... Hol az asztal sarkát lovagolta meg. hol pe­dig türelmesen körbe sétálta a foglyot, — Tehát nem emlékszik. De magát a tényt, hogy nyomtatványokat lopott a Ica ton ai nyil­vántartóból, ugye beismeri? A fogoly kiválasztotta magának a szekrény kulcslyukát, arra nézett, hogy ne kelljen látnia sem Faragót, sem pedig a fali fogason függő gumibotok, korbácsok hosszú sorát. — Igen beismerem. Hiszen találtak nálam ilyen nyomtatványokat a házkutatásnál. — Mondja, maga kommunista? — Nem tudom. — Hát akkor: hazaáruló? — Ha az lennék, nem tartóztattak volna le. Egyre különösebbnek vélte Faragó ezt a ki­hallgatást. Meglepetten vette tudomásul a poli­tikai nyomozófőnök pajtáskodó csevegését. Mintha nem is az egyik földalatti vezető ügyét vizsgálta volna. S minél jámborabbnak bizo­nyult Demeter, annál biztosabb lélekjelenlét- tel felelgetett neki a fogoly, megkockáztatva még a kihívó viselkedést is. Faragó akármi­nek tarthatta ezt, csak éppen vizsgálatnak nem. De hallgatni ke'lett, egyelőre csak a jelenlétét kérték, véleményét tehát megtart­hatta magának. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents