Tolna Megyei Népújság, 1970. április (20. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-08 / 81. szám

X A HÄ—SBD szárnyain Föl, a hegyek lóié Simontornyai brigádok versenye A verseny tulajdon­képpen már előző nap megkez­dődött, amikor a pilóták között kisorsolták a startsorrendet és megkapták az útvonalra szóló íeladatot. Pilótámmal, Vértes Róberttel már előzőleg „tetőz­tünk”, vajon merre vezet Sió* fokig az útvonal. Tippeltük Tatabányát, Székesfehérvárt, Veszprém környékét, de Győr­re nem is gondoltunk ... Reggel már pontosan, rész­letesen kidolgozott térképek­kel, útvonal- és idő vázlattal, stopperórával, vonalzókkal, ce­ruzákkal felfegyverkezve je­lentkezett Robi. Hét óra után kezdték ki­vontain? a hangárból a gépe­ket; szürke-kék Trénereket, piros-sárga PZL-eket, zöld JAK-okat. — Ott a mi gépünk. A HA —SBD jelű PZL. Berakodha­tunk. A berakodás persze, nem csupán azt jelenti, hogy be­tesszük a csomagokat, és kész. A berakodás minden pilótának egyéni specialitása. Mi például a stoppert celluxszalaggal ra­gasztjuk a műszerfalra. A szomszéd gép pilótája lemez­ből hajlított tartóban a mű­szerfal egyik csavarjával rög­zítette fel. A másik szomszéd pilóta kis lécet forgat, amely­ről nylonszálon lógnak ceru­zák, vonalzók, jegyzettömbök. Zörgő Tibi, Robi klubtársa, Zala megyei újságíró kollé­gámnak, Mészáros Ferinek egy furnirlemezt nyomott a kezé­be, hogy, az lesz majd a tér­képtartó. A lemez, közepére nyílban végződő vastag csíkot rajzolt;-majd abba áz irányba fognak repülni... Robi teljes gázt ad a motornak, az indító zászló le­csapódik és mi máris rohan­tunk a budai hegyek felé. Gyanakodva nézegetek előre, igencsak sandítok lefelé. Tán csak nem akadunk fenn a „fe­hér sziklák” valamelyikén? De nem sokáig méregethetem, hogy milyen mélyen vannak alattunk a sziklák, mert már­is az első fordulópontra, az első várható jelre kell kon­centrálnunk; a zsámbéki mű­emlék-templom mellett. — Ott van a jel! Ez a feladat tehát sikerült.. Csak annyit állapítunk meg még, hogy romjaiban is szép ez a bazilika (a XIII. sz.-ban épí­tette III. Béla francia lovagja, Ainardi, és földrengés döntötte romba 1763. június 28-án.) és máris indulunk az újabb for­dulópont, Bánhida irányába. Alattunk elmarad a gépünk­nél nagyobb Túrul szobor, amelyet a honfoglalás kori bánhidai győzelem emlékére állítottak 1896-ban. Elmarad alattunk az ország egyik legrégibb erőműve, és a vasútállomás előtti parkoló­ban ott az úinbb jel. Bejelent­kezünk. és fordulunk Almás­füzitő felé. Szemlélődöm, va­lahol itt van a kőfejtő, ahol a legrégibb európai ősemberi telephelyet feltárták. Almás­füzitő már messziről látszik, a Duna partján a timföld­gyár vörös színbe „öltöztette*’ a környéket. Az E—5-ös út jobboldalán ott a jel, bejelent­kezünk — a bejelentkezés annyi, hogy az útvonalra meg­adott 300 méteres magasság­ból ötven óteteft ’Süllyedünk MÁRCIUS 31. BUDAÖRS... LÉGI TOTÓ 300 MÉTER MAGASBAN . Éppen csak elrako­dunk, már itt is van fél kilenc, az ünnepélyes megnyitó. A re­pülőtér főépülete előtt sora­kozunk fel, versenyző pilóták és újságírók, szovjetek, néme­tek, lengyelek, magyarok. Előttünk a díszemelvényen a csillagtúra fővédnökei: dr. Beckl Sándor, az MTS elnöke, Hűvös Sándor, a KPM lég­ügyi főosztály vezetője, Kiss bajos vezérőrnagy, az MHSZ főtitkára, Lénárt György, a MALÉV vezérigazgatója, Sik­lósi Norbert, a MUOSZ főtit­kára, Stock János vezérőrnagy, oí-szágos légvédelmi parancs­nok, azonkívül a rendező vá­rosok, Siófok, Dunaújváros, Miskolc — képviselői. A magyar és a szovjet Him­nusz után Stock János vezér­őrnagy nyitja meg a XI. Fel- szabadulási . Motorosrepül» Csillagtúrát. . Fél tízkor startol az első re­pülőgép, egy Morava. Aztán egymás után emelke­dik a többi is a magasba. Mi a PZL-lel 11.20-kor kerülünk sorra. Mielőtt a motort indíta­ná, Robi 'elővesz egy Daidalon tablettát. — Vedd csak be... Biztos, ami biztos ... — Ismerem magam. de azért beveszem, hogy meg­nyugtassam a lelkiismerete­det ... — és máris beállunk . Gvőr irányába. Jobbról elmarad Ko­márom, Klapka tábornok hí­res vára, majd az ácsi cukor­gyár. Szinte elbűvöl az alattunk elsuhanó táj,' Robi szavai zök­kentenek ki a tétlen szemlé­lődésből. — Ott, az a szürke csík, a győri repülőtér betonja. — Te mes nézd csak. ott kering előttünk egy gép..í Csaknem utolérjük az öt perc­cel korábban indult eéoet. tXinbb bejeletkezés, újabb for­duló, és az irány: Oroszlány. Az erőmű kéménye felett re­pülünk el, hogy szinte belelá­tunk. A templomnál viszont; nem látjuk a jelet — csak mikor már elhagytuk. Ráfor- dulunk ismét, hogy pontosan felette haladjunk el. Amint a várost, a hegyek közé futó csillesorokat: elhagy­juk, gépünk — mint valami rakoncátlan csikó — táncol­ni kezd. Most már végig ellen­szélben re­pülünk -— jegyzi meg Robi csendesen. Néhány perc múlva már indulatosabban tör ki: ÜNNEPÉLYES MEGNYITÓ ELLENFÉL AZ ELLENSZÉL Mielőtt kigurulnánk a start­vonalra, beszól a szerelő: — Jó masina ez, nem csa­lódtok benne. Nagyon jó a fogyasztása ... Ez a mondat — nem tudom, miért — megütötte a fülemet. Később eszembe jutott, mi­iven jelentősége volt... De erről majd később. A startvonalon megkapjuk a nap első újságírói feladatát, a totót. Kitöltés csak a gép fedélzetén. s — Elkéstünk, Csak balla­gunk százharminccal... Köz­ben nem jut eszembe, hogy el­lenszél van ... Népújság 1970. április 8. A móri forduló után Székes- fehérvár a következő forduló­pont. Jel a sportpályán. De hol a sportpálya? Szinte nincs is időnlí észrevenni az új la­kótelepeket, a város szélén a könnyűfémmű épületeit. Ott a sportpálya! Megvan a jel I De mintha a Videoton egyik épületének tetején felirat len­ne ... Nem merek szólni Ro­binak, hogy forduljunk rá, hi­szen így is késésben vagyunk. Balatonfőkajár után a siófoki mólót kell még megcéloz­nunk. — Ott az Európa Szál­ló, ott lesz a szállásunk — jobbról elmarad az új siófoki kórház, és már ott is vagyunk a ságvári repülőtér légterében. Csak a leszállás sikerül­jön ... A leszállás ugyanis ver­senyszám, amelyen 175 pontot lehet keresni. A leszállósáv­ból egy szélroham kissé kibil­lent bennünket, de a leszállás simán történik az ötös me­zőben, „pattanás*’ nélkül. (Mint később kiderül, a leszál­lóversenyben a 6—10. helyen végeztünk holtversenyben.) Az útvonal győztese a szovjet Andrejev, helikopteren. A Simontornyai Bőrgyár szocialista brigádjai, a műit évben tett vállalás teljesítéseképpen vetélkedőt tartottak. A vetélkedőn a község, a szakma 25 éves eseményeit kér­ték számon a kérdések feltevői. A verseny nagy sikerre) zárult. Az energiatelep szocialista brigádja érte el a leg­jobb eredményt, jutalmuk egyhetes halalonföldvári jutalom- üdülés. Már csak néhány gép van vissza, amikor meglepe­tés történik. Az egyik gép „vonalból” közeledik, megle­pő alacsonyan, láthatóan ki­hagyta a siófoki fordulót... A repülőtérre már be sem for­dul, eltűnik a domb túlsó ol­dalán. Kényszerleszállás. Né­hány pillanatig mindenki ta­nácstalanul áll. de máris jön egy Tréner, amelyből Quint János, a. zsűri -egyik tagja száll ki. ; i—St­— Nincs semmi baj, láttam a gépet. Talpon áll, egy szán­tásban. Be lehet vontatni... Aztán kiderül, még egy gép hiányzik. Azt rebesgetik, hogy valahol Kilitin szállt le. A szállóban már néhány részletet is megtudunk Szűcs Antitól, Robi klubtársától, — Bálint a vízben kötött ki, de úgy, hogy a gép felbukott. Ha felmentek a legfelső eme­letre, meg is lehet látni a gé­pet, Elsüllyedt, csak a kere-. kei állnak ki a vízből, (Folytatjuk.) BI. KÉNYSZER­LESZÁLLÁS------------------------------------------------------------------------------------- .. — ..I., —> Bontják a korsót A hét végén a korzó lebon­tása miatt bezárják a korzó üzleteit. Bizonyára kíváncsi­ak százai állnak meg majd naponta a jól ismert üzletek előtt, s lesik, várják, hogyan dől össze a presszó, a drogé­ria, a konfekcióüzlet sok-sok vihart látott fala. S a bon­tással sietni kell. Szigorú har táridők szabják meg, mikor mit kell elkezdeni, befejezni. A leltározás az első lépés, a bontás a második, a terep­rendezés a harmadik, s az építés a negyedik. Gyors egymás útónban következnek majd, ezek a „lépcsők”. A városközpont épül a kor­zó helyén. A tervek már ké­szen vannak. A város közön­sége a városközpont makett­jét két évvel ezelőtt egy ki­állítás keretében láthatta. Most az ott látott rajzok, makettek valósulnak meg itt. Már készül az áruház. Kor­szerű, olyan, amely minden igényt kielégít. S épül szom­szédságában majd a pártszék­ház is. Szép, üvegbeton, nyolcszintes épület. És hoz­záfognak az Augusz-ház fel­újításához is. A tervek számítottak a táv­lattal, a város húsz-harminc éves fejlődésével is. S ezért, meg mert mindenki a maga ízlése szerint szeretné a vá­rosközpontot látni, folyik a vita, szép lesz-e a városköz­pont? Mit lehet rá válaszol­ni? A vita kell, vitatkoztunk amikor épült a Babits Mihály Művelődési Ház is. S amikor kész lett, már az első nap büszkeségünkké vált: messzi­ről jött vendégeinket vittük oda, nézze meg a mi művelő­dési házunkat. így leszünk majd a városközponttal is. A korzó bontása kapcsán el kell tűrnünk néhány kelle­metlenséget ís: a forgalmat korlátozzák; por, .zaj tesz « városközpontban. Árkokat; ásnak, korlátokat húznál... Egy ilyen óriási építkezést nagy felfordulással jár. Tu­lajdonképpen az ilyen „kelle­metlenséget” szeretem záró­jelbe tenni, mert bár éveken ál „kellemetlenkednek” a vá­rosban az építők, de hasz­nunk nekünk, a város lakói­nak van belőle: új házak, új utak, új városközpont formá­jában. A mi városközpontunk i& szép lesz, pontosabban: a vá­rosnak lesz egy központját egy — legyünk egy kicSÓ nagyvárosiak — belső vártállt; egy „City”-je... Addig a volt Garay-mozibá kell menni vásárolni, meg a Soós Sándor volt művelődés: otthonba, s csak az út egyjk felén közlekedhetünk,.. —P'~' i Szakma és könyvolvasás Ismert tény, hogy a külön­böző tudományágak oly gyor­san fejlődnek, miszerint egy frissen szerzett egyetemi dip­loma mögött rejlő tényleges tudástartalma péh^nv észten-, dő leforgása alatt elévül. Ha­zánkban a. Íegküjönbözőhfo,.-to- vabbkepzo intézetek szolgálják a tudás elevenen, a kor és kö­vetelmények színvonalán tartá­sát. Ezt szolgálja azonban a szakkönyvek olvasása is, mely­nek arányairól idáig édeskevés sejtelmünk volt. A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesz­tők Egyesülésének piackutató csoportja a közelmúltban ér­dekes vizsgálatot végzett, egyet­len szakágazaton belül. 1212 erősáramú villamosság­gal foglalkozó szakember közül kétszázhét olyan akadt, aki az utóbbi két év során megjelent, tizennyolc legújabb szakkönyv­ből egyet sem olvasott. A sze­mélyesen kikérdezettek 35.6 százaléka egy év leforgása alatt egyetlen szakkönyvet sem ol­vasott, 5.7 százalékuk pedig két év folyamán egyet s»m vá* sárolt. A megkérdezettek 62,;1 százaléka ugyan tetemes könyve tárral rendelkezett, de ezen be-* lül a szakkönyvek ötvenftéi kevesebb kötettel szerepelte*!., A mérnökök és technikussá» közt nem volt jelentős különbé ség ilyen’ téren. Idegen nyel* vű szakmunkákat elsősorban az egyetemi végzettségűek for-* gattak, gyakorisági sorrendbe»« elsősorban német, angol, fran~ cia és orosz nyelven megjelenj teket, A könyvek iránt megmutat^ kozónál lényegesen nagyobb-» nak bizonyult viszont a szak» folyóiratok iránti érdeklődési Kevéssé vigasztaló, hogy ai vizsgált szakemberek többsége a jövőben sem tervez intenzív vebb szakkönyvolvasást, vágj* éppen a jelenlegi ütemen is csökkenteni akar. A piackutatói csoport részéről Lebek József« né által végzett munka más, hasonló vizsgálatok fontossá­gára hívja fel a figyelmet.

Next

/
Thumbnails
Contents