Tolna Megyei Népújság, 1970. április (20. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-08 / 81. szám
Veszteséges nem volt A mezőgazdasági termelőszövetkezetek 1969. évi gazdálkodásának mérlege A megyében 1969. december 31-én a mezőgazdaság területén, mint önálló gazdasági egység; 98 mezőgazdasági termelőszövetkezet, 2 halászati termelőszövetkezet, 4 mezőgazdasági termelőszövetkezeti közös vállalkozás, 3 egyéb szövetkezet működött és készített zárszámadást. A zárszámadási adatok értékelése azt mutatja, hogy a termelőszövetkezetek gazdálkodása 1968-hoz viszonyítva javult és minden mutató megyei átlagban jobb az előző évinél. A kedvező eredmények a jó időjárás mellett, a tagság szorgalmának, a vezetés javuló színvonalának, a tervszerűbb gazdálkodásának a gyümölcse. Az átlagos jó eredm ények azonban takarnak olyan hiányosságot, hogy egy-két gazdaságban a fejlődés üteme a lehetőségtől elmarad, vagy esetenként visszaesés tapasztalható. Egy-két helyen a tagok szorgalmával, a vezetők szervező készségével is probléma volt, amit mutat az ősz folyamán töretlenül maradt kukorica, vagy az őszi mélyszántás nagyarányú elmaradása. összességében a termelés és a gazdálkodás jónak mondható, melynek következtében nőtt a mezőgazdasági termelőszövetkezetek termelési értéke, az áru értékesítése, az árbevétel és a teljesítményérték, a jövedelem, a közös szövetkezeti vagyon, a tagok és alkalmazottak személyes jövedelme. Veszteséges termelőszövetkezet 1969. évben nem volt. A gazdálkodás egyik legfőbb mutatóját, a szövetkezeti bruttó jövedelem alakulását vizsgálva az emelkedés 17,2 százalékos, amely igen jónak mondható. A felosztott összes jövedelem is 14,8 százalékkal emelkedett. amely szintén kedvező. Ha a felhasznált jövedelem megoszlását vizsgáljuk a különböző alapok között, akkor a következőket kapjuk. A központi elvonás (adó, SZTK) 4,8 százalékkal, szociális alap 31,6 százalékkal, kulturális alap 71,8 százalékkal, fejlesztési alap 40,6 százalékkal, részesedési alap 6,8 Százalékkal, biztonsági alap 12,4 százalékkal emelkedett 1969-ben az előző évihez viszonyítva. Ez a felosztás a termelőszövetkezeti tagság és vezetés előrelátását bizonyítja, mivel nem a személyes jövedelem minden áron való növelését helyezték előtérbe, hanem a fejlesztésre, 'a tagok szociális, kulturális körülményei javítására is gondoltak. Míg 1968. évben a részesedési és fejlesztési alap aránya kedvezőtlenül alakult a termelő- szövetkezetekben (77,6:22,4) addig 1969-ben ez az arány igen kedvező 72,4:27,6 arányt mutat. Míg 1968-ban a fejlesztési alap a gazdaságokban 1967-hoz viszonyítva 13 százalékkal, csökkent ez az alap 1969-ben 67-hez viszonyítva is 22 százalékkal nőtt. Kedvezőbb a helyzet azáltal is, hogy míg 1968-ban 11 termelőszövetkezetnek nem volt fejlesztési alapja, addig 1969- ben ilyen termelőszövetkezet nem volt. Viszont az elmúlt évben is akadt 20 olyan termelőszövetkezet, ahol a fejlesztési alap aránya 20 százalék alatt maradt és ezek közül 3 tsz-nek 10 százalék, 4 tsz-nek 15 százalék alatt. Ezekben a gazdaságokban esetenként az optimálisnál magasabb személyes jövedelmet biztosítottak a termelés bővítésének a rovására. A gazdálkodás zavartalanságát segítő biztonsági tartalékolást vizsgálva az alap növekedése mérsékelt, ennek ellenére volumenében megfelelőnek mondható- A biztonsági tartalékolásnál viszont két végletet lehet találni; az egyik, hogy túl nagy összeget kötnek le a tartalékalapon, és ezáltal a termelés fejlesztése a kívánt ütemtől lassúbb, a másik véglet pedig az, hogy néhány termelőszövetkezet a kívánt mértékű biztonsági tartalékkal sem rendelkezik. A jövedelem megfelelő szintű alakulását a költségekkel való takarékosság is nagyban segítette. Míg 1968-ban 88,3 százalékos volt á költségszint, ez az arány 1969-ben 83,3 százalékos. A halmozott termelési érték 10,9 százalékos növekedésével szemben az összes költségek csak 5 százalékkal növekedtek. Az eredményes gazdálkodás mellett kedvező javulás van a termelőszövetkezetek vagyoni helyzetében. A termelőszövetkezetek összes vagyonértéke az elmúlt év során 1372 százalékkal, ezen belül a beruházott vagyon 19,6, a forgó vagyon 10,7 százalékkal növekedett. A beruházott vagyonnak a nagyobb arányú növekedése a termelőszövetkezetek jelenlegi eszköz-ellátottsági szintjén szükséges és helyes. Kedvező az a jelenség is, hogy az összes vagyon növekedését meghaladja a tiszta vagyon növekedése, amely 18,2 százalékos volt. December 31-én a termelőszövetkezetek közös vagyonának 74 százaléka saját forrással volt fedezve. A termelőszövetkezeti tagok személyes jövedelmét vizsgálva a jó átlageredmények mellett igen nagy szóródást találunk. A dolgozó tagok 29,6 százalékúinak a közösből származó jövedelme nem érte el a 12 000 forintot, és közei 18 százaléka 6000 forint alatti jövedelemmel rendelkezik. A szóródás nagy a termelő- szövetkezetek között is, de a termelőszövetkezeteken belül is. A termelőszövetkezetek 41,8 százaléka átlagban 20 000 forint alatti közös jövedelmet biztosított a tagjai részére. A szóródás az egészséges differenciáltságtól nagyobb. A gazdaságok közötti szóródásban bizonyos adottságok is közrejátszanak, de alapvető a nem mostoha körülmények között gazdálkodó termelőszövetkezeteknél, a termelési adottságok, a termelőeszközök kihasználtságának gyengébb hatékonysága, mely sok helyen a vezetés, gazdálkodást szervező tevékenységével függ össze. A termelőszövetkezeteken belüli szóródás mögött a folyamatos foglalkoztatottsági probléma húzódik meg. . A termelőszövetkezetekben a tagság egy részének a foglalkoztatottság hiánya miatt a szükséges jövedelmet nem tudják biztosítani, mely felveti az alaptevékenységen belül a munkaigényes ágazatok fejlesztését, vagy kiegészítő tevékenység bővítését. A kedvezőtlen körülmények között gazdálkodó termelő- szövetkezetek eredményei az átlag körül alakultak és a fejlődés ütemei is megfelelők. Összességében a termelőszövetkezetek elmúlt évi gazdálkodását eredményesnek mondhatjuk, vagyoni helyzetük megalapozásában előbbre léD- tek, a személyes jövedelem növelésén túl mind nagyobb gondot fordítanak az anyagiműszaki bázis további erősítésére. Bucsi Elek a megyei pártbizottság mezőgazdasági osztályának vezetője Ülésezett a Szekszárdi Megyei Bíróság büntető kollégiuma Tegnap délelőtt Szekszárdon ülésezett a megyei bíróság büntető kollégiuma. A tanácskozáson az Igazságügy-minisztérium és a Legfelsőbb Bíróság is képviseltette magát. Az ülésen a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett bűnügyekben folytatott ítélkezési gyakorlat vizsgálata során szerzett tapasztalatokat vitatták meg. A vizsgálat a tavalyi esztendő második felében jogerősen elbírált, felnőtt korú teheltek által elkövetett bűntettek ügyeire terjedt ki. A vizsgált időszakban a társadalmi tulajdont károsító bűntettek majdnem fele lo- nás. egvhnrmada pedig sikkasztás volt. A bűnözők több mint 350 000 forint kárt okoztak a közösségnek. Elszomorító, hogy a büntető eljárás során ebből mindössze tíz százalék térült meg. Végső soron azonban ennél nagyobb arányú megtérülés remélhető, hiszen az ítéletek többségében a bíróság kötelezte az elítéltet az ezt meghaladó kár megtérítésére is. Az elkövetők között — az elemzett periódusban — aránylag kevés a visszaeső. Majdnem 90 százalékuk 2000 forint havi keresettel rendelkezett, amiből egyértelműen kiviláglik hogy a bűntettet nem anyagi rászorultságból követték el. Még olyan vádlott is akadt, aki csupán azért lopkodta hosszabb időn keresztül munkahelyén a szerszámokat, mert azokra senki sem vigyázott, s a távozókat senki sem ellenőrizte. Ehhez kapcsolódik, hogy a vizsgált ügyek nagy hányadában az eljárást nem a károsult, hanem a rendőrség kezdeményezte. A büntető eljárás gyors. Az ügyek nyolcvan százalékában megindulásuktól befejezésükig még hat hónap sem telt el. Sem a rendőrség, sem az ügyészség, sem a bíróság nem fukarkodik a szignalizációk- kal, amelyekben feltárják a bűncselekmény elkövetését megkönnyítő tényezőket. Megyénk valamennyi bíróságánál megfelel a büntetéskiszabási gyakorlat a jogpolitikai elveknek. Törvényeink a társadalmi tulajdont különös, de szükséges eréllyel védik, így nem érezhetjük drákóinak azt a bírói szigort, amely a vizsgált időszakban a vádlottak több mint 70 százalékára szabadságvesztés büntetést szabott ki. A büntetés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztését minden esetben bölcs mérlegeléssel, kellő óvatossággal alkalmazta a bíróság. Megyei gyakorlatunk keményen cáfol rá arra a hiedelemre, amely szerint 2— 3 hónapos büntetés végrehajtását „kötelező” felfüggeszteni. Lám, a szekszárdi járásbíróság büntetlen előéletű vádlottnak megadta a maga 3 hónap i át azért, hogv két részletben összesen 1100 forint értékű építőanyagot sikkasztott. GONDOLATOK a forradalmi időkről, a hozzáértés és lelkesedés egységéről T elkesedés, forradalmi ■ időszak Kissé szokatlan leírni az izzásra valló, tartalommal és hangulattal telített szavakat. Talán a kifejezések régebbi elkoptatása, esetleg az utóbb; időben szokásossá váló ildomtailanság miatt, nehezen jönnek e szavak a tolira, nem egyszer még az ünnepi szónokok ajkára is. Egyik nagyközségünkben tanúja voltaim annak, hogy az elismerten kiváló képességű, a dolgos, parasztemibert tisztelő, határozott és munkáját lelkesen végző ifjú agrármérnököt oktalan gyanakvással kezelték. Miért e bizalmatlanság? Éppen izzása és lelkesedése miatt fanyalogtak, akadt olyan, aiki meg is mondta neki: ma már időszerűtlen a szenvedélyesség. A tulajdonképpeni apropót mégis egy párttaggyűlésen elhangzott, illetve visszhangta- lan vita szolgáltatta. Amikor a pártdemdkrácia összetett problémái és teendői kerültek terítékre, az egyik felszólaló a pártmunka ottani lanyhulásét bírálta. Miután hiányolta a tagság egy részének lendületét, összehasonlításként utalt a felszabadulást követő évekre, majd arra ösztökélte és kérte társait, mindenki több kommunista lelkesedéssel dolgozzon, úgy politizáljon. Rögvest kapcsolódott hozzá a következő felszólaló, aki vele szemben a helyi sajátosságok figyelembevételét, a konszolidált körülmények közepette végbemenő pártimunkát! hangsúlyozta. „Korábban forradalmi időket éltünk és az fokozott tettrökészséget igényelt” — jelentette ki hozzászólásában a vitába bocsa jUkozó. Ennyiben maradtak. ázon a taggyűlésen elmaradt a félreértéshez vezető, felemás nézet korrigálása. Hogyan? A mai helyzet, a mai tennivalók vajon nem igényelnek „fokozott tettre- készséget”? Ez ma valóban másodlagos lenne? Milyen időket élünk napjainkban? Ellentétes-e a konszolidált helyzet a küzdéssel? Néhány évtized alatt valóban változott a pártmunka, mind tartalmában, mind módszerében. De könnyebb lenne? Félkézzel elvégezhető? Semmiképpen nem így van. Illúziókban ringatja magát, aki hallgatólagosan, vagy kimondva híve ennek. j(j okszor emlegetjük, — úgy tűnik, mégis kevésszer —, hogy könnyebb volt a néphatalom megteremtése, mint a szocialista társadalom felépítése, az új rend és az új ember különb mivoltának bebizonyítása. Ma sem élünk kevésbé forradalmi időket, mint annakidején. Lehetetlen ugyan szakadatlanul, mindig hevülő folyamatot fenntartani, de egy biztos. Most, ma sem lehet mindegy, hogy tessék-lássék módon, avagy a kommunista szív és a tudással gazdagított ész parancsára hallgatva fáradozik-e minden kommunista. Hozzátehetjük. nem is csak a kommunistákra érvényes tétel ez, hanem a világnézetileg tisztán látó. odaadóan dolgozó pártookívüliek sokaságára is. Erőfeszítés és — mondjuk ki határozottan — lelkesedés nélkül képtelenség elérni a kitűzött célt, nem érezhető a jól végzett munka öröme. Amikor ez hiányzik, annak meg is látszik az eredménye. Ami pedig a felszabadulást követő első évek ésamai időszak összehasonlítását ■ illeti, valóban van különbség. Dé miben? Az első esztendőkben pótolta — egy ideig pótolhatta — a tudást a lelkesedés, nagy tettekre volt képes a szabaddá vált, óriási energiájukkal tett- rökész emberek sokasága. Azóta megszerezték a hozzáértést* tudják, ma már egyik sem nélkülözhetetlen. Idő közben a szó nemes értelmében felnőtték, szakismeretekkel, politikával felvértezték magukat. A magasabb szintre emelkedett dolgozók tudásának ma párosulnia kell az előre vivő szenvedéllyel, sőt, fonódjon össze elválaszthatatlanul. E kettőt ne lehessen szembeállítani, nem js szabad, mert önmagában mindegyik kevés lehet. A lelkesedés nem azonos az üres lelkendezéssel. Utóbbit esetleg kimosolyoghatják, az előbbit védeni, mindenképpen erősíteni kell. Nemrégiben a késő esti órákban láthattunk egy figyelemre méltó tv-műsort, melyet Péter Rózsa Kossuth-díjaa matematikus, egyetemi tanárral, készítettek. Mj okból kellett mindvégig figyelnie a nézőnek? Figyelni kellett, mert a neves tudós-asszony nem restellt lelkesedni azért, amiben hisz, amihez professzori fókon ért. Megragadta a nézőt nyílt színvallása, nézetei-: nek vállalása. Péter Rózsa egyetemi tanár fasizmusnak nevezte azt, amit annak kell nevezni és tiszteletremé'tó hitvallással visszautasította az oxfordj előadásra történt meghívását, mert azt a NATO égisze alatt rendezték meg. Ismert azoknak az odaadó* szuggesztív tanáraknak a példája, akiknek kedvére akarnak tenni a tárgytól húzódozó diákok, miközben lassacskán megkedvelik a tantárgyat is. o lyan légkört kell teremteni, hogy ne szégyelljen lelkesedni az, aki mögött aranyfedezetet nyújt politikai és szakma; munkája. A meggyőződésnek, a lelkesedésnek, az elvhűségnek a degradálása, annak-cinákug kicsúfolása tipikus kispolgári jelenség. Emlékezzünk a népet alkotó egyszerű kétkezi dolgozók zömének az önzetlenséget, a jellemet, a kiállást tisztelő felfogására. A régi népmesék hőseinek szavaival törtek pálcát az egy szájból hideget-meleget fújó medve felett. Fél szívvel dolgozó társukra felfigyelnek, érzékenyek a közömbösségre az emberek, észreveszik a kel- letlenséget és akit rajtakapnak, nem sokra becsülik. Határozataiban hadüzenetet intézett a párt az itt-ott fellelhető közöny, a félerővel végzett munka ellen. Egyáltalán nem múlta idejét a szen- vedélyesség, a kommunista lelkesedéssel tel; tevékenység. Az elvhűséggel együtt mindig az áldozatkészség jellemezte a kommunistákat, az áldozatkészség, amely rokon a lelkesedéssel. A nagy család minden szervezetét, és az őket követőket, a köréjük csopor- tosutókat a közös ügy szolgálatában hassa át a hozzáértés és a lelkes tenniakarás egysége. SOMI BENJAM1NNÉ Népújság 3 1970. április S.
