Tolna Megyei Népújság, 1970. április (20. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-04 / 79. szám

A pszichológusok egyre többet foglalkoznak a felnövekvő generációval, vagyis a gyerekekkel. Ab­ban minden pszichológus egyetért: a gyerekeknek nem szabad hazudni. Azon még folyik a vita: a fel­nőtteknek szabad-e? Vannak, akik azt mondják, hogy a felnőtteket nem nézhetjük gyerekeknek, tehát, a felnőttek nem gyerekek, azok már megértik... Mit is értenek meg? Azt, hogy a gyerekeknek nem szabad hazudni. Meri hogy is mondja a bölcs? „Olvasd el saját- kezüleg írt önéletrajzodat, s rájössz, hogy milyen nem vaglj!” Ebből a bölcs mondásból is kitűnik, hogy az önéletrajzok nem gyerekeknek íródnak. Persze vannak gyerekes felnőttek is. Ilyen pél­dául a megboldogult MacDouglas skót úr felesége, aki sírkövet állított a férjének és erre a sírkőre rá- vésette: „Nyugodj, békében”. Majd amikor kiderült, hogy a férje az összes vagyonát az egyházra íratta, költséget nem kímélve, kiegészíttette a felírást ezzel: „Míg utánad nem jövök.” Szerintem a felnőtteknek sem szabad hazudni, mert úgy járhatnak, mint miss Phyllis Whiteley, akit a napokban felhívtak telefonon. A telefonban megboldogult apja hangját hallotta. „Drága Phyllis! Itt elhunyt édesapád beszél. Várj egy pillanatig, rög­tön átadom a kagylót az úristennek”. Átadta a kagy­lót. és az úristen megparancsolta, hogy Miss Phyllis Whiteley adja oda ékszereit annak az angyalnak, aki pontban éjfélkor fel fogja keresni. Phyllis hiszékeny volt és 766 font sterling értékű ékszerét átadta az an­gyalnak, aki úgy eltűnt, hogy a rendőrség is hiába keresi. Ezért mondom én, hogy a felnőtteknek sem sza­bad hazudni. Vannak felnőttek, akik ezt be is tart­ják. Itt van mindjárt erre példának az egyik angol bíróság döntése, illetve ítélete. Egy bht rendőrnek beverték a fejét. Természetesen a tettest bíróság elé állították. A bíróság ítéletében kimondta, hogy a tet­tes a betört fejért egy font sterling, az összetört si­sakért pedig két font sterling kártérítést köteles fizet­ni. Ezzel az ítéletével nem azt akarta bizonyítani, hogy a rendőr műveltségi színvonala olyan alacsony volt, hogy csak egy fontot ért a betört feje, a rend­őrségi sisak pedig olyan kiváló minőségű volt, hogy azért két fontot kell fizetni, hanem azt, hogy Ang­liában nem az ember a legfőbb érték, hanem a si­sak. Nálunk például fordított ítélet született volna. • Vagy itt van egy másik eset. Egyszerűen és nyíltan kimondják például még a WC-feliratokban is, hogy Angliában egyenlőtlenség van. Nem minden állam­polgár egyenlő jogú még a WC-ben sem. A West­minstert apátságban egy különleges ünnepség alkal­mával láttam a következő feliratokat a WC-n: „Ne­mesek, Gentlamenek, Férfiak”. Őszintén szólva nehe­zen tudtam eldönteni, hogy hová menjek. Végül is a Férfiak feliratúba mentem, mivel én se genttarnen, se nemes nem vagyok, csak egy olyan ország állam­polgára, ahol egyfeliratúak a WC-k. Belül, persze nálunk is sokfeiiratúak, mint a Cambridgei egyetemen, ahol a csintalan diákok min­denféle rondasággal írták tele a falakat. Az igazga­tóságnak ez a firkálási kedv nagyon sokba került. Minden évben többször kellett meszeltetni. Mostúgy döntöttek, hogy ezeknek a kis helyiségeknek a bel­ső falát palával vonják be. így krétával mindenki azt írhat a falakra, amit akar. 'Heggel a takarítónő vizes ruhával letörölheti. Ez scfkkal olcsóbb meg­oldás. Viszont ebből, aki jól odafigyel, megtudhatja: Angliában nincs takarítónőhiáng/, sőt ott a takarítók még ezeket a kis helyiségeket is kitakarítják. Volna egy javaslatom, no nem a takarítónő­hiány megoldására, mert ilyen nehéz feladatra én nem vállalkozom, hanem arra, hogyan lehetne elér­ni, hogy a gépjárművezetők nálunk is megadják az elsőbbséget a gyalogosoknak a gyalogátkelőhelyen. Amerika egyik városában -úgy segítettek ezen, hogy virsliérdekeltté tették a gépkocsivezetőket. Aki meg­adja a gyalogosoknak az elsőbbséget, az rögtön kap egy virsliutalványt, amire bármelyik motelben virs­lii szolgálnak fel, Namávmost, képzelje el a szer­kesztő úr, hagy milyen udvariassági verseny alakul­na ki nálunk, ha minden előzékenységért virsliutal- ványt kapnának a gépjárművezetők. Szerintem len­nének olyanok, akik így biztosítanák a család vacso­ráját is. Ez még nincs Szekszárdon. De, mint olvastam, sztriptíz az már van. Méghozzá olyan sztriptíz, amely Athén, Ciprus, Párizs után Szekszárdon mu­tatja meg, milyen az élet, ha az ember teljes mezte­lenségében látja. Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: Sbaw-anekdoták Shawt egyszer meglátogatta egy fiatal költő és felolvasott neki a verseiből. Shaw a fel­olvasást a következő kérdés­sel szakította félbe: — Mondja, hogyan is vá­lasztotta a költői pályát? — Eredetileg orvos akartam lenni. Végül azonban lemond­tam az orvosi pályáról és úgy határoztam, hogy költészetem­mel szolgálom a népet. — Azt tanácsolom önnek, hogy hagyja abba a költésze­tet. A népnek már azzal is elég szolgálatot tett, hogy nem lett orvos. * Egy kövér író, Chesterton találkozott G. B. Shaw-vai az utcán és mosolyogva megje­gyezte: — Amikor önre nézek, az az érzésem támad, hogy éhín­ség tört ki. Shaw villámgyors válasza: — Amikor én nézek önre, az az érzésem, hogy az ön hi­bájából tört ki. * Oscar Wilde így nyilatko­zott Shaw-ról: — Rendkívüli ember. Nincs egyetlen barátja, sem. És egyetlen barátja sem szereti. * Shaw meghívót kap ezzel a szöveggel: Lady Blank pénteken dél­után négy és hat óra között otthon tartózkodik. Shaw tömör válasza: — Éin is! • Shaw egyszer elvetődött egy sznob angol család estélyére. A vendéglátó házaspár leánya leült a zongorához, hogy be­mutassa tudását. A háziasz- szony odasúgta Shaw-nak: — Hallottjain, hogy szereti a zenét. — Nem baj, azért csak hagyják nyugodtan tovább ját­szani a kislányt! — felelte az író. * G. B. Shaw egyszer részt vett egy estélyen, ahol a jelen­levők anekdotákat meséltek. Éppen amikor az író mondot­ta el egyik történetét és a tár­saság nevetésben tört ki. oda­lépett hozzájuk zsebredugott kézzel egy ismert londoni jo­gász és így szólt: — Hölgyeim és uraim, hát nem csodálatos, hogy egy hi­vatásos viccelő ilyen szelle­mes? Mire Shaw: — Hölgyeim és uraim, hát nem csodálatos, hogy egy ügy­véd a saját zsebében turkál? Augustában, Maine állam­ban, egy gengszter beállít egy ékszerészhez és pisztollyal a kezében kényszeríti őt, hogy vegyen be a kirakatból egy gyémánt nyakéket. Azután így szól hozzá: „Ve­gye ie az árát, legyen szíves, ajándék lesz!” * A nizzai tengerparton egy nagyon csinos fiatal lány az utolsó napsütést élvezi anyag- tiakaiékos bikinijében. Szigorú tekintettel nézi őt egy pap. A lány odafordul: „Befejezte már? Felöltöztetett végre a tekintetével?" Genovában egy textilke­reskedő új segédjét oktatja: „Jegyezd meg, a vevőnek mindig igaza van: lehet eset­leg tájékozatlan, alattomos, mint egy majom, makacs, mint egy öszvér, buta, mint egy sza­már, ostoba, mint egy liba, de mindig neki van igaza!” HUMOR ROKONI,ÁTOG ATÁS 1945 1970 családi Állapot — Bemutatom a lányom! — Bemutatom a feleségem! VETKÖZTETÉS — Könnyű neki, kocsija van! — Könnyű neki, kocsija van! KOCSIHELYZET

Next

/
Thumbnails
Contents