Tolna Megyei Népújság, 1970. április (20. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-04 / 79. szám
A pszichológusok egyre többet foglalkoznak a felnövekvő generációval, vagyis a gyerekekkel. Abban minden pszichológus egyetért: a gyerekeknek nem szabad hazudni. Azon még folyik a vita: a felnőtteknek szabad-e? Vannak, akik azt mondják, hogy a felnőtteket nem nézhetjük gyerekeknek, tehát, a felnőttek nem gyerekek, azok már megértik... Mit is értenek meg? Azt, hogy a gyerekeknek nem szabad hazudni. Meri hogy is mondja a bölcs? „Olvasd el saját- kezüleg írt önéletrajzodat, s rájössz, hogy milyen nem vaglj!” Ebből a bölcs mondásból is kitűnik, hogy az önéletrajzok nem gyerekeknek íródnak. Persze vannak gyerekes felnőttek is. Ilyen például a megboldogult MacDouglas skót úr felesége, aki sírkövet állított a férjének és erre a sírkőre rá- vésette: „Nyugodj, békében”. Majd amikor kiderült, hogy a férje az összes vagyonát az egyházra íratta, költséget nem kímélve, kiegészíttette a felírást ezzel: „Míg utánad nem jövök.” Szerintem a felnőtteknek sem szabad hazudni, mert úgy járhatnak, mint miss Phyllis Whiteley, akit a napokban felhívtak telefonon. A telefonban megboldogult apja hangját hallotta. „Drága Phyllis! Itt elhunyt édesapád beszél. Várj egy pillanatig, rögtön átadom a kagylót az úristennek”. Átadta a kagylót. és az úristen megparancsolta, hogy Miss Phyllis Whiteley adja oda ékszereit annak az angyalnak, aki pontban éjfélkor fel fogja keresni. Phyllis hiszékeny volt és 766 font sterling értékű ékszerét átadta az angyalnak, aki úgy eltűnt, hogy a rendőrség is hiába keresi. Ezért mondom én, hogy a felnőtteknek sem szabad hazudni. Vannak felnőttek, akik ezt be is tartják. Itt van mindjárt erre példának az egyik angol bíróság döntése, illetve ítélete. Egy bht rendőrnek beverték a fejét. Természetesen a tettest bíróság elé állították. A bíróság ítéletében kimondta, hogy a tettes a betört fejért egy font sterling, az összetört sisakért pedig két font sterling kártérítést köteles fizetni. Ezzel az ítéletével nem azt akarta bizonyítani, hogy a rendőr műveltségi színvonala olyan alacsony volt, hogy csak egy fontot ért a betört feje, a rendőrségi sisak pedig olyan kiváló minőségű volt, hogy azért két fontot kell fizetni, hanem azt, hogy Angliában nem az ember a legfőbb érték, hanem a sisak. Nálunk például fordított ítélet született volna. • Vagy itt van egy másik eset. Egyszerűen és nyíltan kimondják például még a WC-feliratokban is, hogy Angliában egyenlőtlenség van. Nem minden állampolgár egyenlő jogú még a WC-ben sem. A Westminstert apátságban egy különleges ünnepség alkalmával láttam a következő feliratokat a WC-n: „Nemesek, Gentlamenek, Férfiak”. Őszintén szólva nehezen tudtam eldönteni, hogy hová menjek. Végül is a Férfiak feliratúba mentem, mivel én se genttarnen, se nemes nem vagyok, csak egy olyan ország állampolgára, ahol egyfeliratúak a WC-k. Belül, persze nálunk is sokfeiiratúak, mint a Cambridgei egyetemen, ahol a csintalan diákok mindenféle rondasággal írták tele a falakat. Az igazgatóságnak ez a firkálási kedv nagyon sokba került. Minden évben többször kellett meszeltetni. Mostúgy döntöttek, hogy ezeknek a kis helyiségeknek a belső falát palával vonják be. így krétával mindenki azt írhat a falakra, amit akar. 'Heggel a takarítónő vizes ruhával letörölheti. Ez scfkkal olcsóbb megoldás. Viszont ebből, aki jól odafigyel, megtudhatja: Angliában nincs takarítónőhiáng/, sőt ott a takarítók még ezeket a kis helyiségeket is kitakarítják. Volna egy javaslatom, no nem a takarítónőhiány megoldására, mert ilyen nehéz feladatra én nem vállalkozom, hanem arra, hogyan lehetne elérni, hogy a gépjárművezetők nálunk is megadják az elsőbbséget a gyalogosoknak a gyalogátkelőhelyen. Amerika egyik városában -úgy segítettek ezen, hogy virsliérdekeltté tették a gépkocsivezetőket. Aki megadja a gyalogosoknak az elsőbbséget, az rögtön kap egy virsliutalványt, amire bármelyik motelben virslii szolgálnak fel, Namávmost, képzelje el a szerkesztő úr, hagy milyen udvariassági verseny alakulna ki nálunk, ha minden előzékenységért virsliutal- ványt kapnának a gépjárművezetők. Szerintem lennének olyanok, akik így biztosítanák a család vacsoráját is. Ez még nincs Szekszárdon. De, mint olvastam, sztriptíz az már van. Méghozzá olyan sztriptíz, amely Athén, Ciprus, Párizs után Szekszárdon mutatja meg, milyen az élet, ha az ember teljes meztelenségében látja. Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: Sbaw-anekdoták Shawt egyszer meglátogatta egy fiatal költő és felolvasott neki a verseiből. Shaw a felolvasást a következő kérdéssel szakította félbe: — Mondja, hogyan is választotta a költői pályát? — Eredetileg orvos akartam lenni. Végül azonban lemondtam az orvosi pályáról és úgy határoztam, hogy költészetemmel szolgálom a népet. — Azt tanácsolom önnek, hogy hagyja abba a költészetet. A népnek már azzal is elég szolgálatot tett, hogy nem lett orvos. * Egy kövér író, Chesterton találkozott G. B. Shaw-vai az utcán és mosolyogva megjegyezte: — Amikor önre nézek, az az érzésem támad, hogy éhínség tört ki. Shaw villámgyors válasza: — Amikor én nézek önre, az az érzésem, hogy az ön hibájából tört ki. * Oscar Wilde így nyilatkozott Shaw-ról: — Rendkívüli ember. Nincs egyetlen barátja, sem. És egyetlen barátja sem szereti. * Shaw meghívót kap ezzel a szöveggel: Lady Blank pénteken délután négy és hat óra között otthon tartózkodik. Shaw tömör válasza: — Éin is! • Shaw egyszer elvetődött egy sznob angol család estélyére. A vendéglátó házaspár leánya leült a zongorához, hogy bemutassa tudását. A háziasz- szony odasúgta Shaw-nak: — Hallottjain, hogy szereti a zenét. — Nem baj, azért csak hagyják nyugodtan tovább játszani a kislányt! — felelte az író. * G. B. Shaw egyszer részt vett egy estélyen, ahol a jelenlevők anekdotákat meséltek. Éppen amikor az író mondotta el egyik történetét és a társaság nevetésben tört ki. odalépett hozzájuk zsebredugott kézzel egy ismert londoni jogász és így szólt: — Hölgyeim és uraim, hát nem csodálatos, hogy egy hivatásos viccelő ilyen szellemes? Mire Shaw: — Hölgyeim és uraim, hát nem csodálatos, hogy egy ügyvéd a saját zsebében turkál? Augustában, Maine államban, egy gengszter beállít egy ékszerészhez és pisztollyal a kezében kényszeríti őt, hogy vegyen be a kirakatból egy gyémánt nyakéket. Azután így szól hozzá: „Vegye ie az árát, legyen szíves, ajándék lesz!” * A nizzai tengerparton egy nagyon csinos fiatal lány az utolsó napsütést élvezi anyag- tiakaiékos bikinijében. Szigorú tekintettel nézi őt egy pap. A lány odafordul: „Befejezte már? Felöltöztetett végre a tekintetével?" Genovában egy textilkereskedő új segédjét oktatja: „Jegyezd meg, a vevőnek mindig igaza van: lehet esetleg tájékozatlan, alattomos, mint egy majom, makacs, mint egy öszvér, buta, mint egy szamár, ostoba, mint egy liba, de mindig neki van igaza!” HUMOR ROKONI,ÁTOG ATÁS 1945 1970 családi Állapot — Bemutatom a lányom! — Bemutatom a feleségem! VETKÖZTETÉS — Könnyű neki, kocsija van! — Könnyű neki, kocsija van! KOCSIHELYZET
