Tolna Megyei Népújság, 1970. április (20. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-04 / 79. szám
Kézimunka Pulóver és kabát Háztartás Korsxerű edények horgolással, kötéssel V A pulóver relief horgolással készül, valamely szín két árnyalatával. 1. és 2. sor: A sötét színnel. végig rövidpálca. 3. sor: Az első rövidpálcára rövidpálca, a következő relief, (ráhajtással aláöltünk, az előző sor rövidpálcájának és .a szálat áthúzzuk, majd lehorgoljuk a ráhajtásos pálcát) 2 rövidpálca és ismétlés. 4. sor: végig rövidpálca. 5. sor: A világos színnel ugyanaz, mint a 3. sor, de itt már a 3. sor relief pálcáit fogjuk át. 6. világos színnel, végig rövidpálca. A 3—6. sorok ismétlésével dolgozunk, a befejezés egy rövid- pálcasor. A pulóver nyakát és ujját rövidpálcával körülhorgoljuk. A kabát a pulóverrel azonos minőségű fonalból, kötve készül, a színén mindig sima, a bal oldalán mindig fordított sorokkal. Gombolás pántot ugyanolyan relief-mintával horgolunk rá, mint a pulóver. A horgolást sötét színnel kezdjük, a jobb oldali, egyenes részen. A világos sor horgolásánál Ifi pálcaközönként 3 gomblyukat horgolunk (3 pálca felett 3 szemmel átmenve). SZEGEDY BÉLA NÉ Szombat: Karalábéleves, lekváros derelye. Vasárnap: Ebéd: Gombaleves, töltött oldalas rizzsel, savanyúság, Kossuth-kenyér, vacsora: körözött, új hagyma, tea. Kossuth-kenyér: Hozzávalók: 3 egész tojás, 12 deka cukor, 2 deka kakaó, vagy 5 deka csokoládépor, 6 deka apróra vágott héjas mandula vagy dió, 14 deka finamíűsafy citromhéj, fahéj. A tojássárgákat S cukorral habosra kavarjuk, hozzáadjuk a kakaót, a vágott mandulát, kis késhegy fahéjat, a három tojás keményre vert habját, és utoljára beleszitáljuk a lisztet. Papírral kibélelt hosz- szúkás formában sütjük, mint a piskótát. ____ H étfő: Rántott levés, pirított kenyérrel, szárazbab-főzelék sült szalonnával, alma. Kedd: Húsleves, metélt tésztával, tökfőzelék, marhapörkölt. Szerda: Burgonyaleves, túrós palacsinta, kompot. Csütörtök: Zöldségleves, töltött paprika, alma. Péntek: Zellerkrém-leves, tejberiza csokoládéporral. Az utóbbi évek sok újdonságot hozlak, öltözködésben, lakberendezésben, sőt, konyhafelszerelésben is. Ez a változás — régi formák, anyagok, eszközök felcserélése újjal, — általában kedvező; az új termék rendszerint szebb, modernebb, tehát jobbpn használható a réginél, jobban megfelel változó, fejlődő életvitelünknek. Nagyanyáink még rézmozsárban törték apróra a gyömbért, a diót, a szemes kávét, — mi már mindezeket elektromos darálón porítjuk, s a rézmozsár, sajátos emlékként, dísztárggyá lépett elő. A feketét villamos főzőlapon készítjük, bent a szobában, s a „terülj asztalkám’’ ínycsiklandó fogásait Kukta fazékból varázsoljuk elő. Az edényüzletek kirakata előtt újabban ismét sokan nézelődnek kedvtelve. Nagy az érdeklődés a szép formájú, két színnel zománcozott, gombosfedelű, vagy nyeles fazekak, tálak iránt, az áttetsző jénai edények újabb változata, a virággal díszített, hófehér, porcelán hatású tűzálló edény iránt. Egy-egy ilyen tálkészlet, vagy akár egy darabja is elegánssá teszi az étkezőasztalt, látványnak is vonzó. És ami a külső megjelenésen kívül még vonzóbbá teszi az új edényféléket: a praktikusságuk. A zománcozott edények hasznosságát, fontosságát minden háziasszony ismeri: ilyen edéúyben nem szenved károsodást, vegyi elváltozást az étel, sem főzés közben, sem, ha benne tároljuk az elkészült ételnemüt. (Ezért követendő előírás pl. befőtt, lekvár elte- vésénél a zománcos lábas használata. A gyümölcs leve savas, s ha nem zománcozott edényben, vagy nem porcelánban keverjük, hagyjuk állni — a sav az edény anyagával érintkezve, oldja azt, igy vegyi elváltozást, az egészségre romboló hatású károsodást idéz elő.) Az újfajta zománcos fazekak még egy érdeme; a fedő gombja, a fazék füle, vagy nyele nem melegszik át, szabad kézzel megfoghatjuk, nem égeti meg a bőrünket. A zo- máncosedény-választék legmodernebb darabja a Teflon sütőedény (ez az olasz serpenyő neve; hazai változatban Alu- tef néven kapható). Ez a serpenyő (vagy fedeles fazék) belül viasz-szerű bevonattal van ellátva, amely zsír- és víztaszító, — tehát az ételek nem égnek oda az ilyen edényben — igen könnyen (öblítéssel) tisztíthatok. Sült hús- és halszelet, diétás étel készítésére alkalmas ez az edény; — a sütniváló alá nem kell zsiradékot, sem vizet tenni. De az edényt használat előtt ki kell kenni vékonyan olajjal, vagy zsírral (mint a tepsit, melyben süteményt sütünk), pár percig melegíteni kell, s azután tegyük bele a vékonyra szeletelt sütnivalót. Melegíthetünk is az edényben bármit, zsír és víz hozzáadása nélkül — tehát a lefogyni szándékozóknak is védelmet nyújt a felesleges kilók ellen. A másik, jól bevált és méltán kedvelt főzőedény a „jénai” néven ismert hőálló üvegedény (nemcsak az NDK-beli Jéna városban készül; idehaza is gyártják kis mennyiségben; francia—angol importból is ismerjük. Pyrex-edény néven). Mind a régi típusú, mind az újabb tűzálló edény felére csökkenti az asszonyt munkát, mivel az ételt ugyanabban a tálban adjuk asztalra, amelyben főztük. — nem kell tehát át töltögetni, nem hűl közben az étel és nincs kitéve baktériumok behatolásának. — Kórházakban is ezt az edényt használják étkezésnél. Köny- nyen tisztítható, higiénikus és az átlátszó változatú edényben sütés-főzés közben ellenőrizhetjük az ételt. Csupán arra keli vigyázni, hogy ne tegyük közvetlen lángra, (sütőben a rácsra tegyük, gáztűzhelyen lángelosztót tegyünk alá és még melegítéshez is) mert különben megrepedhet, vagy eltörik. BARS SARI Lakáskultúra Régi és mai népművészeti tárgyak Nagy divat, kedvtelés manapság nálunk — és világszerte —, a régi cserépedények, használati tárgyak, bútorok gyűjtése és ezeknek fel- használása a lakások díszítésében. Végre ráeszméltek az emberek, hogy a paraszti kultúra, a népművészeti emlékek összegyűjtésével, népünk régi kulturális örökségét becsülik meg. A tömegtermeléssel előállított, sima vonalú bútorok, használati tárgyak gyakran egyhangúságot jelentenek a lakásban ma is. Ezt a „szürkeséget” fel lehet oldani olyan régi darabokkal, amelyek magukon viselik alkotójuk keze- nyomát és mert egy kultúra kiforrott termékei időtállóak és szépek. Ha néhány kézzel festett, virágos, vagy madaras tányért például a falra akasztunk, olyan szép dekorációt nyújt, hogy szinte a festményt is pótolhatja a szobában. A díszesen faragott mángorlót, vagy guzsalyt is bevihetjük a lakásba. A régi tulipános láda, vagy karcolt díszítéssel ellátott szuszék, fehérnemű-, vagy ágyneműtartónak is kiválóan alkalmas. A tréfás feliratokat őrző pá- linkásbutéliákat könyvek elé helyezhetjük. A bütykösök, korsók, köpülők padlóvázána' is megfelelnek, és ha néhán szeszélyes vonalú faágat he lyezünk beléjük, máris szebbe tettük velük lakásunkat. Tekintve, hogy a gyűjtői száma eléggé megszaporodol és nem valószínű, hogy pa lásokon, kamrákban poroso va régi dolgokat találunk, v szőni szeretnénk a régiek: emlékeztető tárgyakat szerezn akkor a népi iparművészek al kotásait megvásárolhatjuk s boltokban. Az új követeimé asefcaafe megfelelő tárgyak a hagyományok figyelembevételével készülnek. Hódmezővásárhelyen, Szekszárdon, Karcagon, Mezőtúron, Nádudvaron a népművészek, — hogy csak néhányat említsünk —, olyan egyedi feketés-, teás-, boros-, pálinkáskészleteket, tálakat, tányérokat, vázákat és más cserépedényeket készítenek, amelyek a legszebb régi darabokkal is felveszik a versenyt. A lakásban a kényelmi igényeket elégítik ki a szőttes- párnák, mást a futók, falvédők, térítők. A népi iparművészek a hagyományos minták után készítik ezeket is manapság. Felhasználásukra sok lehetőség van. A kárpitozott, a műanyag bevonatú bútorokon is szépen hatnak. A szőttest számos esetben bútorhuzatként is felhasználják, míg a szádából függöny készül. A hímzett térítők, párnák, stb. már jobban igénybe veszik pénztárcánkat; de egy-egy szép darab elegendő is belőlük. A kalocsai, a mezőkövesdi, sárközi, tardi, szentistváni, beregi és más hagyományokat őrző hímzőasszonyok nemcsak a maguk otthona, hanem a kereskedelem számára is készítenek csodálatos darabokat. A Népi Iparművészeti Tanács őrködik azon, hogy csak művészileg értékes munkák kerülhessenek a kereskedelem útján a fogyasztókhoz. Lakásunk öltöztetéséről volt szó. Ügyeljünk arra, hogy mint mást se, lakásunk népművészeti tárgyakkal való díszítését se vigyük túlzásba, mert akkor múzeumjelleget kap otthonunk. Néhány szép tárgy ízléses elhelyezése jobban érvényesül, szebben mutat, mintha telezsúfoljuk velük a lakást. K. Gy.