Tolna Megyei Népújság, 1970. április (20. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-26 / 97. szám
Éljen a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom! j Koset 200 paragrafus vitája Levéltárosok tanácskozása Fadd-Domboriban — Kapcsolat a különböző szervekkel — Érdekelt a nagyközönség is Tavaly született meg az Elnöki Tanács törvény- erejű rendelete, amely szabályozta és összefoglalta a levéltárak feladatait.. Ennek értelmében a levéltár tudományos intézmény, amely meghatározott körön belül meghatározott igazgátási feladatokat is ellát. Ezen belül a tanácsi levéltárak esetében még azt is kimondja a törvényerejű rendelet, hogy azok közművelődési intézmények is. Az Elnöki Tanács rendeletét kormányhatározat követte. E két dokumentum ismeretében és szellemében készítették el. A levéltárak ügyviteli szabályzatát, amely konkréten fogalmazza meg, részleteire bontva állapítja meg azt. hogy az Elnöki Tanács által megjelölt feladatoknak milyen módón, milyen módszerekkel és eszközökkel tehetnek eleget a • levéltárak. Ennek az ügyviteli szabályzatnak a megvitatására ültek össze négynapos konferenciára az ország valamennyi levéltárának vezetői, igazgatói. A konferenciát dr. Varga János. kandidátus, a Művelődésügyi Minisztérium Levéltári Igazgatóságának főosztályvezetője vezette. A Fadd-Dombori- ban összegyűlt vendégek között volt dr. Enlber • Gyoze, Kossutli-díjas akadémikus, az Országos Levéltár főigazgatója is. A levéltári szakembereket a Tolna megyei Levéltár és a Tolna megyei Tanács VB látta vendégül. A megbeszéléseken több alkalommal is részt vett dr. Gyugyi János, a Tolna megyei Tanács VB elnökhelyettese. — Hogyan határozható meg röviden a levéltárak feladáta? — A levéltárak a gondjaikra bízott agyagok védelméről és azok használatának elősegítéséről kell. hogy gondoskodjanak. A már meglevő levéltári anyag bővítését, azaz gyűjtését ig a levéltáraknak kell szorgalmaznak. Emellett tudományos munkát, kutatást vagy egyéb közművelődési szempontú anyaggyűjtést is kell végezniök, vagy külső embereket- e munkában segí- teniök. . S levéltári . feladat ezeknek a munkáknak a publikálása, közlése is. Ezek a feladatok csupán morzsányi részét teszik ki a levéltárakra hárúló munkáknak. Azért; említettem ezeket, mert e feladatok azok, amelyek a speciális munkaterületen leginkább találkoznak más szervekkel és a közönséggel is. — Milyen szervekkel ken kap- esolátot felvemiitik a levéltó- " raknak, s milyen jellegű ez a kapcsolat? — A levéltárak iratbegyűjtő munkájuk során kerülnek különböző intézményekkel, hivatalokkal, vállalatokkal kapcsolatba. Ma nagyon sok szerv van. amely töménytelen irathalmazt termel. Ezek az iratok nemcsak ügyviteli szempontból fontosak, hanem keletkezésük pillanatától történeti értékkel is bírnak. Az utóbibi értékük az, amiért fontos, hogy megőrizzük valamennyit az utókor számára. Ezért a levéltárak feladatkörébe tartozik, hogy nyilvántartsák az illetékességi körükbe tartozó szerveket, illetve azok levéltári anyagát, segítsenek ezeknek a. szerveknek iratkezelési szabályzataik elkészítésében, hogy ellenőrizzék miként tartják be ezek a szervek ezt az iratkezelési rendet és hogyan végzik az irattári selejtezést, s segíteniök kell az iratkezelők szaikmad továbbképzésében is. — A nagyközönséggel hogyan tartja kapcsolatát a levéltár? — A nagyközönség sokat segíthet a levéltár munkájában és a levéltárra ;s több alkalommal lehet szüksége a közönségnek. Hogy csak néhányat említsek ezekből a találkozási pontokból: a levéltár hiteles másolatot és tartalmi kivonatot adhat az • őrizetében levő levéltári anyagról. Bizonyos feltételek között kölcsönözhetik is . az őrizetükben levő anyagot a levéltárak. Közreműködnek személyi tulajdonban levő történeti értékű anyag felkutatásában, védetté nyilvánításában és a Művelődésügyi Minisztérium kijelölése alapján szakfelügyeletét gyakorolhatnak a védetté nyilvánított levéltári anyag felett. Emellett a kívülállók egy gzükebb körének, a kutatóknak is nagy segítséget nyújtanak, azzal, hogy meglevő anyagaikat rendszerezetten rendelkezésükre bocsaj t- ják. A négynapos konferencián alapos és körültekintő munka folyt. A levéltári ügyviteli szabályzat valamennyi pontja módszeres körülhatárolását adta a levéltári munkának. Olyan alapot adott, amely a mindennapi munka fiorán segítséget ad majd a levéltári dolgozóknak —, de a velük kapcsolatban álló szerveknek, kutatóknak, egyéb érdeklődőknek is! — a rájuk ruházott feladatok ellátásában. MÉRY ÉVA Hétköznapok következnek Látogatóban legifjabb kiváló együttesünknél A soproni Liszt Ferenc Művelődési Ház nagytermében rendezett „Repülj páva” nép- daiveélkedő döntőjén a decsi női kórus, amely a „Kiváló Együttes” címet nyerte el. Ne halványuljanak az emlákek S okszor van úgy az ember az idővel, hogy marasztalni szeretné. Jeles napok, örömünnepek idején jó volna meghosszabbítani az órákat, ha régen nem látott szeretteink vannak köztünk, szívesen időznénk még velük — de az idő könyörtelenül múlik. Ugyan, ki ne gondolt volna —: elsősorban a negyven éven felüliek közül — ilyesmire, amikor a felszabadulás negyedszázados fordulóját ünnepeltük. De ha az időnek örök törvénye a múlandóság, az emberé éppúgy — a feledés. Békeidőben s- 'vesen feledjük a lőportfüstöt, fűtött lakásban az átfagyoskodott telet, jóllakva azokat az időket, amikor ünnepnek számított, ha nem feküdtünk le üres gyomorral. A fényárban úszó budapesti Duna- part láttán kevés ember gondol ma arra, hogy milyen volt a táj a vízbe roskadt hidakkal, s az új, szocialista városokban járva alig tudja valaki megmondani, hol voltak azok a sokszor emlegetett kukoricatáblák, s hol verték le az első, házhelyeket jelölő karókat. pedig ezek az emlékek — a. r közelmúltnak és a mának a történelme. Régi idők emlékei után kutatva mennyi munkát és költséget áldozunk, hogy földet, falakat vallatóra fogjunk: mi is volt, hogyan is volt itt régen. A közelmúlt történelmének tanúi pedig itt élnek, dolgoznak —• nem egyszer ugyanott, ahol azokban a negyedszázad előtti időkben — s olykor mégis hagyjuk halványulni emlékeiket. Az is megtörténhetett ezekben az ünnepekben teli időkben, hogy néha- nyan kimaradtak a jogos ünneplésből, talán éppen azok közül, akik a maguk helyén és idején a legtöbbet tették, a legönfeláldozóbban vettek részt minden megmozdulásban, munkában, ami az újért, a szocialista Magyar- országért indult. S mindez máris az emberi fe- ledékenység csalhatatlan mutatója. Nevek, amelyeket akkoriban legfeljebb csak a napilapok hétköznapi krónikája emlegetett — azóta valamilyen okból feledésbe merültek. Tettek, amelyek tizenöt-húsz vagy még több év országosan vagy megyényi területen visszhangoztak, elsüllyedtek a történések gyors egymásutánjában. Gondolatok, amelyek akkoriban — szónoki emelvényről mondva vagy írásban kézről kézre járva —' emberek százait, ezreit, győzték meg a jobb — és azóta jelenné lett — jövő magasabb- rendűségéről, immár csak az emlékezet mélyén pihennek. Érdemes mindezt felszínre hozni, rendszerezni, megőrizni! Aligha van sok érdekesebb feladat, mint — például a legfiatalabbak- nak — felfedező útra indulni saját hazájában, vagy még szűkebb pátriánkban, városunkban, megyénkben. A nagy ünnepek elmúltával felkutatni a mai és holnapi generációk emlékezetében megtartani a hétköznapok történetét, azokét a napokét., hónapokét és évekét, amelyek alatt rom- országból virágzó, szocialista Magyarországgá lett hazánk. Beszélni emberekkel, akik fiatalon, tetterősen vagy életük derekán kezdték az újat építeni, s ma szürkülő hajjal, vagy már nyugdíjasként emlékeznek. Átlapozni régi újságokat, amelyek hírt adtak az élet újraindulásáról, a harcról a régi és az új között, a győzelmekről és a kudarcokról, a nagy előrelépésekről és a munka hevében olykor elkövetett melléfogásokról is. A televíziónéző!-, 'dióhallgatók, újságolvasók valahányas tudják, hogy a Repülj páva népdalversenyben nyújtott teljesítményéért a decsi járási művelődési ház asszonykórusa elnyerte a Kiváló együttes címet. Nemcsak azért jelentős eredmény ez, mert megyénk . nevében, képviseletében egy alig egy esztendő óta működő kórus járult hozzá zenei anyanyelvűnk ápolásához. a népdalkultúránk gazdagításához, külön jelentős azért is. mert a kórus tizenkét tagját egész megye támogatta. Nem beszélve a faluról, azokról az idős emberekről, akik elfelejtettnek hitt népdalok százával siettek a kórus segítségére. Nem győzték magnóra venni, majd kottázni az idős nótafák dalait, amelyek közül — a ma már tudjuk: szigorú zsűri — negyvenet fogadott el. Ha tehát azt mondjuk, hogy a közösség győzelme is a rangos helyezés, egyáltalán nem csorbítja az együttes érdemeit. Sőt! A kérdés, mi következik most. túl az országos rokon-, szenvet ébresztő, a népdal- kincs megbecsülésére tanító ünnepi esemény izgalmas, vibráló napjai után? Munkanap Lévén, a kórusnak csak néhány tagja tudott válaszolni e kérdésre. És a válasz kézenfekvő; — munka következik. Április 25-én Mezőkövesdre hivatalos a kórus, majd kezdődik a készülődés a tájegység lassan hagyományossá váló ünnepségsorára, az 1970.- évi- sárközi napokra, amelynek az idén a tavalyinál nagyobb nyilvánosságot kívánnak teremteni. — Tavaly még úgy alakult az együttes, hogy nemcsak énekeltünk, hanem táncoltunk is. —- És itij lesz az idén? A készülődés tényén kívül nem árulnak el többet. És a Vasárnaponként! próbákról is annyit mondanak, hogy most valahogy más az. ahogy össze- . jönnek és dolgoznak. Mélyen átérzik, hogy a nagy. országos versenyben megszerzett rang fénye csak akkor lesz maradandó, ha elkövetkező munkájukkal is a döntő zsűrijét igazolják. Egyszóval, világért sem akarnak a megszerzett babéroikra ülni. Mind asszonyok, családanyák. Nem volt probléma- mentes a versenyben való részvételük. Kerek nyolc nap áldozódott a szereplésekre, . utazásokra. Mondják is a férfiak, hogy most ők következnek, ők alakítanak kórust, hogy helyreállítsák az egyenjogúságot és ők kapjanak ennyi „kimenőt”. Ez persze tréfa, benne van az a büszkeség is, hogy „lám csak. jól énekelnek ezek az asszonyok, annyi dalos között is sikerült előkelő helyhez jutniok!” Persze, adódott bőven probléma is, de borítsunk ezekre fátylat. Csupán annyit ég ezt is inkább az együttes jövőjét féltve jegyezzük meg, hogy a dolgozóikat zokszó nélkül elengedő munkáltatók között akadt egy — a legsárközibb üzem! — amelyik két dolgozóját csak az évi szabadság terhére engedte el a kórus szerepléseire. Kettejük közül egy máris úgy határozott, hogy ilyen áron nem énekel tovább. Kár lenne, ha a széthullás innen fenyegető veszélyét nem vennék észre a kórus fenntartói és nem tennének ellene. Beszélgető partnereim büszkék — és azok is lehetnek — a Kiváló együttes címre, s külön öröm számukra, hogy a Repülj páva során szerzett dalosismeretséget felhasználhatták arra i.s, hogy az idei sárközi napokra meghívják a verseny társakat. Most tehát, hétköznapok következnek, seregnyi próbatétellel. Szívünk szerint eredmény os munkát és sok sikert kívánunk! — óa — Emberek építették fel ezt az ^ országot huszonöt év alatt olyanná, amilyennek az ünnepi évfordulón láttuk mi magunk, s megmutattuk országnak, világnak. Volna mivel dicsekednünk, s éppen az elért eredmények tesznek szerénnyé. Nem szabad hát, hogy az emlékek halványuljanak! Az ünnepek után a munkás hétköznapokon kutassuk fel mindazt, ami negyedévszázad élő történelméből megőrzésre való. A nagy harcokat és a kis, hétköznapi tetteket, éljük át újra az egykori nagygyűléseket, a megrendítő és lelkesítő változások lázas izgalmát és a hídépítések tömegmozgósító szenzációját, az új városok építésének szédítő iramát, és a tsz- szcrvezcsek emberpróbáh'» nagy napjait. Nemcsak az emlékezések miatt. Azért is — vagy talán elsősorban azért —, mert az ilyen emlékek adnak erőt, előretekintést a most kezdődő, új negyedszázadhoz a mai hétköznapok új hőseinek. Népújság 3 1970. április 26, — Miért volt szükség ennek a konferenciának az összehívására? Az ország területén működő levéltárak jelenleg — válaszolja dr. Varga János kandidátus — még különböző típusúak, s e típusokon belül is különböző fejlettségi szinten állnak. Nincsenek azonos fokon ellátva, sem az ott dolgozók képzettségét tekintve, sem pedig anyagi lehetőségeiket, technikai felszerelésüket értve. Ezért van elsősorban szükség arra, hogy egy ilyen fontos dokumentum készítése során, mint ez &?■ ügyszabályzat, amely majd hosszú évekre meghatározó lesz a levéltárak jogait,- feladatait és kötelességeit illetően, hogy alaposan, körültekintően megvitatva és megfogalmazva nyerje el végső formáját. Az ügyviteli- szabályzat közel 200 paragrafust tartalmaz. A konferencia résztvevői fejezetenként, paragrafusonként és cikkelyenként vitatták meg az egyes pontokat, ki-ki elmondta véleményét, amelyeket saját munkakörülményei és lehetőségei alapján állapított meg.
