Tolna Megyei Népújság, 1970. április (20. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-26 / 97. szám
ŐSZ FERENC: Nyomoz a város 2. — Hadnagy elvtárs, kérek engedélyt jelenteni. Egy lány van itt — lépett a szobába Sipos tizedes, a hadnagy közvetlen munkatársa. Róla annyit kell tudnunk, hogy Sipos öreg rendőr volt, már tizenöt éve viselte az egyenruhát. Pontos, fegyelmezett beosztott volt, nem túl nagy szellemi képességekkel. Jámbor, békés természetű ember volt ez a Sípos, aki néha meg is sajnálta ügyfeleit. Mesélik, hogy a fieteti huligánnak rántott csirkét csempészett a fogdába, mert nagyon hasonlított a fiára, akit az ellenforradalmárok öltek meg. — Küldje be — mondta Kovács. Belépett Zakariás Ildikó. — Kéremszépen... én visszavonom a feljelentést. — Maga megőrült? — Az úgy van... Szóval, nekem udvarol egy német fiú... Talán el is venne feleségül. De ha ezt megtudja, egyből otthagy. — Nem tudja meg. Ügyét diszkréten kezeljük. — Itt mindent megtudnak. Azt is tudják, aki nem tett feljelentést — Van ilyen is? — Persze... Töröknét is megtámadta a sza- tír. Össze-vissza marcangolta. — Tudja, hol lakik ez a Törökné? — Tudom, de ígérje meg. hogy nem mondja él, hogy tőlem hallotta ... — Sipos elvtárs — szólt ki Kovács hadnagy. — Hivassa be Török Dezsőné, Kossuth utca 17. szám alatti lakost... • — Ezt kikérem magamnak! Jelentést fogok tenni. Beidézik az embert, mint egy bűnözőt — háborgott Török Dezső. — Kérem, mi a feleségét kérettük, hogy legyen segítségünkre egy bűnügy felderítésében. Ez állampolgári kötelessége. — Én nem akarok vallomást tenni — sírt Törökné. — Én elmondom, kérem... — készségeske-' dett Török. — Az úgy volt, hogy én Debrecenben tartózkodtam. Hazajövök, hát látom, hogy Icuka nyakán véraláfutások vannak... meg lejjebb is. Persze, hogy kérdőre vontam. Először hallgatott, aztán sírva elmondta, hogy amikor a gyárból jött haza, megtámadta a szatír... — Mikor történt ez? — fordult az asszonyhoz a hadnagy. — Kedden este.' . 7 óra felé .. i Kovács a jegyzeteibe nézett. Pontosan ebben az időiben történt Zakariás Ildikó megtámadása is. — Biztos a dátumban? — Egészen biztos, kérem. í. Én szerdán jöttem haza, és akkor már így volt. De ugyebár, mi nem akarunk részt venni az ügyben. Rajtunk röhögne az egész város. Szegény feleségem már így is teljesen kikészült idegileg... — Kérem, hagyjon magunkra a feleségével.. •*- Hogv képzeli... Nekünk nincs titkunk egymás előtt ... — Ez természetes — érvelt Kovács. — Na, de az orvoshoz sem mehet be. amikor a feleségét vizsgálja... — Meg akarja vizsgálni? — hüledezett Török. Tíz perc alatt megértette, hogy a rendőrség az ilyen ügyeket annyira bizalmasan kezeli, hogy még a férj sem vehet részt a kihallgatásokon. Végül kiment. Kovács ránézett az asszonyra: — Nincs valami mondanivalója? — Izé ... szóval... az úgy volt... Tetszik tudni volt egy kis félrelépésem ... Ha a férjem megtudná, megölne, vagy ami rosszabb, elhagyna. Pedig én csak őt szeretem. Áldott egy ember. Ez nem kocsmázik, egy fillérig hazahozza a pénzt. Az a másik egy részeges, ócska csavargó, egy ... Kovács belefojtotta a szót. Az asszony a nyakán levő keresztre akarta megesketni, hogy soha nem mondja el a dolgot senkinek. A hadnagy újra az iratokba temetkezett. A ♦ tettesre egyetlen jellemzőt talált: mindkét eset- X ben azzal fenyegette áldozatát, hogy „hazavág- T ja”. Ezt a nyomot egészen addig nagyra érté- X kelte, amíg nem hallotta, hogy az udvarukban f levő kislány egyetemi évfolyamtársának úgy ♦ számolt be a kollokviumáról, hogy „a prof. j hazavágta”, amit úgy kell érteni, hogy meg- ♦ buktatta. ♦ Átnézte a járásban levő büntetett előéletűek X anyagait. Előkerült Zsizsik Jenő aktája, akit néhány évvél ezelőtt közszeméremsérfés és erőszak miatt ítéltek el. Zsizsik egy éve szabadult és ismét a környéken él. Kocsiba ült és meglátogatta a férfit. Mint mondta, csak egy kis beszélgetésre jött. — Ne akarjon engem átverni a hadnagy úr. Van magának kivel beszélgetni. Ha engem egy zsaru... izé... rendőr keres, az haza akar vágni. Pedig most olyan ártatlan vagyok, mint a hadnagy úr. — Bejön velem a kapitányságra — harapott rá a ,,hazavágásra'’ Kovács. — Ez ügyben tanúként szeretném kihallgatni. — Hány váltás fehérneműt vigyek? —■' kérdezte Zsizsik szkeptikusán és néhány inget belegyűrt a kéznél levő kis fakofferbe. Kovács .behívatta mind a két sértettet. A nőket háttal állította Zsizsiknek, akinek el kellett suttognia a következő mondatot: „Ha megszólalsz, hazaváglak”. Ezután a nők megfordultak és szemrevételezték a férfit. Mindkettő állította, hogy támadójuk ennél erősebb, magasabb volt és másként ís beszélt. Zsizsik boldogan indult haza. Eddigi praxisában még úgysem fordul-i; elő. hogy ártatlanul gyanúsították. Aztán Sípos jelentette, hogy egy újságíró van itt a megyei laptól. Szávai László volt az illető, a lap nagy hírű riportere, aki eredetileg a város egyik tsz-éről akart riportot írni. Az irodában azonban nem volt senki. Az egész vezetőség a határt járta, ehhez azonban Szávainak nem volt kedve. Viszont meghallotta a szatír-ügyet. Nosza, ez az igazán jó riport — Jutott össze a tinta a tollában, (Folytatjuk.) hx fill rf «t Irha: Ci. Horváth T. Sebök J. rajzolta HALOTT RAPCSOLATOTA'E" EM A HELYI ANT/FAS ÍL. IGE EZ AZ EGYETLEN JÁRHATÓ ÓZ. ASZRERT A RÉMÜLET SZINTE MEGBÉNÍTJA PED/G INNEN NYOMBAN EL MELL | rüNN/E A j/róuelóu lEttEn , hogy az Áldozat honnan futott m. résivétteljes ptuantést yep az eszméletlen ASSZONYRA, AZTÉK, A KONYHAAJWM ÁT SIETVE ELHAGYJA A HAZAT. Nehány utcával odébb behúzódik EGY LEBOMBÁZOTT HÁZ ROMJAI KÖZÉ. AT KELL GONDOLNIA A HELYZETET. LANGE TRAGIKUS HALÁLA CSAKNEM ELHÁRÍTHATATLAN KATASZTRÓFÁT JELENT AZ Ó SZÁMÁRA IS. ITT ÁLL TELJESE* MAGARA HAGYATVA AZ IDEGEN. ELLENSÉGES VÁROSBAN. A kazahok, vagy a magyarok ősei? Aki ellátogat a Kazah Nemzeti Tudományos Akadémiára, feltétlenül felfigyel a kemény, határozott arcvonása. férfit ábrázoló gipsz mellszoborra. Ez a férfi két és fél ezer éwe\ ezelőtt élt és a szakák egyik törzséhez tartozott. A szakák ősi ázsiai nomádtörzsek voltak, a szkiták rokonai. De miért került a mellszobor a Kazah Tudományos Akadémiára? Nyomós érvek szólnak amellett, hogy a szakák a mai kazahok ősei voltak. A gipsz mellszobrot Mihail Geraszimov szovjet antropológus vezetésével készítették, rekonstrukciója annak a szaka arcnak, melynek koponyáját két évvel ezelőtt Alma- Ata megyében találta meg Kemal Akisev kazah archeológus. A lelet rendkívül érdekelte Orazak Iszmagulov antropológust, aki a Moszkvában tartott antropológiai és etnográfiai világkongresszuson merész hipotézist állított föl; a kazah nép a szakáktól származik. Előadása heves vitát váltott ki a kongresszus résztvevői között, mivel a magyar tudósok már régóta a szakákkal kapcsolják Össze népük eredetét. Pedig Kazahsztán és Magyarország között több ezer kilométeres távolság van, a két nép nyelve és kultúrája is erősen elüt egymástól. Az Alma-Ata-i megyei lap, az „Ognyi Alatau” Iszmagulov munkásságát ismertetve, a cikknek ezt az alcímet adta: „Kik hát valójában: kazahok vagy magyarok?” A kérdéssel magához a tudóshoz fordultunk. — A „vagy” ebben az esetben nem egészen szerencsés — válaszol Orazak Iszmagulov. — Egyébként az „is” kötőszó sem lenne egészen pontos. Véleményem szerint a szakák nagy szerepet játszottak a mai kazahok kialakításában. Az érem másik oldalát tekintve: a szakák utódainak valószínűleg az ősmagyarok kialakításában is fontos szerep jutott. A kazah és a magyar tudósok együttes munkája ezt a bonyolult és eddig kevéssé tanulmányozott problémát segít megoldani. Egyébként a napokban levelet kaptam Tóth Tibor magyar kollegámtól, aki legutolsó munkáit is elküldte. A magyar tudós már járt nálunk Kazahsztánban és antropológiai vizsgálatokat végzett a déli kazahok között. Kutatási témáink különböznek egymástól. Amíg én a kazahok származásának gyökereit keresem, addig Tóth Tibort a magyar nép kialakulása érdekli, különösen abban a stádiumban, mely összefügg Európa és Ázsia érintkező területeivel. Kutatásaink természetesen valahol kapcsolatban állnak egymással, és a létrejött együttműködés kölcsönösen hasznos számunkra. — Az elmúlt év hozott-e valami újat elméletének bizonyítására? — Erre a kérdésre nem könnyű válaszolni. 1967 nyarán nagy antropológiai anyagot gyűjtöttem össze a köztársaság északi megyéiben, Kusztanaj vidékén és Észak- Kazahsztánban, amelyet rendszerezni és feldolgozni kell. A probléma végső megoldása még nagyon távoli, de a véleménycserék, melyek az ilyen kongresszusokat jellemzik, mindig nagyon hasznosak a fejlődés szempontjából, nemcsak ebben a kérdésben, hanem az antropológia és az etnográfia egyéb területén is.
