Tolna Megyei Népújság, 1970. április (20. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-23 / 94. szám
6/. Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár Hogyan képviseli fejlődését Tolna megye állattenyésztése? A 67. Országos Mezőgazda- sági Kiállítás és Vásár megnyitójáig még jó néhány hónap hátravan, de a készülődés már javában folyik. Túlzás nélkül mondhatjuk, már az előző években megkezdődött, hiszen az állattenyésztésben nem lehet egy év alatt olyan eredményt produkálni, amely megfelel a magas szintű követelménynek. És az idei kiállításra éppen a magas színvonal lesz a jellemző, mert nem csupán az idei, vagy az elmúlt három év, hanem mezőgazdaságunk huszonöt éves fejlődését kell ország-világ előtt bemutatni. A kiállítás követelményeinek — és az eddigi kiállításokon szerzett díjaknak, elismeréseknek — megfelelően készülnek most megyénk állat- tenyésztő gazdaságai. Nem titkolják, megyénk mezőgazdaságának fejlődését minden eddiginél jobb eredménnyel szeretnék képviselni. A nevezésekből kiderül: megyénk szarvasmarhatenyésztését a bonyhádi piros-tarka fajta reprezentálja, ez a kitűnő, kettős hasznosítású fajta. A legtöbb szarvas- marhával a legnagyobb értékű tenyészanyaggal rendelkező alsótengelici kísérleti gazdaság jelentkezett. A tenyésztési bemutatón a gazdaság az 1448-as, javító hatású Planet törzsbika utódaiból 18 tehenet vonultat fel; a tehenek mindegyike kiváló termelőképességű jószág. Nevezett még a gazdaság 20 vemhes üszővel, öt növendék tenyészbikával — az állomány teljes egészében a bonyhádi tájfajtát képviseli. A Paksi Állami Gazdaság — mint törzstenyésztő gazdaság — 4 törzstehénnel, a máj ősi Aranykalász Tsz egy tehénnel, három vemhes üszővel, a bonyhádi Petőfi Tsz három vemhes üszővel, a faddi Lenin Tsz 4 vemhes üszővel, a báta- széki Búzakalász Tsz három vemhes üszővel jelentkezett. A Hőgyészi Állami Gazdaság a tenyésztési bemutatón úgynevezett fajtarekonstrukciós egyedekkel szerepel; két magyartarka-yersey kereszte- zésű, tejelőtarka tehénnel. Megyénk szarvasmarhatenyésztése ezenkívül az istállógépesítési bemutatón is képviselteti magát. Ezen a bemutatón különböző tartási, fejési technológiák mellett különböző típusok is szerepelnek: a magyartarka mellett különböző keresztezé- sű egyedekkel. A magyartarka tehénállományt 15 tehénnel a Dalman- di Állami Gazdaság szarvasmarha-tenyészete képviseli. A szakemberek ezen a bemutatón is sikerre számítanak, attól függetlenül, hogy itt nem díjazzák külön a bemutatott állatokat. Előzetes elismerésnek számít, hogy az Országos Állattenyésztési Felügyelőség Tolna megyét is felkérte tartástechnikai bemutatóra. Ezen három korcsoportban 36 hízó bika szerepel: részben itatásos nevelés alatt álló, részben 400—450, részben 600 kilós súlycsoportban. Ennek célja: a korszerű, mai exportigényeknek legjobban megfelelő vágómarha-típus bemutatója. A szakemberek véleménye szerint erre a legalkalmasabbak a három évvel ezelőtt importált osztrák tarka bikák utódai. Itt elsősorban a legjobb hizlalási eredményt elérő termelőszövetkezetek jönnek számításba, tehát későbbi időpontban ezekből válogatják ki a kiállítás követelményeinek legjobban megfelelő három hízóbika-csoportot. A sertéstenyésztés bemutatójára a Hőgyészi Állami Gazdaság svéd nagyfehér állománnyal nevezett: te- nyészkocákkal, illetve koca-, és kansüldőkkeL A lengyeli tangazdaság viszont angol lapály törzstenyésztéséből visz fel anyakocákat, koca- és kansüldőket. Ugyancsak angol lapály koca- és kansüldőkkel nevezett a kiállításra a tengelici Petőfi Tsz is. Itt kell megjegyezni, hogy a korábbi kiállításoktól eltérően most nem szabta meg előre a nevezhető állatszámot az állattenyésztési főbizottság tehát azt, hogy egy-egy gazdaság hány állattal nevezhet, vagy szerepelhet. A minőségtől függően dönt majd a bírálatok eredményei alapján. A kiválók közül is a legkiválóbb jószágok kerülnek így a kiállítást látogató nagyközönség elé. Előfordulhat, hogy egyébként kiváló eredményeket felmutató gazdaságok esnek ki. A lótenyésztést ezúttal is elsősorban a Dalmandi Állami Gazdaság képviseli, két törzskancával, és három hároméves kancával, magyar félvér törzstenyészetéből. A tamási tájfajtát a regölyi Népakarat négy kancája képviseli. Három magyar félvér kancával, azonkívül négyesfogattal nevezett a nagy- kónyi Haladás Tsz. A hőgyészi gazdaság egy kancával a hidegvérű lótenyésztést kívánja bemutatni, az ismert muraközi típusnak kisebb testű, de mozgékonyabb fajtáját. A baromfitenyésztési bemutatón a tyúktenyésztést Hő- gyész és Alsótengelic képviseli, rekorder — New-Hampsire — tojókkal és kakasokkal. A tamási Vörös Szikra Tsz húsz —héthetes — pekingi pecsenyekacsát mutat be. (Azonkívül 35 kétnyaras pontyot.) Végül, a kisállattenyésztési bemutatóra a megyéből a pincehelyi Vörösmarty Tsz nevezett, 10—10 — egyéves — King-fajta galambbal — tojóval és hímmel —, és ugyancsak tíz—• tíz tojóval és hímmel az Autosex-King fajtából. (Ez utóbbi fajta most van terjedőben Nyugat-Európában.) Az állattenyésztési bemutatóra minden eddiginél nagyobb számú nevezés érkezett, a szakemberek bíznak abban, hogy Tolna megye fejlődő állattenyésztése számára mindez az elismerésekben is visszatükröződik majd. BI. Horváth Olivér tárlata Bonyhádon A Bonyhádiéi elszármazott pécsi festőművész érdekes tárlata a múlt héten nyílt meg a járási könyvtár üvegezett verandáján. A látogatók körében külön:'-; érdeklődést keltettek a mohácsi faiostlemezek felhasználósával készült, útszerű technikájú képe«<. FOTO: KOMÁROMI ZOLTÁN Lenin-ünnepség a Lenin Tsz-ben Kedden, nagyszabású ünnepség keretében emlékezett meg a faddi termelőszövetkezet tagsága Lenin születésének 100. évfordulójáról. A művelődési otthonban közel félezren zsúfolódtak össze, hogy részesei legyenek a bensőséges ünnepségnek. Az ünnepség résztvevőit Rácz János, a tsz elnökhelyettese, párttitkára köszöntötte, majd Tolnai Ferenc, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának titkára mondott megemlékező beszédet. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Hornok István tsz-elnök törzs- gárdajelvényt és pénzjutalmat adott át azoknak a termelőszövetkezeti tagoknak, akik már 20 éve tagjai a közösnek. Húszán kaptak ilyen törzs- gárdajelvényt. A helyi általános iskola, művelődési otthon és a szekszárdi Garay Gimnázium irodalmi színpada emlékműsort adott, az úttörők virágcsokorral köszöntötték az ünnepség résztvevőit, és ez alkalommal került sor a KISZ keretében megalakult ifjúgárda tagjainak fogadalomtételére is. Munkaügyi oktatás A munkaügyi döntőbizottsági tisztségviselők részére indított előadásokat legközelebb 28-án, Pakson, 29-én Tamásiban, 30-án Szekszárdon tartják. Szekszárdon — a korábbi gyakorlattól eltérően —, ez alkalommal a délelőttösök és a délutánosok közös előadáson vesznek részt, ezt reggel nyolckor, a Várközben lévő köz- alkalmazottak klubjában tartják. Az előadó mindhárom al-' kálómmal dr. Lőrincz János, a Tolna megyei Területi Munkaügyi Döntőbizottság elnöke lesz. Ahol mindnyájan élünk A le fim vnrní amelyben, ahol mindnyájan _ ‘íjélünk. megfordulunk — utca, tér, park —, semmiképpen sem mindegy, hogy milyen állapotban van. A gondozott, szép, tiszta környezet kellemes hatást gyakorol ránk. az elhanyagolt pedig ellenkezőt. Nem kétséges, közérdek az utcák, terek, parkok esztétikai karbantartása. Ez a közügy azonban hosszú évek óta egy negatív jelenséggel terhelt. A közösség mindenütt — Dombóváron, Szekszárdon, Tamásiban stb. — nagy erőfeszítéseket tesz az utcák, terek szépítéséért. Szekszárdon hozzávetőlegesen egymillió forintot fordítanak állami pénzből évente parkosításra. Meglehetősen nagy ösz- szegre rúgna az is, ha a lakosság ilyen jellegű társadalmi munkáját átszámítanánk. Ugyanakkor mindenütt és mindig akadnak, akik ezt rongálják: összetörik a virágtartókat, letapossák a virágokat, leszaggatják, elvágják a virággal beültetett részeket körülvevő drótot. És velük szemben mindeddig tehetetlennek bizonyult a közösség: másnap fáradságos munkával helyreállíthatta azt, amit valaki felelőtlenül tönkretett. Hogy mennyire is, amit a NEB szekszárdi járási-városi bizottsága egy hete küldött a városi tanács költségvetési üzemének. „A lakosság közül — szól a levél — többen hívták fel figyelmünket, és tettek bejelentést bizottságunkhoz, hogy a város területén létesített parkok, játszóterek felszerelési tárgyait napközben is gyakran rongálják vem gyermekkorban levő fiatalok.” A levél szerint a bejelentők arra is felhívták a figyelmet, hogy a parkőrök nem tesznek megfelelő intézkedéseket a ron- gálákkal szemben. Tf] fírfí] ifjsírfi visszatérő probléma a park- w * rongálás. Parkosítunk, de a parkokat mindeddig képtelenek voltunk megvédeni. Érdemes lenne ezen egyszer komolyabban elgondolkodni. Annál is inkább, mert évekre visszamenően könnyen meg lehetne számolni, hogy például Szekszárdon hány parkrongálót vontak felelősségre. Nem is csoda, hogy e bosszantó jelenség nem szűnt meg. A parkosított részeken nem egyszer ott a gépjárművek nyoma, de még miatta sem sok vezetőt bírságoltak meg, de azok is „megússzák’, akik éjszaka virtuskodásból rongálnak. Joggal kérdi mindenki: meddig megy ez így? Évek óta az a nagy talány, hogy mi lenne ez ellen a hatékony eljárás. Kétségtelen, minden rózsabokor mellé nem ültethetnek külön csőszt, s az alkalmazott parkőrök nem lehetnek állandóan mindenütt jelen. A minap beszélgettünk e témáról az egyik rendőrtiszt elvtárssal. Kiderült, hogy a kis létszámú rendőrjárőrözés semmiképpen sem képes ezt megakadályozni, ilyen jellegű tevékenységük főként csak egy-két veszélyeztetettebb hely megfigyelésére szorítkozhat, ami ugyan lényeges, de nem oldhat meg mindent. Ugyanakkor nem kétséges, hogy hatékony intézkedésre lenne szükség. Csakhát mi legyen az? Véleményem szerint a parkok megvédését is ugyanolyan társadalmi üggyé kellene tenni, mint tettük magát a parkosítást. Ha ezt mindenki szívügyének tekintené. legalábbis lényegesen csökkenne a rongálások száma, mértéke. A ent’/JhP« tapasztalat azt mutatja, hogy a ron- ri. SU/Uíl/Ko gálási esetek többségét valaki valahonnan mindig észreveszi. Gyakran többen is. De annyi fáradságot senki sem vett, hogy közbeavatkozzon — éjszakai duhajok esetében nem is lenne mindig tanácsos —, de feljelentést sem tett. márpedig az már nem lett volna veszélyes. Elemi feladatként szükséges lenne, hogy aki ilyet tapasztal, azonnal jelentse a tanácsnak, vagy más illetékesnek, mert így el lehetne venni egyesek rongáló kedvét... B. F.
