Tolna Megyei Népújság, 1970. április (20. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-23 / 94. szám

TTTTTTTTTTTTyTTTTTTyTTTTTTTTVTVTTTT’fTTVrrTTTTTTT rVTVTTTTTT M 'tfTvvw*TyvyyyyTyvyvT»vyvyTyyvvv¥Vvryy?yvyvTvyyyyyyvyyy yvyyvvyyyyyTTryyyvyr Gerencsér Miklós: Fekete tél 39. A költő veszedelmes könnyűségben lebegett, attól félt, ereje és akarata összeroppan, lelki gyengeség teszi képtelenné a gondolkodásra. — Tisztelt bíróság. Önök úgysem adnak az én szavamra, tehát bármit mondanék, helyze­tem nem enyhülhet, súlyosabbra pedig aligha változtathatnám. Még abban sem reménykedhe- tem, hogy kötél helyett golyóval végezzenek ve­lem. — Rövidebben, fattyú, rövidebben! — ordított rá Dominies őrnagy. — Ehhez semmi közel — torkollta le Dominies. Mint akit fullasztó kánikula kínoz, aléltan só­hajtott Németh László János. — Akinek az életéről van szó, annak nem mindegy, hogy mivel és hogyan vádolják. — A vizsgálat során beismerték bűnösségüket, magukra bizonyult az államellenes szervezkedés! — Beismerésünket egyöntetűen visszavontuk, mert a legkegyetlenebb fizikai kényszerre írtuk alá a jegyzőkönyvet. Bűnösségünk tehát nem nyert bizonyítást, annál is inkább bizonyítható a kínzás, mivel nyomait e pillanatban is mind­annyian magunkon viseljük. — Ezen már rég túl vagyunk, Németh — in­tette le türelmetlenül Dominies őrnagy. — Ne kanyarodjon örökké vissza a bizonyítási eljárás­hoz! A tanúk eskü alatt vallották beismerésük önkéntességét és nekem »mmi okom Vó*o)lceöni a magyar királyi csendőrség tagjai őszinteségé­ben! Valami újat, mielőtt végképp elvesztenem a türelmemet! — Barátaim, sokat vívódtam miattatok, ezer­szer szólalt meg bennem a lelkiismeret, hogy jo­gom volt-e önfeláldozást kérnem tőletek. Többé nincs bennem tépelődés. Mindannyian úgy vi­selkedtetek, ahogy csak a szabad akarattal ren­delkező emberek bírnak. Köszönöm a bizalma­tokat és ha a sok szenvedés után a harc ered­ményét is látni fogjátok, csináljátok meg mind­azt a szépet, amiről annyit beszélgettünk. Dominies az asztalra vert tömzsi ökléveL — Tárgyalásvezető hadbíró úr, én az utolsó szó jogán beszélek. — Folytassa kérem! — intett az elnöklő tá­bornok, mielőtt Dominies újra üvölthetett volna. Egyre gyengülőbben állt a költő a két szuro- nyos csendőr között. Bakaköpenyéről levágták a gombokat, bakancsából hiányzott a fűzőszíj. Néhány pillanatig lehunyta' a szemét, várta, hogy ismét egy kis erő gyűljön az agyába. — Fogja már be azt a kommunista pofáját! Még egy gyanús kijelentés, és megvonom a szót! Az aranygalléros tábornok türelmesebb hangon vetette közbe: — Vádlott, ön joghallgató volt, illene tudnia, hogy az utolsó szó jogán a bírósághoz szokás beszélni. — Köszönöm, tábornok úrnak, hogy erre bá­torít — mondta a költő a lélek pokoljárása után következő nagy nyugalommal. — A tisztelt had­bíróság, eltekintve a hangnemtől, szigorúan ügyel a külső alakiságra. Mindössze az a szo­katlan, hogy a vád tanúi fegyveresen jelenhettek meg a tárgyaláson. — Folytatom, engedelmükkel... Éppen azért, mert önök gyakorlottak a jogászi munkában, nálamnál is jobban tudják, hogy a bíráskodás eszköze mindig a politikai hatalom kezében van. Némely politikai hatalmat egyáltalán nem lehet azzal vádolni, hogy ne élne ezzel az esz­közzel. — A bírói jogkörben rejlő lehetőség ke­gyetlen támadó fegyverré válhat. Amikor pedig bitorlott politikai hatalommal állunk szemben, szükségszerűen válik bitorlóvá a bíráskodás is. — Ez minden?! — csattant fel Dominies. — Még valamit, engedelmével, hadbíró úr... A bitorlott hatalom bűntettnek nyilvánít rnin­TTTTTTTTTTTfTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTT dent, ami nem felel meg zsarnoki céljainak. Ezek szerint a célok szerint dönti el, hogy mi a megengedett, és mi a meg nem engedett. Mi­nél zsarnokibb, annál több természetes emberi jogot minősít üldözendőnek. Ahogy fokozódik a hatalmi téboly, úgy terjed a terror. Vannak, akik nem képesek ezt elfogadni. Közéjük tarto­zom. Ez minden ... Furcsa módon a fekete sörtéjű Dominies nem kapott dührohamot. — Na látja, Németh, ha semmit sem tudnék magáról, ezek után akkor is világos lenne szá­momra, hogy mit érdemel. Kételkedésre semmi oka. A bíróság ítélethozatalra vonul vissza. Min­denki maradjon a helyén. * Nem szólították sétára a reggeli után. Most már bizonyos volt, hogy elérkezett utolsó órá­ja. Szíve a szakadékban vergődő motor kétség- beesésével dolgozott. Hány dobbanásra terem­tette a szívét a természet? Huszonegy esztende­jén túl hány lüktetésre rendezkedtek be a leg­kényesebb izom sejtjei? Szürke és fehér: szürke az ajtó, a padló, az ágy, a pokróc, a kisasztalka. Fehér a négy fal, a mennyezet, fehér a papír a költő előtt. Bú­csúlevelet kellene írnia ebben a szűk, száraz cellában, amely a siralomháza. „Kedves apám!...” Ennyit már papírra vetett. A győri Fürdő köz­ben lakó nevelőapjának, Struhár Jánosnak szán­ta az utolsó sorait, de csak érzések áradtak be­lőle. Rá, az elítéltre következetes szigorral vo­natkoztak a börtönszabályok egész a bitóig, de végzetét nem akarta súlyosbítani azzal, hogy gondolatainak foglár módjára parancsoljon. Sza­badon bocsájtotta őket, hadd száguldozzanak kedvük szerint, ragadják magukkal őt is a hó­hér hatalma fölé. Talán Stelczer Lajas sem retteg túlságosan a haláltól. Vagy talán már nincs is mitől retteg­nie?.«, ^ (Folytatjuk.) | 4 AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA* AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAi tiszt kísérőjével a ki­szemelt ponton ér FÖL— RET. Az ÉJSZAKA CSEN ÉJ­JÉ HONOL A KÖRNYÉ­KEM, SEHOL EGY TEREM­TETT LÉLEK. A KEZDET BÍZ­TATÓ, BÁR AZ IGAZI YESZÉ- ISEK CSAK EZUTÁN KÖVET- KEINEK.KER/MO VNAK, MIELŐTT HOZZAlÁTNA A TITKOS OBJEKTUM PEL- DEAfrÉSÉHEZ, LEGALI­ZÁLNIA KELL MAGAT. EH­HEZ VAR SEGÍTSÉGET A KÖRNYEZETTEL ISMERŐS LÁNGÉTÓL. Mesterséges holdak és a Föld energiaforrásai A fejlődő űrkutatás sokat- ígérö ága: a világűrből fel­kutatni azokat az erőforráso­kat, amelyek az emberiség jó­létét és haladását szolgálják. Két amerikai cég megbízta az Űrkutatási Hivatalt, hogy olyan müszerezésű mesterséges holdakat készíttessen, amelyek Földünk különféle természet­adta energiaforrásait mérnék fel az elkövetkező évtizedben. A program során a mestersé­ges holdak légi fotókat készí­tenének különböző érzékenysé­gű filmekre, másrészt külön­féle műszerekkel méréseket végeznének. A légi fényképek és a műszeres mérési ered­mények segítségével a mező- és erdőgazdaság potenci ális adottságait vizsgálnák, hidro­geológiai légi fényképek segít­ségével rejtett vízforrások után kutatnának, a folyók vízszint­jének változásait permanens módon rögzítenék, légi foto- geológiai-geofizikai mérésekkel érckutatást végeznének, a ten­geri halászat számára halpa­dok vonulási irányát mérnék be és jelentenék a földi köz­pontokhoz. Először 50 millió dollárt irányoztak elő erre a célra, de ma már 200 millió dollárnál tartanak. A kutatók igyekezete most arra irányul, hogy a már bevált amerikai meteorológiai és geofizikai ku­tató mesterséges holdakat ala­kítsák át a fenti célokra. A tervek szerint 1972-ben lőnék fel az első ilyen holdat, amely­nek keringés közbeni pontos stabilizálása igen fontos tech­nikai feladatot jelent, mivel a fényképezö-berendezések és tv- kamerák optikáinak keringés közben állandóan a Föld felé kell nézniük. Eső yagy bomba? Gyorsan elrejtik ejtőernyős felszerelé­süket, aztán... A világ közvéleményét so­kat foglalkoztatjá Velence „süllyedése’, de alig beszél bárki is Nápolyról, amely szin­tén „süllyed”. Pedig Nápoly­ban ritkán akad olyan nap, amikor nem omlik be egy ház, nem szakad be az utca, vagy az úttest, s vannak egész ne­gyedek, ahol az emberek ru­hástól feküsznek lé, annyira félnek. Miért omlott be tavaly any- nyi ház, főleg új épület Ná­polyban? Miért félnek a ná­polyiak egy zivatartól jobban, mint egy bombatámadástól? Miért kellett a városnak ta­valy milliókat költeni a pat­kányok irtására, amelyek szá­mát hétmillióra becsülik ? Mert a tufára épült város alatt a .talaj lyukacsos lett, mint az ementáli sajt és a város süly- lyed. Nápoly városa geológusok­kal, építészekkel, barlangkuta­tókkal rendezett vizsgálatának eredménye egy hatalmas ta­nulmányban jelent meg. Eb­ben kimondják: valóságos cso­da, hogy a város még áll. A pat­kányinvázió a talaj süppedésé­nek riasztó jele: a beomló föld eltemette a levezető csa­tornákat. Az elavult, rossz csatorna­hálózat miatt minden eső újabb bajt zúdít Nápolyra: növekszik a föld alatt az amúgy is túl nagy nyomós. A víz utat keres magának: csö­vek repednek, falak omlanak össze, utcák szakadnak be, kráterek keletkeznek itt is, ott is, a városban. Megjelenik egy felhő az égen, s a nápolyiak reszketni kezdenek. ► yTTTTTTTWTTTTTTTTTTTTTTfTTTTTTTTtTTTTTT

Next

/
Thumbnails
Contents