Tolna Megyei Népújság, 1970. április (20. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-23 / 94. szám
TTTTTTTTTTTTyTTTTTTyTTTTTTTTVTVTTTT’fTTVrrTTTTTTT rVTVTTTTTT M 'tfTvvw*TyvyyyyTyvyvT»vyvyTyyvvv¥Vvryy?yvyvTvyyyyyyvyyy yvyyvvyyyyyTTryyyvyr Gerencsér Miklós: Fekete tél 39. A költő veszedelmes könnyűségben lebegett, attól félt, ereje és akarata összeroppan, lelki gyengeség teszi képtelenné a gondolkodásra. — Tisztelt bíróság. Önök úgysem adnak az én szavamra, tehát bármit mondanék, helyzetem nem enyhülhet, súlyosabbra pedig aligha változtathatnám. Még abban sem reménykedhe- tem, hogy kötél helyett golyóval végezzenek velem. — Rövidebben, fattyú, rövidebben! — ordított rá Dominies őrnagy. — Ehhez semmi közel — torkollta le Dominies. Mint akit fullasztó kánikula kínoz, aléltan sóhajtott Németh László János. — Akinek az életéről van szó, annak nem mindegy, hogy mivel és hogyan vádolják. — A vizsgálat során beismerték bűnösségüket, magukra bizonyult az államellenes szervezkedés! — Beismerésünket egyöntetűen visszavontuk, mert a legkegyetlenebb fizikai kényszerre írtuk alá a jegyzőkönyvet. Bűnösségünk tehát nem nyert bizonyítást, annál is inkább bizonyítható a kínzás, mivel nyomait e pillanatban is mindannyian magunkon viseljük. — Ezen már rég túl vagyunk, Németh — intette le türelmetlenül Dominies őrnagy. — Ne kanyarodjon örökké vissza a bizonyítási eljáráshoz! A tanúk eskü alatt vallották beismerésük önkéntességét és nekem »mmi okom Vó*o)lceöni a magyar királyi csendőrség tagjai őszinteségében! Valami újat, mielőtt végképp elvesztenem a türelmemet! — Barátaim, sokat vívódtam miattatok, ezerszer szólalt meg bennem a lelkiismeret, hogy jogom volt-e önfeláldozást kérnem tőletek. Többé nincs bennem tépelődés. Mindannyian úgy viselkedtetek, ahogy csak a szabad akarattal rendelkező emberek bírnak. Köszönöm a bizalmatokat és ha a sok szenvedés után a harc eredményét is látni fogjátok, csináljátok meg mindazt a szépet, amiről annyit beszélgettünk. Dominies az asztalra vert tömzsi ökléveL — Tárgyalásvezető hadbíró úr, én az utolsó szó jogán beszélek. — Folytassa kérem! — intett az elnöklő tábornok, mielőtt Dominies újra üvölthetett volna. Egyre gyengülőbben állt a költő a két szuro- nyos csendőr között. Bakaköpenyéről levágták a gombokat, bakancsából hiányzott a fűzőszíj. Néhány pillanatig lehunyta' a szemét, várta, hogy ismét egy kis erő gyűljön az agyába. — Fogja már be azt a kommunista pofáját! Még egy gyanús kijelentés, és megvonom a szót! Az aranygalléros tábornok türelmesebb hangon vetette közbe: — Vádlott, ön joghallgató volt, illene tudnia, hogy az utolsó szó jogán a bírósághoz szokás beszélni. — Köszönöm, tábornok úrnak, hogy erre bátorít — mondta a költő a lélek pokoljárása után következő nagy nyugalommal. — A tisztelt hadbíróság, eltekintve a hangnemtől, szigorúan ügyel a külső alakiságra. Mindössze az a szokatlan, hogy a vád tanúi fegyveresen jelenhettek meg a tárgyaláson. — Folytatom, engedelmükkel... Éppen azért, mert önök gyakorlottak a jogászi munkában, nálamnál is jobban tudják, hogy a bíráskodás eszköze mindig a politikai hatalom kezében van. Némely politikai hatalmat egyáltalán nem lehet azzal vádolni, hogy ne élne ezzel az eszközzel. — A bírói jogkörben rejlő lehetőség kegyetlen támadó fegyverré válhat. Amikor pedig bitorlott politikai hatalommal állunk szemben, szükségszerűen válik bitorlóvá a bíráskodás is. — Ez minden?! — csattant fel Dominies. — Még valamit, engedelmével, hadbíró úr... A bitorlott hatalom bűntettnek nyilvánít rninTTTTTTTTTTTfTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTTT dent, ami nem felel meg zsarnoki céljainak. Ezek szerint a célok szerint dönti el, hogy mi a megengedett, és mi a meg nem engedett. Minél zsarnokibb, annál több természetes emberi jogot minősít üldözendőnek. Ahogy fokozódik a hatalmi téboly, úgy terjed a terror. Vannak, akik nem képesek ezt elfogadni. Közéjük tartozom. Ez minden ... Furcsa módon a fekete sörtéjű Dominies nem kapott dührohamot. — Na látja, Németh, ha semmit sem tudnék magáról, ezek után akkor is világos lenne számomra, hogy mit érdemel. Kételkedésre semmi oka. A bíróság ítélethozatalra vonul vissza. Mindenki maradjon a helyén. * Nem szólították sétára a reggeli után. Most már bizonyos volt, hogy elérkezett utolsó órája. Szíve a szakadékban vergődő motor kétség- beesésével dolgozott. Hány dobbanásra teremtette a szívét a természet? Huszonegy esztendején túl hány lüktetésre rendezkedtek be a legkényesebb izom sejtjei? Szürke és fehér: szürke az ajtó, a padló, az ágy, a pokróc, a kisasztalka. Fehér a négy fal, a mennyezet, fehér a papír a költő előtt. Búcsúlevelet kellene írnia ebben a szűk, száraz cellában, amely a siralomháza. „Kedves apám!...” Ennyit már papírra vetett. A győri Fürdő közben lakó nevelőapjának, Struhár Jánosnak szánta az utolsó sorait, de csak érzések áradtak belőle. Rá, az elítéltre következetes szigorral vonatkoztak a börtönszabályok egész a bitóig, de végzetét nem akarta súlyosbítani azzal, hogy gondolatainak foglár módjára parancsoljon. Szabadon bocsájtotta őket, hadd száguldozzanak kedvük szerint, ragadják magukkal őt is a hóhér hatalma fölé. Talán Stelczer Lajas sem retteg túlságosan a haláltól. Vagy talán már nincs is mitől rettegnie?.«, ^ (Folytatjuk.) | 4 AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA* AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAi tiszt kísérőjével a kiszemelt ponton ér FÖL— RET. Az ÉJSZAKA CSEN ÉJJÉ HONOL A KÖRNYÉKEM, SEHOL EGY TEREMTETT LÉLEK. A KEZDET BÍZTATÓ, BÁR AZ IGAZI YESZÉ- ISEK CSAK EZUTÁN KÖVET- KEINEK.KER/MO VNAK, MIELŐTT HOZZAlÁTNA A TITKOS OBJEKTUM PEL- DEAfrÉSÉHEZ, LEGALIZÁLNIA KELL MAGAT. EHHEZ VAR SEGÍTSÉGET A KÖRNYEZETTEL ISMERŐS LÁNGÉTÓL. Mesterséges holdak és a Föld energiaforrásai A fejlődő űrkutatás sokat- ígérö ága: a világűrből felkutatni azokat az erőforrásokat, amelyek az emberiség jólétét és haladását szolgálják. Két amerikai cég megbízta az Űrkutatási Hivatalt, hogy olyan müszerezésű mesterséges holdakat készíttessen, amelyek Földünk különféle természetadta energiaforrásait mérnék fel az elkövetkező évtizedben. A program során a mesterséges holdak légi fotókat készítenének különböző érzékenységű filmekre, másrészt különféle műszerekkel méréseket végeznének. A légi fényképek és a műszeres mérési eredmények segítségével a mező- és erdőgazdaság potenci ális adottságait vizsgálnák, hidrogeológiai légi fényképek segítségével rejtett vízforrások után kutatnának, a folyók vízszintjének változásait permanens módon rögzítenék, légi foto- geológiai-geofizikai mérésekkel érckutatást végeznének, a tengeri halászat számára halpadok vonulási irányát mérnék be és jelentenék a földi központokhoz. Először 50 millió dollárt irányoztak elő erre a célra, de ma már 200 millió dollárnál tartanak. A kutatók igyekezete most arra irányul, hogy a már bevált amerikai meteorológiai és geofizikai kutató mesterséges holdakat alakítsák át a fenti célokra. A tervek szerint 1972-ben lőnék fel az első ilyen holdat, amelynek keringés közbeni pontos stabilizálása igen fontos technikai feladatot jelent, mivel a fényképezö-berendezések és tv- kamerák optikáinak keringés közben állandóan a Föld felé kell nézniük. Eső yagy bomba? Gyorsan elrejtik ejtőernyős felszerelésüket, aztán... A világ közvéleményét sokat foglalkoztatjá Velence „süllyedése’, de alig beszél bárki is Nápolyról, amely szintén „süllyed”. Pedig Nápolyban ritkán akad olyan nap, amikor nem omlik be egy ház, nem szakad be az utca, vagy az úttest, s vannak egész negyedek, ahol az emberek ruhástól feküsznek lé, annyira félnek. Miért omlott be tavaly any- nyi ház, főleg új épület Nápolyban? Miért félnek a nápolyiak egy zivatartól jobban, mint egy bombatámadástól? Miért kellett a városnak tavaly milliókat költeni a patkányok irtására, amelyek számát hétmillióra becsülik ? Mert a tufára épült város alatt a .talaj lyukacsos lett, mint az ementáli sajt és a város süly- lyed. Nápoly városa geológusokkal, építészekkel, barlangkutatókkal rendezett vizsgálatának eredménye egy hatalmas tanulmányban jelent meg. Ebben kimondják: valóságos csoda, hogy a város még áll. A patkányinvázió a talaj süppedésének riasztó jele: a beomló föld eltemette a levezető csatornákat. Az elavult, rossz csatornahálózat miatt minden eső újabb bajt zúdít Nápolyra: növekszik a föld alatt az amúgy is túl nagy nyomós. A víz utat keres magának: csövek repednek, falak omlanak össze, utcák szakadnak be, kráterek keletkeznek itt is, ott is, a városban. Megjelenik egy felhő az égen, s a nápolyiak reszketni kezdenek. ► yTTTTTTTWTTTTTTTTTTTTTTfTTTTTTTTtTTTTTT
