Tolna Megyei Népújság, 1970. április (20. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-19 / 91. szám
TAKÁTS GYULA: A CSIQÄS MÉRCÉBE ALLVA — RÓNAY GYÖRGYNEK — A tüskéken a kecskék szőre világít vízre, holdra, kőre ... Tudom: este a nővér összeszedi... Zsákjával, mint a szellem a sziklákon e hegyekben bolyong. . . És mögötte csak a tenger! A mennyet tartó só ívének síkja a szíriek oszlopán, a zafírkék só föl-le jár, mintha a világ órája volna ... Az ég mézébe fogyva-nőve nemcsak az időt, de mint a mérce, — ki benne jár s megáll —, mindent meg- és kegyetlen lemérve... Mindent: meg és le! Így jár az óra, e vertikális és negyedik dimenzióba ,.. Csigás szirtek messze a tornya és sisakján egy zöld lény öltözködik ... Egyetlen lába! Társam, a pásztor és mind vele, — az élők —, állunk egyetlen zöld fa árnyékában... Az óra másik jura — oszlopán, a zölddel szemben, kétlábon állva mint törött. karéjos tükör csillog egyetlen sirály szárnyába zárva, a végtelen vakító magánya.,, Közöttük csupán e tüskék szőre biztat!.., És fehéren lobogva hátán egy batyu kecskeszörrel asszony jön, lépést az idővel. Jön... Lobog, mintha szárnya volna A test napját hozza óriás guzsalyba! S a mennyet tartó sónak síkja, most mintha melle íve volna. S a csigás torony-mércébe állva, az izzad, — jelétől —, oszlopában... izzad, remeg az idő tornya! S a zafírkék só sziklái közt a sirály kegyetlen tükrével szerjtbe a zöld, egylábú fából kilép a mezítlen pásztor.,. Az arca csupa tüske... Melle, mint oldalán e kövek. És botját kapujukba döntve, a történelem maszkjait keresztül ütve küszöbön és roncson, tornyon és szárnyon, csípőnkön és csillagon túl, — akár e tüskéken a kecskék szőre —, melegít, fénylik az idő, világít vízre, holdra, kőre. — Hiúba' vártam, hogy az, akinek a kedvéért készítettem, benyissa az ajtómat. Mintha mindig ebben a házban élt volna, úgy tudja mindennek a helyét. Tányért, evőeszközt készít, a merőkanalat a lábas mellé teszi. Az ember le nem veszi róla a szemét, nézi, mintha életében először látná. Halkan kérdezi: — A fekete hajú traktor istát vártad? — Olyat várnék, akinek Somogybán felesége, három gyereke van ? Az ilyen gézengúz hiába sugdos az én fülembe. Rozika arca nyaranta szeplős, ilyenkor, télen, kitisztul és fakó haja visszanyeri gesztenyebarna színét. Igaz, a nyakát megvastagítja a kezdődő golyva, a háta hajlott valamicskét, mert, aki korán kezdi a robotolást, azon idő előtt meglátszik a nyomor- gatása. — Kanalazza a gulyáslevest, közben nézegeti a lányt, keresgéli a szavakat: — Ha nem sértenélek... vagyis, ha nem akarsz, ne felelj. .. Nem akadt olyan, akit párodként elfogadtál volna? — .. .Akadt. Olyan, aki azzal kezdte, hogy anyámat juttassam a megyei szociális otthonba, mert három darab kenyérnél kevesebb a kettő. — Nem egyeztél bele. — Törvénytelenként nevelt fel anyám, úgy, hogy némelykor a falatot megvonta a szájától. Ilyen anyát dobjak én félre? — Megjön még az igazi. — Negyven leszek húshagyó kedden... Kire-mire várjak... Húst is egyen Ádám bátyám, ne csak a gulyás krumpliját, levét. < — Jobban ízlene, ha nem egymagámban ennék. Tányér, evőeszköz kerül az előbbihez közel. Miféléket gondol a férfi? Hol hosz- szabbat, hol rövidebbet sóhajt. Amikor a kezük összeér, a lány arca megpirosodik. — Rozika... — Mondja, Ádám bátyám. — Te mondjad Rozika. — Ha mondanám, ha merném mondani. .. azzal kezdeném. .. Hármasban is ülhetnénk az asztalnál... ha csak maga is nem emlegetné a szociális otthont. — Megverne érte az isten. Rozika... Vagyis, ha a szavadat úgy érthetném, ahogyan akarom. A bajuszában néhány ősz szál látszik, a hajában annál több. Szakcs mezőváros története Dr. Horváth Árpád könyve Az impozáns, 333 oldalas kötet kiadója Szakcs községi Tanács Végrehajtó Bizottsága, szerzője dr. Horváth Árpád, a tanulmánykötet-sorozat már isimert munkatársa, a monográfia lektorálását pedig dr. Benda Kálmán ég dr. Ruzsás Lajos, mindketten a történet- tudomónyoik kandidátusa^ vállalták. Mindezek alapot adnak arra, hogy örömmel és érdeke lődéssel vegyük kezünkbe a megye kulturális életének ezt az új termékét. A könyv két részből áll: az első rész a szorosabb értelemben vett történelem, a második Szakcs anyagi és kulturális viszonyait mutatja a török kivonulása utáni időszaktól a múlt század végéig. Maga a könyv címe megmagyarázza, hogy szerzője mire vállalkozott. Szakcs község történetének első részét dolgozta fel a kötetben s akkor fejezi be leírását, amikor Szakcs mezővárosból a köz- igazgatás kapitalista átszervezése után Szakcs nagyközség lesz. Ezzel az átszervezéssel zárul le a község régmúltja és lép az új fejlődés útjára. Igen helyes volt ennél a határnál megállni és mint az előszó js írja, a további fejlődés leírása, tehát a község íeg- újabbikori története, külön kötetben fog megjelenni. Mit jelent az olvasóknak ez a könyv? A szakcsiaknak elsősorban önmegbecsülést. A község múltjának tiszteletét, a szülőfalu szeretetét tükrözi az áldozathozatal, mellyel Szakcs tanácsa önerejéből megíratta történetét és az utóbbi évtizedekben először jelentkezik a megyében községi monográfiával, A fórté- nelemkedvelőknek a .szamosiakon kívül is — érdekes, tanulságos olvasmány. Szakcs korai település, 1388- ban már mezővárosként szerepel. Ez azt jelenti, hogy a mezőgazdaságon kívül ipara, kereskedelme js jelentős volt, az akkori viszonyokhoz számítva közlekedési csomópont a két megye között. A török hódítással veszít jelentőségéből, jobbágyfailuvá válik ismét és később el is néptelenedik. A XVIII. században újratelepítik, lassan visszanyeri régi jelentőségét, a század végére, 1795-ben ismét mezővárosi kiváltságot kap. Ezt a változatos folyamatot dr. Horváth Árpád rendkívül érdekesen, az egyes eseményeknek kellően súlyt adva írja le. Csaknem hétszáz eredeti dokumentumra, fox-rásra hivatkozik és felsorolja mindazokat a már megjelent munkákat, melyekben szülőközsége történetére. hagyományaira adatokat lehet találni. A könyv második részében több fejezetben tárgyalja a fölök utáni időszak gazdasági, anyagi, kulturális viszonyait, a néphagyományolkat, babonákat. Mindezt elevenen, érthetően és sok képpel, táblázattal illusztrálva tárja elénk. A megyei történetírás szempontjából rendkívül soki'a értékeljük a most megjelent munkát. Mindkét lektorként közreműködő, országos tekintélynek örvendő történész kiemeli a kötetnék azt a jelentőségét, hogy a hangyaszorgalommal, jó érzékkel összegyűjtött adatokkal egy dunántúli település történetéről olyan képet kapunk, mely. az országos történetírás részéről is elismerésre és megbecsülésre * tarthat Számot. Kiemelik, hogf ; a megrajzolt történet általános képet mutat: miként éltek a máj szakcsiak elődei, az csaknem teljesen jellemző az egész táj életére. Szakcs nem szerepel az országos történelemben különösebb súllyal, nagy események nem fűződnek ehhez a községnévhez, éppen ezért e történetben láthatjuk azt az egyedit, amely jellemző az általánosra. Igen szerencsés körülmény, hogy a szerző végigkutatva az országban bárhol létező és a községre vonatkozó adatot, olyan dokumentumok ismeretébe jutott, melyek más mezőváiösok vonatkozásában elvesztek. Ezért tanulságos a kötet mindenki számára. Szükséges szólni, éspedig di- csérően, a szakcsi tanácsról. Elismerés illeti, hogy községük történetének megírását éppen olyan igénynek tartották, mint bármely más — talán a mindennap; életet jobban érintő — igényt. Az elődök megbecsülése, a mezőváros lakosságának válságos küzdelmei, melyet a szerző oly közérthető módon, ugyanettől a szeretettől áthatva leír, a jövőre biztatás a ma élő utódoknak. A megye kulturális életének utóbbi időben erősen érezhető megpezsdülésére kitűnő példa a felszabadulás utáni első községi monográfia megjelenése. Igen fontosnak tartjuk, hogy az 1500 példányban napvilágot látott monográfia megyén belül és azon kívül lg jusson el mindenhova, ahol ezt a fejlődést reprezentálni kell. Legyen a kötet megjelenése péada többi községeink és a megye városai előtt, hogy a múlt megismerésén keresztül építsük a jövőt. DR. PUSKÁS ATTILA A költészet napjából a költészet hete lett Hetedízben ünnepelte az ország a költészet napját. A Magyar írók Szövetsége ezelőtt hét évvel határozta el, hogy József Attila születésnapját, április 11-ét a költészet napjává szenteli. Az akkori elképzelés, a gondolat, hogy ezen a napon többet tegyenek országszerte könyvesMintha a falat megakadna a torkán, köhécsel, elkezdi abból is köhécselés lesz, nagykeservesen szóra fordítja: — Lányom lehetnél... Kinevethetsz, ha nem jói értettem amit mondtál; „vén bolondnak” csúfolhatsz, nem fáj annak, akinek ma különbet is a fejéhez vágtak. Ha akarod, ennyiből érthetsz. — Értek én, a ki nem mondottból is. — Nem bánod meg, lányom? — Ne „lányom”-ozzon engem Ádám bátyám... vagyis Ádám egyen a rétesből... Kétfélével töltöttem, a férfiak inkább a káposztásat szeretik. — Olyan a mákos, hogy különb már nem is lehetne. Rozika megvárja, amíg az ember végez az utolsó darabkával, akkor felkel, a kék nagyfazékban vizet tesz fel a mosogatáshoz. Körülnéz a szobában; — A kombinált szekrényem elfér a két ablak közölt... Az ágyakat, — mert nekem dupla rekamírom van — eladhatja. Főit a víz. Leakasztja a falról a mosogatódézsat. Dúdol. Eleinte halkabban, aztán egyre hangosabban. Az ember ritmusra ingatja a fejét. boltok, könyvtárak, művelődési otthonok és iskolák a költészet megismertetéséért, megszerettetéséért, — azóta kiterebélyesedett. Ez az első év, hogy ezt a napot az olvasó népért mozgalom jegyében ünnepelték országszerte. Napot? A költészet napja, ma már túlnőtte j eredetileg megálmodott kereteit. A költészet napjából ma már a költészet hete lett. A megyében 10-én a könyvbarátok klubjának rendezvényével kezdődött a költészet ünnepsége. Ezen az összejövetelen részt vett Pákolitz István József Attila díjas költő is. A könyvbarátok klubjának irodalmi estjén a pécsi HPVDSZ irodalmi színpada mutatta be a jelenlévő költő műveit, majd Pákolitz István is felolvasott néhányat költeményei közül. A hivatalos műsor az estnek csupán az első része volt. Ezt követően hosszas eszmecsere, beszélgetés kezdődött a költészetről, a • versről, az alkotásról a költő és a vendéglátók között. E hét keddjén folytatódott az ünnepségsorozat. A paksi járási könyvtár rendezett irodalmi estet. Pécsi Ildikó, a budapesti Vígszínház és Koncz G óbor, a József Attila Színház művésze látogatott el Paksra. A könyvtár épületében összezsúfolódott mintegy 200 hallgató közvetlen hangulatú, sikeres est élményével távozhatott. A fiatal művészek saját magukról vallottak a jelenlévőknek, versszerete- tükről beszéltek. A költészet napjának névadójára emlékezve, József Attila költeményeket mondtak el. Idézték m" ~f*yar költők általuk les ' abban kedvelt műveit is. József Attila est — hirdet te öles plakát Szekszárdon. A megyei könyvtár Fábián Zoltán író, Jancsó Adrienne és Sellei Zoltán előadóművészek, valamint a Szekszárdi Szövetkezeti Madrigálkórus közreműködésével adózott a nagy költő emlékének és a költészet napjának. A versek nyomán kibontakozott egy József Attila portré a jelenlévők előtt. Az új művelődési ház kamaraterme zsúfolásig megtelt. A későn érkezőknek inár qsak állóhely jutott. A madrigálkórus a korábban már megszokott és megismert kiváló előadást nyújtotta most is. Jancsó Adrienne utánoz- hatatlanul nagyszerűen tolmácsolta József Attila verseit, maradandó élményt ajándékozott a közönségnek a Medvetánc-cal. És a sor még itt sem ér véget. Pénteken Pusztahen- csén rendeztek irodalmi estet a művelődési házban. Császár Angéla és Szei’sén Gyula, a Nemzeti Színház tagjai voltak ebben a községben a költészet avatott tolmácsolói. És Dubi'ovay László zongora- művész, a Zeneművészeti Főiskola tgnára 'is nagy tapsot kapott. Tolna megyében a költészet napja ebben az esztendőben először a költészet hete lett. A hét évvel ezelőtt megfogant gondolat, mint egy hét éve elültetett facsemete, kiterebélyesedett, megizmosodott, ágai hajtott és levelet eresztett. Tolna megyében hét napop át ünnepelték a költészetet. MÉRY ÉVA Kéziratokat nem őrzünk meg ■a nem adunk vissza! Csak ■Iván irodalmi munkákra vá- ' oszolunk, amelyekben a tehetség jelét látjuk.
