Tolna Megyei Népújság, 1970. április (20. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-19 / 91. szám
A ^ NAGYMÄNYOK A bányászat kezdete A nagymányoki bányászat 1803-ban indult meg. A kezdet egy Riel Krämer nevű bányász munkásságához fűződik, amint azt Grósz József bányászati tanulmányából megtudhatjuk. Az első időszakban nagyon kevés szenet bányásztak Nagymányokon. 1818-ban például alig több, mint egy vagonnal, a következő évben pedig nem egészen 600 mázsát. Az 1840-es kimutatás is csak 1398 mázsa nagymányoki szenet említ. A bányászat erőteljesebb fejlődésnek csak a kiegyezés után indult. Nagy szenzációnak hatott 1890-ben a nagymányoki bányavasút megépítése. A Tolna megyei Közlöny lelken-' dezve számol be a megye első iparvasútjának, a nagymányoki bányavasútnak az üzembe helyezéséről: „Augusztus 29én Nagy-Mányok község nagy ünnepélyességnek volt színhelye, mely az egész megyére dicsőségként háramló vállalatnak szerencsés kezdetét jelezte. Riegel Antal generális bányász az, aki ezen vállalatnak az élén áll, s ki Tolnamegye déli részét virágzóbbá akarja tenni azáltal, hogy Magyaron szágnak egy újabb szénbányát szolgáltat ezen a vidé' ken.” Bedolgozunk özvegy Torgos Istvánná nyug díjas. A férje bányász volt, ez a nyugdíjalapja. — Sajnos, a férjem régen ment nyugdíjba, amikor még a fizetések is alacsonyak voltak, meg a nyugdíj is, így most nem sokat kapok utána, és mindenképpen jól 'jön egy kis mellékes. Ezért megörültünk, amikor bedolgozási lehetőség nyílt. A bányairodákban labdaüzemet rendeztek be, és mi asszonyok bedolgozunk. Labdákat varrunk. Csakhát ez nem olyan egyszerű. Bejártunk a gyárba tanulni. Egyelőre még nehezen megy a varrás, de majd belejövünk. Akinek már nagyobb . gyakorlata van, többet tud készíteni, és szépen keres vele. Én még csak most kezdem. Tetszik látni, ezt a labdát már teljes egészében én készítettem. Úgy látom, érdemes vele foglalkozni. A bánya megszűnt, az igény megmaradt > k t k 1 tiVtilL. Nagymányok régi bányászközség. A bányászéletet illetően azonban váratlan fordulat következett be néhány évvel ezelőtt: leállították a helyi szénbányászatot, mert a termelés nem fizetődött ki. — A bánya leállítása hogyan befolyásolta, illetve hogyan befolyásolja a falu életét? — kérdeztük a tanács vb- titkárától, Szőts Titusztól. — E falu életéről mindenekelőtt tudni kell, hogy a felszabadulás után, méghozzá éppen a bánya közvetlen és közvetett hatására, rendkívül gyors fejlődésnek indult. Én telepesként kerültem e vidék-' re, s csak néztem," hogyan gya- rapszanak itt a családok, és maga az egész falu. A bánya renkívül sok új házat épített a dolgozóinak, ugyanakkor nagyon jók — más rétegekhez viszonyítva kiemelkedően jók — voltak a kereseti lehetőségek. Ez meglátszott az öltözködésen, lakberendezésen, de a házak külső képén is, mert jobban tellett tatarozásra, modernizálásra. A jó anyagi lehetőség magas igényhez szoktatta az embereket. Itt nem lehetett azt mondani, hogy nem telik kommunális fejlesztésre- A lakosság nemcsak az elemi járdát kérte, sürgette mind türelmetlenebbül, hanem felvetődött, hogy korszerű művelődési ház, szórakozóhely, strand stb. kellene. A falu fejlesztési lehetőségei pedig meg sem közelítették ezeket az igényeket. Olyan művelődési házat, strandot, parkot akart a tanács létesíteni, hogy messze vidéken nem lett volna párja. Bele is törött a fejsze. A Vöröskatona és hűségmozgalmista Magyarország története valamilyen formában mindig összefonódott a nemzetiségek, életével, viselkedésével. Gyakran megesett, hogy egyes nemzetiségi csoportok az ellenforradalom szekerét tolták, de nagyobb részük készségesen támogatta a forradalmi megmozdulásokat, vagy lojálisán viselkedett irántuk. Annál is inkább, mert amikor elindult egy-egy forradalmi hullám, az többé-kevésbé zászlajára tűzte a nemzetiségi problémák megoldását is. Az más kérdés, hogy többnyire ellentmondásokkal terhelve. Ennek ellenére nem véletlen, hogy a 48-as polgári demokratikus forradalomban Kossuth zászlaja alá vonult sok ezer németajkú, de a Tanácsköztársaság vöröskatonái közt is sokan harcoltak. Wágner Pétert otthon találjuk, mert hiszen nyugdíjas, mái nem kell sietnie műszakra, s nincs házon kívüli kötött elfoglaltsága. Kései reggelijét fogyasztja a meleg konyhában, amikor bekopogtatunk hozzá, s újságot olvasgat. — Ráér egy kis beszélgetésre? — Miért ne? A nyugdíjas ember ráér. — Honnan ment nyugdíjba? — A bányától. Diesel-mozdonyvezető voltam. . — Ez az eredeti foglalkozása? — Nem.. Azelőtt sok mindennel foglalkoztam, csak jóval a felszabadulás után kerültem a bányához. — Mi volt az a sok minden? — Bonyolult lenne elmondani. 19-ben vöröskatona lettem. Északon harcoltam a tanácshatalomért. Megkaptam érte az emlékérmet is. Utána villanyszerelő lettem, azaz később vállalkozó. A háború idején én is csatlakoztam a hűségmozgalomhoz. Elleneztük Hitler háborúját, terjeszkedesét. Anyagilag jól ment sorom, de Hitlert nem kívántuk. '— Mondja, magukat, mint svábokat mi indította arra, hogy Hitler ellen szervezkedjenék? — Kérem, ennek nagyon egyszerű a magyarázata. Mi Magyarországon születtünk, a magyar föld kenyerét ettük, erkölcsi kötelességünk volt hat, hogy a magyar hazához maradjunk hűek, s ellenezzünk minden hazaellenes törekvést. A hűség- mozgalom a volksbundisták törekvéseit igyekezett ellensúlyozni. Minden embernek csak egy hazaja lehet, s ahhoz kell ragaszkodnia. — A felszabadulás utáni helyzetbe hogyan si- H&éiU bcleilleszkeünwkt ~ Sajnos, kezdetben elkövették azt a hibát, hogy majd minden sváb embert egy kalap alá veitek és nem ismerték el a hűségmozgalom hagyatékát. Most már más a légkör, hiszen a tanácsköztársasági emlékérmet is megkaptam, meg egyébként is nyugodt az ember élete. Bár meglehetősen változatosak voltak az éveim 45 után is. Eleinte volt egy cséplőgarnitúrám, s azzal dolgoztam. Vidékre is eljártam. Egyszer valaki váratlanul egy vörös vándorzászlót hozott, mondván, hogy ez minket illet, mert a versenyben mi vagyunk az elsők. Pár nap múlva jött valaki más, az meg elvitte a zászlót, mondván, hogy tévedés van a dologban, mert én kulák vagyok, kuláknak meg nem jár a vörös vándorzászló. Amikor a közelben gépállomás alakult, jöttek, hogy átveszik a cséplőgépet. Ki is fizetik. . . A cséplőgépet elvitték, de a fizetés elmaradt. Utólagosan még valami adót is kivetettek. Ezután lettem bányász. Megtörtént, elmúlt. A lényeg az, hogy most nem panaszkodhatott művelődési házból, strandból nem lett semmi, pedig már a vállalat is felvonult a kivitelezéshez. — A bánya közben megszűnt, de az emberek többsége azért itt maradt, itt él ma is, ihnen jár máshová dolgozni: a többség továbbra is bányába, mások pedig egyéb munkahelyet kerestek. A bánya helyett helyben is új, ipari jellegű munkaalkalmak teremtődtek. Ebből következik, hogy a lakosság jövedelme átmenetileg sem csökkent, vagy legalábbis nem jelentősen, és megmaradt a korábban kifejlődött magas szintű igényesség. Körülbelül 300 új ház épült a faluban. Sem ezek, sem mások lakói, tulajdonosai nem kívánnak innen — a jelek szerint — elköltözni. A bányaüzemtől 148 új házat vásárol, tak meg a bennük lakó bányászok. Ez is azt mutatja, hogy távlatokban is e falura kívánják alapozni az életüket, még akkor is, ha máshova járnak dolgozni. Egyébként azelőtt a keresőképes férfiak 60 százaléka volt bányász, most is mintegy fele, tehát az arány lényegesen nem csökkent. Jellemző, hogy a lakosság száma növekvő tendenciát mutat, ami márcsak azért is jelentős, mert pár kilométerre van tőlünk a járási székhely és iparilag meglehetősen fejlett Bonyhád. Az előző népszámlálásnál 2974 fő lakta a falut, most pedig körülbelül 3200. A bánya után máshova költözött nagymá- nyokiak helyébe azonnal jöttek mások, és jönnek, szivárognak be napjainkban is. Főként Kisdorogról, Bonyhádva- rasdról, Mucsfáról, Tévéiről, Nagyvejkéről, AparhantróL A mi falunkban nagyon jó a kereskedelmi ellátottság, egyaránt jelen van a Népbolt Vállalat és a fogyasztási szövetkezet, forgalmas út ■ mentért vagyunk, iskolai körzeti kőit- ponttá jelöltek ki bennünket; tehát nagyon sok az olyan adottságunk, ami vonzó az emberek számára. — Csakhogy a fejlesztési le. hetőségeink az igényekjíéz mérten ma is meglehetősen szerények, a nagy erőfeszítés, seink ellenére is. Az igényeket a mi falunkban már az szabja meg, hogy jelenleg 58 személyautó van, a tévét, motort nem is számoljuk. Akinek megfelelő háza, szépen berendezett lakása, autója stb. van, ma még inkább igényelné. >a strandot, korszerű művelődési otthont, csak éppen lehetősét günk nincs rá. Borbélr w és sebész „Venczel József.... mint egyszerű szülők gyermeke, a borbélymesterséget tanulta, dé csodálatos szorgalma és törek- ' vése, hogy a tanult mesterség gével elérhető sebészséget. megszerezze, arra indította, hogy szülőfalujából gyalog ment Budapestre, ahol képez--. J ve magát, elnyerte a chirurgu- si képesítést. Amikor egy kolerajárvány alkalmával vállalta és sikeresen végezte a koleraorvosi teendőket, általán nos gyógyítási engedélyt kampóit, tehát orvosi állást is betölthetett. Ez alapon választották meg a megüresedett, nagymányoki körorvosi állásra is.” Venczel József borbély mes-; ter a falu monográfiája szerint a múlt század nyolcvanas éveiben lett egyben a falu körorvosa is. Mintha száz éve... Wusching Ádám a felszabadulás előtt hosszú éveken keresztül a község bírója volt: a helyi svábság több választáskor mellette szavazott. Most az új telepen lakik, méghozzá egy pompás új házban. A házhoz jókora kert tartozik, s többnyire abban foglalatoskodik. Nyugdíjat ném kap, mert nem szerzett jogosultságot. A felszabadulást megelőző években ö is a hűségmozgalmisták- hoz pártolt, ezért nem is volt becsülete a felsőbbségek előtt: állandóan zaklatták, különböző hercehurcákon ment ke- esztül. Azok közé tartozik, akik a legjobban ismerik a község életét, fejlődését, tőle mindenekelőtt az iránt érdeklődtünk, hogy az őslakosság és a telepesek közti viszályok elmúltak-e már. — Köztudott, hogy a háború utáni években megbolygatták a falut a ki- és betelepítéssel. A svábok közül alig maradt valaki a saját házában, ferde szemmel néztek egymásra a régiek és újak, ha nem éppen veszekedtek. Az ember nem is hitte volna, hogy ebből a káoszból végül tisztességes falusi életmód alakul ki. Ma már úgy él egymás mellett, egy faluban a svábság és a különböző helyekről ideverődött telepes, mintha száz éve együtt élne. Mindenki tiszteli, becsüli, a másikat, és mindenki örül annak, hogy ez is, az is épül, s ami még nem épül, de kellene, azt mindnyájan sürgetjük. Inkább ilyen dolgokkal foglalkozik mindenki, semmint a másikat piszkálni, mint annak idején. BODA FERENC
