Tolna Megyei Népújság, 1970. április (20. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-19 / 91. szám
\emzeti önbecsülésünkről A jubileumi ünnepségeik heteiben a folyóiratokban, a lapokban a sorra megjelenő, a felszabadulás előzményeit, körülményeit taglaló személyes élményeket összegező írások közül az újszerűség erejével főleg azok hatnak, amelyek hitelt érdemlően bizonyítják a magyarság tettekben és érzelmekben megnyilvánuló harcát a fasizmus ellen. A negyedszázados évforduló ihlető légkörében úgy tűnik, megteremtődött a feltétele annak, hogy nagykorúsodjék a szembenézés, hogy a nemzeti önvizsgálat ne cnmarcangolás legyen többé, hanem a huszonöt évvel ezelőtti események pontos, reális értékelése. A Nép- szabadság április 4-i számában Pándi Pál, Illyés Gyula drámájával — Malom a Séden — foglalkozó jegyzetében így ösz- Szegez, így ír erről: „Az ellenálló, a sejthetően munkásmozgalmi kapcsolaté Bereez megjelenése Illyés színházában így sem mellékes mozzanat. Amikor az író a Malom szobáha rendelte a leszerepelt, vagy a feladatuk kiteljesedésére várakozó történelmi erők képviselőit, akkor nem mellőzhette az ellenállót sem. S a történelmi jelentéséhez képest halvány Bereez mellett (akinek típusát 1945. előtt nem a sűrű előfordulás, hanem a minősége emelte ki) ott van Imre. a Galambos tanítvány, aki a tanár űr igazsága után Bereez igazságát vállalta mint tanítást is. mint cselekedetet is. S ez az a jövőbe mutató lelki magaslat, amire Illyés a maga neímzetszemiléletét építi. Vele együtt mi is csak nála magasabbra emelve, a valóságos magaslatot s érdesebben érzékelve azt, ami a magaslat alatt volt — szembefordulva így az önrágalmazás konjunktúráival s a realitástól eltávolodó nemzeti tájképrajzolással is.” Igen, legyünk túl az önrágalmazáson, s a kezdést kövesse a folytatás. A munka oroszlánrésze természetesen a történészekre, a had történészekre vár. Nem árt viszont e lap hasábjain is áttekinteni a visszapillantás igényével, ha csak vázlatosan is, mindazt, ami a témához tartozik. A felszabadulás után jó pár évig, a „kollektív degradálás” Időszakában „fent” alig, vagy egyáltalán nem beszélteik a tömegek valóságos beállítottságáról, a dolgozók százezreinek valóságos érzületéről. Sőt olykor-olykor már szinte azt a látszatot keltették, mintha a magyar katona önként ment volna a Don-kanyarba harcolni és meghalni. Ennek betetőzéséként a negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején az elhallgatás miatt a közvélemény egyáltalán nem kapott átfogó képet a fegyveres ellenállásról, a szórványos partizánharcokról, a hadifogolytáborok pozitív, fasiszta- ellenes megnyilvánulásairól, s ennek hiánya csak növelte a kisebbrendűségi érzést kiváltó gyávaságtudatot, rongyemberséget. A történelem ítélőszéke előtt nem a szavak, nem az érzések, hanem a tettek számítanak. Jugoszláviában a kommunisták vezette felszabadító partizánháborúban a lakosság megtizedelődött. A győzelem kivívása után a jugoszláv nép hős jelzővel és nagy nemzetközi elismeréssel kezdhette és kezdte a békés építőmunkát. Mi magyarok viszont 'szégyenbélyeggel, Hitler utolsó csatlósaként. Csakhogy valamiről, éppen a Horthy-rendszer tökéletesen szervezett lefejező gépezetéről semmiképpen sem szabad megfeledkezni akkor, amikor a tettek, a cselekvés hiányáról gzólunk. Ez a korrupt, velejéig rothadt, önmagát túlélő rendszer a soviniszta agymosáshoz, az élet minden területét behálózó spiclirendszer kiépítéséhez, a kommunista, a haladó gondolkodású emberek brutális likvidálásához, a sztrájkok vérbefojtásához nagyon értett. Fizetett besúgók segítségével végeredményben a fehérterror a Horthy- rendszer egész fennállása alatt tartott, s mire a kommunisták rendezték volna soraikat, vezetőiket elhurcolták, börtönbe vetették, meggyilkolták. A nagy tettek soha nem bontakozhattak ki, mert azokat csírájában megölte az a népelnyomó gépezet, amely a maga nemében tökéletes volt. Ilyen helyzetben a cselekvés' a tett értéke megsokszorozódott, s a helyi vezetőktől megfosztott dolgozók fasásztaellenes beállítottsága többnyire pusztán szavakban, érzelmekben nyilvánulhatott meg, Gosztonyi János, a Népszabadság főszerkesztője írja, hogy 1946 decemberében jugoszláv egyetemista barátai „becsempészték” őt az össz-iszláv kongresszusra. Ezen a kongresszuson a németek mellett sűrűn emlegették a magyarokat is. Gosztonyi János leírja, szégyent érzett, hisz igaz volt az, amiről ot't beszéltek. De közli: a mai -Magyarországnak ebben az értelemben nincs köze a régihez és nincs semmiféle oka önkritikára. Ez az igazság, ez a valóság. S éppen nemzeti önbecsülésünk helyretevése is megkívánja, hogy ne túlozzuk el, de ne is kárhoztassuk elhallgatásra a tetteket, a cselekvést, amely végső s(>rori jelzi azt az elszántságot és halált megvető bátorságot, amelyet a magyar ellenállók és partizánok fejtettek ki hazánk felszabadításáért. De ennél továbbmegyünk. A magyarok az elmúlt fél évszázadban mindenütt ott voltak, ahol fegyvert kellett fogni és fegyverrel a kézben kellett harcolni az elnyomás, a kizsákmányolás ellen. S ezt nem kisebb személyiség állapította meg, mint a Nemzetközi Ellenállók Világszövetségének egyik vezetője 1957-ben a magyarországi ellenállók országos kongresszusán. S voltak tettek, volt cselekvés. Vas Zoltán, a Kortárs márciusi és áprilisi számában közli azokat a történelmi eseményeket, amelyeknek Illés Bélával maga is tevékeny részese volt a fasizmus ellen harcoló Vörös Hadsereg oldalán. A drámai helyzetek sokasága, az események bonyolultsága közepette is kimutatható, hogy a frontra hurcolt, fogságba került magyar katonák érzelmi beállítottsága fasisztaellenes. És ha a második világháború mégis úgy fejeződött be. hogy Magyarország maradt Hitler utolsó csatlósa, akkor ez nem egy nemzet szégyene, ez egy néptől idegen vezetőréteg letöröihetetlen bűne. Vas Zoltán egy helyen a magyar hadifogoly ködkatonák „kiállásáról” így ír: „Megalakítani a magyar hadtestet Hitler és Horthy ellen! Ezután is ez maradt a hadifogoly-mozgalom célja. Kezdeményezésünkre 1943. (!) december huszonnegyedikén kétszázötvenhat magyar hadifogoly altiszt és legénység, a tehe- ráni határozatra is hivatkozva, nyílt levelet intézett gróf Stromim Marcell altábomagyhoz és Deseő László vezérőrnagyhoz, valamint a magyar hadifogoly tisztikarhoz: — Mi ugyan, mint önök. — hűséget fogadtunk a kormányzónak, de ugyanakkor, ugyanabban az esküben, elsősorban a magyar hazának fogadtunk örök hűséget. Ma, amikor a kormányzó személye és tekintélye ellentétbe került a haza és a nemzet érdekeivel, Isten és ember előtt tiszta lelkiismerettel csak a nemzetnek tett fogadalmukat teljesíthetik... Kérjük Cnöket, vegyék revízió alá eddigi álláspontjukat a kormányzókérdésben. Vegyék figyelembe az elmondottakon kívül azt is, hogy a népjogokra alapozandó szabad és független Magyarország csak a Horthy-rendszer romjain épülhet fel. Sziklaszilárd meggyőződésünk, hogy a magyar nép. ha otthon szabadon nyilatkozhatna, ugyanezt az ítéletet hozná. Ezt a népet Horthy Miklós elárulta. Nincs tehát helye tétovázásnak, ha közte és a nemzet között kell választani. Új szabadság-zászlónkra a következők legyenek felírva: A Horthy-rendszer megdöntése, Szaibad, független népi Magyarország megteremtése. Fegyveres harc a szovjet—angol—amerikai szövetség oldalán a barbár hitleri uralom végső megsemmisítéséig. Hazafias tisztelettel.... 756 aláírás.” Nagyon keveset tudtunk eddig erről, úgyszólván semmit. Nagyon keveset tudtunk a Marót-csoportról, a MÓKÁN komi- téről, a budai önkéntes ezred harcairól, a Szlovákiában, a Jugoszláviában harcoló magyar partizánok fegyvertényeiről. Mint ahogy sokak számára meglepetés volt a közelmúltban Szek- szárdon megtartott esti egyetemi tudományos ülésszakon ismertetett számos adat a megyei antifasiszta ellenállási mozgalmakról. Nemzeti önbecsülésünk erősítésére érdemes kézbe venni és elolvasni ßaktai Ferenc könyvét azokról, Akik mertek. De múlhatatlanul nagy szükség lenne a Tolna megyében élő volt partizánok és ellenállóik harcát,'küzdelmét is ismertetni. Póllák Andor, a megyei pártbizottság munkatársa Jugoszlávia hegyei között harcolt partizánként a fasiszta megszállók ellen. Turbuk Menyhért kalaznói szövetkezet; gazda a legendás hírű Petőfi brigádnak volt a tagja. Fata József Szlovákia erdőségeiben fogott fegyvert. És a többiek? Semmit se szabad elhallgatni. Megismételjük: Nemzeti önbecsülésünk helyretevése is megkívánja, hogy ne túlozzuk el, de ne is kárhoztassuk feledésre a tetteket, a cselekvést, azt az elszántságot és halóit megvető bátorságot, amelyet a magyar ellenállók és partizánok fejtettek ki hazánk felszabadításáért. SZEKÜLITY PETER ' Oüfö-tökön L'ianovszkban ünnepélyesen átadták rendeltetésének a Leniu-centenárium alkalmából létesített Lenir. .mlckkJzpomot. (F«to: TASZSZ-MTI-KB) Jó kezekben, jó fegyverek TT toljára 1965. április 4-én ^ vonultak fel néphadseregünk csapatai díszszemlén a főváros, és a televízió egyenesadása révén szinte az egész ország figyelő szeme előtt. Az 1949- ben tartott első díszszemle óta ez volt a tizenhatodik látványos katonai parádé: bemutatója a hadsereg korszerűsödésének, hadrafoghatósága gyaropodásának. Az utolsó díszszemle óta eltelt öt esztendőben hazánk szocialista építésének keretében, — az ország teherbíróképességének arányában — néphadseregünk is minden tekintetben tovább fejlődött. A haderőnemek és fegy* vernemek megtartották mindazokat a korábban rendszeresített kitűnő fegyvereket és hadi- technikai eszközöket, amelyek kiválóan alkalmasak a katonák kiképzésére, s jól képzett parancsnokok és harcosok kezében hatásos eszközök a korszerű harcban. Ezek mellett természetesen ott sorakoznak a haditeemka legkorszerűbb, leghatásosabb eszközei, tűzifegyverei is. A hozzáértőknek azonban nem csak a „fegyverek parádéja” bizonyítja a hadsereg ütőképességét, inkább az a felismerés, hogy ezeket a nagyszerű konstrukciójú harceszközöket a parancsnokok jól tudják alkalmazni, a katonák pedig kezelni. Egy-egy díszszemle ugyanis — így az idei is — keveset képes láttatni abból a szívós tett-sorozatokat, hozzáértést kívánó, bonyolult munkából« amely védelmi erőnket ilyen színvonalra emelte. A haditechnikai forradalom és a had ügyekben végbemenő gyors Változások új és új követelmények elé állítják a szervezetet és az egvea embereket. És hadseregünk tisztjei, tiszthelyettesei és katonái megfeleltek a követelményeknek. Az elmúlt időszakban tovább tökéletesedett a hadsereg szervezete, és a parancsnokok irányító munkája, megnövekedett önállóságuk és személyes felelőssegük a csapatok vezetésében. A műn* kát képzett, iskolázott tisztikar irányítja: a hadtudományok kandidátusainak száma meghaladja a harmincat, az akadémiát, egyetemet és főiskolát végzettek száma a tisztikar egyharmadát, s ugyanennyit tesz ki a középiskolát í* technikumot végzettek aránya. A közelmúltban szinte ugrás- szerű előrehaladás történt a kiképzési feltételek, s a tisztek, tiszthelyettesek és honvédek munka- és életkörülményeinek Javítása terén. Uj kiképzési objektumok, jármű karbantartó helyek« új korszerű legénységi körletek« tantermek létesültek, s gyarapodott a modern kiképző eszközök állománya is. Ilyenek például a a audó-vizuális eszközök, az ipari televízió, az elektromechanikai felszereltségei lőterek, tartós akadályelemekből álló harckocsi vezetési pályák, fűtött vízibázisok, harckocsivezetési és lőkabinetek. Ez utóbbiban a harckocsivezető a vászonra eléje vetített valóságos terepnek megfelelően tanulja vezetni harcjárművét, illetve as irányzó a feléje rohanó harckocsira céloz: találatkor az acélkolosszus megtorpan a vásznon« A szocialista haza iránti és a Varsói Szerződésben vállalt kötelezettség tudata, a csapatoknál folyó eszmei-politikai nevelőmunka arra ösztönzi a parancsnokokat és a katonákat, hogy az adott lehetőségekkel élve minél magasabb szinten sajátítsák el és gyakorolják be a szolgálati beosztásukkal járó feladataikat. Ennek egyik fontos eszköze a szocialista versenymozgalom, amelynek élenjárói a kommunisták és a KISZ-isfák. J ó kezekben, jó fegyverek vannak. Hazánk légterét kellő hatékonyságú rádiólokátorok, légvédelmi rakéták és korszerű MÍG—2l-es repülőgépek védelmezik. Nagy mértékben korszerűsödött a szárazföldi haderőnem fegyverzete is: megnövekedett tűzereje. A hagyományos tüzérségi lö vegeket taktikai és hadműveleti föld-föld rakéták egészítik ki, ezenkívül sorozatvetők. Egyetlen 40 csövű sorozatvetü tüze —f egyszerre Indítás esetén — megfelel 10 hagyományos tüzérüteg össztüzének. Megnőtt a viziakadá- lyokat menetből, ellenséges célt mozgás közben, egyetlen lövéssel leküzdeni tud harckocsik száma. Nőtt a csapatok páncélelhárító képessége és a hátrasiklás nélküli páncéltörő löveg. Jelentősen növelte a csapatok tűz- és mozgás- képességét a rendszeresttelt páncélozott szállító harcjármű, a műszaki csapatok új hídanyaga és munkagépei, a híradók — vezetést biztosié berendezéseL A szocialista haza békéjét és biztonságát oltalmazó fegyveres erők fenntartása áldozatokat kíván országunk állampolgáraitól, és szívós, alapos munkát a hadsereg minden katonájától. A tények azt bizonyítják, hogy a hozott áldozatok nem hiábavalók. A Magyar Népköztársaság a fel- szabadulás 25. esztendejében olyan védelmi erővel rendelkezik, amely a Varsói Szerződés hadseregeivel köztük a Szovjetunió fegyveres erőivel eggyéforrva, kész és képes a szocializmus és béke védelmére, hazánk szuverenitásának megőrzésére. Szenesi FeMM
