Tolna Megyei Népújság, 1970. április (20. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-17 / 89. szám
Ahol legtöbbet fizetnek A fogyasztók, a reform, és a kereskedelem Kérdések és válaszok a kiskeresetű dolgozók gondjairól, a választékról, a vásárlók megbecsüléséről Minthogy a Tolna megyei Népújság következetesen napirenden tartja az ellátás, a választékbővítés szekszárdi és megyei eredményeit, problémáit, ezúttal munkatársunk a bátaszéki ÁFÉSZ három vezetőjével, Tóth Mihállyal, az igazgatóság elnökhelyettesével, Kovácska Lászlóval ? kereskedelmi főosztály vezetőjével és Kránicz Józseffel, a kereskedelmi osztály vezetőjével beszélget a kiskeresetű dolgozók gondjairól, a választékról, a vásárlók megbecsüléséről. Népújság: —* Tóth elvtárs a szövetkezet párttitkára, az igazgatóság helyettes elnöke és az árosztály vezetője. Ez az utóbbi' munkakör az érdekes. Mi indokolja, hogy árosztály működjön a fogyasztási és értékesítő szövetkezet keretei között? Tóth Mihály: — 1968. január 1-től kezdődött a mi munkánk, tekintettel arra, hogy nagyon sok volt az ármozgás, az árváltozás. Ez az utóbbi indokolja, hogy egy árosztály funkcionáljon. Sokrétű és bonyolult a munkánk, a nagyobb üzletkötésektől kezdve, az előkalkulációk lebonyolításán keresztül egészen az árak összehangolásáig. Szívesen beszélnék erről, de felteszem, a fogyasztókat nem túlzottan érdekelné az, amit elmondhatnák. Népújság: — Az árak alakulása megítélésünk szerint a legnagyobb érdeklődésre tart számot. Bizonyára önök is hallják, az emberek azt mondják, észrevétlenül ugyan, de mégis felfelé mennek az árak. Kovácska László: — Nézze, mi nemcsak kereskedők, mi egyúttal fogyasztók is vagyunk. Ezen túlmenően viszonylag jól ismerjük a véleményeket. Népújság: — Kovácska elvtárs, arra kérjük, ne kerülje meg a választ. Megítélésük szerint valóban felfelé mennek az árak? Kránicz József: — A Népújság kérdése túl általános. Konkréten mire gondolnak? Népújság: — A bátaszéki ÁFÉSZ három vezetőjének a véleményére lennénk kiváncsiak. Mi nem hoztunk magunkkal cikklistát. T. Mihály: — Jó jó, de mégis. ' Népújság: — A bújtatott árdrágításra. Arra, í ogy egyik napról a másikra tíz, húsz, ötven, vagy száz forintokkal Is nő valaminek az ára. Hozzátehetjük, minden indokolás és bejelentés nélkül. K. László: — Olykor ez valóban előfordul, főleg akkor, ha nem hazai alapanyagokról, hanem import alapanyagokról van szó. T. Mihály: — Azzal megegyezik a véleményem, amit Kovácska elvtárs mond, de ha már tiszta vizet akarunk önteni a pohárba, akkor hozzáteszem: nem tartom indokoltnak, hogy egyszer-egyszer 50—60 százalékos árnövekedés is megfigyelhető. K. József: — Mondok egy példát: a papírvágp olló ára 300 százalékkal nőtt. Ez azonban az érem egyik oldala, mert az is látni kell, hogy más kiskereskedelmi termékek eladási ára csökkent. Az emberek viszont az árcsökkentést nemigen akarják észrevenni. Népújság: -J Dehogynem, Kránicz elvtárs, szívesen észre- vennénk, ha észrevehetnénk. Legyen szíves, mondjon néhány példát. K. József: — Nengyvenhét százalékkal csökkent a mező- gazdasági kisgépek ára. Népújság: — Ne akarják, hogy felszökjön az olvasók vérnyomása. K. József: — Kérem, higy- gyék el, Tolna megyében ez nagyon sok embert érint és érdekel. De tovább folytatom a sort. Olcsóbb lett a motor- kerékpár. Általában 1500 forinttal csökkent az ára, s ez bizony egy kisebb keresetű dolgozó havi fizetésének felel meg. Sőt plusz kedvezmény, hogy OTP-re is kapható a motorkerékpár. Vitatkoznom kell tehát azokkal, akik kizárólag az árak növekedéséről beszélnek, de más területen az árak csökkenését nem veszik észre. Népújság: — Beszélgetésünk során most első ízben hangzott el a kisebb keresetű dolgozók, hogy úgy mondjam „problémája”. A reform lehetőségeivel élve, milyen módon képes ma a kiskereskedelem szem előtt tartani a kiskeresetű dolgozók érdekeit? K. László: — Nézze, ez a mi helyi üzletpolitikánkban, ha szabad ezt a kifejezést használni, húsba vágó kérdés. Dicsekvés nélkül mondhatom, messzemenően szem előtt tartjuk, éppen a választék bővítésével a kiskeresetű dolgozók érdekeit A reform és ezen belül a rugalmas üzletpolitika ehhez minden lehetőséget megad. T. Mihály: — Talán konk- rétizáljuk. K. József: — Míg egy import trevirának 522 forint az ára, addig a hazai 277 forintba kerül. , Népújság: — Kérdés azonban, hogy van-e ebből a 277 forintosból? K. László: — Megítélésem szerint a kereskedőn, az üzletvezetőn múlik. Nálunk van. A mi kereskedőink a keresletnek megfelelően szerzik be az olcsóbb, de nagyjából azonos minőségű áruféleségeket is. Nem mondom, rengeteg utánajárásba kerül és ma még sok személyi kapcsolat kell hozzá, összességében azonban a kereskedők hozzáállásán múlik, hogy a kisfizetésű dolgozók is elégedettek legyenek. Népújság: — Nem árulná el, hol szerzik be az olcsóbb áruféleségeket? K. László: — Nem. Ez üzleti titok. A forrást mindenki megtalálhatja. T. Mihály: — Most elsősorban a párttitkár beszél belőlem. A mi dolgozóink értik, tudják, a kereskedelem politikai munka is. Én azt tartom, ha Bátaszéken jó az áruellátás, akkor mi jól politizálunk. A mosógépekből például a félautomata, a teljes automata mellett megtalálható az olcsóbb, a régibb típus is. Népújság: — Térjünk át a minőségre. Az a kérdésünk, véleményük szerint hol szorít legjobban a cipő? K. József: — Itt a televízió. Nagyon szeretnénk, ha jobban megvizsgálnák a készülékeket, mielőtt kibocsátják a gyárból, öt televízióból négy hibásan került hozzánk, az üzleteinkbe. Vagy a bútor. Szinte már beszélni se szeretünk róla. A bútort szállítás közben rengeteg károsodás éri. Népújság: — A minőségi kifogásokat eljuttatják a gyárakhoz, vagy a nagykereskedelmi vállalatokhoz? K. László: — Ezt a kérdést még feltenni is fölösleges. Szóvá teszem azonban a következőket: készlet nélkül nincs forgalom. Népújság: — Miért teszi ezt szóvá? K. László: — Az ipar folyamatosan gyártja termékeit. Namármost ahhoz, hogy mi mondjuk 500 olajkályhával kezdjük az őszt, az olajkályhák vásárlását már most meg kellene kezdenünk. Népújság: — Ki akadályozza meg önöket ebben? K. László: — A körülmények. Nem készletezhetjük az olajkályhát, mert eszközlekötési járulékot kell fizetni mert ilyenkor nincs kereslet. A kereslet csak ősszel jelentkezik. A bankhitel feltételei a kamat sem teszik lehetővé a készletezést a kívánt mértékben. K. József: — Én azt tanultam, a nagykereskedelemnek az a szerepe, hogy áthidalja az időkülönbségeket. Ez viszont most nem érvényesül, minthogy a nagykereskedelmi vállalat is rá van kényszerítve arra, hogy ne készletezzen, hanem gyorsan tovább adjon az áruján. K. László: — Maradiunk az olajkályhánál. . Ha jól fel akarunk készülni az őszi kereslethez, akkor most kellene beszerezni több száz olaj- kályhát. Viszont ha hat hónapig raktáron tartjuk, akkor ez az áru már veszteségbe csap át. Népújság: —1 Nincs semmilyen megoldás? Nem akarunk okosabbak lenni a kereskedőknél, de úgy véljük, volna. Adiák az olajkályhát nyáron olcsóbban. Legalább annyival olcsóbban, amennyibe a raktározás kerülne. T. Mihály: — A szénnel meg tudtuk csinálni. Június 30-ig 2750 mázsa mecseki szénre 10 százalék árengedményt adunk olyképpen, hogy . az árengedmény öt százalékát a bánya, öt százalékát pedig szövetkezetünk vállalja. A tartós fogyasztási cikkeknél' szintén meg lehetne az ilyet csinálni, de kizárólag akkor, ha vagy a gyár, vagy a nagykereskedelmi vállalat is vállalna néhány százalékot az árengedményből. Népújság: — Úgy véljük, gondolatébresztő dolgok kerülnek itt É?óba. A részletezést hagyjuk későbbre. Most inkább azt. kérdezném, sok még a hiánycikk? K. László: — Van hiánycikk, de pult alatti árusítás nálunk nincs. * Népkjság: — Vigyázzanak, ezt mi leírjuk. T. Mihály: — Nyugodtan leírhatják, vállaljuk az újságolvasók kontrollját. Népújság: — Önök kereskedők. Szakmájukra vonatkoztatva a reformból mit tartanak nagyon jónak? K. László: — Megszűnt a területi elhatárolás. Fogyasztóink érdekeit szem előtt tartva, ott szerezzük be az árut, ahol számunkra a legelőnyösebb. T. Mihály: — Árkorrekciókat hajthatunk végre a kereslet és a kínálat egyensúlyának figyelembevételével. Kj József: — A vevő nem szükséges rossz többé, pénzéért ő az úr. Népújság: — Elméletben. T. Mihály: — Nálunk ez a gyakorlat. Népújság: — Köszönjük a beszélgetést. SZ. P. A fizikai dolgozók, magyarán: a kétkezi munkások átlagos havi keresete tavaly 2141 forint volt a Tamási Állami Gazdaságban. Ez a gazdaság fizet legtöbbet a megyében. A jövedelem tekintetében a traktorosok állnak az élen. Közöttük is első Miszlai József, aki 15 éve dolgozik itt: havi keresete tavaly, 12 hónapot számítva, 4700 forint körül van. Tolnai István igazgató tájékoztatása szerint a traktoros 6100 forint nyereségrészesedést kapott. De ez az eredmény nem kiugró, csak jobb a többiekénél. íme a bizonyíték: a havi keresete 4000 —4500 forint között van még 10—12 traktorosnak és ötvennél több dolgozó kapott 5000 —6000 forint nyereségrészesedést. Tíz évvel ezelőtt, 1960-ban egy-egy fizikai dolgozó havi keresete átlagosan 1329 forint volt Fornádon. (A név megváltozott, Tamási Állami Gazdaságra.) Tíz év alatt a bérek növekedése folyamatos. Hatvanötben 1645 forint, hatvannyolcban 1979 forint. Most, mint már említettük: 2141. Érdemes leírni még'egyszer. Annál is inkább, mert nem Fornád az egyetlen jól gazdálkodó állami gazdaság a megyében, de a bérek nagyságával jó néhány más helyen csöppet sem dicsekedhetnek. Pedig lakásépítésre sem fordítják a lehető legnagyobb összeget. A lakásépítés tekintetében is a legjobbak közé sorolható a Tamási Állami Gazdaság, bár az igazgató úgy jellemzi ezt a tevékenységüket; még rossz a helyzet. Arról van szó ugyanis, hogy sokan igénylik már Fornádon és Keesege- pusztán a kétszobás lakást, és ezzel az igénnyel a gazdaság nem tud lépést tartani. Földes szoba nincs sehol. Az egykori cselédházak közül az erőseket rendbe hozták, sőt par- kettázták. Az utóbbi három évben építettek 15 új lakást, az idén újabb 11 épül. Ehhez a nyereségrészesedésből is hozzátettek félmillió forintot. Maguk a dolgozók 14 lakást építettek három esztendő alatt, a gazdaság anyagi hozzájárulásával. Egy-egy ilyen lakás felépítését 40 ezer íorinttal seAz Állami Balettintézetben megkezdődtek az 1970/71-es tanév előkészületei. Az intézmény felvételt hirdet olyan 10—12 éves leány. és 10—14 éves. fiúgyermekek vészére, akik a tánchoz kedvet éreznek ég elvégezték az általános iskola első négy osztályát. Az intézet keretében általános iskola és gimnázium működik, amelynek elvégzése után a tanulók érettségi , vizsgát tesznek. Az Állami Balettintézet szakmailag sokoldalúan képzett, hivatásos táncművészeket nevel. A felvételi vizsgára jelentkezés ideje: május 3—15-ig. A vidékiek szülői hozzájárulással, válaszbélyeggel elgítette a gazdaságvezetés. Jogos a kérdés: miből telik Fornádnak ennyi munkabérre és ennyi lakásra? A munkából, a jó gazdálkodásból. Csak három átlagtermést említsünk meg a tavalyiak közül: a búza 20 mázsát adott holdanként, a kukorica 42,5 mázsát, májusi morzsoltban számítva (!), a lucernatermés átlaga pedig 30 mázsa egy-egy holdon. A termelési érték tíz év alatt csaknem megkétszereződött. Az aránylag magas bérek oka ebben keresendő első* sorban. Gyorsan nőttek a hozamok, lehetővé vált a bértömeg növelése. Másrészt korszerűbbé tették a munkát, javult a technikai színvonal és csökkent a dolgozók száma. Tíz év alatt 656-ról 514-re. Nem cél a létszámcsökkentés, inkább arról van szó, hogy egészséges szelekció ment végbe. Akik nem találták meg a helyüket, vagy szeretnek vándorolni, elmentek. Mások családi, vagy egyéb ok miatt hagyták el a gazdaságot. A nagy többség régi dolgozó ebben a mező- gazdasági üzemben. Tiszteletre méltó adatokat lehet közölni erről a tényről is. Több mint százan dolgoznak a gazdaságban 15 évnél hosszabb idő óta, a tíz és tizenöt év közötti időt el töltöttek száma meghaladja a kétszázát. Megkérdeztem Tolnai István igazgatótól, tudják-e a gazdaság munkásemberei, hogy az ő keresetük a legjobb a megyében, az összes hasonló munkahely bérei közül. Nem tudják. Hozzáteszi az igazgató: „nem sokallja senki, mi sem sokalljuk.” A dolog lényege ez A tehenészek munkabérét az idén tíz százalékkal javították. Az ő munkakörülményük javult legkevésbé a gazdaság fejlődéséhez mérten. Mihelyt lehetett, segítettek rajtuk megint. Tíz százalékkal. Figyelemre méltó szám, hiszen a tehenészek közvetlenül a traktorosok után következnek a tavalyi átlagkeresetükkel. Nyolc évvel ezelőtt az igazgató vitatkozott egyes emberekkel, akik azt állították, nem kell az állami gazdasági dolgozónak fürdőszoba. A közeljövőben megint átadnak néhány új lakást. GEMENCI JÓZSEF látva, írásban, a budapestiek személyesen jelentkezzenek az Állami Balettintézetnél (VI., Népköztársaság útja. 25.). A felvételi vizsgára jelentkezőket a felvételi vizsga időpontjáról értesítik. Vidéki jelentkezők budapesti elhelyezéséről a szülőknek kell gondoskodni, miután az intézet diákotthoni elhelyezést az újonnan felvett növendékek számára biztosítani nem tud. Népújság 5 1970. április 17. A balettintézet felvételi közleménye
