Tolna Megyei Népújság, 1970. április (20. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-16 / 88. szám

¥ Gerencsér Miklós: ♦ ♦ ♦ ♦ i * » ♦ * Fekete tél 33. Bogdanov nem szólt, nem mozdult. Térdei re­megtek, talpai szélén próbált megállni. Émelye­gett a gyomra, belülről is dülöngélt, s ez a len­gő rosszullét az ájulás széléről érkezett újra és újra vissza ködülte tudatába. — Tessék táncolni — kérte udvariasan Deme­ter. Szétroncsolt talpizmaira engedte testsúlyát. Vonyítva-üvöltve emelte verejtékes arcát a mennyezet felé. — kettőt jobbra! — dirigált az izgékony Bede zászlós. Képtelen volt megemelni a lábát. Előre tudta, ha megszűnik a talpára nehezedő súly. tömény fájdalommal ömlik tele minden összezúzott izomrostja. De lépnie kellett. Csiba törzsőrmester gumi­bottal verte lábujjain a körmöket. Járta a csár­dást a kínszenvedés észveszejtő mámorával, aztán elnyelte az ájulat mélysége. Sokáig locsolták, de nem tért teljesen magá­hoz. A millió méhszúrás égető fájdalmán át hallotta alig érthetőn: — Vigyétek vissza a cellába. Majd délután kiszedjük belőle. Üjra elájult. Megnyugodva hanyatlott az esz­méletlenségbe. hogy magával viheti a ki nem mondott neveket is. * Félt a magányos időzéstől Faragó Béla, de néha mégiscsak egyedül kellett maradnia. Any- nyira elfáradt a délelőtti verekedéstől, hogy attól tartott, pihenés nélkül nem fogja bírni ebéd­szünet után a kommunista foglyok kínzását. A vallató rémtettek miatt csupán fizikai kimerült­séget érzett, önkéntelen émelygését, amelyet a szenvedők látványa okozott, könnyen elviselte. Alvással próbált menekülni a valóság elől, de hiába nyúlt végig szobájában a vasáavon, álom helyett fenyegető hangulatok telepedtek rá. Ügy hallotta, Budapestet bekerítették az oroszok. Öt meg bekerítette a rettegés, többszörösen, a szo­rongató érzések különböző fajtájával. Iszonyo­dott szembenézni a biztosnál biztosabb eséllyel, hogy a háborút az oroszok nyerik meg, még­hozzá kétségbeejtően rövid Idő alatt. Változat­lanul rettegésben tartotta a németek kiszámít­hatatlansága, egyetlen percét sem érezte meg­nyugtatónak. Bátornak, sőt vakmerőnek hitte magát, annál kevésbé értette, mi lehet az Oka, hogy tehetetlen játékszere a félelemnek, mihelyt a Gestapóról van szó. A nyilasok felől sem érez­hette magát biztonságban, mégpedig azért nem, mert Weinhoffer és cimborái a németek be­súgóit láttáik benne, azt a veszedelmes bajtársat, akivel minden körülmények között tanácsos ugvan jóba lenni, de akit a leghamarabb érhet baleset. Félelme okozói között tarthatta számon a rendkívül udvarias modorú Demeter csendőr főhadnagyot is — ez az ember csupa sötét bi­zonytalanságot rejtegetett számára úri mosolya mögött. S bármekkora képtelenségnek tűnt előt­te, félelemmel töltötték el a József Attila Kör tagjai, ezek a borzalmak borzalmával összetört fiatalok. Ök is titokzatosak voltak, csak egészen másképp, mint a németék, vagy a nyilasok. Mindez együtt olyasvalamivé gubancolódott köréje, hogy attól önmagával is szembekerült, egyik énje félt a másiktól, nem. tudta volna el­dönteni, melyik a Faragó Béla, az-e, amelyik kapkodva védekezik a félelem ellen, az-e, ame­lyik a félelmet okozza, vagy pedig az, amelyik egy idomított állat engedelmességével szolgálja gazdái akaratát? Túlságosan sok Faragó Béla élt benne, de egyiket sem ismerte, mindegyik ide­genül és homályos gomol ygásban kötődött hoz­zá. Ám együtt az egész végzetesen ismerős volt neki. ebből állt a szétválogathatatlan, a félre­ismerhetetlenül egyedin Faragó Béla. Mihelyt erre a megszokott önmagára gondolt, sikerült csillapítania a szándéka ellenére mű­ködő tépelődést, ám ekkor meg erőt vett rajta a sértődöttség, amiért közönséges pribéknek használják, mint akármelyik tuskó csendőrt. Ilyenkor, az egyedüllét perceiben haraggal és lázongással védelmezte önérzetét, tudásban, te­hetségben magasan a többi nyilas fölé helyezte magát, ha pedig a szolgálat véres taposómalmá­ban kellett versenyeznie, hogy melyikük kezébe illik leginkább a gumibot, igen rösteillte volna a lanyhaság látszatát. Kemény kopogtatás rezzen tette meg. Leugrott az ágyról: — Ki az? — Szénást József. A szavaktól újra összerezzent, ijedtebben, mint az előbb. — Azonnal ajtót nyitok ... — Siess a tizes szobába. Gerhard Prinz őr­nagy úr van itt. Az idegsejtjei legmélyén lakozó reflexek auto­matikusan léptéli önálló akarata helyére, gondo­latai teljes mellőzésével engedelmeskedett a fel­szólításnak. Homályosan sejtette, jobb is ez így, mert a gondolkodás egyre inkább a kísértetek idézéséhez hasonlított. Csak vezető beosztású személyek tartózkodtak a tizes szobában. Demeter Zoltán, Weinhoffer Jenő, Bede Antal. A Gestapo városi parancsnoka panyókára vetve viselte köpenyét, háta görcsö­sen meghajolt, gyomorbajos arcát mély baráz­dák szabdalták. Szénási József SS-főhadnagy még ebben a szűk szobában is ügyelt arra, hogy minden helyzetben ő legyen a legközelebb Prinz őrnagyhoz. — Nem vagyok megelégedve a munkájukkal — dohogott Gerhard Prinz. — Már egy hete vacakolnak ezzel a tizenegy vörössel és niég mindig semmi beismerés. Vagy talán kaszinó­zást folytatnak a kihallgatások ürügyén? Demeter Zoltán minden elfogódottság nélkül magyarázta: — Nyomozati tevékenységünk megfelel az elő­írásoknak. Magam is gyorsabb eredményre szá­mítottam, de a letartóztatottak annyira maka­csok, hogy a legerélyesebb kényszerítő eszkö­zökre sem hajlandók vallani. Ennek ellenére bízom a vizsgálat rövid befejezésében. Néhány napon belül fel tudom mutatni az aláírt jegyző­könyveket:. (Folytatjuk.) HA AZ AKNAZzí/tON átjutok, talán sikerül Ónként Jön 4r. Néhány kettel később, egy augusztus/ éjszakán. A SZÖKEVÉNY NÉGYZETCENT/MÉTE BENKÉNT TAPOGATJÁK/ AZ UTAT MAGA ELŐTT. ÉGYSZERCSAK KÉT SÖTÉT ÁRNY MOZDUL A KÖZE LÉ ben. Orosz őrjárat. 'Rekedtem SUTTOGJA... GEORG ÜOMANN ÚRVEZETŐ VAGYOK A TEUFEL WENRAIACTIT-DtVÍZIÓ * MOTOROS-LÖVÉSZEZREDÉNEKHARMADIKSZÁZA DÁStíL KÉKEM, TISZT ÚR, KÍSÉRTESSEN lEEEŐBS PARANCSNOKA EíE. VALAMI IGEN FONTOSAT KEIL KOZOlNÖM VELE FoLVrATJUK.­FADD-DOMBORI Az időjárás egyáltalában nem kényeztet el bennünket. A naptár szerint már erősen benne járunk a tavaszban, de hol rossz az idő, hol még rosz- szabb. Fadd-Domboriban azon­ban máris mozgalmas az élet. Most ugyan nem a hétvégi ki­rándulók uralják, hanem a hétköznapi dolgozók. A hosszú tél után ismét munkához lát­tak az útépítők. Leágazás épül az úgynevezett második ütem­hez. A víkendtelepnek e ré­széhez eddig n«m vezetett kö­vesét. Már a helyszínen a sok kő, egy részét el is terítették, s dolgozik az úthenger. Járda már ezt a teleprészt is összeköti a legrégebbivel, az első ütemmel és a KISZ- tábor melletti bisztróval. Nagyon s£>k magánpavilonon is dolgoznak. Falaznak, beto­noznak, tetőt raknak, alapot ásnak, anyagot hordanak. A vízszint a Duna magas vízállása és a rendkívül sok csapadék ryiiatt magas. Az egyik alacsonyra épített cölöp- napozót el js nyelte, de a töb­Fásítás — a faluszépítésért Április a fásítás hónapja — en­nek jegyében a községi tanácsok és a lakosság évről évre mind nagyobb gondot fordít a belterü­letek fásítására. Üj la-kótelepek, utcák, parkok válnak szebbé, egészségesebbé a fásítás során. A tamási járás községeiben március hónapban 4000 különböző facse­mete kiültetésére került sor. Áp­rilisban mintegy 8000 csemete ül­tetését végzik el a községekben, a faluszépítés keretében, társadal­mi munkában. Nagyobb figyelmet és több meg­becsülést kellene fordítani a ki­ültetés után a gondozó tevékeny­ségre. A csemeték fejlődését csak a rendszeres gondozás segítheti, ezért határozottabb fellépés kell azokkal szemben, akik a társa­dalmi munka eredményét nem becsülik meg. Sajnos gyakori, hogy a kiültetett facsemetéket ki­vágják, kitörik. Elsősorban Tamási és Pincehely községekben az ilyen fiseraélyeisHel Kembs© sza­bit is verdesik a hullámok,' Ennek az a tanulsága, hogy a vízi építkezéseknél semmikép­pen sem az előző néhány év átlagvizszmtjóbőa kelj kiindul, rd, hanem az ilyen szélsősé­gekkel is számolni kell. A strandkavicsot rőzsekötegekkel védik a hullámveréstől. Mivel tnagas a vízszint, a gyakori hullámzás sok, drága költség­gel odaszállított kavicsot mos­na le a partról. Kiigazítják a tanács és a BM üdülőterületének a víz­part felőli részét. A tanács kerítését közelebb viszik a víz­hez, a BM-ét pedig távolabb tőle, s így egy vonalba kerül­nek. Ezzel megoldódik e part- szegélynek egy több éves problémája. Ennek megfele­lően módosítják e részen a járdát is. A KlSZ-táborban is mun­kálkodnak, készülnek az idényre: a fiatalok nyári tá­borát bővítik, korszerűsítik, csinosítják, a—c bálysértési eljárással kellene pél­dát statuálni. Hasonló, a parkok­ban kiültetett virágok, rózsák helyzete is. Évről évre növekszik a parkok száma, s a rájuk fordí­tott gondozás, ezért a lakosság bejelentései nyomán a garázdák­kal szemben községi tanácsaink soron kívül fognak eljárni. Délczeg József Tamási Népújság 4 1970. április l&

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents