Tolna Megyei Népújság, 1970. április (20. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-16 / 88. szám

* Mintha nem ma történt volna... Steiner István a Szekszárdi Vasipari Vállalat meósa ellen 1970. március 20-án a vállalat fegyelmi határozatot hozott. Büntetése: hat hónapig ötvenfilléres órabércsökkentés. A fegyelmi határozat meghozatala után Steiner István a vállalati döntőbizottsághoz fel­lebbezett. Büntetését jogtalannak érezte. Egyik március eleji szomba­ton törtérft. Steiner István a festékszóró üzembe ment el­lenőrizni. Csicsó Kálmán se­gédmunkás munkájában vala­milyen hibát talált, s figyel­meztette: — Na Csicsó, ren­desebben dolgozhatna! Aznap a két dolgozó között különösebb nézeteltérés nem is volt. Az „ügy” tulajdonkép­pen hétfőn kezdődött, de mondhatjuk úgy is, hogy foly­tatódott. Steiner pletykát hal­lott a vállalatnál; azt híresz- teli Csicsó, hogy szombaton megverte a meóst, mert „pac­kázott” vele. Steinernek sem kellett több, rohant a festék­szóróba. Csicsót az előcsar­nokban találta. — Talán álmában vert meg! — s abban a pillanatban ök­le máris Csicsó arcába talált. Áz ütéstől Csicsó elesett, or­rából folyt a vér, szája is ki­repedt. Steiner mint akit a vér látása felvillanyozott, még néhányat belerúgott a fekvő Csicsó oldalába. A munkatár­sak Csicsó segítségére rohan­tak, hogy megszabadítsák dü­hödt kollégája ütlegeitől. Ez­után Csicsó a művezetői iro­dába támolygott. Steinfer utá­na. Az eltorzult arcú munkás orrából a vér az iroda padló­jára csöpögött, így kénytelen volt Steiner figyelmeztetni, hogy „illetlenül” viselkedik. — Menjen ki innét, össze- vérzi a padlót. Csicsó Kálmánt az öltöző­ben munkatársai részesítet­ték elsősegélyben. A VÉLEMÉNYEK MEGOSZLANAK Sárközi Tibor segédmunkás: — Sajnos, láttam, nem tu­dom elmondani, mit éreztem, amikor a főnök úr (ez Stei­ner) többször belerúgott Csi- csóba ... Alig lehetett elrán­gatni onnét. Mátyás Antal festő segéd­munkás : — A szóváltást csak hallot­tam. Akkor értem a csarnok­ba, amikor Steiner már rug­dalta Csicsót. Én választottam szét őket. — Különben Csicsóval jól kijövünk. Jó kolléga, meg me­lózni is tud. Balogh József segédmun­kás: vékony, fiatal fiú. Ami­kor erről a döbbenetes eset­ről beszélünk, szemében még mindig félelem ül. — A vízcsapnál álltam. Mozdulni sem mertem. Nem hittem a szememnek. — Segített Csicsónak? — kérdem. — Oda sem mertem menni. — Miért? — Féltem Steinertől. Gáspár József művezető: — Csicsót nem úgy isme­rem, hogy kötekedő lenne. Intelligens ember, munkáját pontosan végzi. Igaz, hogy azon a hétfőn ivott valameny- nyit... A jegyzőkönyvet én vettem fel. Megítélésem sze­rint Steiner volt a kezdemé­nyező. A művezetői irodában kö­rülbelül hatan voltak, amikor Csicsó Kálmán véresen be­ment. Ott senki sem segített neki. — Miért? — Hát miért pont én se­gítettem volna? — kérdez vissza a bérelszámolónő. — Különben is Csicsó az üzem­vezetőt kereste, meg engem nem is érdekel az egész. Sem­mi közöm hozzá. — S újra papírjai fölé hajol, szóra sem méltat többé. Morvái György, a TMK sze­relője, a vállalat munkaügyi döntőbizottságának elnöke, a művezetői irodában volt a szégyenletes eset idején. — Mit csináltam volna? Nem érünk rá ilyen dolgokkal fog­lalkozni. Nálunk dolgozni kell. Ez az egyéni érdekünk, ezért fizetnek. (A humánumról azért nem szükséges megfeledkezni. A vállalati, népgazdasági érdé­Krauszbácsi divatba jött Sok régiség újjászületett már. A modern lakásba be­vonult a régimódi gyertya- tartó, kovácsolt vas bányász- lámpa. ép megannyi olyan esz­köz, amely egyszer már ki­ment a divatból. Most azt mondjuk rá, hogy a modern lakberendezés nélkülözhetet­len kelléke. Valami ilyesféle Krausz bá­csi esete is. Mestersége a ki­haló szakmák egyike: szűcs. E szakma nagy időt ért meg, eredete tnsszanyúlik az em­beri kultúrtörténet évezredes Zomba községben lévő vas-műszaki, háztartási boltunkba vezetőt és vezető' helyettest keresünk A bolt havi forgalma 280—300 ezer forint. Házaspár előnyben. LAKÁST BIZTOSÍTUNK. Fizetés megegyezés szerint. Felvétel HŐgyészen, a központi irodában. Felvétel esetén útiköltséget térítünk. (202) félhomályába. A technika elő­retörésével a hagyományos szűcsmesterség teljesen háttér­be szorult, e szakma készít­ményeit csaknem teljesen ki­szorította a nagyiparban elő­állított ruhaféleségek sora. A mesterek megöregedtek, pályát változtattak, fiatal pedig, aki kitanulta volna ezt a rendkí­vüli kézügyességet, kifinomult érzéket, hallatlan türelmet igénylő szakmát, alig akadt. Akinek lett volna is kedve iránta, elvette az érdektelen­ség: az, hogy megváltozott az öltözködés struktúrája. Es most visszajött a szűcs készítette ruhaféleségek divat­ja. Ott tartunk, hogy Tolna keleti felében majd minden divatozó hölgy tudja: Tolnán él egy Krausz bácsi, aki nagy­szerű szőrméket készít, és már vagy járt nála megren­delőként, vagy epedve várja, keresi annak a lehetőségéi. Könyörögnek a vadászok­nak: — Lőjön nekem egy rókát! Ha valahol levágnak egy birkát: — Nem kaphatnám, meg a bundáját? Mindegy, hogy mennyiért adják. Kilincselnek a házinyúl-te- nyésztőknél: — Vennék egy szép bundá­jú nyuszit... Mert Krausz bácsi mindeb­ből olyan holmikat készít, amit megbámul, minden női szem, s mindenki megkérdi: A szekszárdi kórház felvételre keres érettségizett fiatalokat adminisztratív, gazdasági gyakornoki mun­kakörbe, valamint segédasszisztenseket, be­tegvezetőket, takarítónőket (1200 forint ke­reseti lehetőség), mosodába férfi munkaerőt (bevezetve a 42 órás munkahét), csőszerelő, villanyszerelő, lakatos szakmunkásokat, ka­zánházba fűtő segédmunkásokat. Jelentkezni lehet a kórház munkaügyi csoportjánál. U99) — Hogy jutottál hozzá? Krausz István szűcs ^kisipa­ros, mesfpr Tolna központjában lakik. Műhelyében egymásnak adják a kilincset a kuncsaf­tok. Csak győzze a sok mun­kát! Még más megyékből, távoli helyekről is felkeresik. Ki ilyen, ki olyan állat prémjét viszi hozzá. És hogy annak az elkészítése mennyire nem egy­szerű, magam is maggyőződ­hettem. ‘sola. Az állat bundájá­nak a színe különböző helye­ken különböző árnyalatú, a 10—20 centis távolság -néha már egészen elütő színt ád. A szőrméknél pedig elemi kívá­nalom egyrészt, hogy eltérjen az állatbőr vonalaitól, más­részt pedig, hogy a belőle ké­szített ruhadarab színezetét ne az összevisszaság, darabosság jellemezze, hanem tartsa meg az eredeti jelleget is, meg finom ámyaltságú is legyen. Ezt a mester csak sziszifuszi munkával tudja elérni. Az alig egy-két népyzetdeciméter felü­letű állatprémet picinyke da­rabkákra, egy centi széles és meglehetősen rövid részekre szabdalja, s ezeket kell úgy összerakosgatnia, majd össze­varrnia, hogy az megfeleljen a legkényesebb ízlésnek is. Képzeljük el, micsoda türe­lemjátékot igényel ilyen pará­nyi darabokból összeállítani egy bundakabátot: Ilyet is ké­szített. méghozzá külföldi meg­rendelésre. Kanadai cég ren­delte a magyar állami szerve­ken keresztül, s azok bízták meg vele Krausz bácsit. Egy- egy bundakabát elkészítése jó pár hetes munkát igényelt. Ar­ára — anyagár, munkadíj együtt — negyvenezer forint. Csekélység... A honi megrendelők több­nyire szerényebb igényekkel és pénztárcával jelentkeznek. Mindenesetre azért nekik is ki kell nyitni a pénztárcáju­kat. Mert ennek a régi divat­nak a megújhodása ef/yben azt is jelenti, hogy — meg kell fizetni. keket sorolni sem merem az egyéb érdekek árnyékában.) STEINER UR ÉS NA CSICSÓ Steiner István húszvalahány éves, izmos, fiatalember. Kis, zsúfolt irodában beszélge­tünk. Meleg van, az ajtót is ki kell nyitni. (De a sapka a fejéről semmiképpen nem ke­rülhet le). — Önvédelemből adtam ne­ki egyet. — Hogyhogy? — Mert ha nem én ütök, akkor biztos, hogy én kapok. Ez tiszta sor. — Hogy’ kezdődött a vere­kedés? — Előbb a szombatról kell beszélni. Mondtam neki, hogy na Csicsó, rendesebben is dol­gozhatnál! — S magát, hogy szólítja Csicsó Kálmán? — Hót hogy? Steiner úr! Csicsó Kálmán a festékszó­róban van. Háttal áll. Mokány fiatalember. A festékszórót ügyesen forgatja, pontos moz­dulatai megnyugtatóak. — Szégyellem, hogy pont velem történt. Pedig én Stei­ner urat sohasem bántottam. Csak én egy színesbőrű va­gyok. EZ NEM CIGÁNYKÉRDÉS Az igazgatói irodában ülünk. Németh Antal igazga­tónak sorra elmondom a tör­ténteket. — Ha minden úgy volt, ahogy az elvtársnő tájékozta­tott — mondja — akkor eny­he a büntetés. — Hogy fordulhat elő ilyen eset, s igazgató elvtárs eddig miért nem tudott róla? — A mi üzemünk Szek- szárdon az egyik legrosszab­bul felszerelt üzem. Egysé­geink a város különböző pont­jain vannak szétszórva. Irá­nyítani messziről nagyon ne­héz, ráadásul sajnos csak egy telefonvonalunk van. — Különben arra kérem, jól gondolja meg milyen kö­vetkeztetéseket: von le. Ez nem cigánykérdés! Elhiheti, hogy a rossz munkakörülmé­nyek rányomják bélyegüket az emberek idegrendszerére, „HELYESEN CSELEKEDTEM" Kiss Gyula, a vállalat tér* melési osztályvezetője, a fe­gyelmi ügyek tárgyalása is aa ő munkakörébe tartozik. — Steiner István enyhe büntetést kapott. A tárgyalá­son betudtuk neki azt, hogy régóta dolgozik a vállalatnál. Viszont, hogy hat hónapig vonjuk fizetéséből a bünte­tést, remélem megváltoz­tatja. Hat hónapon át érezze mindig, hogy rettenetes dolgot követett el. Ez az emberba­ráti kapcsolat megcsúfolása volt. Ilyen viselkedéssel ta­tán még az elbocsátásra is rászolgált. — Tettét még az is súlyos­bítja, hogy tanult ember és vezető beosztásban van. Itt hozzá kell tenni, hogy szak­mája bádogos, s egészségügyi állapota miatt helyezte köny-j nyebb munkakörbe a vállalat; vezetősége. Ezért, magatartá­sa a vállalattal szemben jg erkölcstelen volt, — S tudja, engem mi döb­bentett meg legjobban? Az, hogy Steiner István a történ­tekből nem okult. A fegyelH mi tárgyalás után e szavak­kal ment el: „Tudom, hogy helyesen cselekedtem. Nem dolgozott rendesen, megér­demelte a verést.” Hogy a döntőbizottsághoz fellebbe­zett, végképp megdőlt a hi­tem ennek az embernek a megtéríthetőségében. ..-1A • #* — Ha Steiner István né­hány évszázaddal előbb élt volna, akkor most bizonyára magára találna. * „NINCS GÉPIRÖNÖ" A döntőbizottság még a maá napig sem tárgyalta az ügyet” pedig a fellebbezést követőeh a nyolc nap már bőven el­telt. Hogy miért nem? — Nincs gépírónő, aki le­írná a jegyzőkönyvet —> mondja a döntőbizottság el­nöke. Azt hiszem, a jegyzőkönyv­írást bárki — még társadal­mi munkában, is — elvállal­ná! HORVATH MARIA BMI&RTBURG 353-as 30000 km-rel, 66000 Ft-ért eladó. Lakás: Pécs, Bartók Béla utca 15. Telefon: 17—04 Üzem: Pécs, nagypostavölgyi műanyagüzem ___ • ' ________­S zövetkezetünk országos szinten mint erre kijelölt szövetkezet a bolgár és magyar gyártmányú DEMÁG rendszerű villamos futómacskák (emelőgépek) rendszeres karbantartását, javítását, valamint felújítását végzi. Amennyiben a fenti munkálatokra igény merül fel, úgy. megrendeléseikkel szövetkezetünket szíveskedjenek megke­resni. Óbudai Gépipari Szövetkezet III., Bogdáni Ú1 3. Ügyintéző: Háber János. Telefon: 688—652. (190) BODA FERENC

Next

/
Thumbnails
Contents