Tolna Megyei Népújság, 1970. április (20. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-16 / 88. szám

fGLNA MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK?' NÉPÚJSÁG fj A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA | XX. évfolyam, 88. szám ARA: 90 FILLER Houstonban reménykednek... Csütörtök, 1970. április 16. ssmiMemmessmsimmaB Újabb baleset a Föld felé tartó űrhajóban A Holdat megkerülve a Föld felé tart már a balesetet szen­vedett Apollo—13 amerikai űr­hajó. A szerdára virradó haj­nalon, amikor az űrhajó már a Föld felé tartott, a Hold . felszínétől mintegy 9 900 kilo­méterre több mint négy per­ces működésre bekapcsolták az Apollo—13 holdkompjának leszálló hajtóművét, hogy ez­zel gyorsítsák meg az űrhajó útját a Földre. Az űrhajósok a baleset utá­ni zsúfolt órákat követően vi­szonylag gyorsan alkalmazkod­tak a megváltozott körülmé­nyekhez. Teljesen kikapcsol­ták az űrkabin berendezéseit, amelyek nem kaptak energia­ellátást az elromlott áram- fejlesztőből. Bár e berendezé­seket a fedélzeti akkumuláto­rokkal lehet működtetni, az akkumulátorok energiáját az eredeti célra, a leszállás utol­só szakára takarítják meg, mert enélkül nem érhetnének vissza a Földre. Ehelyett a holdkomp berendezéseit és fe­délzeti áramforrásait használ­ják, ugyancsak a holdkomp­ról biztosítják oxigénellátásu­kat. Lovell, Haise és Swigert felváltva tartózkodnak a hold­kompban, biztosítva, hogy leg­alább egyikük pihenőben le­gyen az ezután pusztán háló­szobául szolgáló űrkabinban. A hajnalban végrehajtott sebességnövelés tervét a földi irányító központ dolgozta ki, majd Lovell a szükséges ada­tokat a fedélzeti számítógép­be táplálta. Az adott időpont­ban a központ engedélye után a számítógép helyezte üzembe a hajtóművet, de a folyama­tot Lovell ellenőrizte és a ké­zi adagolóval is irányította a fúvókák teljesítményét. Az üzemeltetést ezt követően már teljesen a számítógép vezette. A műveletet megelőzően az űrhajósok pontosan a meg­adott szögbe fordították az Apollo—13-at, részben a Hol­don szabad szemmel is látott tárgyakra, részben a csillagok­ra tájolva a fedélzeti irányí­tó berendezést. Mindezt a holdkomp műszereivel kellett végrehajtanak. Hasonló mű­veletre eddig nem került sor, a hajtómű üzembe helyezését az űrhajó felgyorsítására azon­ban az Apollo—9 útja során már kipróbálták. A mentőmanőverek eddigi sikere után a houstoni központ vezetői derűlátással nyilatkoz­nak Lovell és társai biztonsá­gos visszatéréséről, bár válto­zatlanul nehéznek minősítik a helyzetet. Thomas Paine, az amerikai űrkutatási és űrhajózási igaz­gatóság vezetője Houstonban sajtókonferencián elismerte, hogy az Apollo—13 balesete súlyosan visszaveti a holdkuta­tási programot, azonban azt mondotta, hogy a program ele­ve kockázatokat jelentett, s ezt vállalni kell a tudományos fel­fedezés érdekében. Széndioxid az űrhajóban Üjabb, súlyos következmé­nyekkel fenyegető baleset tör­tént a Föld felé tartó Apol­lo—13 amerikai űrhajóban. Szerda reggel, közép-európai időszámítás szerint 5 óra után néhány perccel James Lovell parancsnok azt jelentette a houstoni központnak, hogy a fülkében növekszik a szén­dioxidmennyiség. A gázok je­lenlétét a riasztó fényjelzők regisztrálták. A houstoni ellenőrző köz­pont azonnal utasította az űr­hajósokat, hogy tartalék el­szívóberendezés üzembe helye­zésével távolítsák el a gázo­kat, mert azok egy bizonyos mennyiség túlhaladtával az emberi szervezetre halálos ve­szélyt jelenthetnek. Szerda reggel 7 órakor a houstoni ellenőrző központ megszüntette a riadókészültsé­get és közölte, hogy az Apol­lo—13 kabinjából sikerült el­távolítani a veszélves gázokat. Egyúttal felszólította az űr­hajósokat, hogy térjenek nyu­govóra. Szerdán, közép-eürópai idő szerint 6 órakor az Apollo—13 holdkompja a következő meny- nyiségű víz- és oxigéntartalék­kal rendelkezett: 100 liter víz, körülbelül 61 órára elegendő, 20 kilogramm oxigén, elegendő 120 órára. Szerda délelőtt, közép-euró­pai idő szerint 9-,22 órakor az Apollo—13 41 720 kilométerre volt a Holdtól és óránként 4835 kilométeres sebességgel haladt a Föld felé. A délelőtti órákban egyéb­ként Fred Haise teljesített szolgálatot, két társa pihent. Az ügyeletes űrhajós a földi központnak 8 óra után azt je­lentette, hogy a rakétagépeze­tet tartalmazó, úgynevezett service module-ból ismét gáz­szökést észlelt és az űrhajótól csekély távolságra egy lebegő fémdarabot látott. A földi ellenőrző központot az új gázszökés nem nyugta­lanítja, mert a rakétagépezetet tartalmazó service module a Földre térésben semmiféle gya­korlati szerepet nem játszik. Ugyanakkor közölte, hogy az űrhajó mellett látott fémdara­bot a pihenőidőszak leteltével fogják kivizsgálni. Koszigin távirata Nixonhoz Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök az alábbi táv­iratot küldte Richard Nixon amerikai elnöknek az Apollo— 13 repülésével kapcsolatban: „Aggódva figyeljük a bal­esetet szenvedett Apollo—13 űrhajó repülését. Szeretném tájékoztatni önt arról, hogy a szovjet kormány utasította a Szovjetunió pol­gári és katonai hatóságait, szükség esetén minden esz­közt felhasználva- nyújtsanak segítséget az amerikai űrhajó­sok mentésében. A szovjet kormány nevében közlőtry^pgel, jfcfcgégg,, hogy a három bátor űrhajós, Lo­vell, Swigert és Haise sze­rencsésen visszatér a Földre.” A Csendes-óceánon tartóz­kodó két szovjet hajó a „Ri- kacsov akadémikus” és a „No- vopelock” megváltoztatta út­vonalát és elindult az Apollo 13 tervbe vett leszállásának színhelyére. Az erre vonat­kozó utasítást a szovjet kor­mány juttatta el Tyimofej Guzsenko tengeri flottaügyi miniszter útján az említett hajók kapitányaihoz. A hajók legénységének meg­parancsolták, hogy szükség esetén tegyenek meg minden tőlük telhetőt az amerikai űrhajósok megsegítésére. A parancs vételekor a „Ri- kacsov akadémikus” Uj-Zé- land felé haladt, fedélzetén gyapjúrakománnyal. A „Novo- polock” úton van Ausztrália felé, gépeket és más árukat szállít. LAPZÁRTAKOR érkezett A houstoni űrközpont kö­zülié, hogy az Apollo—13 le­tért pályájáról és szerdán éj­szaka vagy csütörtökön pálya­Nemzetközi könyvkiállítás Moszkvában Több mint ezer mii képviseli a magyar könyvkiadást Hávei József, az MTI tudósítója jelenti: Szerdán a Lenin-centenárium alkalmából nemzetközi könyvkiállítás nyílt a moszkvai szokclnyiki parkban „Lenin és a világ forradalmi átalakítása” címmel. A három hétig tartó nagyszabású rendezvényen 33 ország könyvkiadói ösz- szesen több mint 20 000 könyvet állítanak ki. A bemutatón Leninnek szentelt plakát- és fényképkiállítás is látható. Már az első nap hatalmas tömegek keresték fel a több mint i0 000 négyzetméter alapterületű kiállítást, ahol külön vitrinek mutatják be Lenint, a teoretikust, a szovjet állam megalapítóját, az új típusú párt vezérét. Impozáns látványt nyújt a magyar pavilon. Hatalmas­sá kinagyított fényképek mutatják az egymás mellett álló Lenint és Szamuely Tibort, 1919 harcait, Lenin Kun Bélá­hoz intézett üzenetének szövegét. Ott látni az első magyar- országi Lenin-kiadványokat is. Szép és gazdag anyag — több mint 1000 mű — képvi­seli a magyar könyvkiadást. módosítást kell végrehajtania mindenképp, hogy visszatérjen a Földre. Ha a kísérlet nem jár sikerrel, az űrhajó elke­rüli a Földet. Az űrközpont szakértői sze­rint a szükségessé vált pá­lyamódosítás esélyei kitűnőek. A svéd küldöttség látogatásai A hazánkban tartózkodó svéd építésügyi küldöttség Eric Holmqvist munka- és la­kásügyi miniszter vezetésével szerdán reggel a Tervezésfej- lesztés* és Típustervező Inté­zetbe látogatott. Ezután, a svéd építésügyi küldöttség a harmadik buda­pesti házgyárba látogatott, majd megtekintette a föld­alatti vasutat, A Fehér úti végállomásnál Hidvégi Károly, a metró föld­alatti vasút vállalat igazgató­ja tájékoztatta a vendégeket Budapest legfiatalabb közle­kedési létesítményéről. A kül­döttség végigutazott a metró 6 és fél kilométer hosszú első szakaszán. A Baross téri ál­lomásnál megtekintették a „kerengőt”, majd a Deák téri végállomásnál megnézték a kéreg alatti földalattit is. Összehívták az MSZMP Központi Bizottságának ülését A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságá­nak ülését április 13-ra, csütörtökre összehívták. A Politikai Bizottság a tanácsi munka és a választási rendszer továbbfejlesztésével, valamint a lakásépítéssel és lakásgazdálkodással kapcsolatos kérdések megvitatását java­solja. (MTI) A közérzet és a termelés Bonyhádi-ól levelet írt egy munkás: panaszkodik. Munka­helyén — úgy látja — erősen érvényesül a részrehajlás, a protekció, olykor nem egyfor­ma mérőével mérnek. A roko­nok, a barátok hibáit, mulasz­tásait elnézik, vagy éppenség­gel elsimítják, egyeseknek mindent szabad, másoknak semmit. Bonyhádi levélírónk azzal zárja sorait; jöjjenek ki, nézzenek körül, beszéljenek az emberekkel, győződjenek meg a valóságos helyzetről és majd meglátják, hogy mitől ideges a dolgozó. Fürgédről levelet írt egy asszony a rádiónak: panaszko­dik. A közös gazdaság elnöke nem hajlandó „kiadni” az asz- szony, katonaidejét töltő öccsé- nek a háztáji földet. Mások a Népszabadságnak írnak, vagy a járási, a megyei pártbizott­sághoz fordulnak, s ilyen, vagy olyan sérelmük orvoslását ké­rik. Aki panaszkodik, annak még nem biztos, hogy igaza van, de annak feltétlenül rossz a közérzete és a rossz közér­zet a termelésre negatív irány­ban hat vissza, főbből követke­zik, az üzemi, a munkahelyi légkörre odafigyelni nem le­het kampányfeladat már csak azért se, mert tervek, elképze­lések sokasága futhat zátony­ra, attól függően, hogy milyen a dolgozók közérzete. Felvető­dik azonban a kérdés, hogy miként teremthető meg a jó üzemi légkör, benne a kielégí­tő közérzet. Ügy talán, miként azt a bonyhádi levélírónk gondolja: külső beavatkozás­sal. Nem, ez az út nehezen járható. A párthatározatok ismereté­ben, azokra támaszkodva... a munkahelyi kollektívák dolga nyílt és aktív kiállással, őszin­te ' szókimondással. megterem­teni, kiharcolni mindazt, ami végső soron az üzemi demok­ráciát teszi teljessé. Mindegvik dolgozónak rendelke7ósór-n ó’i na:k eh’'Pz a megfelelő főm mok. A brigádértekezletektől kezdve, egészen a termelési tanácskozásokig. „Kurázsi keli hozzá” — mondta a szekszár­di vasipari vállalat egyik dol­gozója. amikór arra kértük, kifogásait ott tegye szóvá, aho­vá azok tartoznak: a taggyű­lésen, a szakszervezeti gyűlé­sen, a termelési értekezleten. Kurázsi kell hozzá? Gyakran igen. Előfordulhat, sőt elő is fordul, hogy a szókimondó dol­gozókat hátrányos megkülön­böztetés éri, hisz kialakult en­nek is a raffinált, „megfogha­tatlan” technikája, összességé­ben azonban a gazdasági ve­zetőik többsége jó néven veszi a termelést elősegítő bírálato­kat, észrevételeket, mert tud­ja, a reform gyakorlatában önnön pozícióját is erősíti a hasznos, kritikai megjegyzé­sekkel. Nemrég a negyedszázados mozgalmi munkával bíró ©Ív­társ némi nosztalgiával emle­gette azt az időt, amikor a szakszervezet a gyáron belül még hatalom volt. Most ta­lán nem az? Éppen magán a szakszervezeten, az üzemi bi­zottságon múlik, hogy hata­lom-e, vagy sem. A körülmé­nyek változtak, az ©Ivek nem. A pártszervezet mellett nap­jainkban is a szakszervezet dolga, hogy a munkások ér­dekvédelmi szerveként tevé­kenykedjen. S ma az is az érdekvédelmet jelenti, amikor az üzemi bizottság kiharcolja, hogy a termelést befolyásoló kérdéseket nyílt színen, a dol­gozók bevonásával tárgyalják, tisztázzák, s hogy a belső tá­jékoztatás teljes és maradék­talan legyen. Rengeteg az ága-boga az üzemi munkahelyek belvilágá­nak. Olykor egyszerre hatnak serkentő és visszahúzó, elked­vetlenítő erők. Egy dolog azonban bizonyos: a jó köz­érzet nem importálható. Azt kizárólag a vezetők és a dol­gozók teremthetik meg, a párthatározatok maradéktalan, következetes betartásával. Sz. P.

Next

/
Thumbnails
Contents