Tolna Megyei Népújság, 1970. április (20. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-15 / 87. szám
Gerencsér Miklós: Fekete tél 32. Mégsem Dobrait választotta Demeter főhadnagya gumi botozó szerepre. Ezt a jogot megtartotta magának. Intésére hárman ugrottak a hason fekvő Bogdanovra. Dobrai István őrmester Gólem súlyával a fogoly lapockáira térdelt, medvemancsaival pedig Bogdanov karjait szorította a padlóhoz. A fogoly két lábához egy- egy csendőr jutott, Csiba törzsőrmester balról. Bede zászlós jobbról térdelt a combjára, alsó lábszárait pedig függőleges helyzetbe kényszerítették, erősen markolták bokáját, hogy talpát el ne ránthassa majd az ütések alól. Faragó a pórázt tartotta, míg kutyája Bogdanov fejéhez hasalt. A precíz előkészületek után feljebb igazította zubbonyujjait Demeter és gumibotjával hatalmas ütést mért a fogoly bal talpára. Eorzalmas erő lobbant Bogdanovba a fájdalomtól, felszökkent, messzire szórva magáról a csendőröket az ütést követő pillanatban. Elsőnek a kutya ugrott neki, majd a csendőrök. Faragó gyorsan megfékezte farkaskutyáját, de Dobrai, Csiba és Bede annál dühödtebben öklözték a foglyot. Bogdanov elalélt az ütésektől, könnyűszerrel tepertők le kabátjára, újra áveréshez szükséges pózba rángatták tagjait Demeter pedig folytatta a talpalást a «gumibottal. Aléltságából az ütések riasztották eszméletre Bogdanovot. Ahányszor talpára zuhant a gumibot, annyiszor tört ki belőle a borzalmas üvöltés. Demeter megállt kifújni magát. — Van már hangulatod, a beszédhez? — Semmit nem tudok... \— Nono. Kár elhamarkodni. Bennem még pislákol a remény. Na, folytatjuk. És mintha csak babot csépelt volna, szenvtelen egyhangúsággal verte a fogoly talpát. Cseppet sem zavarta a fogoly hajmeresztő üvöltözése, a kutya dühödt ugatása. Faragó alig tudta féken tartani az egyre őrjöngőbb farkaskutyát; maga tanította be arra, hogy támadjon, ha a vallatott üvöltött a fájdalomtól. — Beszélek!... Beszélek! — kiabálta Bogdanov. Csapzottan, szemébe rázódott hajjal szakította félbe Demeter a verést Szinte álmosnak látszott a fáradtságtól. — Akkor most vegyük elő a szeretet szavát. Állj fel szépen. Bogdanov engedelmeskedett, de nyomban ösz- sze is csuklóit. Nem tudott a talpára állni. Erre Dobrai őrmester a hajába markolt, roppant erejével egyenes tartásra kényszerítette. — Eljöhetsz velem sétálni, de nehogy bizalmaskodj! — viccelt a csendőr, mire a többiek felröhögtek. Azt hitte Bogdanov, szilánkokra hullik a lába, ha még egyet lép. Talpába késhegyek hatoltak, lába mintha csonkká nyomorult volna, a késhegyek a talpán át egyenesen a térdébe szóródtak. A kínok kínjával szenvedett meg minden lépésért. — örömmel hallgatlak — mondta dallamos hangon Demeter. Ködös kábulat ülte meg Bogdanov agyát. Mennyi idő lehet még hátra a kínzásból? —■ próbálta fölmérni. Negyven-ötven perc jutott egy-egy kihallgatásra, így is alig fért bele a nap huszonnégy órájába a tizenegy józsefatti- lás kétszeri golgota járása. Bogdanov sem kételkedett abban, hogy tagadása esetén ma még újra felvezetik a tizes szobába és annál is súlyosabb kínvallatásnak vetik alá, mint amilyen a mostani. Inkább a halált vállalta volna. — Én véstem a klisét — szólalt meg rekedten. Torkát szárazság fojtogatta. Jámbor évődés látszott Demeter nevető szemén. — Ennyire semmibe veszed az akasztófát? — Arra kíváncsiak, hogy ki készítette a klisét. — Arra is. — Én voltam. 1, — Az lehetetlen’.. — morfondírozott szelíden a főhadnagy. — Nincs neked akkora kézügyességed. Találj ki valami okosabbat. Például az igazat. Adok rá kereken harminc másodpercet Ha előfordulna az a sajnálatos eset, hogy rae* gint rosszul hazudsz, akkor... akkor bizony tovább talpalunk. Máris figyelem ezt a fürge kis szarkalábat a karórámon, öt másodperc... tíz másodperc. Ejnye, milyen gyorsan repül az idő. Balogh Mihály... Juhász Lajos... Balogh Mihály... Juhász Lajos... milyen egyszerű lenne kimondani — és Bogdanov azon kapta rajta magát hogy hangosan akar gondolkodni. A nyelvére harapott. — Vajból van az én szívem — mondta Demeter. — Több, mint egy percé várok. Bogdanov úr, kegyeskedjék hasra feküdni. Nem volt képes engedelmeskedni az állati félelemtől. Gáncsot vetettek neki, ellökték, rárohantak, lefogták. Faragó unta már pórázon tartani a kutyát ezért Bogdanov zokniját a fogoly szájába tömte. Folytatódott az őrülethozó talpalás. Sokáig tartott. Bogdanov rég elvesztette azt a képességét, hogy számlálni tudja az ütéseket A kín önkívületében ordítozott Kitépték szájából a rongyot. Hárman térdeltek a fejéhez, cibálták a haját — Mit kiabálsz? Valakinek a nevét mondtad? Igen, Juhász Lajos és Balogh Mihály nevét kiabálta de a rongytól csak hörgő, artikulátlan hangok szakadtak fel vonagló melléből. Most hogy érthetően beszélhetett volna, néma maradt. Hasztalan verték padlóhoz a fejét, nem nyitotta ki a száját — Jöhet a csárdás! — vezényelt Demeter. Alig derengett valami gyér öntudat Bogdanov eltompult agyában. A két név hunyorgott benne, meg az a bizonytalan emlékezés, hogy negyven-ötven percnél nem tarthat tovább a kihallgatás. A kínzás perceit ezerszer hosszabbnak érezte, mint a korábbi teljes életét Rög- eszmésen kapaszkodott a bizonyosságba hogy tovább nem üthetik. Mert ha ütni fogják, világgá üvölti azt a két nevet és vége lesz a szenvedésnek, társai jótékonyan megölik a cellában ... Dobrai talpra állította a hajánál fogva. Nem engedte össaecsuklani, fejét tekergetve beszélt hozzá: — Ismered a csárdást? Kettőt jobbra, kettőt balra Mintha a búcsúban lennél. Nem érted? (Folytatjuk.! ♦ ♦ ♦ ♦ ! ♦ ♦ J ♦ ♦ ♦ ♦ 4 í ♦ ♦ ♦ ♦ : : : ♦ ♦ : : t 1 KATASZTRÓFÁT AZ OkXX- rA, HOGY AZ ELBA V/ZElÍT- VRT a beton pincét nyugatról NATÉROUÍACÉlfA- ON. BRE/Efi MAQAHK/V/Jí 'OLTA FÉLELEMTŐL.ÉLET- ÜZTŐNE AZT SÖGiA,HOGY íEntsea bőrét.CsakfOGY NYOMBAN KIVÉGEZEK VOLNA, HA U/NMIER ■MBERÉT VESZNI HAGYTA. őns MAGIVAL KELTA. ŐT IS MAGÉVAL KEL- EtT VONSZOLN/A. VÉGQL tAGVNEHEZEN FE/SZ/H- '£ VERGŐDTEK, az az \LAK SZEREZTE MEG /EK/A VAS KE RESZTET. “BKEitR., orra muiaeóban k/fegsegee azé is, hol van-a A Th’kOS BEJIEBBEL V, ABOL EZ AZ ESZE EÖREEnE VELE." FűLvEaTJuK. l Levelezőink írják VÉRADÓNAP GYŐRÉN Jól sikerült véradónapot tartott Győré községben a Szekszárdi Véradó Állomás. A község lakói 27 liter vért adtak. Mérsékeltebb volt az eredmény Izmény községben, Horváth József Bonyhád SZÓVÁ TESSZÜK A községi művelődési otthonok vezetői gyakran hangoztatják, érdektelenség mutatkozik a kiállítások, bemutatók stb. iránt, ezért anyagi nehézségekkel küszködnek stb. E megállapítások, azt hiszem, jogosak, de felmerül a kérdés, hogy rajon a művelődési otthonok apparátusai megtesz- nek-e mindent a rendezvények sikere érdekében? Ügy véljük, hogy az esetek nagy részében nem. A legutóbbi Rátomyi—Rodol- fó-est a Nan-Stop együttessel mindössze 250 nézőt vonzott a 400 személyes művelődési otthonba. A közei 8000 lélek- számot kitevő és több mint 50 különböző szektort magába foglaló Tamásiban jobb szervezéssel, propagandára}., minden bizonnyal telt ház is lehetett volna. Délczeg József Tamási A LENIN-CENTENÁRIUM MÉLTÓ MEG ÜNNEPLÉSÉÉRT A hazánk felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére létesített objektumok és rendezvények napról napra népszerűbbek ég látogatottabhak Tamásiban. A Lenin-oentenárium méltóképpen fokozza az emberek érdeklődését a megemlékezést ég hálát kifejező emlékmű, emlékpark és a jubileumi kiállítás iránt. Szinte nincs olyan lakosa a községnek. aki az elmúlt napok egyikén ne járt volna a fenyvesben, hogy a felszabadulási emlékpark kilátójából gyönyörködjék a nagyszerű tájban, A művelődési központiban naponta 50—80 látogatója van az április 1. óta nyitva tartó kiállításnak. A napokban saovjet vendéi gek is megtekintették a kiállítást, ahol eredeti, 1945-ben tamási kommunisták részére készített orosz nyelvű iratok is láthatók. A kiállítást látogatók körében különösen nagy tetszést arat Würtz Ádám, Tamási szülöttjének két helyi vonatkozású grafikája, Heinrich Rudolf mellszobrai, valamint az ugyancsak Tamásiban dolgozó fiatal Lippai Tamás két festménye. Április 10-én a járáshoz tartozó községiek tanácselnökeinek mutatta be a* kiállítást Vidóczy László, a Tamási Járási Tanács vb-el- nöke. Balipap Ferenc Tamási az Állami gazdaság PÉLDAADÁSA A Gerjenben megtartott vér- adónapon több vért adtak a dolgozók, mint amennyire számítottunk. Ez egyedül az állami gazdaság jó szervezésének köszönhető. Az állami gazdaság gépműhelyének szocialista brigádja a műhelyvezető vezetésével 21 fővel jelent meg a véradáson. Az építészet dolgozói — az építés- vezető példamutatása nyomán — szintén szép számban jelentek meg, úgyszintén a gazdaság minden ágából voltak önkéntes véradók. Házi Ferencné G erjen
