Tolna Megyei Népújság, 1970. április (20. évfolyam, 76-100. szám)
1970-04-15 / 87. szám
Az úttörők győztek Ifjú akvarista Neonhal A neonhal az akváriumok világító „kísértete”. Két-há- rom centiméterre megnövő halacska, teste közepén hosz- szában fény hatására foszfo- reszkáló csík látható, amely kékeszölden csillog. Az Amazonas mellékfolyóiból származik. E pompás kis halfaj ott még most is megtalálható. Az 1930-as években importálták először Európába. Akkor még nagyon drága volt. Például Csehszlovákiában 1935-ben egy neonhal ára megegyezett egy gyári munkás havi keresetével. Sajnos igényes hal. Nagyon szereti a tőzeggel fedett talajú, növénnyel sűrűn beültetett akváriumot. Fajtársai között különösen jól érzi magát. A hőingadozásra nagyon érzékeny. A 22—24 C° körüli víz a legmegfelelőbb számára. Szaporítása nagyon nehéz, hazánkban csak nagyon kevesen tudják tenyészteni. Ezt a halat csak azoknak az akvaristáknak ajánlom, akik a megfelelő környezetet biztosítani tudják számára. jV. V. Pakson, a Szabó Erzsébet ifjúsági házban a nemzetközi kommunista vasárnapon „Felszabadulási verseny” címmel a KISZ-esek és az úttörők között reggel kilenckor vetélkedő kezdődött. Dévai Lajos a zsűri elnöke köszöntötte a versenyzőket és a közönséget A négyfordulós verseny játékvezetője Vadász Pál volt. Az első fordulót — a szellemi totót — a versenyzők zöme jól megoldotta. Az írásbeli volt a második forduló, melyből néhány feladatot sorolunk fel: mikor alakult meg a KGST, melyek a tagállamai?, Hol és mikor kezdődött el a háborús bűnösök pere?, Nevezd meg a fel- szabadulás után épült új szocialista városokat, stb. Dévai Lajos szavaival élve, dicséret illeti azokat a lá- nvokat. akik a katonai rendfokozatokat — az őrvezetőtől A Dombóvári Járási Úttörő Elnökség „Csupaszem” őrsének életében nagy nap lesz 1970. április 19-e. Ekkor bizonyítják be tudásukat az újonc riporterek, akik a téli szünidőben tanfolyamon vettek részt. A pajtások szakpróbafüzetek alapján készültek fel a járási művelődési központban vasárnap kilenc órai kezdettel tartandó Riporter Igazolvány Szerző versenyre. Tizennyolc pajtás vehet csupán részt a versenyen, mégpedig azok; akik-' az Addigi feladatokat teljesítették, és szorgalmasan tudósították a „Csupaszemea hadseregtábornokig — hibátlanul sorolták fel. Az első két fordulóban a legjobb helyen végzett pajtások kerültek tovább, s megkezdődött a kétfordulós szóbeli. Az izgalmas vetélkedő után Dévai Lajos kihirdette az eredményt és a jól szerepelt fiatalok átvehették a vállalatok, különböző szervek jutalomajándékait. A csoportos versenyt a lies számú általános iskola nyerte, II. helyen a III-as számú általános iskola végzett, harmadik a konzervgyár KISZ-fiataljai lettek. Az egyéni versenyt Szerb Endre (Il-es számú iskola) nyerte, Müller Erzsébet a második, Schneiner Pál pedig a harmadik lett. Mindhárom győztes a Il-es számú általános iskola tanulóin. Müller Erzsébet és Miiller János úttörőrivorterek ket” úttörőcsapatunk életéről, A legérdekesebb, legizgalmasabb írások bekerülnek az „Előre” úttörőújság áprilisi számába is. A Csupaszéin őrs meghívta erre a versenyre a Tolna megyei riporterőrsök legjobb képviselőit, akik rendszeres tudósítói a Tolna megyei Népújság „Gyerekek” rovatának. Szeretnénk, ha az ifjú riporterek bebizonyítanák, hogy megkezdődött a jó riporterré válásuk és méltó utódai lesznek a „kiöregedett” Csupaszéin tagoknak. Magyarszéki Gabriella úttörőriporter Kézimunka-kiállítás Váralján Váralján január óta hímző- szakkör működik, melynek vezetői Schmidt Károlyné és Szűcs Lászlóné. Január óta nagyon sok szépen hímzett mellény került ki az asszonyok keze közül. Hazánk fel- szabadulásának tiszteletére kiállítást rendeztek, melynek körülbelül 360 látogatója volt Én is ellátogattam a kiállításra, és riportot készítettem a szakkör vezetőivel. Először a szakkör indulásáról, munkájáról érdeklődtem. — Milyen céllal ir.dult a hímzőszakkör? — Célunk a régi hagyományok felelevenítése és a hímzés megkedveltetése az asz- szonyokkal, ami a kiállítás alapján sikerült is. Nem titok, . .hogy a szakkör nehezen indult, de a lelkesedés a kézimunkázás iránt fokozatosan nőtt. Támogatást a tanács vezetőitől és a kultúrigazgató- tól kaptunk. — Mit tud mondani a szakkör munkájáról? — Az asszonyok a szomszéd községek szakköreinek munkájával ismerkedtek, tapasztalatot szereztek Mázán és Eonyhádon. A szakkör tagjai megismerték a hímzések eredetét, valamint a különböző tájak hímzéseinek mintáit. Mi inkább a sárközi mintát tanulmányoztuk, hiszen ez áll legközelebb Váraljához. Pár munkadarabunk a megyei kiállításon van, reméljük sikerünk is lesz. — Mik a későbbi tervek? — A létszám növelése, ami azt hiszem sikerül is, mivel a kiállítás megtekintése után sokan jelentkeztek, ezenkívül többfajta hímzés megismertetése és megkedveltetése, és természetesen a kapcsolatok növelése. Ezután dr. Fodor Lászlónét kérdeztem meg mi a véleménye a kiállításról és a szakkör munkájáról? — Ez a csodálatosan szép és kedves kiállítás ne a befejezése legyen a váraljai „asz- szonykör” munkájának A kiállítás anyaga szinte művészi. A csoport vezetőit és tagjait a legnagyobb elismerés illeti. Ez a kezdeményezés az ösz- szetartás jelképe. Az ősi minták ügyes asz- szonykezek munkája nyomán újra életre keltek és elfoglalták méltó helyüket az egyre szépülő otthonokban és pompájukkal sokaknak szereznek örömet. FR1T7 JUDIT Könyvismertetés Pierre G amarra: TAVASZ KAPITÄNV Hitler csapatai Franciaországot is lerohanták, s üldözték a francia hazafiakat. Párizsban tomboltak az ellentétek, szaporodtak a letartóztatások. Egy eldugott kis pireneusi hegyi faluban menekül Jean. Édesapját a nácik fogságban tartják. Megalakulnak a partizáncsoportok, fokozódik az ellenállás. A legendás hírű Tavasz kapitány az ellenállók vezére. A két fiú: Jean és Bertrand is bekapcsolódik az ellenállásba. Titkos ösvényeken, a vadon élő állatok birodalmát járják és ott csaonak rajta a németeken. De ki a Tavasz kapitány? Kit rejt e fedőnév? A két fiú is csak a felszabadulás napján tudja Ti mikor tudjátok meg? Ha elhassátok ezt az izgalmakban, ka- 1 indokban bővelkedő regényt. Nagy Viktor Vége a tavaszi szünetnek ILYEN VAGYOK! ABODY-EST FADDON A farMi művelődési ház IrtUUl klubijának hétfői vendége Abody Béla és Csűrös Karola, a Madách Színház művésznője volt. Az Abody-cjst nem aratott sikert. Az Abody-est jó volt Nem véletlenül történt, hogy előzetes hírünkben megpróbáltuk felsorolni Abody Béla általunk vázlatosan ismert működési területeit. Tehát: író, újságíró, kritikus, tv- és film- szereplő, rádióműsorok alanya, show-ok részese, az Élet és Irodalom eddigi főmunkatársa, legújabban a Magyar Állami Operaház főmunkatársa. Azt, hogy mellékesein bölcsészkara diplomát szerzett tanárember is, már nem említettük. Ezek után teljesen jogosnak tűnt a Fladdon választott műsorcím: „Ilyen vagyok?’ Voltaképpen milyen? Ez volt az íróhoz (maradjunk ennél a titulusnál, hiszen Abody Bélának is az írás a legfőbb kifejezési formája) intézett kérdések legfontosabbikának lényege. A válasz körül csoportosultak az est során felolvasott írások, melyekben Abody Béla — szavát idézzük — „szenvedélyein keresztül” óhajtotta bemutatni önmagát. A szenvedélyek (a bemutatottak) : 1. az írás, 2. az evés, 3. az utazási kedv, 4. a bírálat iránti hajlandóság. Mindezek dokumentálására az ügyesen összeválogatott írások szolgáltaik. Csűrős Karola szemves megjelenésű művésznő, hanem rendkívül kulturált, kellemes orgánumé felolvasó is, akinek előadásmódján érezni, mennyire közel áll hozzá, mennyire rokonszenvezik az Abody-Séle humorral. A monoton mély hangú, kissé paposán előadó Abody szántén jó felolvasó. Kettejüknek köszönhető, hogy az „Űjévi jótanácsok!’, az „1001 zsemle története”, az „Állatmesék”, Az idegenvezető” — aka „nem azt mondja, amit hisz, hanem azt hiszi amit mond” —, a „Velence” (melyből kiderül, hogy „a hatásági intervenció minden dilettánst szentté avat”), a „Rossz lány”, „A krupié”, az író (véleményünk szerint indokolatlanul) legkedvesebb elbeszélése trA véradást” és a (valóban nagyon .jó) Jizívesen síznék” — általában sikert aratott. Abody azonban se matróz-} se csörgő« sapkát nem vágott a fejébe és nem bohóckodott, hanem nagyon komolyan vette a műsor címében foglaltakat, mely szerint ő ilyen. A közönség valószínűleg nem vette komolyan. Igen mérsékelten érdeklődött csak az alapelv iránt, mely szerint „a forma nem fontos, csak a tartalom, A cél: igazat mondani, a műfaj közömbös. Az ember elsősorban arra születik, hogy ember legyen. Emberebb ember. A világon pedig lehetőleg javítson valamit, azon a világon, amely erre igencsak rászorul. Vannak közlendői, önkifejezési formát keres és bizonyos dolgokat is meg akar tanítani.” Az est kérdésekre szánt részében senkinek neon jutott eszébe vitatni Abodynak azt az — elpolgáriasult szocialista mezű és igencsak vitatható — felfogását, hogy „Mindennek, ami létezi te a világon, annak van valamilyen jogosultsága.” A legtáinadóbb tudakolta, hogy miért változtatott pályát. Anyagi okokból? Az érvényesülés kedvéért? Hiszen nemcsak az író, hanem a pedagógus is oktathat. Ezt a kérdést Abody — joggal —j lefricskázta magáról, mondván; hogy már két kötet és több száz megjelent írás után végezte el a bölcsészkart, így haí ilyesmit egyáltalán érdemes feszegetni, tulajdonképpen a tanári pálya kedvéért pártol* el (ha ugyan élpártolt)!) ax irodalomtól és nem fordítva: „Hogyan méri munkája eredményét?” — szólt tömören a másik kérdés. A válasz: erre a mérésre a kritikusok aligha alkalmasak, kritikai életünk satnya és irodalmunk majd minden szereplőjének megvannak a maga „házi” kritikusai.: Az író önmaga elé csak cél* tűzhet és bízhat abban, hogy a világgal való viszonyáról egy élet során adhat valamelyest képet Bemutatva, hogyan éR és gondolkozott egy gondolkodásra hajlamos ember századunk derekán. A cinizmus gondolatát elutasította magától és utalt arra, hogy mai irodalmunkban könnyen juthat valaki e jelző birtokába, aki mosolyogva próbál igazai mondani, mag akS esetleg ötven mozdonyt etióp, lebet egy mély. vergődő lélek; „Ilyen vagyok«! az est címe. Abody őszinte volt. Ilyen js. A tanufeág pedig imigyen summázható: más valakit a tömegkommunikáció® eszközök jóvoltából megismerni, és más a valóságban, ha még oly termetes js az illető, ORDAS IVÁM K aj mádon adnak a biztonságra Tegnap délelőtt a Szekszárdi Állami Gazdaság kajmádi kerületében a szokásos gépszemlét tartotta az SZMT munkavédelmi felügyelője, a gazdaság főmérnöke, biztonsági megbízottja, kerületvezetője és a kerület biztonsági megbízottja. A szemlén csaknem félszáz gépjármű és ugyanannyi pótkocsi vonult fel. Egyetlen traktorista kivételével valamennyien ragyogóra tisztították gépüket. Még fontosabb, hogy csupán három-négy erőgép akadt, amelyről azt mondhatni, hogy veszélyes vele a közúton közlekedni. A teendők közül az SZMT képviselője külön kiemelte a traktorfülkék felszerelésének szükségességét, — hiszen a dolgozó ember * gépnél sokkalta nagyobb érték. A fülkék — különben — június folyamán a helyükre kerülnek. A szemlebizottság értékelése szerint dicséretet érdemel gépeinek lelkiismeretes karbantartásáért a két növénytermesztési komplexbrigád, amelynek tagjai saját maguk gondoskodnak a karbantartásról. A bizottság nézete szerint a kajmádi állat- tenyésztő brigádnak mielőbb meg kell találni a módot arra, hogy termelési feladatainak változatlan színvonalú ellátása mellett több gondot fordítson a karbantartásra, — és ezael a gumkavédeierass. X RISZ-yerseny Dombóváron
