Tolna Megyei Népújság, 1970. április (20. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-15 / 87. szám

Forró üdvözlet a függetlenségéért, szabadságáért küzdő hős vietnami népnek! A szekszárdi tudományos ülésszakon hangzott el... A pártok harca a két munkáspárt egyesüléséig (1944—48) Zöldségtermesztés 52 600 négyzetméter fólia alatt n. A felszabadulás 25. évfordu­lója alkalmából rendezett esti egyetemi ' jubileumi ülésszak második korreferátumát Gyur- kovics Lajos, az MSZMP Tol­na megyei Bizottsága esti egye­temének tanszékvezetője tar­totta. A felszabadulás utáni négy esztendőt felölelő, a kora­beli dokumentumok felhaszná­lásával készített előadás a népi demokratikus forradalom idő­szakában tevékenykedő Tolna megyei pártok harcával foglal­kozott. A sok új ismeretet nyújtó, az eseményeket kronológiai sor­rendben elemző előadás be­vezetőjében Tolna megye fel­szabaduláskori körülményeiről, társadalmi struktúrájáról, sa­játosságairól hallottunk. E mozgalmas időszakban alapvetően befolyásolta a po­litikai közhangulatot az a tény, hogy a megye lakosságának egy része, — a völgységi, duna- földvári, simontornyai járások pedig nagyobbrészt — német­ajkú lakosokból tevődött. A né­metajkú lakosság a vizsgált folyamatban a reakció fő bázi­sának számított, mivel körük­ben alakult a fasiszta Volks­bund, s tagságát onnan verbú- válták. Bonyhádon és környé­kén különösen erős volt a fa­siszta befolyás. A nemzetiségi problémán túl, jellegzetessége megyénknek, hogy a lakosság nagy többsége a mezőgazda­ságban dolgozott, a viszonylag kicsi munkásság döntően az előbbi nemzetiségi területen te­lepült, de ezekben a járások­ban is a parasztság képezett nagyobb tömeget. Sorra megalakulnak a pártok Csupán kiindult az előadó a megye akkori, sajátos prob­lémáiból, ezzel együtt hangsú­lyozta, hogy Tolna megyében sem hiányoztak a népi demok­ratikus forradalmi folyamat legdöntőbb feltételei. — A negyedszázados fasiz­mustól legnagyobb' veszteséget szenvedett kommunista párt a legelsők között állott talpra és megindította a harcot a de­mokratikus átalakulásért. A kommunisták saját szervezeti erejük, befolyásuk növekedése mellett a tömegek megnyeré­se érdekében fáradoztak, Szek- szárdon hetente rendezték meg a nyilvános pártnapokat. Gondot fordítottak a függet­lenségi front pártjainak kiépü­lésére, — sok helyen kezde­ményezték azt —, s mindeze­ket annak érdekében tették, hogy a demokratikus átalakí­tásért 'folytatott harcba minél nagyobb tömegeket vonjanak be. Döntően helyi kezdeménye­zésre, sorra megalakultak a különböző pártok szervezetei. 1945. márciusára a megye 111 helysége közül 71-ben volt kis­gazda, 28-ban parasztpárti, 15- ben szociáldemokrata, 11-ben polgári demokrata és 36-ban kommunista pártszervezet. 1 Kezdeményezték a kommu­nisták, hogy a demokratikus erőknek a feladatokra _ való összpontosítása, a sürgető ten­nivalók összehangolása végett teremték meg a pártközi kap­csolatokat. Elsőként a kommu­nista párt Tolna megyei szer­vezete 1945. má 'us 8-án, a gfotfla megyei Néplapon ke­resztül fordult felhívással a vidéki pártszervezetekhez, hogy helyileg vegyék fel a kapcso­latot egymással. Ezt követően, hoszabb-rövidebb időn belül a többi párt is kiadta saját szer- _ vezeteihez intézett felhívását. ’ (Az SZDP április 1-i dátum­mal). Nagy hatású népgyülések Ekkor a demokratikus pár­tok előtti legfontosabb feladat a demokrácia kiszélesítése, a reakció aknamunkájának meg- gátlása volt. A népgyűlések a tömegfelvilágosítás rendkívül fontos eszközévé váltak. Az el­ső népgyűlést Szekszárdon, a Béla téren, 1945. április 20-án szervezte a kommunista párt. Szónoka Tolna megye kommu­nista főispánja, Cser Sándor volt, korábban budapesti építő­munkás. A tömeg előtt vázolta a párt programját, értékelte az első nagy munka, a földosztás jelentőségét, és meghatározta a megye kommunistáinak fő fel­adatait: „A megye összes de­mokratikus pártjaival össze­fogva, harc a reakció ellen!”. Ezt követte az SZDP Bony- hádon, április 29-én tartott el­ső népgyűlése, ahol keményen felléptek a Volksbund ellen, amely a fasiszta rendszer ak­kor legreakciósabb maradvá­nya volt. A két munkáspárt nyitánya után az FKGP május 20-i szekszárdi népgyűlésén Nagy Ferenc, az SZDP szek­szárdi, május 27-i népgyűlésén Szakasits Árpád beszélt, majd Veres Péter a szónoka az NPP pünkösdi népgyűlésének. Ekkor még mindenhol a füg­getlenségi front programjának népszerűsítése szerepelt a napirenden, általánosságban szóltak az előadók a feladatok­ról, kivéve a kommunista szó­nokokat. Egyedüli a kommu­nista párt, amely világosan és félreérthetetlenül megmutatta a megyei sajátosságokból ere­dő tennivalókat, sürgette a közélet megtisztítását a fasisz­ta-reakciós elemektől és hir­dette az újjáépítés meggyorsí­tását. Nemcsak hirdette, de tett is érte. önkéntes rohammunkát szervezett a szekszárdi vasút­állomás és a dunaföldvári híd helyreállítására, és ebbe a mun­kába a többi pártok is be­kapcsolódtak. Közös fellépés jegyében alakult meg többek között Tolna községben is az újjáépítési bizottság. A szövetség és egységes fel­lépés megvalósításaként 1945. július 8-án a kommunista és parasztpárt a megyében több helyen közös nagygyűléseket szervezett. Bátaszéken, 1945. augusztus 15-én, a két mun­káspárt tartott közösen nép­gyűlést. A demokratikus fel­adatok megoldásához fontos te­rületei voltak az együttműkö­désnek, a különböző népi bi­zottságok. Magához tért a reakció Közvetlenül a felszabadulás után nem mutatkoztak a reak­ció erői, mert jelentkezésüket lehetetlenné tette az akkori hangulat és féltek az esetleges megtorlástól. Az első szabad esztendő, 1945. közepére ma­gukhoz tértek a reakciós erők. Felmérték a, yifizcaRpkat és közeledni kezdtek a demokra­tikus pártokhoz, a németajkú lakosság köréből elsősorban a kisgazdapárthoz. Hozzájárult ehhez az is, hogy az MKP nem folytatott irányukban megfelelő politikát, egy kalap alá véve, minden németajkút reakciósnak ítélt meg. A kis­gazdapárt olyan ígérgetésekkel vonzotta őket, aminek ered­ményeként a becsületes embe­rek mellett a fasiszta és volt volksbundista tömegek is áram- lani kezdtek hozzájuk. Erősödött a pártok közötti küzdelem a választások kiírá­sával és a megye közigazga­tásában a hatalom megszerzé­séért indított harccal. Gátolták az együttműködést a pártok, egymás kárára történő, a több­séget megszerezni kívánó tö­rekvései. Találtak ürügyet az MKP elleni támadásra. Rendkívüli ülést tartott 1945. szeptember 26-án a Tolna megyei Nemzeti Bizottság. Ülésének tárgya volt a rendőrfőkapitányi állás be­töltése és az alispán leváltása. Törvényhatóság hiányában az NB nevezte ki a rendőrfő­kapitányt és az alispánt. A fő­kapitányi kinevezést viszont elutasította a belügyminiszter és Budapestről nevezett ki rendőrfőkapitányt, ugyanakkor a főispán felmentette az al­ispánt. Ezek az intézkedések ürügyül szolgáltak az MKP el­leni támadásra, a kisgazdapárt és SZDP részéről. A kommu­nista főispánt tették felelőssé, őt okolták a történtek miatt, és az MKP képviselőjét le­szavazták a Nemzeti Bizott­ságban. A Tolna megyei Nép­lap 1945. szeptember 29-i szá­mában, Román Béla főszer­kesztőn keresztül az SZDP nyílt támadást intézett az MKP ellen. Kiéleződött aküzdelem Megromlott az öt párt együtt­működése. Nem segítette a népfrontpolitikát a nemzetiségi kérdésben vallott, a svábok megítélése terén hirdetett egy­oldalú felfogás, de ugyanúgy káros volt az egyéb kérdések­ben is itt-ott jelentkező szek- tásság. Mindezek taszították a tömegeket, és talajt adtak a támadáshoz. Ezt követően foglalkozott a korreferens az 1945. októberé­ben megindult választási küz­delmekkel, a választás értéke­lésével. Abszolút győztes lett az FKGP, az MKP a szavaza­tok 11,8 százalékát kapta. Megkezdődött a kisgazda- pártban a kapunyitás a jobb­oldal felé, felerősödött a reak­ció mozgolódása, próbálkoztak a demokratikus forradalom eredményeinek visszaszorításá- vaL Elsősorban a földosztás ellen nyitottak tüzet. Klein Antal paksi földbirtokos, az FKGP egykori országgyűlési képviselője nyílt fellépéssel, gyűlésen követelte vissza bir­tokait, élesen támadva a kom­munistákat A „Földet vissza nem adunk!” mozgalom jelszavával szólított harcba az MKP Tolna megyé­ben is. Tüntetést szervezett a paksi kommunista szervezet, keményen felléptek Klein mél- tóságos úr ellen, és ebben részt vett a kisgazdapárt paksi szer­vezetének baloldala, a többi koalíciós pártok is. íEdüfetiukj. A korszerű zöldségtermesz­tés egyik jó módszerét kezd­te terjeszteni a Tolna megyei MÉK. A mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek jelentős ré­sze meglátta a fantáziát a fólia alatti zöldségtermesztés­ben, s egymásután vásároltak sátrat, majd szerződést kötöt­tek a MÉK-kel zöldség ter­mesztésére. Tolna megyében a közös gazdaságok 52 600 négyzetmé­ter fólia alatt termelnek zöld­ségfélét. Igen kedvelik a fólia sátor alacsonyabb típusát, ez lényegesen olcsóbb, mint a sátor-rendszerű, amelynek bel­ső magassága 1,8 méter és 4,5 méter széles földterületet bo­rít be. Kilencezer négyzetmé­ter ilyen sátor-fólia alatt termelnek zöldséget. Felvételünket a tolnafÁrany- kalász Tsz fóliás kertészetéről készítettük. Ennek a tsz-nek háromszáz fóliával takart ágya és 50 nagyméretű fólia sátra van. A mözsi közös gazdaságban és Bogyiszlón szintén háromszáz fólia-ágy alatt termesztenek zöldséget. Szedresen, Tolnanémediben, Faddon, Őcsényben és Koeso- lán van nagy területű fólia­kertészet. A MÉK szakemberei szerint mintegy két héttel korábban kerülhet a zöldség e fóliák alól a piacra, mint a hagyo­mányos szántóföldi kertésze­tekből. A számítások szerint többek között 350 mázsa fe­jes salátát, 245 mázsa hónapos retket, 135 mázsa korai ka­ralábét, 990 mázsa paradicso­mot és 1112 mázsa zöldpap­rikát termelnek majd a Tol­na megyei fóliás kertészetek­ben, _Pj— Foto: Janlner J. Kinek az érdeke? Két évvel ezelőtt a beruházást lebonyolító vállalat megbízást kapott, hogy a több mint félmillió forint értékű létesítményre szerezzen tervezőt, kivitelezőt, bonyolítsa le az ügyet. A beruházást lebonyolító cég meg is állapodott a kivitelezővel., A határidő, a minő­ség, egyéb előírások, ami ilyenkor szokás, szerepelt a szerződésben. A munka elkészülte után megtörtént a számlázás is. A lebonyolító vállalat — miután lelkiismeretesen in­tézte az ügyeket — egy tétel alaposabb átvizsgálása után hetvenezer forinttal csökkentette a számlát. Pon­tosan indokolta miért a levonás. Ez az ügylet szép, simán lebonyolódott. A kivitelező nem emelt kifogást a lebonyolítónál a hetvenezer forint miatt... A napokban ismét megbízta az ügyben szereplő beruházó a lebonyolítót, hogy keressen kivitelezőt. Ismét a „hetvenezres” vállalathoz fordultak. Sokáig nem kaptak az ajánlatra választ, mígnem a beruhá­zóval közölte a kivitelező, hogy a munkát nem tudja elvégezni, meft a lebonyolító nem fair módon járt el vele. A lebonyolító képviselője ezután felkereste a kivitelezőt: — Vállaljátok el, hajlandók vagyunk még ■most utólag is tárgyalni a hetvenezer forintról, ha már a számla benyújtásakor nem éltetek a felszóla­lási, kifogásolási joggal ...A kérés, ajánlat hiábavaló volt. Mert a kivitelező azt mondta: Nem! S miután a kivitelezői kapacitás az egész megyében meglehetősen kicsi, félő hogy ez a beruházás nem valósul meg — mert a kivitelező megsértődött. De vajon kinek okoz kárt ez a sértődés? Valószínű ezt nem mérlegelték, csak az egyéni jól felfogott érdeket tartották a ki­vitelezők szem előtt... Persze más lenne a helyzet, ha a kivitelezőnek kellene beruházót keresni...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents