Tolna Megyei Népújság, 1970. március (20. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-10 / 58. szám
Mit mond, as együttműködésről, a közös vállalkozásról egy tsz-elnök? ~ . , I Nőnapi megemlékezés Díszünnepség Szekszárdon Heimann Ferenccel, a szekszárdi Béri Balogh Adám Tsz elnökével a mezőgazdasági üzemek együttműködésének a lehetőségeiről beszélgetünk. — Egyetért azzal, Heimann elv- társ, hogy a termelőszövetkezetek számára az együttműködés, a közös vállalkozás a termelés fejlesztése szempontjából az egyik legnagyobb lehetőség? — Mindenképpen egyetértek ezzel. Úgy is, mint tsz-elnök és úgy is, mint á területi ts2- szövetség egyik társadalmi tisztségviselője. Pozícióféltés nélkül mondom; a közös gazdaságok egyesítésének csalt altkor vagyok híve, ha az ösz- szevonás minden szempontból indokolt és arra megérett a helyzet. Úgy gondolom viszont, hogy jelenleg nem a tsz-ek összevonását kell előtérbe helyezni, hanem az együttműködés lehetőségeit kell az eddiginél sokkal jobban kihasználni. ^ De hisz éppen a termelőszövetkezeti vezetők egy része vonakodik a közös vállalkozások alapításától. Ne menjünk messzire, itt van a három szekszárdi tsz. — Mire gondol? — Arra a nagy lehetőségre, Heimann elvtárs, amit a három szekszárdi tsz nem használ ki holott kihasználhatna. Együttes erővel korszerű szarvasmarha- leiepet létesíthetnének. Egyetlen közös gazdaságnak viszont ehhez kevés az ereje. »Bért nem Csinálják? — Nem térek ki a válasz elől, de előbb azt szeretném elmondani, hogy mi itt-a .Béri Balogh Ádám Tsz-ben nemcsak beszélünk az együttműködés előnyeiről, hanem cselekszünk is. Bizonyára tud arról, hogy a mi termelőszövetkezetünk is tagja annak a közös vállalkozásnak, amely Szekszárdon szőlőfeldolgozót szándékozik létesíteni. Ez a következőképpen néz lti: az őcsényi, a decs! tsZ, a szekszárdi . Jóreménység Tsz, továbbá a mi gazdaságunk és a Szekszárdi Állami Gazdaság fog össze. Szinte százszázalékos biztonsággal mondhatom, hogy a szőlőfeldolgozót a terveknek és az elképzeléseknek megfelelően „tető alá hozzuk”, bár van még néhány tisztázatlan kérdés. Mi a magunk részéről azért is szívesen társultunk ide, mert örülünk annak, hogy az egész szekszárdi hegyvidék egy kézben marad. Negyvenöt-ötvén millió forintos beruházásról van szó és ilyen hatalmas összeget képtelen egyetlen üzem „összehozni”. — Ne haragudjon, Heimann elvtárs, arra kérem, férjünk visz- 67a aa AUattenyé*Méa fejlesztésére. , ' , '• — Hogyan állunk ezzel? én a magam részéről előnyösnek, hasznosnak, sőt szükségesnek tartanám a három szekszárdi tsz összefogását egy korszerű állattenyésztési telep felépítésére és üzemeltetésére. Mi három évvel ezelőtt tervet készítettünk egy 100-as istállóra. A városfejlesztési elképzelések azonban nem teszik .lehetővé,, hogy az, általunk elképzelt helyen ez a 100-as istálló felépüljön. Más, de hasonló okok miatt a Garay Tsz sem' tud ilyen beruházást végrehajtani. Az együttműködéssel viszont menne a dolog. A közelmúltban ugyanis egy megbeszélésen a városi tanács vb-elnöke megígérte, hogy ' megfelelő helyet és területet biztosítanak egy korszerű szarvasmarha-telep részére, ha a három tsz társul. — Fs társul? — Egyelőre sajnos az a legnagyobb baj, hogy nincs pénz, illetőleg másra kell a pénz. Mi saját erőből szőlőt telepítünk. Ez kétmillió forintba kerül és utána négy éven keresztül még leköt minden évben egymillió forintot. Sokba kerül az irodaház is, de nincs más választásunk, fel kell az irodaházat építenünk, miután innét kiköltöztetnek bennünket. Ez az épület ugyanis szanálásra kerül. Száz szónak is egy a vége; a három tsz-nek az idén nincs annyi pénze, amennyire egy ilyen nagy beruházás megkezdéséhez szükség volna. — Végeredményben tehát mégis az a helyzet, hogy az állattenyésztési telepről még hosszú ideig csak mint lehetőségről be- szélünlc. — Igen, egyelőre ez a helyzet. — Kár ebbe belenyugodni, Heimann elvtárs. — Mit tehetünk? Pénz nélkül nagyon keveset. ‘— Ez igaz. Es a másik két termelőszövetkezetben hogyan vélekednek a szóban forgó együttműköd ésről ? — Nem vagyok illetékes, hogy erről beszéljek. Úgy gondolom azonban, hogyha ez a szőlővállalkozás beindul és jól sikerül, akkor még inkább kedvet kapunk ahhoz-.hogy a te., henészeti telepet közös erővel felépítsük. — mondotta Hei- manh Ferenc tsz-elnök. Sz. P. A'- 60. nemzetközi nőnap alkalmából a városi nőtanács és a szakszervezetek megyei tanácsa disziinnepséget rendezett vasárnap este 6 órakor Szekszárdon, a városi művelődési házban. Az ünnepségen jelen volt dr. Péter Szigfrid, a városi pártbizottság titkára. Egyed Mihály, az SZMT titkára megnyitója után Kaszás Imre országgyűlési képviselő, a szakmunkásképző intézet igazgatója ■ mondott ünnnepi beszédet. Ezután Ranga Józsefné, a nőtanács városi szervezetének titkára a nő- mozgalomban kiemelkedő munkát végzett 55 szekszárdi asszonynak adta át a Magyar Nők Országos Tanácsának emléklapját. A díszünnepségen részt vett az NDK nőszövetségének kél nézető je és két szovjet asszony. Harta. Jung, az NDK nössövetséffi titkára kedves köszöntőben szólt a több mint kétszáz megjelent szekszárdi asszonyhoz. Az ünnepség záróakkordjaként a városi művelődési ház. színjátszói és a KISZ zenekara adott műsort. •^r Az ünnepség után a szovjet és a német asszonyok Kaszás Imre országgyűlési képviselővel beszélgetnek. A szekszárdi vásárban Nagy kínálat, magas árak — Inkább nézelődök Együttműködés az egyetemmel Közgazdasági oktatás tsz-vezetőknek A Szekszárd és Vidéke Tsz- ek Területi Szövetsége a közelmúltban felmérést végzett néhány közös gazdaságban, igénvlik-e a vezetők a közgazdasági ismeretek elsajátítását. Mácsik László közgazdász, a tsz-szövetség munkatársa. azt mondja, felkeresték őket jó néhány szövetkezetből, olyan vezetők is, akikkel korábban nem beszéltek az oktatás megszervezéséről. Bizonyítványt, oklevelet nem ad a kétéves tanfolyam, mégis igen nagy az érdeklődés. Eddig 60-nál többen jelentkeztek a bonyhádi, a paksi és a szekszárdi járás közös gazdaságaiból, efcíökök, főagronómu- sok, főkönyvelők, főállattenyésztők és elnökhelyettesek, sőt olyan szövetkezet is van. az említett három járásban, ahonnan a párttitkár is részt akar venni a közgazdasági tanfolyamon. Az első előadásra mind eljöttek a jelentkezők, igen kevés kivételtől eltekintve. Csak azok maradtak távol, akiknek rendkívül fontos, egyéb elfoglaltságuk akadt. Az első előadás címe: „A termelőszövetkezetek távlati, közép- és éves terveinek megalapozottsága, ennek fejlesztése, megvalósítása és • módszerei”. Dr. Csáki Csaba egyetemi adjunktus az első előadó, őt követik még jó néhá- nyan a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem oktatói közül. A Szekszárd és Vidéke Tsz-ek Területi Szövetsége együttműködési megállapodást kötött az egyetem közgazdász-továbbképző intézetével, s ennek alapján a két év alatt 28 előadást tartanak az egyetemi oktatók, valamint a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium, a Pénzügyminisztérium és a Termelő- szövetkezetek Országos Tanácsának vezető szakemberei. Nagy témák szerepelnek a sorozatban, például: a mező- gazdasági árpolitika néhány fontos kérdése, a bővített újratermelés megvalósítása és problémái a tsz-ekben, vagy: a tsz-ek népgazdálkodásának ak-. tuális kérdései és továbbfejlesztésének lehetőségei, stb. Egyes előadásokat a terv szerint megismételnek majd, a szövetkezeti beosztott agronó- musoknak, üzemgazdászoknak, könyvelőknek, esetleg brigádvezetőknek és más beosztású szövetkezeti szakembereknek. A kedvezőtlen idő sem tudta elriasztani a vásározókat. Meglepetésre, olyan nagy volt a forgalom, mint bármelyik másik, lényegesen kedvezőbb körülmények között megtartott vásáron. Már több éves tapasztalat, hogy az országos állat- és kirakodóvásárnak meghirdetett forma csak névleges; a valóság csupán a sertésvásár. A vásározókat — elsősorban a vevőket — az érdekelte, hogy a megyeszékhelyen hogyan jelentkeznek a piaci árak az állami felvásárlásj ár felemelése után. Nos, megkíséreljük ■ visszaadni a látottakat. A balástyai Móra Ferenc Tsz tehergépkocsija mellett egész ládasor, a ládákban különböző korú és nagyságú malacok. Az öves sertésre emlékeztető, keresztezett, fekete- fehér tarka jószágok ... Láthatóan háztáji gazdaságokból valók. Az érdeklődő rábök az egyik láda tartalmára. (Éppen csak megütik a választási malac mértélcét.) — Mennyit kémek érte? — Ezemégyszáz párja. Ennél alább nem is adjuk. Valamivel odébb, a decsi tsz vontatója mellett hasonló ládasor. Szemre is szép jószágok, átlagban harminc kilóra becsülik. —- Mennyiért adják? — Ezernégyszáz. — Párja? — Hogy gondolja? Darabja... A malacok hátán a festékes jelzés mutatja; már jó néhány elkelt közülük. Egy ■ CT-rendszámú fekete Volga csomagtartójában (— De felvitte az isten a dolgukat — dörmögi egy pufajkás, idős bácsi.) — egykedvűen röfög az érdeklődőkre néhány, választási korból már kinőtt jószág. Gazdájuk ezerötszáz forintra tartja őket. Egy CA-s, ütptt-kopott Moszkvicsban öt fekete süldő. Egyik a kormányt turkálja. Harminc kilóra saccolják őket. Gazdájuk együtt szeretné eladni őket. — Hét darab ezres. — Ezerháromszázért megvessek négyet. — Annyiért én is az ötödiket. — Ezernégyszáz. Olcsóbban nem adom. — Kiránduló malacok — kuncog mellettük egy atyafi. — Megautóztatják őket, megmutatják nekik Szekszárdot, aztán hazaviszik. Inkább hazaviszik, de nem adják száz forinttal olcsóbban. Találó kifejezés, mert az árakat tartják az eladni szándékozók. Itt most megdőlt a tétel, hogy alacsonyak az árak, ha nagy a kínálat. A becslések szerint legalább két, két és fél ezer sertést hoztak a vásárra. Ebből a cédulaház nyilvántartása — a -járlatlevelek — szerint tizenegy óráig gazdát cserélt száznegyvenkettő. Eladtak ezenkívül két lovat és három szarvas- marhát. (Két tehenet, egy borjút.) — Ha jól meggondolom, ősszel kész hízóért sem kell sokkal többet fizetni... — Huszonöt forintnál nem ige.n lesz drágább a hízót., —, hangzanak a megjegyzések. Szóval, sokan távoztak bosz- ssúsan, megmaradt pénzzel, illetve megmaradt jószággal. Dé még nagyobb bosszúságot okozott vásárlónak, eladónak egyaránt, ahogyan a vásárteret meg kellett közelíteni. A gyalogosok közül azok jártak jól, akik gumicsizmát húztak. A Keselyűst út felől sár- és víz- tenger, a Bogyiszlói út felől is tengelyig érő sár. Nagyon elkelne ide a szilárd burkolatú út. A reggel még fagyos talajon érkező személykocsikat úgy kellett később kivontatni. És amilyen vizes volt a talaj, olyan szárazon maradtak a torkok, még csak áldomást se ihattak a vásározók. Egyetlen vendéglátóegység sem tartotta érdemesnek kivonulni. BI. A termelés hétköznapjai
