Tolna Megyei Népújság, 1970. március (20. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-08 / 57. szám
Dédapáink adomáiból Voltam a hippiknél. Nem itthon, hanem, San Francisco mellett. Paradicsomi állapotok voltak ott. Mindenki meztelenül járt, biztattak engem is. de mondtam, hogy én materialista vagyok. Ez utóbbit azért jelentettem ki, mert öle azt mondták, a szerelem isteni adomány. Úgy látszik, hogy ebből a buliból a materialisták kimaradtak. Igaz, hogy én már öreg materialista vagyok, de azért dr. Maddison angol gerontológus professzor szerint, még nekem is hinnem kellene az adományban. Bizony, ezt mondta nekem, a professzor úr: ..Johannes. Johannes, maga rosszul csinálja a dolgokat. A szexuális életet' hatvanéves kor után sem szabad elhanyagolni, meri csak ez biztosíthatja. az idősebb házaspárok lelki egyensúlyát." Ezt mondta a professzor. Kifelé jövet, a folyosón meg is jegyeztem. Mondani én is tudok ilyesmit. Persze vannak, akik nemcsak mondják. Nekem még a hátam is borsózott, kilelt a hideg, pedig csak néző voltam Leningrádban a Néva vizében megtartott aranylakodulmon. A jeges vízben ünnepelte ötvenedik házassági évfordulóját Leonyid Ivanovics Kromuskin és Vera Juljeva Kromuskjna. A százötven tanú velük együtt lubickolt es a soli néző, meg nézte őket. Nézni én is tudtam, de menten otthagytam az egészet, amikor arra gondoltam: ..Johannes, Johannes, mi lenne veled, ha neked is így kellene ünnepelned a házassági évfordulódat. Te erre nem lennél képes. Ha csalc addig hozzá nem edződsz. Meri edzési lehetőséged már van. Hosszú tél. kevés szén, hideg szoba.. . Erről jut eszembe, hogy részt vettem nemrég Szek- szárdon egy 23 éves házassági évfordulón. Előkerült a lemezjátszó, feltették a lemezt és amint megindult á lemezjátszó, felejthetetlen élményben volt részem. Többet ért, mint a Made in Hungary egész műsora. Képzelje, a dalszövegre meztelen, picinyke kis egerek jöttek elő a lemezjátszóból. Szaladgáltak ezek a picinyke állatkák, mint ahogy szaladgáltak a nők e váratlan szexpróbától. Ilyet még nem láttam, tánczenét meztelen egerek futkosásávai illusztrálva. Meztelen nőkkel már majdnem láttam, tánczenét, de kiderült, hogy nem elég a belépődíjra a kiküldetési pénzem. Mert Nyugaton aztán fogy ám a pénz. Képzelje el a szerkesztő úr: nyugatnémet tudósok kiszámították, hogy Nyugat-Németországban 100—500 százalékkal nőtt I960 óta a borravalóként adott pénzek összege, A Gazdaságtervező intézet munkatársainak véleménye szerint azért növekedett a borravaló összege, mert a törzsvendégek a borbélynál, a benzinkutaknál, a vendéglőkben és igy tovább kivételesen jó kiszolgálásban akarnak részesülni. És ez borravaló nélkül ott sem megy. Persze ez a borravalózás különbözik a mienktől, Mert míg ott a tőkések adják a dolgozóknak, addig nálunk a dolgozók adják a dolgozóknak, tehát mi adjuk egymásnak, ez pedig lényeges különbség, a mi borravalónk■ egymás munkájának a megbecsülését fejezi ki, persze mellesleg anyagilag is ösztönöz. Borravalórendszerünk még nem tökéletes, még csiszolni kell rajta, mert az elosztás nagyon egyenlőtlen. Egyesek csak állandóan kapnak, mások meg állandóan adnak es nem kapnak. Ha sikerül megoldani, hegy mindenki egyformán adjon és mindenki egyformán kapjon borra valót, akkor mindenki a pénzénél marad. Állítólag erre csak a kommunizmusban kerül sor, annak se az első szakaszában. Ha pedig így lesz, akkor semmi értelme sem lesz már a borravalónak, a borravaló egymásnak adása nst jelenti majd, hogy mindenki megtakarítja azt a fáradságot, hogy adjon, mert minek adjon, amikor ő is kap, méghozzá ugyanannyit, mint amennyit ad, tehát a pénzénél marad. Tehát a borraimlókérdés megoldódik, persze sokkal később, mint a futballkérdés. A futballbetegségből ma már sokkal könnyebb a kigyógyítás, mint a borravaló-betegségből. Bizonyára a szerkesztő úr is olvasta, hogy Svédországban Sven Gunnar Kindenas kereskedő csodálatos gyógyszert talált fel. Gyógyszere egyszerű. Félidőben bemegy a játékosok öltözőjébe, meghipnoiizálja a játékosokat, akik elfelejtik mindazt, ami az első félidőben történt. Tehát, mint mondani szokás, tiszta lappal kezdenek. Felkerestem én ezt az embert és kértem: segítsen már rajtunk, magyarokon is. A mester széttárta a karját és így válaszolt: „Nézze. Johannes, segítenék én, ha tudnék. De nem tudok. Egyelőre még csak odáig jutottam. hogy egy félidőt tudok elfelejtetni a játékosokkal, a maguk játékosaival pedig egy egész korszakot keltene elfelejtetni. Ez még nem megy." Ebből viszont az következik, hogy saját erőnkre vagyunk utalva, mert egyelőre könnyebb olyan feleség- nekvalót találni, akinek traktora is van, mint olyan hipnotizőrt, aki a magyar labdarúgókkal el tudja feledtetni a múltat. Nem viccelek. Franciaországban egy ember, nem akarom megírni a nevét, mert ezzel ingyen hirdetést csinálnék neki, feladott egy hirdetést, amelyben házassági ajánlatot tett olyan nőknek, akik traktorral is rendelkeznek. Fényképet is kért tőlük, méghozzá olyant, amelyen jól látható a traktor. Sok száz választ kapott. Most egyelőre válogat. Nálunk nincs a traktorral rendelkező nő, tehát nincs is ilyen házasság. Egyéni házasság, de kollektív van. Mert bizony egyesüléskor megnézi egyik tsz a másik hozományát. GYORS SEGÍTSÉG Betért egy atyafi a patikába s midőn sor került rá, így adta elő kívánságát: — Volna valamijük fejfájás ellen? A gyógyszerész egy titokzatos dobozt vett elő, fölnyitotta, s így szólt a vevőhöz: — Szagoljon bele gyorsan! Az meg is cselekedte, szaporán, mélyet szippantott a különös szagú dobozból, oly nagyot, hogy el is ájult tőle. — Használt? — hajolt fölé a patikus, amikor magához tért végre a férfiú. — Nem tudom — makogta az. — a feleségem fejfájására keresek orvosságot. TANÄCS Tolvajt hajkurász a csendőr, de a gyors lábú bűnöző egér- utat nyer. utána kiált tehát: — Állj meg! Az futtában válaszol: — Álljon meg maga, magát a kutya se kergeti. ÖNZÉS Vásárolt egy szekérre való szép csöves tengerit egy furfangos, de önző gazda a legnagyobb takarmányínség idején. Megpihent hazafelé útján az egyik csárdában, ott kérdezte tőle valaki. — Hol jutott hozzá, gazd- uram ? — Arra — felelt és bizofiy- talanul a távolba intett. — És mit kóstált? —r Drága volt. — Jaj, én is vennék, ha megmondaná, hol lelt rá. A gazda nagylelkűen: — Tudja-e hol van Nárity- tyom? — Hírét se hallottam. — No, ott balra fordul és még négy kilométer. NAGY ELME Egy tudálékos dáma nagy lelkendezve beszél társaságban a Holdról. Vitába száll vele egy nem kevésbé tudálékos fiatalember: — Tőlem a Hold akár van, akár nincs, akár el is bújhat. A Nap a fontos. Erre az asszonyság fölénynyel: — Arra nem gondol, hogy a Hold éjjel világit, a Nap pedig olyankor, amikor úgyis világos van? ékesszólAs Arról diskurálnalc a megyei urak, hogy lohad a népben a lelkesedés, nem akarnak a királv katonái lenni a fiatalok. ' — Milyen szép is volt — mondja az ügyész —, amikor az alispán csak ráírt a föszol- gabírákra, katona kell komám és már jött is a főszolgabíró: „Megérkeztem az önkéntesekkel”. Erre az alispán: „Derék ember vagy, hány önkéntest hoztál?” A főszolgabíró: „Hatvanhármat”. Csak úgy repked a dicséret: „Te aztán tudsz hatni a népre... és hol vannak a derék fiúk?” A válasz: ..Kinn. a szekerekhez kötve”. (B.) Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: a HUMOR Bujócska. Szöveg nélkül. Különös ismertetőjele? Mentőkutya.
