Tolna Megyei Népújság, 1970. március (20. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-08 / 57. szám
Huszonöt év. Cnnfí SdS tett ef feTszobadulósuntc (fa. Bízó- nyof, Hogy 25 év alott formálódnak, alakulnak az emlékek is. Akkor háború dúlt a földön .. . Véres, kegyetlen harc a fasizmus ellen. Úgy tartják, az idő gyógyítja a sebeket, az emlékek halványulnak. A háború emléke más, sebei nehezen forrnak, emlékei kitörölhetetlen nyomokat hagynak az emberekben. Ezért kell emlékezni . ... Most, a negyedszázados évfordulón felidézzük e véres harcok történetét. A krónikás ezúttal hadtörténész, aki a történelmi idők katonai eseményeit foglalja egységes és áttekinthető keretbe. A Vörös Hadsereg, a felszabadítók harca tárul elénk hazánk térképén, a csapások és ellencsapások tüzében. A háborús generációnak éppúgy, mint az imént felnőtt nemzedéknek több ez mint olvasmány. Ez maga a máig érő történelem. A Balaton és a Dráva mentén Hitler a januári kudarc után nem mondott le arról, hogy visszafoglalja Budapestet és szétzúzza a 3. Ukrán Front védelmét a Dunántúlon. Utasítására a 6. SS páncélos hadsereget az ardenneki arcvonalról a Dunántúlra irányították. Guderian vezérkari főnök ellenvetéseit Hitler a magyar olaj nélkülözhetetlenségére hivatkozva hárította el. „Ha ön nem kap üzemanyagot — mondotta neki — harckocsijai nem tudnak mozogni és a repülők nem szállhatnak fel. Ezt önnek is be kell látnia. Az én tábornokaimnak azonban fogalmuk sincs a hadi- gazdálkodásról.” A 6. SS páncélos hadseregnek a 6. hadsereggel együtt a Velencei tó és a Balaton között délkeleti irányba kellett támadnia: egyidejűleg a 2. páncélos hadseregnek Nagybajomnál kelet, az „E” hadseregnek pedig a Dráva déli partjáról Dőlni Miholjac térségéből észak felé kellett csapást mérnie. E három találkozó irányú csapással tervezte a német hadvezetés szétzúzni a 3. Ukrán Front csapatait, s maradványaikat visszavetni a Duna mögé. A támadó csoportosításba összesen 431 ezer katona és tiszt, 5630 löveg és aknavető, 807 harckocsi és rohamlöveg, valamint 850 repülőgép tartozott. Budapest felszabadítása után a 2. és 3. Ukrán Front csapatai a főhadiszállás február 17-i utasítására megkezdték a bécsi támadó hadművelet előkészítését. Ezen a napon Ko- marno körzetéből 400 német páncélos váratlan támadása érte a 2. Ukrán Frontnak a garami hídfőben védő 7. gárdahadseregét. Foglyok vallomásaiból kiderült, hogy a támadást a 6. SS páncélos hadsereg I. páncélos hadteste indította. A szovjet főhadiszállás , kezdetben kétkedett az adat valódiságában, mert Marsall amerikai vezérkari főnöktől olyan értesítést kapott, mely szerint a németek ezt a hadsereget Bécs és Mo- ravska-Ostrava körzetébe csoportosították át, hogy csapást mérjenek vele Lodz irányába. Az események azonban bebizonyították; Marsall tábornok információja téves. Ezután a főhadiszállás utasította a 3. Ukrán Front parancsnokát: készüljön fel szívós védelemre és véreztesse el a támadó német csapatokat, majd legkésőbb március 16-án menjen át ellentámadásba. Rövid idő állt rendelkezésre, de a szovjet csapatok ezt maximálisan kihasználták és március 5-én estig több védelmi terepszakaszt berendeztek. Különös gonddal szervezték meg a páncélelhárítást azokban az irányokban, amelyekben az ellenséges páncélosok támadásával lehetett számolni. A 3. Ukrán Front állományába 407 ezer katona és tiszt, 6890 löyeg és aknavető, 407 harckocsi és rohamlöveg, valamint 965 repülőgép tartozott. Létszám, tüzérség és repülőgépek tekintetében az erők tehát nagyjából egyen- lőek voltak, de harckocsikat illetően a németek kétszeres túlerővel rendelkeztek. 1945. március 6-án reggel három irányból megkezdődött a nérpet, támadás. Tíz napon át hallatlan hevességgel tombolt a küzdelem, amely egyúttal a szovjet hadsereg utolsó védelmi hadművelete volt a Nagy Honvédő Háborúban. A fő csapások irányában védő szovjet csapatok rettenthetetlen bátorsággal álltak helyt a német páncélosok szüntelen rohamaival szemben. Egy-egy kiemelkedő hőstett híre futótűzként terjedt el az arcvonalban, s a példa követésére lelkesítette a katonákat. Két testvér, Csernüh Andrej és Vaszilij géppuskások állását egy csoport hitlerista rohamozta, harckocsi fedezete mögött. A géppuskások sűrűn pásztázták a gyalogságot, és nagy pusztítást végeztek soraikban. Ám a páncélos vészes gyorsasággal közeledett. Félő volt, hogy hemyótalpai- val egyszerűen eltiporja a géppuskafészket. A két testvér azonban nem ijedt meg. Lehúzódtak az árokba. Bevárták míg a kolosszus elhaladt fölöttük, amikor pedig megfordult, hogy földbe tiporja őket, kézigránátjaikkal felrobbantották. Rendkívül véres harcok és nagy veszteség árán az ellenség március 15-én estig a Sió és a Sárvíz csatorna között kijutott Simontornyáig, a Velencei tó felé támadó csoport pedig elérte Gárdonyt. Itt azonban megtorpantak, a szívós ellenállás annyira felőrölte erejüket, hogy kénytelenek voltak átmenni védelembe. Tippelskirch volt német tábornok szerint a kudarc Hitlernek „a csontja velejéig hatott. Az itt bevetett SS-had- osztályok részei, köztük saját testőrsége, akiknek hűségére ő sziklaszilárdan épített, nem állták meg helyüket, ök is a végén voltak az erejüknek és a hitüknek. Határtalan haragjában megparancsolta, hogy fosszák meg őket a nevét viselő karszalagoktól.” Nem járt eredménnyel a Dráva déli partjáról és Nagybajom térségéből indított német támadás sem. A Dráván átkelt németek kis hídfőt létesítettek ugyan, de a sikert nem tudták kifejleszteni. Az 1. bolgár hadsereg csapatai, egy szovjet hadtesttel megerősítve, március 22-ig szétzúzták az átkelt ellenséget. E harcokban együttműködtek a 16. jugoszláv hadosztállyal, melynek vajdasági magyarokból szervezett XV. Petőfi Sándor Rohamdandára Bolman—Tor- janci—Beremend—Luc térségében küzdött a fasiszták ellen. Nagybajomnál szovjet és bolgár egységek verték visz- sza a német rohamokat. Hősi helytállásuk elvéreztette a támadókat, s az áttörés ezen a szakaszon sem sikerült. Szovjet, bolgár és jugoszláv katonák a balatoni védelmi hadműveletben meghiúsították Hitlernek a háború elhúzására irányuló terveit. Harcaik során nem csupán állásaikat védték a rátörő ellenséggel szemben, hanem önfeláldozásuk biztosította, hogy az ország felszabadított területein megszületett népi demokratikus államrendben megkezd dődjék a dolgozó nép honfoglalása. Van valami jelképes abban a véletlen egybeesésben, hogy amikor a 3. Ukrán Front erői a Dunántúlon megállították a német előretörést, majd támadást indítottak hazánk felszabadításának befejezéséért, azokban a napokban eldőlt a magyar parasztság ezeréves pere. Megszületett a földreformtörvény, s a föld azé lett, aki azt műveli. ÚTKERESÉS - FIA TALOKKAL Minek bizonygatni, hogy a pincehelyi Vörösmarty Tsz a mezőgazdaságban már megtalálta a jó utat? ... Ez közismert. Kevésbé, hogy utat keres az asszonyok téli foglalkoztatásához, az ifjúság megnyeréséhez is. Bocsássuk előre, hogy erre az útkeresésre nem jellemző mérföldkő a Vukovitsch-féle szőrös kofferek esete. Azok miatt egyelőre a tsz fizeti a tandíjat; remélhetőleg rövidesen a „tanár ár” lesz kénytelen mélyen zsebbe nyúlni. Hadd emlékeztessünk arra, hogy korábban a Híradástechnikai Gyár teljes megelégedésére készítették Pincehelyen a tv-antennák és gyengeáramú csatlakozók sokaságát. Ezeknek a eik kéknek gyártásáról a szövetkezetnek országi: érdek — az ipartelenítési tervek teljesítése —- miatt kellett lemondania. Uj melléküzemági lehetőség után néztek. A Budapesti Akkumulátorgyárral és a Reaktive Ktsz-szel kötöttek szerződést 9 voltos zsebrádió elemek készítésére. Nagy tételről van szó: két év alatt négymillió elemet kell készíteni, szállítani. Januárban indult a munka. A partnerek olyan elégedettek, hogy alig lehet elképzelni, miként teljesíti a szövetkezet KISZ-szervezete vállalásának ecviik fontos pontját, — azt, hogy még jobban leszorítja a selejtszázalékot. (Jelenleg 0,6 százaléknál tartanak.) Hogyan kerül ide a KISZ-szervezet? ... Varga László KISZ-titkár pártmegbízatásként végzi munkáját az alapszervezetben. Jankó Ferenc, a tsz párttitkára — múlt év novembere óta az aranykoszorús KISZ-jelvény tulajdonosa — így szólott a termelőszövetkezet és a KISZ kapcsolatáról: — Az ipari munka az egész éven át biztos keresetet nyújt a fiataloknak, akik ilyenformán szívesen maradnak a tsz-ben, a községben. Ipari üzemben szorosabb a munkafegyelem, mint a mezőkön; ez előnyös az ifjúság nevelésében. Hangsúlyozom, nem a felosztható nyereséget Sokol, Selga, Tünde és más táskarádiók üzembiztos működtetéséhez szükséges elemek millióit gyárt, ják a pincehelyi Vörösmarty Tsz-ben. Fotó: Tóth Iván. óhajtotta szövetkezetünk vezetősége növelni az elemüzem létesítésével, bár bevételünk jelentős. Abból térül meg először az a 200 000 forint, amit az üzem nagyobbítására, korszerű szociális létesítményekkel felszerelésére áldozunk. Tiszta haszon a jövőben is lesz; ebből a mezőgazdasági termelést leghatékonyabban segítő gépeket vásároljuk meg. Az üzemi munkából eredő szoros együtllét serkenti az ifjúságot a tanulásra. A fiatal párttagok tanfolyamának — például — tíz hallgatója van; a gépipari technikumot hárman, a gimnáziumot négyen látogatják, ugyanennyien a képesített könyvelői kurzust; van, oki már az esti egyetemre is eljutott, Lassacskán nem divattá, hanem (örvendetesen) elharapózó szenvedéllyé válik a tanulás. Pincehelyen senkit sem kellett külön megkérni, hogy nevezzen be a TIT előadássorozatára. A kölcsönös segítség- "dás munkában, tanulásban természetessé, az •'et velejárójává vált: azzá. mert ennek érezteti !z egészséges, szocialista szellemet árasztó környezet. Amit elmondtunk, abból — nagyon tévesen — arra lehetne következtetni, hogy a pincehelyi Vörösmarty Tsz-nek csak a KISZ-tagokra és a KISZ-korosztályra van gondja. Elég egyetlen pillantás képünkre, s máris kétségtelen: az elem- nyárban annak is van helye, aki felett maholnap lszállnak az évek... Kevésbé fiatal és fiatal '■gymás mellett dolgozik a szövetkezeti gyárban, gyütt járja azt az utat, amelyet nem hiába keresett a valamennyi tagjának jólétéért fáradozó szövetkezet. — borváró — A 3. Ukrán Fr*nt vidtlmi HodrouvtUt« Itilftl*!!
