Tolna Megyei Népújság, 1970. március (20. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-08 / 57. szám
A z élete tiszta, szép élet. Falujában, Lápa- főn öreg és fiatal így emlegeti: a tanítónő asszony. Ellensége, haragosa, de még irígye sincs. Azok közé a kevesek közé tartozik, akikről csak a tisztelet és a hálás szeretet hangján lehet szólni. Hosszú, és jaj de hányszor emberfelettien keserves életűtján ő is mindig szeretettel, nem szűnő segítőkészséggel és megértéssel közelített az emberekhez. Amikor fölkerestük, utazni készült, s benne, a háziasszonyban azt a fáradhatatlan társadalmi munkást köszönthettük, aki nem 1945 után lett az, aki. Jóval korábban kezdett a közösségért élni, szegényes motyójában hazulról, a Zala megyei Söjtörről hozta a hovatartozás hatalmas erőt kölcsönző érzését. A nagyon mélyről érkezettek pusztíthatatlan energiája ez, akik nemcsak élni akarnak valahogyan, hanem úgy akarnak élni, hogy annak haszna, példája legyen. Nyolc testvér között ő a legidősebb. Apja rokkantán tér haza az első világháborúból, édesanyja súlyos idegbeteg. Elsőként érte szólnak tanítói, hogy vétek lenne, ha nem taníttatnák. Nincs miből. Otthon, nincs. Jó, ha elég kenyér jut az asztalra. Sopronba kerül, rokonokhoz és boldog, mert fölvették a második polgáriba. — Nagy gyönyörűség volt. Nemcsak azért, mert tanulhattam, hanem azért is, mert a rokonaim elvittek engem is magukkal a kaszinó ! emeleti termébe, amikor ott Kun Béla beszélt. Tizenhárom éves akkor és a világra már értelemmel rácsodálkozó. Tanítványai vannak, gaz- . dag gyerekek. Egy-egy után húsz koronát fizetnek és uzsonnát... A rokonok sem valami tehetős emberek. — Ha tanulsz, add meg az árát! — Becsüld meg magad, a magadfajtának ez az egyetlen lehetősége. Tette, amit tehetett, de a családnak szüksége volt otthon rá. Rövid időre ismét haza kerül: Zalaegerszegen ott szorong az ünneplésre kivezényelt diákok között, amikor a gonddal ácsolt . díszkapun belovagol a városba a népünk sorsát zátonyra futtató lovastengerész. A Sopronban át- f élt május 1. jut eszébe. Ott, az ünneplés belső parancsra volt olyan magával ragadó... Később, ' amikor egy alkalommal elcsalják egyházi karénekre, Pehm Józseffel, a leendő hercegprímással találkozik. Majd a Vas megyei Némethi- degkúton — újból rokonoknál, hogy legalább nyelvet tanuljon ott az osztrák határ mellett. — Héjjas és Prónay urak félig civil, félig egyenruhás különítményével. Meghatározóak ezek az élmények? Igen! Amikor a nagy család gondjait enyhíteni akaró rokonok közül a Medinán élők híviák, boldogan megy. 1926-ban havi száz korona fizetéssel elvállalja a medinai postaügynökség vezetéséi, tüzelőért a Jegyzőség írásbeli munkáinak ellátását. És, mert eltemette az álmait, hogy tanítónő, vagy orvos lesz, a pápai képzőben tanuló öccséért fizet havi 50 koronát, hogy legalább az legyen tanító. Két év múlva magához veszi hároméves húgát és nem sokkal ezután, 1934-ben feleségül megy Sütő Sándor, háromgyermekes, elvált és kommunistagyanús tanítóhoz. — Sok gyermek volt a hozományunk, de boldogok voltunk. Ketten könnyebben viseltük a terheket, úgy éreztem, hogy révbe érkeztem. A férjemet mindenki tisztelte, szerette Medinán. Emberek, évek, életek Regény, dióhéjban Csak a hivatalokban nem kedvelték, mivel úgy tartották nyilván, hogy „oroszországi tanokkal megmételyezett.” öt évig volt hadifogságban. Iskolavizsgálat, iskolavizsgálatot ért, mígnem álláscserére ítélték. Engem meg figyelmeztettek, ha nem vigyázok a férjemre, nem engedik tanítani. Az, csak olaj volt a tűzre, hogy a medi- naiak sok száz aláírással kérvényezték, maradhasson az uram. Hiábavaló volt. 1936-ot írtunk, december tizedikét.' Akkor, hajnalban indultunk Lápafőre. Medinán szép, napfényes otthon. Emitt északra néző vasrácsos ablakok, nedves falak, korhadt padlózat. A tanítólakás konyhájában volt fölszerelve a községi telefon. Amikor megérkeztek, órákig ott telefonált két marcona csendőr. Véletlenül? Vagy kitervelt fogadtatásként a tanítónak? — A papon, tanítón kívül nem volt itt akkor magasabb iskolát végzett ember, így itt is hamarosan bejáratos lett hozzánk mindenki, akinek valami gondja, baja volt. Itt is összegyűjtötte az uram a jóeszű gyerekeket és fölkészítette őket arra, hogy a hat elemi után polgáriba mehessenek. Várongről, Szakcsról, még ínánS pusztáról is voltak ilyen tanítványai. Arról nem beszél, amit mindenki tud, ak| ismeri Sütő Sándor tanítót, pedig túl a szeretetem megbecsülésen, harci szövetség is volt a házasságuk! Amit nem győzött egyedül a tanító bácsi, azt magára vállalta a tanítóné asz- szony. Révbe, 1945 után érkeztek igazán, hiszen ekkor már másfajta fáradalmak, gondok, örömök és bánatok következhettek. Munka, rengeteg munka. Amit megint csak nem azért vállalt, hogy vagyont gyűjtsenek. A gyerekek, felnőttek, kirepültek a családi fészekből. — Hogy mi volt az én legnagyobb bánatom, ami ért? Sok volt a szomorúság, de talán az fájt legjobban, amikor Medináról elűztek bennünket. Még most, 34 év után is vannak hajdani tanítványok, akik el-eljönnek, levelet írnak. Nem azért, jó itt. Hozzánk mindenki ide talál. Titkára vagyok a nőtanácsnak, azelőtt könyvtáros voltam, ami éppen kellett. A legnagyobb öröm? A gyerekek, hogy mind vitte valamire. Legidősebb fia a székesfehérvári fémművek KISZ-titkára, technikus és a KISZ KB tagja, a kisebb is ott dolgozik, villany- szerelő. Amikor Sütő Sándomé részére a postás kézbesítette a Népköztársaság Elnöki Tanácsa levelét, sírva fakadt a tanítóné asszony, akit ritkán láttak sírni, pedig az öregség beköszöntével a betegség sem kerüli a házat. Az életút követkor" -liorn-'-a a Parlament kupolacsarnoka, a Munka Érdemrend ezüstfokozata. Amit tett nem kitüntetések, előnyök reményében tette. Életszükséoiete - Jt — akárcsak a férjének —, hogy hasson, alkosson, gyarapítsoc aboan a környezetben, amiben mindig adódott és ma is adódik segítőkészségre számot tartó emberi baj, gond, tennivaló. Lápafő elmúlt 25 évének minden alkotásában benne van a keze. Uj az iskola; megújult, orvosi rendelővel bővült a tanácsháza; haza van és új háza a kultúrának. Űi a sArbafúlás nélkül járható járda; a tűzoltószertár; az autóbuszváró, az, hogy villany világi i; hogy gazdag a községi könyvtár, hogy míg 1936-ban egy gyerek jutott innen az érettségiig, ma nemcsak addig jutnak el a fiatalok, hanem azon túlra, az egyetemekre, főiskolákra is. . Hosszú a lista, de úgv gazdagítanak egy emberéletet, hogy mindannyian élvez 'k ennek a munkával megteremtett gazdagságnak. — Köszönjük, kedves tanítóné asszony! LÁSZLÓ IBOLYA Amikor egy üzem félkarú óriás J ól forgatja magát, mondták valamikor az egyéni Világban arra a gazdára, aki utólérhetetlen érzékkel tudott venni, eladni, aki- > nek a keze között a fillér forintot fialt, aki tehát nemcsak termelt, de azt is végiggondolta, mit miért érdemes termelni, hová szabad és hová nem szabad beruházni. Az ilyen ember nemcsak az erejét összpontosította a gazdálkodásra, hanem az eszét is, nemcsak termelt tehát, hanem gondolkodott, számolt és rendszerint boldogult. Ma azt mondanánk rá, hogy rendelkezett a legszükségesebbel, a közgazdasági szemlélettel, azzal, ami ma még a termelőszövetkezetekben sem általános, holott egy nagyüzem, különösen a gazdasági mechanizmus gyakorlatában, közgazdasági szemlélet nélkül félkarú óriás. Néhány évvel ezelőtt még szinte az elvszerűséget példázta a termelőszövetkezetekben az a vezető, aki fennen hirdette: mi nem üzletelünk, mi termelünk. Ez az idő elmúlt, de sokan még mindig nem veszik észre az idő múlását, a követelmények növekedését, még mindig a régi nótát fújják, holott aki még mindig itt tart, annak kár kérkednie, helyette inkább restellkedhetne, mert milyen vezetés az, amelyik termel, termel, de nem törődik a költségek alakításával, az értékesítés legjobb lehetőségeivel, a pénz okos forgatásával, befektetésével ? Az tapasztalható, hogy olykor sokan valami távoli, élettől elvont és a paraszti mentalitástól idegen fogalomra gondolnak a közgazdasági szemlélet hallatán. Nos, a közgazdaságtan tudomány, de nem elvont, ellenkezőleg: az élettel, a gyakorlattal szoros kapcsolatban lévő tudomány, minthogy már az egyéni világban is alkalmazták a legjobb gazdák, igaz, spontán módon, de mégis célravezetőén. Olyképpen rendelkeztek tehát köz- gazdasági szemlélettel, hogy nem termeltek, hanem elsősorban gazdálkodtak. Mit jelentett ez a hétköznapok akkori gyakorlatában? Nagyjából azt jelentette, hogy az életre való egyéni paraszt elképzelhetetlennek tartotta, hogy ne ismerje a piaci árakat, hogy ne kísérje figyelemmel a kereslet és kínálat alakulását, hogy ne válassza meg a számára legelőnyösebb üzletkötés lehetőségét és így tovább, és így tovább. Ha nem tette? Maga látta annak kárát. Ha azonban tette, akkor az még' távolról sem jelentette azt, hogy spekulált, a szó pejoratív értelmében, hanem ez azt jelentette, hogy gondolkodott, használta az eszét, A vezetés tudomány. Sokszor halljuk, sokszor mondjuk. És ez maradéktalanul igaz. Ennek a tudománynak nélkülözhetetlen része, elengedhetetlen tartozéka a közgazdasági szemlélet, amely egy mezőgazdasági nagyüzem keretei között hol a végtermékbérezés testre szabott kimunkálásában, hol az értékesítést, az adás-vétel kifogástalan megszervezésében jut kifejezésre, de legyen szó bármiről, mindig jelen van. Olykor egy-egy időszakban több, egymástól távol élő és dolgozó tsz-elnök a tanácskozásokon, a megbeszéléseken ugyanazt mondja, ugyanazt kifogásolja. Mintha összebeszéltek volna. A véletlen műve ez? Nem. A közgazdasági szemlélet kifejeződése. Ennek birtokában és ismeretében a távolságok ellenére is egyformán értékelik és elemzik a pozitív, vagy a negatív előjelű „eseményeket”, a szerződések kötésében, a partneri viszonyban, az értékesítés során, a minősítésben, az árrésben, a haszonkulcsban, stb, stb. Közgazdasági szemléletre vall az is, hogy több közös gazdaságban egy idő óta rendszeresen és tervszerűen figyelik, elemzik, részleteiben vizsgálják a termelési költségek alakulását, a költségek csökkentésének lehetőségét, módját. Ennek megfelelően aztán tökéletesítik, javítják a néhány évvel ezelőtt még egyedülállónak látszó módszereket, finomítják és korszerűsítik az anyagi érdekeltséget, s arra késztetik a tagokat, hogy minden munkahelyen gazdaként állják meg a helyüket, gondolkodjanak, törődjenek a rájuk bízott értékekkel, javakkal. Jó példa erre a bátaszéki Búzakalász Tsz, de több más közös gazdaság is. U gyanakkor működik Tolna megyében néhány közös gazdaság, ahol jól termelnek, szorgalmasan dolgoznak, de rosszul gazdálkodnak. Hogy ez képtelenség? Hogy ez fából vaskarika? Ne higgyük. Amelyik termelő- szövetkezet ugyanis biztonsági tartalék címén évekig milliókat hevertet parlagon, ott, abban a közös gazdaságban azért rendelkeznek milliókkal, mert jól termelnek, szorgalmasan dolgoznak, viszont azért gazdálkodnak rosszul, mert nem forgatják a pénzüket. A közT gazdasági szemlélet hiányát kifejezően jelzi a közös vállalkozások, az együttműködés lebecsülése. Holott itt éppen semmi másra nem volna szükség, kizárólag arra, hogy a tsz-ek vezetői tegyék félre a presztizsmegoldásokat és számoljanak. Az egyéni gazdák legjobbjai annak idején rutinból gazdálkodtak. A mező- gazdasági nagyüzemekben a rutin, a spontán megérzés, a felelősséget és a kockázat mértékét tekintve kevés. Több, A szekszárdi kórház felvételre keres gyakorlattal rendelkező gép-, és gyorsíró adminisztrátort Jelentkezni lehet: a kórház munkaügyi csoportjánál. (81) A Bátai November 7. MGTSZ kőműves szakmunkásokat és útépítő szakmunkást keres felvételre. Jelentkezni lehet személyesen vagy írásban a tsz központi irodájában, Bátán. (47) Azonnali belépéssel felveszünk KŐMŰVESEKET és SEGÉDMUNKÁSOKAT. Jelentkezés: Bonyhádi Járási Építőipari Ktsz, Bonyhád, Perczel Mór u. 80. (128) sokkal több kell ennél. S ennek a többnek a közgazdasági szemlélet a hordozója, ami nagyon egyszerűen azt jelenti, hogy az elnök és a vezetőség ne kizárólag a termelést nézze, nézze a gazdálkodást is. Más szóval: mindaddig félkarú óriás egy olyan üzem, amelyikben termelnek ugyan, de nem gazdálkodnak. Sz. P. Felvételre keresünk vizsgázott KAZÁNFŰTŐKET és FŰTÉSI SEGÉDMUNKÁSOKAT, Jelentkezés: a Városgazdálkodási Vállalat Fűtőüzeménél, Szekszárd, Hunyadi utca 4-6. sz. (147) KOTRÓGÉPEKHEZ KENŐT, KUBIKOSOKAT, RAKTÁRKEZELŐT (KIADÓT) GÉPI ÉS MOTORAI,KATRÉSZ- ISMERETTEL FELVESZ A Földmunkát Gépesítő Vállalat főépítésvezetősége, Székesfehérvár, Seregélyesi u. 83. sz. (33) Népújság 3 1970. március 8.
