Tolna Megyei Népújság, 1970. március (20. évfolyam, 51-75. szám)
1970-03-01 / 51. szám
Néhai Maár Károly az 1720-as évek táján kezdte erdészeti munkáját Békés megyében. Fia. az ifjabb Károly folytatta. Unokája és dédunokája — mindketten Józsefek — szintúgy. A következő Károly, aki valamikor a szabadságharc táján született, ugyancsak erdész lett. A dinasztiában ismét egy Károly következett (született 1872), immár a pusztamenyekei közbirtokossági erdő gondozója, Veszprém megyében. Az ő fia Maár Gyula, aki negyvenöt esztendei erdészi pályájának legjelentősebb szakaszát Tolna megyében töltötte, javarészt a Sötétvölgyben. 1965- ben ment nyugdíjba, most hatvankilenc éves és ä Zomba és Vidéke Körzeti Takarékszövetkezet kakasdi kirendeltségének pénztárosa. — Emberkeriilők az erdészek? — Nem. Bár az igaz, hogy az ember legjobban egyedül érzi magát az erdőben. Emellett azonban szereti azokat, akik elvégzik az ide rendelt dolgokat, az erdőmunkát, és elsősorban azokat, akik szeretik az erdőt. — Megbecsülik-e az erdészeket? — Az erdészeket igen, az erdőt már kevésbé Régen volt egy mondás, hogy az erdőbe csak imádkozni lehetett menni. Ez ma nem egészen így van. — Es ez baj? — Nem az. Csak valahogy úgy érzem, hogy az erdő szeretetét nem lehet tanítani. Nem tudom senkinek sem megmagyarázni, hogy miért szép megfigyelni egy madár röptét, a pók hálójának szövését az ágak között, vagy azt, hogy miért lehet negyedórákat eltölteni, egy hangya munkáját figyelve, amíg az egy nála többszörié nagyobb eleségdarabot a bolyba hurcol. — Ezzel telt az élete? — Természetesen nem. De ez is a tartalma egy részét adta. Voltam ingyenes gyakornok az apám mellett, irodakezelő, kerületvezető a Sötétvölgyben, Grábócon, Gurovicán, Csatáron, majd ismét Sötétvölgy ben. Itt a legtovább. Termeltem. — Meddig? — Huszonhat évig. —* A negyvenöt évi szolgálatból több mint negyedszázad egy helyen telt. Miért a többi változatosság? — Változtak az idők. A régi közbirtokossági erdőket, illetve azt a kerületet, melyet .szintén vezettem és amely aí bécsi Theresianum harmincezer holdjának része volt, államosították. Többíelé kellett a régi szakember. — Akit mindig becsültek? Személy szerint Gyula bácsit? — Nem. — És.ma? — Igen. Mint nyugdíjast Is. Legalábbis erkölcsileg. Anyagilag már kevésbé. Emberek, évek, életek Az erdő szerelmese — Mennyi a nyugdíja? — Ezerháromszázötven forint. Azt sérelmezem én is, meg a többi idős nyugdíjas, hogy a nyugdíj-alapunkba a természetbeni juttatás értéke nem számít be. — Méltányolandónak tűnik. Térjünk vissza azonban az erdőhöz. Elmondaná az Erzscbet- völgyi esetet? — Hallott róla? Nem szívesen emlegetem, tán akad még, aki megsértődik érte. Tömören: arról volt szó, hogy 1961-ben az ottani tölgyesi halálra ítélték. Nem tudom, hogy ez mond-e valamit annak, aki még nem járt arra, vagy városi embernek egyáltalán mond-e valamit? A tölgyes javarésze ugyanis akkoriban százöt- ven-százhatvan éves lehetett. Az ükapám kortársai telepíthették. És ezt a páratlan szépségű erdőrészt akarták kivágni, azzal az egyszerű indoklással, hogy az ősi törzsek hatalmas fatömeget adnak. Egészen a minisztériumig elmentem, hogy megmentsem az erdőmet. Sikerült, de akadt, aki megorrolt érte. Ma azonban Erzsé- bet-völgy a szekszárdi kirándulók egyik legkedvesebb helye, parkerdő, ahol évente nagyon sokan találnak pihenést, felüdülést. Szóval., ahol szépséget kapnak. — Ez volt a főműve? — Nincs énnekem főművem. Csak munkám volt, egy életen át. De erre szívesen emlékezem. — Katona volt? — Nem. Sőt tudtommal egyetlen felmenőm sem. Valahogy úgy alakult, hogy az erdészeket az uraságok mindig felmentették. Közel álltunk hozzájuk. — Ezzel manapság nem szokás dicsekedni. — Nem is ilyen szándékkal mondom. Nem bennünket szerettek, hanem a vadat, aminek többnyire csak mi tudtuk nyomára vezetni az urakat. — És ma? — Ma is mi vezetjük. Csakhogy nem az urakat, hanem a vadászokat. És ez jó. — Különbek a mai vadászok, mint a régiek? — Puskásnak esetleg tán még különbek is. Az erdő, a vadászat erkölcsét, ami pedig nagyon szigorú, még nem mindannyian ismerik. — Gyula bácsit Kakasdon és a széles környékén csak keresztnevén szólítják. Népszerű? — Ezen sosem gondolkoztam. Talán. Nem tudom. Egyszerűen csak ismernek. Hiszen élhet itt olyan gyerek, akinek már az öregapját is én icaptam a rabsickodáson. — Orvvadászat. Dívik ez még? — Alig. Szigorúan büntetik, meg az emberek nincsenek rászorulva. — És az erdőre? Arra rászorulnak? — Aki benne dolgozik, annak tisztességes kenyeret ad. Aki az egész életét itt éli le, annak szép életet. Én erdő nélkül nem tudnék élni. ORDAS IVAN 8 600 000 Ft 4-18 500 000 Ft 27 100 000 Ft Bankárok közolt Bonyhódvarosd, Harc, Kakasd, Kéty, Kisdorog, Kisvej- ke, Lengyel, Sióagárd, Szentgál, Tabód, Tevel, Závod és Zomba községekben találhatók a bankárok. Szám szerint pontosan négyezer-négyszázán. Az említett községek bankárai két jelentősebb gócpont köré csoportosulnak. Az egyik Zomba, a másik Sióagárd. A két község összesen 15 279 lakója foglalkozik másodállásban bonkársággal, ami még százalékosan is. szép. A zombai körzetben az összlakosság 23,3. a teveliben 27,0 százaléka. Ennyit a számokról. A továbbiakban ugyanis nem számokról, hanem emberekről szeretnénk beszélni, annak ürügyén, hogy Tevelen szombaton, a zombai körzetben pedig vasárnap tartotta közgyűlését a körzeti takarékszövetkezet. Utóbbi Sió- agórdon. . A falusi bank. TÉNYEK: — Mindkét küldöttgyűlés népes' és ennek megfelelően határozatra képes volt. Mindkét gyűlésen túlnyomó többségben férfiak vettek részt. Az elért eredményekkel, a forgalmazott, betett, és kölcsönzött milliókkal' kapcsolatban sehol nem volt panasz. A különbizottság mindenütt bejelentette, hogy egy álló éven át képtelen volt ellátni feladatát, ugyanis nem észlelt visszásságod súlyos hibát, vagy panaszt. Jó néhány kilométer és huszonnégy óra különbség ellenére, mindkét különbizottság elnöke láthatóan örült annak, hogy egy esztendeig nem kellett dolgoznia. A tagság nem kevésbé. A MEGJELENTEK: A Teve) és Vidéke Takarékszövetkezetnél eljött a küldöttgyűlésre a meghívottak 88,8 százaléka, Zomba és vidékén 94,0 százaléka. Ezenkívül számos kívülálló vendég vett részt a gyűlésen és az ezt követő (túlzott „rep- rezentálásra” hajlamos napjainkban külön hangsúlyozan- dóan) szerény és ízletes va- csorán-ebéden. Természetesen nem statisztikai adagokkal óhajtjuk szórakoztatni, vagy untatni az olvasót. Kérdezősködéseink eredményéről szeretnénk számot adni. A MEGKÉRDEZETTEK: részesei voltak annak a népes tábornak, mely milliókat helye-, zett el, önmaga bankárjaként, megőrzésre és szerény kamatra, valamint azért, hogy olykor — ha a szükség vagy távlati tervei úgy kívánják — pénzhez juthasson: Kérdés: — Miért itt? Válasz: — Mert kéznél van. Nem kell utazni érte, hogy az ember takarékba tegye a pénzét. Kérdés: — A posta nincs kéznél? Válasz: — De igen. Kérdés: — Akkor mién? Válasz: — Itt emberekkel állnuk szemben. (Természetesen szó sincs arról, mintha a pénzét takarékba tenni óhajtó, bármely más fónimnál ne emberekkel állna szembe. A falusi lakosság azonban — a két körzetben pedig a bankárok jó nyolc- van-kilencven százaléka ide tartozik — szívesebben tárgyal ismerőssel. Olyannal, aki helyben született, személyes tekintélynek örvend, akit maga választott a funkciójára, vagyis aki emberi közelben lévő (leváltható és felelősségre vonható) ismerős. ELVI ÖSSZEFÜGGÉS: Az « újságíró már lassan másfél tucat éve járja az újjáalakuló falut. Örvendve ismeri fel a tényt, hogy a takarékszövetkezetek formájában i s realizálódott a magyar parasztság szövetkezésre való hajlandósága. Azon parasztságé, melyről évtizedszám hirdették vegyes értékű ideológusok, hogy szigorúan csak individualista, nem a közösség, hanem kizárólag a maga hasznát nézi. A takarékszövetkezetek éppen módosulóban lévő alapszabálya ugyanis a lehető legnagyobb fokú, demokratikus, a szövetkezést érdemesítő, önállóságot biztosít a tagoknak, és küldötteiknek. Élnek is vele. BIZONYÍTÉK: ez utóbbi ki- i jelentésre. Felszólalások mindkét helyen: — Miért ígértek tavaly Kis- vejkére fiókot, és vettek hozzá berendezést, ha nem csinálták meg? — Á termelési kölcsönök haszna az első évben még nem mutatkozhat. Egyetlen gyümölcsfa sem terem egy esztendő leforgása alatt. A visz- szafizetés mértékét ennek arányában kell megszabni. — Gyűjtsenek az asszonyok, akármilyen kis összeget, de már a legkisebb kortól kezdve, lányaik majdani kelengyéiére. — Mennyire gazdaságos a részjegyek utáni kamat, és általában a részjegyek értékének hasznosítása, kihelyezése9 — Tervszerű szervezés, vagv véletlen , jóvoltából növekedett-e a részjegyek száma? ' GYAKORLATI ÖSSZEFÜGGÉS. —1 A takarékszövetkezetek betétállományának növekedése, a kihelyezhető kölcsönök összege, szerves összefüggésben van a környék mező- gazdasági nagyüzemeinek működésével. Az elmúlt esztendő gazdasági eredménye többnyire jó volt, ami a takarékszövetkezetek fellendülésén is mérhető. Ebiből logikusan következik, hogy a távolabbi jövőt szebbé tevő beruházá- . sokra bőségesebben mérhették a kölcsönt. AZ IDŐSEBBEK FIGYELMÉBE: (a fiatalabbak úgy sem értik meg!) Azt a kölcsönt, amelyet se óvatolás veszélye, se az udvaron megperdülő dob kísérteties hangja nem fenyeget. A felsorolt községek takarékszövetkezeteinek életében ez még kilenc, illetve tíz év alatt egyszer sem fordult elő. Ami sok mindennek a jele. A társadalmi rendbe vetett bizalomé elsősorban. Oda adjuk őrzésre a pénzünket, ahol nem félünk el- vesztjétől. KIFOGÁSOK: — Két körzeti takarékszövetkezet küldöttgyűlésén vettünk részt. A meghívottak, vagy éppen az^elnökségi tagok között nők csak elenyésző számban fordultak elő. (Ezt Sióagárdon szóvá is tették.) Fiatalok sem túl sokan. Pedig ugyanakkor a Zomba és Vidéke Takarékszövetkezet a már katonai szolgálatát töltő fi atalok tömegének borsos ösz- szegeket tartalmazó betétkönyveit őrzi: — leszerelés ütáhra. E pillanatban még úgy. tűnik, hogy az új típusú, szocialista, falusi bankárok zöme a meglettebb, vagy éppen idősebb generációhoz tartozik. Jó lenne, ha a. fiatalok mielőbb, és ugyanilyen szívós takarékossággal zárkóznának fel melléjük. Népújság
